Se vele, se nélküle: ki az igazi Pogba?

Szöveg: Chris Flanagan

„Nem megyünk haza. Maradunk, és esszük tovább azt a sz…ros tésztát.”

Paul Pogba élete egyik legfontosabb beszédébe vágott bele az oroszországi Kazany városában. A francia válogatott az Argentína elleni nyolcaddöntőre készült, és egyáltalán nem volt biztos, hogy ki is nyeri a mérkőzést.

Az öltöző egyik végében az edző, Didier Deschamps épp a taktikai ábrákkal borított táblát pakolta el: az imént vették át még egyszer, utoljára a stratégiát. A helyiség másik végében Pogba egyenesedett fel, hogy az utolsó pillanatban egy kis lelkesedést préseljen csapattársaiba. Szinte már hadart, és hevesen gesztikulált. Lehet, hogy tényleg elege volt már a hotelban felszolgált tésztából, de nem csak erről volt szó.

„Én ma nem akarok hazamenni – mondta a többieknek. – Holnap is a hotelba megyünk haza. Ma este bulizunk. Előtte a belünket is kifutjuk a pályán. Senki sem hagyja cserben a többieket. A pályán egy csapat vagyunk. Katonák. Kinyírjuk ezeket az argentinokat. Messi vagy nem Messi, le van sz…rva. Azért jöttünk, hogy megnyerjük ezt a kib…ott vébét.”

Nagyot csapva az asztalra lendületesen megindult a pálya felé, társai pedig „Allez!” felkiáltással követték. Tizenöt nappal később Franciaország megnyerte a világbajnokságot. Az argentinok elleni döntetlen fordulópontot jelentett a kétséges csoportkörök után: a beszéd hatására a kék mezes válogatott az addigi legjobbját adta a pályán, és nem is néztek többet vissza.

Nem mintha Pogba lett volna a kapitány. „Igazi vezető” – mondta róla a mérkőzés után Hugo Lloris. Pogba ezt a pályán is bizonyította, ahogy ellentámadást ellentámadásra halmozott, hagyva, hogy Kylian Mbappé befejezze őket. Ez végre a szupersztár Pogba volt, aki 25 évesen lett a világ legértékesebb játékosa. Ezt a Paul Pogbát vette meg a Manchester United 90 millió fontért. Ez az a Paul Pogba, aki mégsem olyan, mint amilyet Manchesterben szerettek volna.

A vb végére Pogbát nemzeti hősként ünnepelték, de ez nem mindig volt így. Tíz hónappal korábban még vért izzadt a Luxemburg elleni selejtezőn, még egy gólpasszt sem tudott összehozni. Az összesen nagyjából egymilliárd eurót érő francia csapatról beszélünk, és csak egy gól nélküli döntetlenre voltak képesek. A meccs után a France Football újság szavazást indított arról, hogy az olvasók szerint Pogbának automatikusan van-e helye a válogatottban: 69 százalék nemmel szavazott.

Egyesek szerint a középpályást már nem is érdekli annyira a labdarúgás. Ezen gyanúra az is okot adott, hogy Pogba háromrészes sorozatot forgatott a mindennapjairól a Canal+ tévécsatornával, „PogSorozat” címen. Az első epizódban a manchesteri „PogHázba” nyerhettünk bepillantást, benne a „PogMozival”, és egy kis fedett minifocipályával, az úgynevezett „PP Arénával”. „Ha csak ezt látják az emberek, azt hihetik, átmentem Floyd Mayweatherbe – magyarázkodott Pogba. – De amikor kicsi voltam, öten laktunk egy egyszobás lakásban. Most kiélem magam. Élem álmaim életét.”

Nem mindenkit győzött meg ezzel a magyarázattal, főleg miután az első epizód, amelyben elbeszélget Antoine Griezmann-nal, nem sokkal azután került adásba idén márciusban, hogy Franciaország barátságos mérkőzésen 3–2-es vereséget szenvedett Kolumbiától.

„Egy vereség után ezt kell néznünk? – tombolt Christophe Dugarry, az 1998-as vb-győztes válogatott tagja. – Miféle őrültség ez? Ezzel csak azt árulod el magadról, hogy nem koncentrálsz.”

Két héttel a világbajnokság előtt Pogbát kifütyülték a francia szurkolók az Olaszország elleni meccsen, miután negyven méterről a kapu helyett majdnem a szögletzászlót találta el. „Pault sokan kritizálták már, többek között én is – mondja Louis
Saha, a francia válogatott és a Manchester United egykori csatára. – Amikor túl sokat foglalkozik más dolgokkal a focin kívül, akkor kétségessé válik, hogy nem tudna-e többet tenni a pályán, és ezt neki is el kell fogadnia.

A vébén viszont lenyűgöző volt. A létező legnagyobb színpadon volt mersze kidülleszteni a mellét, és megszerezni a labdát. Megmutatta, hogy ő a legjobb.”

Kellemes csalódást okozott sok franciának. „A világbajnokság előtt beszélgettünk erről a kollégákkal, és azt mondtam: vagy Pogba nyeri meg nekünk a vébét, vagy miatta veszítjük el –magyarázza PiérreÉtienne Minonzio, a francia L’Équipe sportnapilaptól. – A vébé előtt nehéz volt megítélni a képességeit, mivel nagy volt a szakadék a között, hogy mit is tud, és hogy valójában mit csinál. Olyan, mint az okos diák, aki jól teljesít, de nem olyan jól, mint amire képes. Valahányszor be kellett lőni tízes skálán az adott meccsen nyújtott teljesítményét, nem tudtam dönteni. Még amikor jó is volt, eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lehetne. Túlságosan magabiztos, mint Zlatan Ibrahimovic, pedig valójában arra van szüksége, hogy az edzője bízzon benne. Nehéz eset. A világbajnokság előtt feltettük a kérdést: melyik eddigi meccsen volt a legjobb? Nehéz kérdés. Nem igazán lehetett megválaszolni. A világbajnokságon viszont olyasmit kértek tőle, ami rövid távú feladat volt: csak egy hónapig kellett megfeszítenie magát, addig viszont jobban védekezett és támadott. Ha beleszámoljuk a beszédeit és a motivációs hatását a csapatra, elmondható, hogy nélküle nem nyertük volna meg a vébét.”

Az Argentína elleni meccs után már nem kellett keresgélni Pogba portfoliójában a jó mérkőzéseket. „Nagyon jó volt azon a meccsen, és a belgák elleni elődöntőben is – folytatja Saha. – Persze lenyűgöző játékosok álltak mellette, de ő volt a kulcs. Kiegészítik egymást N’Golo Kantéval: Kanté egyszerű, de hatékony, Pogba viszont képes megtörni a védelmet, magára vonni a figyelmet, és ezzel helyet csinálni az olyan játékosoknak, mint Mbappé. Elképesztő kombináció volt.”

Pogba már a 2016-os Európa-bajnokság során reménykeltő teljesítményt nyújtott, de a döntőben gyengén szerepelt Portugália ellen, és a franciák házigazdaként szenvedtek vereséget. A világbajnokságon már nem hagyhatta, hogy ez megtörténjen. „A 2016-os Eb-döntő előtt azt hittük, már meg is nyertük a tornát – ismerte be. – Ezt a hibát nem követjük el még egyszer.” Ezt a többi játékos számára is világossá tette. „Kilencven perc múlva beírják a nevünket a történelemkönyvekbe” – mondta.

Pogba Patrick Vieira tanácsára kezdett el felszólalni az öltözőben. A Horvátország elleni mérkőzésen belépett Emmanuel Petit mellé azon Premier League-játékosok elitklubjába, akik vb-döntőn rúgtak gólt. Az oroszországi világbajnokság bebizonyította, hogy Pogba a különleges alkalmak embere. Amikor a legnagyobb volt a nyomás, valódi fegyverré vált az a túlzott magabiztosság, ami addig kritikát váltott ki. Semmi sem tántorította el, még egy vb-döntő sem.

Természetesen Pogba volt a győzelmi buli szíve-lelke.

POGBA EGY MÁSIK EDZŐ ALATT A LEGJOBBJÁT HOZTA. A FRANCIA VILÁGBAJNOKI GYŐZELEM ÁTÍRTA A JÁTÉKSZABÁLYOKAT, DE SAJNOS NEM MOURINHO JAVÁRA

Ott volt Vlagyimir Putyin, Pamela Anderson és egy sombrero. Amikor Putyin és Emmanuel Macron belépett az öltözőbe, hogy gratuláljanak a csapatnak, a francia elnök beszédet mondott nekik.

„Megcsináltátok!” – mondta Macron.
„Igen, uram!” – kiáltotta lelkesen Pogba.
„Megmondtam nektek és az edzőtöknek is, hogy hozzátok haza a második csillagot, és ti megtettétek.”
„Igen, uram!”
„Hatvanmillió francia álmát váltottátok valóra.”
„Igen, uram!”

Macron amúgy is rajongott Pogba kirobbanó természetéért, nem volt nehéz meggyőzni, hogy dabeljen egyet távozása előtt. Pogba és a csapat ekkor hívatlanul átvonultak Didier Deschamps sajtótájékoztatójára, amit huszonöt percnyi élő közvetítés követett az öltözőben ünneplő játékosokról. Pogba boldogan osztotta meg az élményt 28 millió Instagram-követőjével. A hivatalos fotók elkészítésekor már egy sombrerót viselt, amit Benjamin Mendy kapott egy mexikói szurkolótól a meccs végén.

„Vegyem le a kalapot?” – kérdezte Pogba a fotóst. „Dehogy, maradjon!” – válaszolta az, megérezve, hogy ez a kép bejárja majd a világot. „Rendben, akkor a kalap marad!” – vigyorgott Pogba, mielőtt dabelt egyet a trófeával. „Muszáj volt!” – kacagott fel. Pamela Anderson, a hátvéd Adil Rami barátnője társaságában a csapat még utoljára visszatért a szállásra, ahol Pogba felugrott az asztalra, és mikrofonnal a kezében vezényelt a csapatnak.

Másnap megint mikrofont ragadott, amikor Macron vendégül látta a csapatot hivatalos rezidenciáján, az Élisée-palotában. Pogba ezúttal több ezer rajongó előtt parádézott. „Hallom, világbajnokok lettünk, igaz?” – kiáltotta, mielőtt a csapattal és a közönséggel együtt nekiállt skandálni, hogy „On a tout cassé!” („Mindent összetörtünk!”)

Pogba a rocksztárok magabiztosságával állt a tömeg elé. Kevés játékoson tükröződik ez a kiállás: Lionel Messitől mi sem állna távolabb, és Cristiano Ronaldo sem az a típus. „Merci la France!” („Köszönjük, Franciaország!”) – kiáltotta búcsúzóul. Egy ország evett a tenyeréből. Franciaország végre beleszeretett Pogbába.

„Ha menni akar, hát menjen.” Hetekkel az ünneplés után halljuk ezt a mondatot a Turf Moor előtt. Megkérdeztük ugyanis a Burnley-meccsre váró Manchester United-rajongókat is. Pogba az idény első néhány meccsén közel sem aratott akkora sikert, mint a világbajnokságon, és már a távozását emlegetik.

„Amikor megvettük, sokat vártunk tőle – mondja Rich Jones. – Itt is játsszon úgy, ahogy megnyerte a vébét, de az eddigi meccseken meg sem közelítette a United színvonalát. Vezetőre van szükségünk. Láttuk, mit csinált a franciáknál, de itt nem tud úgy vezetni. Talán mert ez nem olyan fontos neki, mint nekünk. Nem hanyagolhat el minket. Nem nagyobb, mint a United. Ha menni akar, engem az sem zavar.”

Talán pont a franciák vb-győzelmének köszönhető ez a hozzáállás. José Mourinho természetesen üzenetben gratulált Pogbának, de jól láthatóan elkezdett felkészülni az elkerülhetetlen háborúra.

Amikor az előző idényben sem javult Pogba teljesítménye, sokan az edzőt is épp olyan felelősnek tartották, mint a játékost. A francia vb-győzelem átírta a játékszabályokat, de sajnos nem Mourinho javára. Pogba egy másik tréner irányítása alatt, a válogatottban a legjobbját hozta. Ha nem lesz képes tartani ezt a formát a 2018–19-es idényben is, akkor felvetődhet a kérdés, hogy nem Mourinho útmutatásával van-e baj.

„ÚGY TŰNIK, POGBA ÖNZŐ LETT. MÁR OTT TARTUNK, HOGY MOURINHO EGY BESZÉLGETÉS SORÁN NYÍLTAN MEGKÉRDŐJELEZTE POGBA ELKÖTELEZETTSÉGÉT”

„Remélem, tisztában van azzal, hogy miért volt olyan jó” – mondta a portugál edző a világbajnokságot követő első sajtótájékoztatóján. Mintha megpróbálta volna előre Pogbára hárítani a felelősséget: vagyis, ha Pogba nem szerepel jól, az nem Mourinho hibája, hanem Pogbáé, mert nem fogja fel, miért játszik máshogy a válogatottban. Pogbát tehát olajág helyett figyelmeztető lövéssel várták, pedig ő volt a negyedik United-játékos, aki világbajnokságot nyert (Bobby Charlton, Nobby Stiles és John Connelly 1966-os győzelme után). Vb-győztesként vagy sem, de úgy tűnik, folytatódik a hajsza Mourinhóval.

A Leicester elleni nyitómérkőzésen a sérült Antonio Valencia helyett Pogba vette fel a kapitányi karszalagot, pedig Mourinho a nyáron elmondta, hogy a kapitánysorrend Valencia, Chris Smalling, Ashley Young, Ander Herrera, Juan Mata és Nemanja Matics. De még egy stabil, 2–1-es győzelem sem oszlatta el a viharfelhőket. „Sokkal könnyebb, ha bíznak az emberben – mondta a meccs után a vb-n felbátorodott Pogba. – Egy boldog játékos jobban érzi magát, mint egy boldogtalan. Többet nem mondhatok, mert még megbüntetnek.” De ezzel is eleget mondott: többet, mint amit Alex Ferguson alatt bárki mondani mert volna.

„Ahogy Roy Keane mondta, Fergusonnál az erő és a hatalom volt a lényeg, de szerintem ma már nincs edző, akinek akkora hatalma lehet – mondja Samuel Luckhurst, a Manchester Evening News munkatársa. – Az előző idény első felében a United abszolút függött Pogbától, egészen a januári kettő nullás vereségig a Tottenham ellen. Kétezertizenhat októbere óta nem veszítettek vele a bajnokságban. De Alexis Sánchez érkezése sokaknál bekavart, és szerintem Pogba meg az ügynöke, Mino Raiola kezdte úgy érezni, hogy Pogba olyan fizetést érdemel, ami összhangban van a csapatban betöltött szerepével, de legalábbis Sánchez fizetésével. A Neymar utáni viszonyok között Pogba úgy kétszázmillió fontot ér.

A Tottenham ellen Mourinho nagyon nyitott felállással indított, csak Pogba és Matics voltak középpályán, de úgy lerohanták őket, hogy kénytelen volt lehozni Pogbát, és betömni a rést. Azóta Pogba sem pótolhatatlan. Úgy tűnik, Pogba önző lett: Mourinhónak legalábbis ez a fő baja. Már ott tartunk, hogy legjobb tudomásom szerint Mourinho egy másik játékossal való beszélgetés során megkérdőjelezte Pogba elkötelezettségét. Szóval finoman szólva is viharos a helyzet.”

A Leicester elleni meggyőző alakítás utáni kínos vereségek a Brighton és a Spurs ellen egyértelműen mutatták, hogy Pogba nem boldog. A Turf Mooron mi is megnézzük Pogbát: nem is játszik rosszul, remek passzokkal fordít a játék irányán. Amikor azonban kivédik a büntetőjét, lendületét veszti. Rosszkedvűen kocog le a pályáról, pedig 2–0-ra győztek.

Hogy miért nem hozza azt a formát a klubjában, mint a válogatottban? „Mert a United nem olyan jó – mondja Saha, aki egymás után kétszer nyerte meg a Vörös Ördögökkel a Premier League-et. – Azért előfordul, hogy a vele játszó játékosok ki tudják belőle hozni a legtöbbet. Túl sok a dolga a Unitednál, túl sok a hiányzó láncszem a csapatban.

A közvetlen irányítás nagyon fontos, de szerintem nem az edzőn múlik minden. Pogba nagyfiú már, és a többieket nem zavarja az edző stílusa, pedig nem is olyan tehetségesek. Ez nem lehet kifogás. És nem arról van szó, hogy őt többet kritizálják, mint másokat, hanem arról, hogy megvan benne a lehetőség, hogy a harmadik legjobb, a második legjobb, vagy akár a legeslegjobb játékos legyen a világon.

Nem bírom nézni, ahogy futballozik, mert láttam én már Roy Keane-t is a Unitednál, és ő garantáltan nyolcas vagy kilences volt a tízből minden meccsen. Paul Pogba olyasmikre képes, amikre még Keane sem volt, de szívesebben nézek valakit, aki minden meccsen minimum hét per tízes, mint Pogbát, akitől olykor a tizenegy per tíz is kitelhet.

Amikor Ferguson ideje alatt a Unitednál voltam, és nyertünk valamit, a következő idényben úgy csinált, mintha nem is történt volna semmi. Persze jó dolog, hogy Pogba élvezi a vébégyőzelmet, de akkor mutassa meg mindennap, hogy ő világbajnok. Legalább nyolc per tízes legyen, vagy a mérkőzés játékosa, minden egyes meccsnapon. Ezt kellene elvárnia magától. A világbajnokság a sprint, a nemzeti bajnokság a maratoni. Kitartónak kell lennie.”

De Pogba még nem rázódott bele a United-maratoniba. Egyik nap még az életvidám Usain Bolttal megy futni, a másik nap lehagyja egy pantomim lónak öltözött ember. A francia középpályás maga a rejtélyekbe csomagolt titokzatos talány. Nem csoda, hogy a legjobbját épp Oroszországban tudta megmutatni: maga is bevallotta, hogy egy kiruccanás a Brighton&Hove Albionhoz nem segít annyira összpontosítani, mint a kieséses körök a világbajnokságon.

Olaszországban bezzeg Pogba négyszer nyerte meg a maratonit. Minden ott töltött évben megnyerte a Juventusszal a Serie A-t. Bár az is tény, hogy mindig ők voltak a favoritok.

Antonio Conte és Massimiliano Allegri is máshogy kezelte Pogbát, de mindketten sikerrel jártak. Conte ugyan Mourinhóhoz hasonlóan kemény kézzel fogta meg, de az életében először felnőtt csapatban játszó tizenkilenc éves suhancot könnyebb volt megregulázni, mint a huszonöt éves világbajnokot.

„Először nagyon felvágós volt – magyarázza Paolo De Ceglie, a 2012-es Juventus-csapat tagja. – Egy hónap után tudtuk, hogy képes lesz a legjobbak közé jutni: azt is tudtuk, hogy ha nem jön össze neki, az az ő hibája lesz, és nem tévedtünk. Nyughatatlan volt, és keményen dolgozott, de volt, hogy megpróbált felvágni a pályán.”

Conte nem félt megbüntetni a suhancot, amikor a negyedik szereplése előtt elkésett az edzésről. Felfüggesztették a játékát, ráadásul szokatlan módon hivatalos bejelentésként közölték a döntést.

„Nem tudom, ki tette ki a honlapra a bejelentést, de az biztos, hogy nem normális – tombolt Raiola, Pogba ügynöke. – Remélem, nem maga Conte volt az. Ha igen, akkor ezek szerint képtelen helyesen kezelni az ilyen szituációkat.” Amikor Raiola dühe alábbhagyott, kiderült, hogy az esetnek haszna is volt. Pogba bocsánatot kért, Conte pedig szép lassan a Juventus kulcsemberévé formálta a francia középpályást.

„Conte alatt Pogba megtanulta az alázatot – mondja Alessio Tacchinardi, a fekete-fehérek hatszoros olasz bajnoka. – Amikor a Juventushoz jött, kaotikusan játszott. Conte tanította meg taktikusan gondolkodni, és harcos szellemet ültetett belé, hogy sohase adja fel. Megtanította nyerni. De Allegri faragott belőle felnőttet. Allegri nem olyan heves, mint Conte, hagyja, hogy futballistái szabadon alakítsák a játékot, hogy ösztönösen játsszanak. Pogba olyan volt, mint a nyers gyémánt, de mindkét edző sokat csiszolt rajta. Egészen más Pogba távozott a Juventustól, mint amilyen jött.”

Allegri közel került Pogbához, aminek hála a francia képes volt a legjobbat nyújtani a pályán. A 2015–16-os idényben ő adta a Serie A legtöbb gólpasszát: az idény végére 90 millió fontra taksálták. Mourinho eltiltotta a kosarazástól Pogbát, nehogy lesérüljön: Allegri eljárt vele a klub edzőpályájára dobálgatni, ahol olyan hangnemben heccelték egymást, ami elképzelhetetlen lenne Mourinhóval. Ha az olasz nem talált be a kosárba, Pogba nem szégyellett beszólni neki. „Hogyan dobsz? Azt hittem, tudod, hogy kosarazunk!” Ha viszont a francia rontotta el a saját körét, Allegri sem fogta vissza magát. „Szóval így kell kosarazni! Nem is tudtam – kiáltott fel nevetve. A párbajt a Juve edzője nyerte. – Azt mondta, legközelebb megpróbálhatnánk az ökölvívást, de nemet mondtam” – mesélte később Allegri.

„DESCHAMPS MEGGYŐZTE POGBÁT, HOGY HELYHEZ KÖTÖTT KÖZÉPPÁLYÁS LEGYEN, SŐT: BÉKÜLJÖN KI A RANCIA SAJTÓVAL”

Didier Deschamps is tudta, hogyan kell jól kijönni Pogbával. A francia edző korábban keményebben bánt vele, a 2016-os Európa-bajnokságon például egy meccsre el sem vitte, és rászólt, hogy „ne baromkodjon” tovább, miután Pogba a csapat közös vacsorájára jelentős késéssel, papucsban érkezett. Amikor viszont Pogba válságos időket élt át az Old Traffordon, miután Mourinho a kispadra ültette Matics, Herrera és Scott McTominay mögé a Sevilla elleni BL-mérkőzésen, Deschamps leült vele megbeszélni a dolgot. Szerette volna megérteni, mi a baj a Unitednál, és hogy miként segíthetne.

„Deschamps-nak ez volt az erőssége: jó tanácsokat tudott adni Pogbának – mondja Saha. – Ő vette rá, hogy a vébére összpontosítson. Már lehetett tudni, hogy védekező szerepet szán neki. Azzal, hogy megbízhatóvá tette Pogbát, egybekovácsolta a csapatot.”

Deschamps meggyőzte Pogbát, hogy egy 4–2–3–1-es felállásban helyhez kötött középpályás legyen, pedig maga Pogba szentül hitte, hogy neki egy háromtagú középpályás lánc bal szélén van a helye.

Arra is sikerült rávennie, hogy béküljön ki a francia sajtóval: Pogba újságírókat és szurkolókat egyaránt elbűvölt a „Vive la France! Vive la Republique!” felkiáltásokkal, amelyeket a két hosszú sajtótájékoztatón hallatott a világbajnokság előtt. Bár a vb-döntő után eljátszotta, hogy nem hallja az sajtó kérdéseit, később, amikor az újságírók már morogni kezdtek, hogy Pogba bulija miatt nem tudják időben leadni a cikkeket, odament hozzájuk, és megkérdezte: „Mi a baj? Nem mondtam eleget?” És válaszolt a kérdésekre.

Márciusban tehát elbeszélgetett Deschamps-pal, de néhány héttel később már egy másik beszélgetés tüzelte fel. Pogba legjobb szereplését a Unitednál nem Mourinhónak, hanem Pep Guardiolának köszönheti. Nyilván a City edzője sem büszke az esetre. A manchesteri derbi előtti napon Pep nem bírta megállni, hogy ki ne fecsegje: Raiola még januárban felajánlotta Pogbát a Kékeknek. Pogba magán kívül volt, a közösségi médiában pedig közzétett egy képet magáról, ahogy a füléhez teszi a kezét, és az alábbi szöveget mellékelte: „Hogy mit mondasz?”. Lehet, hogy azt hitte, Guardiola megpróbálja felcukkolni őt a nagy meccs előtt, de ebből csak erőt merített. A United 0–2-ről fordított 3–2-re az Etihadban, vagyis a City nem tudta a Premier League-trófea mellé megszerezni a fő rivális skalpját is.

Ahogy a válogatottban is, Pogba akkor nyújtotta a legjobbat, amikor a legjobban koncentrált, amikor a legnagyobb volt a tét. Ezt a Juventusnál is tudták. „Lenyűgöző volt, ahogyan a legfontosabb meccseken játszott – mondja Tacchinardi. – Amikor a többiek már összeomlottak a nyomás alatt, ő akkor volt elemében.”

Guardiola elszólása után csőstül jöttek a jelentések, hogy Raiola megpróbálja kimenteni Pogbát az Old Traffordról. A Barcelona az első emlegetett klubok között volt, és nem volt már titok, hogy maga a játékos sem ódzkodik az átigazolástól. Pedig volt rá lehetősége, hogy tagadja a spekulációkat, amikor a nyáron a francia csapattal volt, de ő inkább nem adott egyértelmű választ. „Most a Manchester Unitednál vagyok, de ki tudja, mi történik a következő hónapokban? – mondta, majd később hozzátette: – Amíg nem látjátok rajtam a Barcelona-mezt, addig Manchesterben játszom.”

A barcelonai Sport napilapnál már tudták, hogy Pogba szívesen csatlakozna a Barcához. „Hát persze, Pogba már idén nyáron át akart igazolni – mondja az egyik riporter, Ivan San Antonio. – Az itteniek rábólintottak, de a United és José nem engedte. Egyesek szerint januárban sikerülni fog, de szerintem egy olyan nagy csapat, mint a United, nem engedheti meg magának, hogy télen adjon túl egy olyan játékoson, mint Pogba, szóval jövő nyárig várni kell.

A Barcelona igazi »galaktikus« igazolást akart. Van egy kifejezésünk erre, azt mondjuk, »un punetazo en la mesa«, vagyis a Barca csapni akart egyet az asztalra, hogy mindenki értésére adja: itt vagyunk, mi vagyunk a Barcelona, mi is tudunk ilyet. Szerintem Griezmann is tudott volna vele együtt futballozni, pedig nem ugyanott játszanak. A Barca meg akarja nyerni a Bajnokok Ligáját, amit csak úgy tehet meg, ha Európa legjobbjait veszi meg, és Pogba a legjobbak között van.”

Nem mindenki gondolja úgy, hogy Pogba sajátos játéka összeférhet a Barcelona precíz passzaival. „A Barcának nincs szüksége Pogbára” – hangoztatta a klub egykori hőse, a nagy Rivaldo.

„Van, aki úgy gondolja, a stílusa nem illene bele a Barcelona stílusába – folytatja San Antonio. – Sok szurkoló szerint csak egyféleképp játszhatunk, és ha az egy kicsit is megváltozik, már nem lennénk a Barca. Pogbának viszont szüksége van egy olyan klubra, mint a Barcelona, ha fejlődni akar.”

Pogba igazolása kapcsán a Juventus neve is felvetődött. „Nyilván szívesen jönne vissza – mondja egykori csapattársa, De Ceglie. – A Juventus jelenleg színvonalasabb, mint a United, és itt mindenki szereti.”

AZT MONDJÁK, MINO RAIOLA EL AKARJA HOZNI POGBÁT MANCHESTERBŐL: A BARCELONAI SAJTÓ SZERINT SZÍVESEN KÖLTÖZNE A CAMP NOUBA

Tacchinardi egyike azoknak, akik szívesen látnák őt viszont Torinóban. „Képzeljük csak el: a középpályán Pogba, Blaise Matuidi és Miralem Pjanic, elöl pedig Douglas Costa, Cristiano Ronaldo és Paolo Dybala – mondja. – Ismerem a Juvét: ha elhagyod, elvesztesz valamit. A Juve a győzelemről szól. Ha már voltál itt, és bajnok vagy, mindig vissza akarsz majd térni, mint az idén Leonardo Bonucci.”

Ám még ha el is akarna jönni Manchesterből, a klub nem szívesen válna meg az aranytojást tojó tyúktól. Bár ingadozó a teljesítménye, a Vörös Ördögöknek így is túl sokat ér, magyarázza Carsten Thode, a futballpiac szakértője.

„Marketingszempontból Pogba és Neymar a legpiacképesebb – érvel Thode, aki a piaci stratégiával foglalkozó Synergy vállalatnál dolgozik, de korábban a Manchester Unitednál volt alkalmazásban. – Ronaldo és Messi történelmi okokból eladhatóak, de ha én egy márka volnék, Pogbát választanám reklámarcnak, mert a pályája elején jár, és nagyobb a kulturális hatása.

Tipikus példája a századforduló generációjának, és a hatása a futballon kívül a zene, a divat és a városi életstílus területére is kiterjed: hiteles véleményformáló minden téren. Ezért akkora ikon, ezért ér aranyat.”

Pogba hiánya nemcsak a játék során okozna veszteséget a Manchester Unitednak, hanem a pályán kívül is, például a tőzsdén, ahol a klub nemrég rekordot döntött, pedig az idény elején még nem voltak népszerűek. „Bonyolult folyamatok zajlanak a háttérben, és talán a részvényeken is meglátszana, ha Pogba elmenne – folytatja Thode. – Nemrég láthattuk, hogy amint a Juventus megvette Ronaldót, négymillióval nőtt a klub követőinek száma a közösségi médiában, míg a Real Madrid legalább egymilliót elvesztett. Szó szerint elfordultak a Realtól és a Juvét kezdték követni. A fiatalabb generációk nagyrészt már így kötődnek egy sporthoz: többet nyom a latban a kötődésük egy személyhez, mint egy csapathoz. Ha Pogba elmegy, a United veszíteni fog a követőiből, pedig a közösségi média nagyon fontos, mert leginkább ezen a felületen lehet elérni a közönséget, és minél több embert érsz el, annál nagyobb bevételhez jutsz. Nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni egy ilyen adás-vételnél. A United pedig nem becsüli alá a marketingelőnyt, amit Pogba jelent.”

Saha szerint a pénzügyi következményeknél is súlyosabb lenne az üzenet, amit Pogba távozása hordozna: hogy a United Ángel Di María után másodszor sem volt képes hasznosítani egy rekordáron vásárolt játékost. „Ha Pogbát is elveszítjük, az azt jelenti, hogy súlyos gondok vannak a klubbal – mondja. – Szörnyű lenne.”

Pogba jelentheti az abszolút dilemmát a Unitednak: se vele, se nélküle nem bírja ki. Pogba az örök ellentmondás: sosem jutott a tizennegyedik helynél magasabbra az Aranylabda-esélyesek listáján, de nem volt még nála drágább játékos Angliában. Az Old Traffordon nem teljesít, de nélküle nem nyerik meg a franciák a vb-t. Minden hibája ellenére tagadhatatlan, hogy Pogba értékesebb, mint valaha.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)