Interjú Chris Flanagan
Azzal szereztél hírnevet magadnak, hogy aranycipős lettél, amikor Anglia megnyerte az U17-es világbajnokságot tavaly. Milyen érzés volt?
Csodálatos. Mielőtt belőttem volna első mesterhármasom a negyeddöntőben, nem is mertem volna arra gondolni, hogy én lehetek a torna gólkirálya. Végül két mesterhármas jött össze, aztán a döntőben is betaláltam, és megnyertük a tornát. Fantasztikus volt.
Rhian Brewster, az angol U17-es válogatottat sikerre vitte, ő lehet a Liverpool jövője is
Gratulált akkoriban Jürgen Klopp?
A torna egész ideje alatt küldött sms-eket, és amikor megnyertük a döntőt, felhívott és gratulált. Amikor először írt, arra gondoltam, ez meg ki lehet. Egyetlen J. K-t ismerek, és az Jürgen Klopp, ő pedig nem lehet. Amikor elmondtam neki, megkért, hogy mentsem el a számát.
Célod, hogy a következő idényben bemutatkozz a Liverpool felnőtt csapatában?
Remélem, hogy sikerül, és egy keveset játszhatok az idény során. Január óta sérült vagyok, így nem könnyű, de Alex Oxlade Chamberlain sokat segített, mivel együtt lábadoztunk. Klopp úgyis elkezdett a felnőttek közé integrálni, hogy nem voltam ép.
Ötéves szerződést írtál alá, miközben kerestek az Arsenalból, a Tottenhamből és német élvonalbeli klubokból is. Sokáig gondolkodtál az ajánlaton?
Igen, mivel szeretnék az élvonalban pályára lépni, és ha ez azt jelentené, hogy menni kell, akkor mennék. Mégis úgy érzem, jól döntöttem, hogy maradtam, itt fogom bizonyítani, hogy méltó vagyok a játékra.
Miért távoztál Londonból Liverpoolba tizennégy éves korodban?
Számtalan sikert értünk el a Chelsea-vel, emiatt nehéz volt a búcsú, de így kellett cselekednem. Úgy láttam, ott nem vezet út az első csapatba, nem úgy, mint itt, Liverpoolban. Amikor idekerültem, Raheem Sterling a Liverpool első csapatában játszott. Pályára léptem Trent Alexander-Arnolddal, és nézzétek csak meg, ott volt az oroszországi világbajnokságon. A Chelsea-nél is vannak remek labdarúgók, de senkit sem nyomnak a felnőttek közé.
Milyen volt Steven Gerrard keze alatt a Liverpool U18-as csapatában?
Csodálatos edző, aki nagyon megbízik játékosaiban. Szívesen bekapcsolódott az edzésekbe, nem veszítette el a labdát, de ha mégis, akkor ideges lett! Néha meg kellett csipkednem magam. Most a Rangerst irányítja, de nem kizárt, hogy a jövőben visszatér Liverpoolba. Szerintem ő is ezt reméli. Én meg azt remélem, hogy lehetek még a csatára. Sosem lehet tudni.
Április elsején születtél. Szívatnak néha a születésnapodon?
Jaj, ne, borzalmas szívatásokat kapok, ezzel együtt kell élnem. Utáltam az iskolát, mégis rajzkészletet kaptam, kinyitottam, mosolyogtam hozzá, hogy „köszönöm, de jó”, mire azt mondták, „április bolondja”, és megkaptam a rendes ajándékom. Nagyon utáltam. Muszáj volt mosolyognom, de csak megjátszottam.
Miután interjút adtál, amelyben elmondtad, milyen rasszista inzultusok érnek az ellenfelektől, Klopp írt egy levelet, amelyben a bátorságodért dicsért, és kérte, hogy olvassák fel a futballszakírók díjátadó gáláján. Sokat jelentett ez neked?
Nagyon sokat. A gálán Mo Szalah mellett ültem. Csodálatos este volt. Azért adtam ezt az interjút, mert nagyon sok zaklatást kaptam, elegem lett, belefáradtam. Ha megütöm a zaklatómat a pályán, csak még nagyobb bajba kerülök, mint ő. Ezt tenném a legszívesebben, de tudom, hogy nem lehet. Bosszantó, hogy a mai napig megtörténik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)
