Szöveg Chris Flanagan Kiegészítő interjúk Emanuele Giulianelli
„NEM MONDANÁM, HOGY OLYAN VAGYOK, MINT JORDAN, DE HASONLÓ A MUNKAMORÁLOM”
„Nem kabalának jöttem ide, aki majd az ördög mellett áll és táncol.” Tavaly január 3-án Zlatan Ibrahimovic másodszor is a Milan játékosa lett, és üzenetet is küldött azoknak, akik kételkedtek benne. A fenti mondatot három és fél évvel korábban is elmondhatta volna, amikor a Manchester Unitedhoz szerződött.
Akkor, 34 éves korában sokan tették fel a kérdést, vajon nem túl idős-e a Premier League-hez, mivel előtte egészen könnyű életet élt a Paris Saint-Germain futballistájaként. A kérdést akkor, a 2016–17-es idényben 28 góllal válaszolta meg.
Négy évvel később, 2020-ban még mindig úgy szerzi a gólokat, mint bármikor korábban. Aki azt hitte, hogy fajsúlyos cserének, vén csatalónak tér vissza a Milanba, annak nagyon nem volt igaza. Ibrahimovicnak esze ágában sincs az oldalvonalról, a Milan emberszabású ördögfigurája mellől nézni a mérkőzéseket.
Késő novemberre húsz gólnál járt, ezeket 24 bajnoki mérkőzésen szerezte 2020 során, és a Serie A legtöbb találatát is ő szerezte az új idényben, annak ellenére is, hogy az első három meccset ki kellett hagynia a vírus miatt. A Milan a tizenegyedik helyen állt, amikor januárban visszatért, a 2020–21-es idényben viszont nyolc forduló után vezette a tabellát.
Ha a dolgok egy kicsit másképp alakulnak, Ibrahimovic ma a Leeds játékosa lenne. Andrea Radrizzani megpróbálta megszerezni az angol klub első újbóli Premier League-idényének tavaszi szezonjára, amikor világossá vált, hogy otthagyja az LA Galaxyt.
„Egyenesen beszéltem vele, de végül mégis a Milant választotta” – idézi fel a Leeds tulajdonosa.
A hétszeres BL-győztes olasz klub kereste, ki menthetné meg, ugyanis 1983 óta a leggyengébb helyen állt a csapat a tabellán, az Atalanta pedig 5–0-ra gyepálta el a karácsony előtti utolsó mérkőzésen. Ahhoz fordultak hát, aki az utolsó bajnoki győztes idényben, 2010–11-ben az események egyik vezére volt.
Amikor először töltött el két idényt a San Siróban, összesen 56 gólt ért el, és szinte újjászületett a Pep Guardiola Barcelonájában töltött borzalmas időszak után.
Innen a PSG-be távozott, annak ellenére is, hogy Carlo Ancelotti aggályait fejezte ki az akkor 30 éves játékossal kapcsolatban. „A PSG inkább fiatal tehetségekbe fektet be, nem illik bele a tervekbe” – mondta az érkezése előtti nyáron.
Valószínűleg a Milan klubvezetőségének is voltak kétségei, tekintve, hogy alacsony összeget, húszmillió eurót kért érte. „Nem akartam távozni – emlékezett Ibrahimovic. – Testületi döntés született.”
A helyére nem vettek senkit, és megtörtént a dráma: a Milan 2013 óta először nem volt ott a Bajnokok Ligájában.
Amikor visszatérése után először volt kezdő, rögtön gólt szerzett a Cagliari ellen. Nyolc mérkőzésen három találatig jutott, amikor beütött a kényszerszünet.
„Azért tértem vissza Olaszországba, hogy egy nagy klubnál fejezzem be a pályafutásomat. Gyakran mondták nekem, hogy Amerikában túlzottan egyszerű lenne minden – magyarázta. – Megérkeztem, erre minden leállt. Olyan érzésem támadt, mintha valaki azt akarná mondani, hogy vonuljak vissza.”
Alig száradt meg a tinta a szerződésen, de máris úgy tűnt, hogy rövid időszak következik, különösen, hogy összeveszett Ivan Gazidis vezérigazgatóval, és erről az újságokban is írtak.
A korszakos zseni a Serie A élére repítette a Milant
Ibrahimovic ettől viszont csak elszántabbá vált. Amikor a bajnokság júniusban újraindult, tíz meccsen hétszer talált be, ezzel a Milan a hatodik lett.
Végül aztán úgy kezdte el a 2020–21-es idényt, hogy 12 hónapra szerződést hosszabbított, és rögtön két gólt szerzett a Bologna ellen. Átesett a víruson, de még ez sem akadályozhatta meg, hogy a következő öt találkozón további nyolc alkalommal találjon be, ezek közül kettőt a nagy rivális Inter ellen ért el két héttel a 39. születésnapját követően. Amióta kezdetét vette a 21. század, még nem fordult elő, hogy 38 éves vagy annál idősebb futballistának tíz gólja lett volna az öt legnagyobb európai bajnokság valamelyikében. Ibrahimovic azonban kétszer is megtette azt követően, hogy visszatért Olaszországba.
„Ezt magam sem reméltem – mondja Massimo Ambrosini, aki Ibrahimovic csapattársa volt, amikor a Milan legutóbb megnyerte a 2010–11-es bajnokságot. – Kíváncsi volnék, ő mire számított, vagy arra, hogy meglepődött-e. Számomra nagyon rizikósnak tűnt ez a vállalkozás. Benne azonban élt a vágy, hogy megpróbálja, fizikailag rendben volt, és nem félt a kihívástól. De akkor is nagy kockázatot vállalt. Végül azonban igaza lett. Engem is lenyűgözött. A hatása óriási. Hogy hogyan csinálja? Úgy, hogy nagyon jó. Mindig tudja, mit kell tennie, teljesen beleadja magát a mérkőzésbe, és másoktól is ezt várja. Pörgeti a többieket, sosem elégedett magával, mindig célratörő. Nélkülözhetetlen volt korábbi közös sikereink idején is. A nehéz időszakokban mind rá figyeltünk. Az edzések elejétől a végéig ő diktálta a tempót, mert döntéseket hozni, és csodálatos játékos. Ahogy elnézem a fizikai állapotát, még negyvenévesen is jönni fognak a gólok, jobb a fizikuma, mint három-négy évvel ezelőtt. Hogy nyerhet-e a Milan bajnokságot a jelenlegi idényben? Nem könnyű, de elképzelhető. Képesek lehetnek erre a teljesítményre is.”
Teljesen egyértelmű, az utóbbi időben Ibrahimovic a Milan hajtóereje. „Látta valaki a Michael Jordanről szóló, »Az utolsó tánc« című filmet? – kérdezte nemrégiben. – Nem mondanám, hogy olyan vagyok, mint Jordan, de hasonló a munkamorálom, az, amit magamtól követelek, és az is, amit másoktól. Nagyon sokan mondják, hogy csak a mérkőzés számít. Én nem így vagyok ezzel. Ahogyan készülsz, úgy játszod a meccset is. Minden alkalommal kétszáz százalékot követelek meg a társaimtól is, akárcsak magamtól. Nem lehet mindenki Ibra, de mindenkinek a tőle telhető legtöbbet kell beleadnia.”
Ő ezt teszi, amióta 1999-ben profi labdarúgó lett. Van néhány nagy történelmi futballista – igen, Pelére is gondolunk –, akinél a rúgott gólok száma kétséges, így többen állítják, hogy amikor novemberben belőtte az 554.-et, bekerült minden idők tíz, legtöbb gólt elérő focistája közé. Ha így van, ha nem, 2020-ban mindenképpen megerősítette státuszát a legnagyobbak közt.
Három olyan ember van, aki 40 évesen még gólt szerzett a Serie A-ban, és nem fogadnánk az ellen, hogy ő lesz a negyedik.
„Ha van, ami még hajt, az az, hogy ötvenesztendős koromban is ugyanezen a szinten teljesítsek” – jelentette ki nem sokkal azelőtt, hogy újra Olaszországba költözött.
Elvileg viccelt, de nála sosem lehet tudni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
