Szöveg Chris Evans Fotók Ed Smith Fordítás Gerendai Márk
Shelley Kerr tekintélyt parancsoló személyiség. Ahogy belép az öltözőbe, mindenki elcsendesedik, tizennyolc szempár figyeli őt, várja a mondanivalóját. A 47 éves edző belekezd: enyhe skót akcentussal ismerteti az utolsó instrukciókat a délutáni ellenfél, az East Kilbride elleni mérkőzés előtt.
„Mielőtt belekezdünk – mondja Kerr magabiztos hangon – meg akarom említeni, hogy ez kiba…ttul elfogadhatatlan!” Az edző a két késve érkező játékosnak címezte a mondanivalóját, akik csak másodpercekkel Kerr előtt léptek be az öltözőbe. Mindenki néma csöndben várja a folytatást. „Ha ugyanazon az úton érkeztünk ide, akkor senkinek sem lett volna szabad elkésnie. Ha valakinek mégis sikerült, akkor az nem indult el időben. És ez elfogadhatatlan. Értve vagyok?”
Kerr a késő párosra szegezi a tekintetét, akik némán bólintanak. Értik. „Mindketten szerencsések vagytok, hogy egyáltalán tagjai lehettek a csapatnak” – fejezi be, majd egy lépést hátrál, és a többiekhez készül szólni. Az összes játékos pillantása rászegeződik, de Kerr ettől nem jön zavarba. Mindenki figyelmesen hallgatja a meccs előtti utolsó instrukciókat, mi pedig biztosak vagyunk benne, hogy az edző tekintélyét senki sem vonhatja kétségbe.
A Lowland League-ben induló Stirling University edzője, Kerr az egyetlen női edző az Egyesült Királyságban, aki felnőtt férfiak csapatát irányítja. Beszédét hallva fel sem vetődik a kérdés senkiben, hogy alkalmas-e a rá bízott feladatra, ugyanakkor gyorsan elismerte az FFT-nek, hogy sohasem akart a szakma úttörője lenni.
„Egyszerűen csak átlagos edzőként tekintek magamra, nem filozofálok a nemi szerepeken – szögezi le. – Keményen dolgoztam és képeztem magam, hogy értsek ahhoz, amit csinálok. Bárkit is kell edzenem, megpróbálom a legtöbbet kihozni a játékosaimból.
Nagyszerű érzés, ha segíteni tudok másoknak a tevékenységemmel. Szívesen adok tanácsokat bárkinek, aki edző szeretne lenni. Hogy lehetek-e példakép? Talán igen, de én csak egyszerű emberként tekintek magamra.”
Kerr két és fél éve lett a Stirling University első csapatának edzője, és megválasztását nagy médiafigyelem övezte, így jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen út vezetett ehhez a pozícióhoz.
Története nem tartogat különösebb meglepetést: 2014 augusztusában ő volt a legalkalmasabb jelentkező a posztra, miután távozott az Arsenal Ladies menedzseri munkaköréből. Az ott töltött tizenhat hónap alatt három trófeát emelhetett magasba a csapat.
Az UEFA pro licenc-szel rendelkező szakember játékosként 57 alkalommal lépett pályára a skót válogatottban. Az előző idényben a Lowland League harmadik helyéig juttatta a csapatát, ami jól mutatja, mennyire komolyan veszik őt játékosai, még akkor is, ha többségük nagyon fiatal.
Amikor Kerr távozott Londonból, nem tervezte, hogy azonnal munkába áll. A női futballban játékosként és edzőként eltöltött hosszú évei után az egykori középhátvéd úgy döntött, hogy megcsinálja Stirlingben a mesterképzést, de ugyanebben az időben üresedett meg a csapat edzői pozíciója is.
„Sok tapasztalat volt mögöttem, végigjártam az edzői szamárlétrát is, és úgy döntöttem, hogy elvégzem a mesterképzést sportmenedzsment szakon. Ekkor jött a munkalehetőség, beadtam rá a jelentkezésemet, és reménykedtem, hogy legalább interjúzni behívnak. Szerencsére minden összejött, alkalmasnak találtak a pozícióra, és nekem is tetszett a lehetőség.
Határozottan hiszek abban, hogy el kell kezdeni valahol, és megfelelő tapasztalatszerzés után a neked tetsző irányba kell fejlődni, továbblépni. Az egyetem látta a bennem rejlő lehetőségeket, amikor kinevezett. Vajon egy profi klubnál is kineveztek volna edzőnek? Valószínűleg nem. Hogy most megtennék-e? Ezt nem tudom. Ezt csak a tulajdonosok és elnökök tudhatják biztosan.”
A társadalmi előítéletek és a nemi szerepek nem jelentettek befolyásoló tényezőt, amikor Raleigh Gowrie, a Stirling University Sports Performance menedzsere kinevezte Kerrt.
A négy jelentkező körül Kerr több szempontból is kimagaslónak bizonyult.
„Tisztában vagyunk vele, hogy szokatlan döntést hoztunk, amivel felhívtuk magunkra a figyelmet – mondja Gwrie az FFT-nek. – De ezen tovább kell lépni, és csak azt kell nézni, hogy ki a legalkalmasabb ember a pozícióra függetlenül attól, hogy az illető nő vagy férfi. Persze a labdarúgásban erősek a hagyományok és a sztereotípiák, de reméljük, hogy ezzel a lépéssel segítünk változtatni a dolgok menetén. Shelley volt a legerősebb jelölt, és bőven beváltotta a hozzá fűzött reményeket.”
Fekete-zöld edzőruhájában Kerr ránézésre is kétségtelenül a csapat részét képezi. A játékosok ügyeit üzletemberek precizitását megszégyenítő módon intézi, de közben odafigyel arra is, hogy mindenki jól érezze magát. Minden pontosan úgy történik, ahogy egy egyetemi csapatnál történnie kell, amikor a bemelegítéshez készülődnek. A Stirling öltözője éppen olyan szombat délután fél háromkor, mint bármelyik másik egyetemi csapaté. Miért is kellene különböznie?
Chris Geddes csatár szerint, aki egyike a néhány idősebb játékosnak a csapatban, azért nem követik Kerr példáját más nők is, mert félnek az ismeretlentől.
„Nálunk minden úgy megy, mint bármelyik másik csapatnál. Az egyetlen különbség, hogy magunkra hagy minket az öltözőben, amikor átöltözünk – mondja a 31 éves játékos, aki több skót csapatban is megfordult már, mielőtt a Stirling University leigazolta volna.
– Először kell találnod egy klubot, ahol bevállalják ezt a döntést. Ehhez szükség van egy pozitív elnökre, aki mer alkalmazni női edzőt. Később talán mások is követik majd a példáját.”
„Soha nem volt még ennyi külföldi edző. Akkor miért ne lehetne megpróbálni nőkkel is dolgozni? Nem igazán értem, hogy valakinek a neme miért befolyásolná, hogy jól vagy rosszul végez egy adott munkát. Ha megvan a képesítése, tud edzéseket tartani és irányítani egy csapatot, akkor mi más kellene még?”
Miközben az Egyesült Királyságban Kerr számít úttörőnek, Franciaországban a 42 éves Corinne Diacre lett a Ligue 2-ben induló Clermont Foot edzője ugyanazon a nyáron, amikor Kerrt is kinevezték. Tavaly a 28 éves Csan Jüen-ting került a címlapokra, miután bajnoki címet szerzett az Eastern Sports Club edzőjeként.
Annak ellenére, hogy rengeteg sztereotípia él a férfi labdarúgásban, és gyorsan célkeresztbe kerülnek azok, akik nem felelnek meg a foci régóta fennálló normáinak, Kerr nem ütközött akadályokba kinevezése óta, sőt még az ellenfél szurkolói részéről sem érte őt kritika.
„Semmilyen ellenségeskedést nem tapasztaltam, amióta betöltöm ezt a munkakört – mondja. – Úgy érzem, tisztelik a munkámat, és a kívülállók látják, hogy milyen típusú játékot szeretnék gyakorolni a pályán.
Tisztességes szintet képviselünk, amiért meg is kapjuk az elismerést. Semmilyen konfliktusom nem volt itt, a Lowland League-ben. Megkapom a tiszteletet magánemberként, menedzserként és edzőként is.”
Ezen a délutánon még a szokásosnál is kevesebb esély van bármilyen kellemetlen esemény kialakulására, ugyanis az összegyűlő kis közönség a K-Park Training Academy egyetlen lelátóján összekuporodva is elfér.
Fejmosás a vesztes csata után
East Kilbride 660 férőhelyes stadionja a sportkomplexum közepén helyezkedik el, ahol rögbi-, krikett-, tenisz- és golfpályák is találhatók, sőt még egy kis állatkert is a látogatók szórakoztatását szolgálja.
A műfüves pályát jól kihasználják, egyik meccs kezdődik a másik után. Az előző mérkőzésből már csak percek vannak hátra, Kerr pedig érdeklődve figyeli a játékot.
„Gól” – mondja másodpercekkel azelőtt, hogy a labda valóban a hálóban kötne ki, sikeres jóslatát halvány mosollyal nyugtázza.
A fejes az utolsó mozzanat volt, a meccset lefújják, Kerr és csapata pedig néhány bemelegítő gyakorlattal készül az összecsapásra. Akárcsak az öltözőben, a pálya szélén is megkérdőjelezhetetlen az edző tekintélye. Egy mozdulattal inti magához a csatárokat, hogy ellássa őket az utolsó instrukciókkal.
Kerr a főnök a technikai zónában, de sajnos a pályán Joao Victoria az úr
A meccs elkezdődik, Kerr pedig elfoglalja helyét a technikai zóna szélén, egyedül szemléli az eseményeket, közben szorgalmasan jegyzetel, amit csak akkor függeszt fel, ha tapssal vagy kiabálással buzdítja a játékosait.
Kerr kitartóan áll az általa választott ponton a meccs kezdete óta, amíg a Kilbride ki nem alakítja első komolyabb helyzetét. A portugál csatár, Joao Victoria betör a tizenhatos jobb oldalán, és elereszt egy hatalmas lövést, ami szűkösen, de szerencsére elkerüli Ryan Marshall kapuját. A menedzser asszisztenséhez, Andrew Thompsonhoz fordul, hogy megbeszélje, hol hibázhatott a védelem, majd ismét elfoglalja a helyét.
A Stirling is hamarosan kialakítja az első helyzetét, de végül mégis a tabella élén álló Kilby uralja a mérkőzést. Nem sokkal a félidő előtt Victoria jó passzt kap, és ezúttal be is talál a kapuba. Ünneplése közben a Stirling futballistái felháborodva mutatják a zászlóját a magasba emelő partjelzőt. Kerr rezzenéstelenül figyeli, ahogy a játékosai reklamálnak, de a játékvezetők rövid megbeszélését követően a gólt érvényesnek nyilvánítják. Kerr ismét tollat ragad, és a jegyzetfüzetén tölti ki dühét.
A félidő lefújása után Kerr a bíró közelébe férkőzik, és higgadtan elmondja neki a véleményét, bízva abban, hogy így jobban átmegy az üzenet. Az öltözőben is hasonlóan kimért: biztatja, lelkesíti játékosait, hogy szálljanak szembe az ellenféllel.
A második félidő első harmadában kiegyensúlyozott játékot láthatunk. A Stirling erős nyomást gyakorol az ellenfélre az egyenlítés reményében. Joao Victoria viszont ismét színre lép.
Az East Kilbride fokozza a nyomást az 5–0-ra megnyert meccsen
A korábban csak futsalozó, erős testalkatú ellenfél ezen a mérkőzésen négy gól megszerzésében segédkezett. Először Russell McLeannek adott jó labdát, aki a hálóba talált, majd a csereként beállt Bernard Coll kapott tőle gólpasszt, ez volt a meccs harmadik találata. Ezután Sean Winter használta ki Victoria beadását, aki a jobb oldalon tört előre, végül egy szerencsétlen ötödik találat adta meg a kegyelemdöfést.
A végeredmény súlyos teherként nehezedett Kerr játékosaira, így az FFT inkább úgy döntött, hogy az öltöző falain kívül várja meg a menedzser értékelését. A kihallatszódó hangfoszlányokból ítélve ez egyszer nem bántuk meg, hogy kimaradtunk valamiből.
„Ez nem így szokott menni – mondja Kerr, miközben kilép az öltözőből. – De néha őszintén kell velük beszélni, és a mai ilyen nap volt.”
Mint minden edzőnek, Kerrnek is el kell döntenie, hogy mikor indokolt az alapos fejmosás egy rosszul sikerült meccs után. De most, hogy az ellenkező nem játékosait edzi, vajon mit kell másképp csinálnia?
Vigaszt csak a kaja megérkezése jelent
„Ha a csapatdinamikáról beszélünk, akkor látok különbséget a két nem között – magyarázza az FFT-nek. – Úgy foglalnám össze, hogy a férfiakat könnyebb edzeni, mert kevesebb érzelmet kell kezelni.
A férfiaknál egy adott döntés általában csak egy embert érint, a nőknél viszont a sok érzelem miatt ez másokra is kihat, így az egész csapatra nagyobb hatást gyakorol. A nők érzékenyebben fogadják be az edzői utasításokat.”
Habár ez a meccs nem volt sikeres, mégis egyértelmű, hogy Kerr munkásságát sokan elismerik, beleértve az East Kilbride edzőjét, Martin Lauchlant is.
„Egyike azoknak a nőknek, akikre illene felnéznünk – jelenti ki. – Amióta Shelley a Stirlingnél dolgozik, fantasztikus dolgokat csinál, mindenki tiszteli őt, mert ért a játékhoz.
Amikor Shelley Kerr csapata ellen készültünk, tudtam, hogy nem lesz könnyű meccs. Jó taktikát alkalmaznak, sokat passzolnak, remek az erőnlétük, de ami ennél is fontosabb, kiváló a szervezettségük. Nem lennék meglepve, ha további szakmai előrelépéseinek lehetnénk tanúi, de ehhez szükség lesz egy olyan klubra, ahol lehetőséget adnak neki.”
Úgy tűnik, mindig ugyanazzal kell szembesülni: miközben Kerr munkásságát nagyra becsülik a körülötte dolgozók, annak a lehetősége, hogy továbblépjen a Lowland League-ből, azon múlik, hogy lesz-e valahol egy klubelnök, aki nem tartja túl nagy kockázatnak egy női edző alkalmazását.
„Nem ismerem a pontos számokat, de azt hiszem, nagyon kevés női edző van, aki tényleg menedzserként akar dolgozni – mondja Kerr, miközben szálingóznak a játékosok az öltözőből. Hogy ennek mi az oka, arról most nem igazán szeretnék beszélni, de számomra ez volt az egyetlen munka, amire jelentkeztem. Nem hiszem, hogy mindenki ezt akarná csinálni, és tudom, hogy nem minden női edző akar férfiakat irányítani, de néhányan vannak, akiknek ez a céljuk. Ha megvan hozzá a tehetségük és a végzettségük, akkor miért ne tehetnék? A fő ok, ami miatt egyedülálló a történetem az Egyesült Királyságban, az nem a képzett női edzők érdeklődésének hiánya, hanem klubok visszautasító vagy közönyös magatartása.”
„Nincs egy kis aprótok számomra, srácok?”
Kerr nem hagyja, hogy a számok elvegyék a kedvét, és újult erővel folytatja edzői munkáját. A célja a fejlődés, bárhol is alkalmaznák.
„Én nem az az ember vagyok, aki évekre előre tervez. Ez a futballban nem is igazán lehetséges. A lehető legmagasabb szinten szeretnék dolgozni, de nem könnyű lehetőséghez jutni, mert a piac tele van jó edzőkkel. Minden arról szól, hogy a jó pillanatban kapsz-e egy jó ajánlatot. Én készen állok az újabb kihívásokra, de nem jelentkeztem más munkákra, mert itt boldog vagyok, és az egyetem miatt rengeteg fejlődési lehetőségem van.”
Bármi is lesz Shelley jövője, egy biztos: jókor fog megérkezni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. májusi lapszámában.)
