Szöveg Mark White, Joe Brewin, Ed McCambridge, Richard Jolly
A Premier League elmúlt majdnem három évtizedének bombaerős mezőnyét szépen illusztrálja az alábbi névsor: olyan ikonok nem tudtak az FFT listájának legjobb 10 játékosa közé bekerülni, mint Luka Modric, Dennis Bergkamp, Luis Suárez, Eden Hazard, Ruud van Nistelrooy, Kevin De Bruyne, David Beckham, John Terry vagy Sergio Agüero.
100. PETER CROUCH (ASTON VILLA, SOUTHAMPTON, LIVERPOOL, PORTSMOUTH, TOTTENHAM, STOKE, BURNLEY)
99. ANDREJ KANCSELSZKISZ (MANCHESTER UNITED, EVERTON, MANCHESTER CITY, SOUTHAMPTON)
98. BRAD FRIEDEL (LIVERPOOL, BLACKBURN, ASTON VILLA, TOTTENHAM)
97. PEPE REINA (LIVERPOOL, ASTON VILLA)
96. STEVE BRUCE (MANCHESTER UNITED)
95. EMILE HESKEY (LEICESTER, LIVERPOOL, BIRMINGHAM, WIGAN, ASTON VILLA)
94. JAMIE CARRAGHER (LIVERPOOL)
93. JAMES MILNER (LEEDS, NEWCASTLE, ASTON VILLA, MANCHESTER CITY, LIVERPOOL)
92. KASPER SCHMEICHEL (MANCHESTER CITY, LEICESTER)
91. DION DUBLIN (MANCHESTER UNITED, COVENTRY, ASTON VILLA)
90. GILBERTO SILVA (ARSENAL)
89. STEVE McMANAMAN (LIVERPOOL, MANCHESTER CITY)
88. FERNANDINHO (MANCHESTER CITY)
87. KEVIN PHILLIPS (SUNDERLAND, SOUTHAMPTON, ASTON VILLA, BIRMINGHAM, CRYSTAL PALACE)
86. STAN COLLYMORE (CRYSTAL PALACE, NOTTINGHAM FOREST, LIVERPOOL, ASTON VILLA, LEICESTER,
BRADFORD)
85. ROMELU LUKAKU (CHELSEA, WEST BROM, EVERTON, MANCHESTER UNITED)
84. MARC OVERMARS (ARSENAL)
83. JUNINHO (MIDDLESBROUGH)
Jörgen Klinsmann
82. TIM CAHILL (EVERTON)
81. DAVID BATTY (LEEDS, BLACKBURN, NEWCASTLE)
80. ROBBIE KEANE (COVENTRY, LEEDS, TOTTENHAM, LIVERPOOL, WEST HAM, ASTON VILLA)
79. FREDDIE LJUNGBERG (ARSENAL, WEST HAM)
78. ROBERTO FIRMINO (LIVERPOOL)
77. MICHAEL ESSIEN (CHELSEA)
76. GARY SPEED (LEEDS, EVERTON, NEWCASTLE, BOLTON)
75. JÜRGEN KLINSMANN (TOTTENHAM)
74. PATRICE EVRA (MANCHESTER UNITED, WEST HAM)
73. SAMI HYYPIÄ (LIVERPOOL)
72. DAVID DE GEA (MANCHESTER UNITED)
71. JIMMY FLOYD HASSELBAINK (LEEDS, CHELSEA, MIDDLESBROUGH, CHARLTON)
70. EMMANUEL PETIT (ARSENAL, CHELSEA)
Paolo di Canio
69. LUKA MODRIC (TOTTENHAM)
68. JERMAIN DEFOE (WEST HAM, TOTTENHAM, PORTSMOUTH, SUNDERLAND, BOURNEMOUTH)
67. CARLOS TÉVEZ (WEST HAM, MANCHESTER UNITED, MANCHESTER CITY)
66. FERNANDO TORRES (LIVERPOOL, CHELSEA)
65. MATT LE TISSIER (SOUTHAMPTON)
64. DIMITAR BERBATOV (TOTTENHAM, MAN. UNITED, FULHAM)
63. PAOLO DI CANIO (SHEFFIELD WEDNESDAY, WEST HAM, CHARLTON)
62. JAY-JAY OKOCHA (BOLTON)
61. RIJAD MAHREZ (LEICESTER, MANCHESTER CITY)
60. MICHAEL CARRICK (WEST HAM, TOTTENHAM, MANCHESTER UNITED)
59. GARY NEVILLE (MANCHESTER UNITED)
58. LES FERDINAND (QPR, NEWCASTLE, TOTTENHAM, WEST HAM, LEICESTER, BOLTON)
57. DAVID SEAMAN (ARSENAL, MANCHESTER CITY)
Gianfranco Zola
56. NICOLAS ANELKA (ARSENAL, LIVERPOOL, MANCHESTER CITY, BOLTON, CHELSEA, WEST BROM)
55. GARETH BALE (TOTTENHAM)
54. DWIGHT YORKE (ASTON VILLA, MANCHESTER UNITED, BLACKBURN, BIRMINGHAM, SUNDERLAND)
53. RAHEEM STERLING (LIVERPOOL, MANCHESTER CITY)
52. RICARDO CARVALHO (CHELSEA)
51. DAVID GINOLA (NEWCASTLE, TOTTENHAM, ASTON VILLA, EVERTON)
50. MICHAEL OWEN (LIVERPOOL, NEWCASTLE, MANCHESTER UNITED, STOKE)
49. CLAUDE MAKÉLÉLÉ (CHELSEA)
48. JAMIE VARDY (LEICESTER)
47. TEDDY SHERINGHAM (NOTTINGHAM FOREST, TOTTENHAM, MANCHESTER UNITED, PORTSMOUTH, WEST
HAM)
46. DENIS IRWIN (MANCHESTER UNITED)
45. YAYA TOURÉ (MANCHESTER CITY)
44. ROBBIE FOWLER (LIVERPOOL, LEEDS, MANCHESTER CITY, BLACKBURN)
Ian Wright
43. ROBERT PIRES (ARSENAL, ASTON VILLA)
42. XABI ALONSO (LIVERPOOL)
41. TONY ADAMS (ARSENAL)
40. IAN WRIGHT (ARSENAL, WEST HAM)
39. SADIO MANÉ (SOUTHAMPTON, LIVERPOOL)
38. JAAP STAM (MANCHESTER UNITED)
37. N’GOLO KANTÉ (LEICESTER, CHELSEA)
36. CESC FABREGAS (ARSENAL, CHELSEA)
35. LUIS SUÁREZ (LIVERPOOL)
34. EDEN HAZARD (CHELSEA)
33. ROBIN VAN PERSIE (ARSENAL, MANCHESTER UNITED)
32. SOL CAMPBELL (TOTTENHAM, ARSENAL, PORTSMOUTH, NEWCASTLE)
31. RUUD VAN NISTELROOY (MANCHESTER UNITED)
30. GIANFRANCO ZOLA (CHELSEA)
29. EDWIN VAN DER SAR (FULHAM, MANCHESTER UNITED)
Michael Owen
28. DAVID SILVA (MANCHESTER CITY)
27. ANDY COLE (NEWCASTLE, MAN. UTD, BLACKBURN, FULHAM, MAN. CITY, PORTSMOUTH, SUNDERLAND)
26. DAVID BECKHAM (MANCHESTER UNITED)
25. HARRY KANE (NORWICH, TOTTENHAM)
24. DIDIER DROGBA (CHELSEA)
23. VIRGIL VAN DIJK (SOUTHAMPTON, LIVERPOOL)
22. KEVIN DE BRUYNE (CHELSEA, MANCHESTER CITY)
21. NEMANJA VIDICS (MANCHESTER UNITED)
20. VINCENT KOMPANY (MANCHESTER CITY)
19. PETR CECH (CHELSEA, ARSENAL)
18. MOHAMED SZALAH (CHELSEA, LIVERPOOL)
17. DENNIS BERGKAMP (ARSENAL)
Sergio Agüero
16. SERGIO AGÜERO (MANCHESTER CITY)
15. PETER SCHMEICHEL (MANCHESTER UNITED, ASTON VILLA, MANCHESTER CITY)
14. ASHLEY COLE (ARSENAL, CHELSEA)
13. RIO FERDINAND (WEST HAM, LEEDS, MANCHESTER UNITED, QUEENS PARK RANGERS)
12. JOHN TERRY (CHELSEA)
11. ROY KEANE (NOTTINGHAM, MANCHESTER UNITED)
Roy Keane
Paul Scholes, Patrick Vieira, Frank Lampard és Steven Gerrard mind elvarázsolta a Premier League-et, és nem könnyű eldönteni, melyikük volt a jobb. Mi most megpróbáljuk, de ehhez a szurkolók segítségét kértük.
10. PAUL SCHOLES (MANCHESTER UNITED)
JAMIE WARD, UNITED STAND
Nem egyszerűen csak a legjobb volt, hanem egy angol generáció legjobbja. Olyan tehetség, amilyen ritkán akad.
Thiery Henry őt nevezte meg egyedül, akivel kapcsolatban sajnálja, hogy nem játszott vele együtt, és ugyanezt mondta Pep Guardiola is. A Barcelona legendája, Xavi szerint sokkal többre tartották volna, ha spanyolnak születik. Andrea Pirlo úgy véli, generációja igazán nagy angol középpályása. Zinédine Zidane, akit joggal nevezhetünk a labdarúgás egyik nagy legendájának, nagyon sajnálja, hogy nem lehetett a csapattársa. A fentiekből kirajzolódik, hogy Scholes igazi nagyság.
A Liverpool és a Chelsea szurkolói azt mondanák, hogy azért tették a bal oldalra az angol válogatottban, mert Gerrard és Lampard jobb volt. Sven-Göran Eriksson viszont elmondaná, hogy a három ember közül egyedül ő volt alkalmas erre a pozícióváltásra.
Válogatottbeli csapattársai valóban több gólt szereztek nála, de ha levonjuk Gerrard 32 tizenegyesből esett találatát, akkor már a 88 gól jóval alatta marad Scholes 106-jának. Vagy ne számoljuk Lampard 43 rögzített helyzetből született találatát, és máris azonos eredményt látunk a Manchester United játékosáéval.
Az Arsenal szurkolói biztosan megemlítenék Patrick Vieirát. Valóban fantasztikus volt, ő maga mégis azt állítja, hogy Scholes volt az egyetlen, aki „bármire képes volt”. És akkor a trófeáit még nem is említettük.
9. PATRICK VIEIRA (ARSENAL, MANCHESTER CITY)
TIM STILLMAN, ARSEBLOG
Bár a leggyakrabban Thierry Henry nevét halljuk az Arsenallal kapcsolatban abból az időszakból, mégis Vieira miatt jött lázba a leggyakrabban a közönség. A toronymagas csatár éneke zengett a legtöbbet a Highburyben, és ez mindig nagy műsor volt.
Vieira volt az Arsenal valaha volt egyik legnagyobb csapatának szimbóluma. A középpályás egyszer azt mondta magáról, hogy francia lába és afrikai szíve van, és valóban pontosan ezt tette hozzá Arsene Wenger csapatához. Harcos volt, lába akár egy balerináé. Megszámlálhatatlan vitája akadt Roy Keane-nel, és ezek a fellángolások az erős ember szerepében tüntették fel, aki körül az Arsenal sprinterei és tehetséges táncosai gyülekeztek. Ha azonban így emlékezünk rá, akkor igazságtalanok vagyunk számos más képességével szemben.
Selymesen érintette a labdát, annyira puhán, akár egy párna, miközben bolonddá tette az ellenfelét. Vagy elszlalomozott melletted, vagy átrobogott rajtad, a választás a tiéd volt.
Jó oka van annak, hogy az újonnan feltűnő ígéretes középpályásokat még ma is az „új Vieira” címkével illetik. Az az igazság, hogy nem akadt hasonló tehetségű játékos az Arsenalban, amióta visszavonult. Mindig is különleges volt, az is marad.
8. FRANK LAMPARD (WEST HAM, CHELSEA, MANCHESTER CITY)
GARRY HAYES
Roman Abramovics 2003-as megérkezése megváltoztatta az angol labdarúgást. Az azóta felfújt bérek és igazolási pénzek teljesen átszabták a Premier League küllemét.
Ahogy az orosz milliárdos mindent felforgatott, Lampard ugyanezt tette a középpályán. Teljesen elveszhetünk a Vieiráról, Scholesról és Gerrardról folytatott eszmefuttatásokban, de mi az ő valós érdemük azon kívül, hogy sok díjat bezsebeltek?
Lampard öröksége nemcsak az a rengeteg trófea, amit összegyűjtött, nem is csupán 177 Premier League-gólja, de az is, hogy teljesen megváltoztatta, amit egy középső középpályástól várunk. Ezeket a játékosokat ma már csatárként kezelik.
A szurkolók, a kommentátorok és nem utolsósorban a vezetőedző azt várják a nyolcas játékosoktól, hogy minden idényben sok gólt szerezzenek. Ez nem amolyan vágy, ez követelmény.
Lampard átírta a forgatókönyvet. Pontosan ugyanebből a megfontolásból tartják olyan nagy becsben Diego Maradonát, ahogy azt látjuk. Lehet, hogy nem nyert annyit, amennyit Messi, de ha nem lett volna Maradona, nincs is Messi. Igen, Maradonához hasonlítottam Lampardot, mert nélküle teljesen más lenne egy középpályás szerepe 2021-ben.
Akkor hát Vieira, Scholes, Gerrard vagy Lampard? Nem lehet vitás.
7. STEVEN GERRARD (LIVERPOOL)
TONY EVANS
A legjobb játékos, aki sosem nyert Premier League-et. Tony Evans emlékezett Stevie G-re, aki akkor volt a legjobb, amikor a Vörösöknek erre a legnagyobb szükségük volt.
Valamit mindenki elfelejt vele kapcsolatban: nem volt egyszerű elnyernie a Liverpool feltétel nélküli szeretetét.
Pályafutása első felében a „Steve Me” becenevet aggatták a huytoni fiatalemberre. Sokan tekintették önzőnek, de ez durva kritika volt. Ha valakinek volt joga egoistán gondolkodni, az éppen ő, mégsem volt beképzelt. Egyszerűen csak felfogta, hogy ő az az ember a pályán, aki képes megváltoztatni egyes mérkőzések menetét, még akkor is, ha a csapata vereségre áll.
A testbeszéd egyértelműen nem segítette őt. Gyakran vágott aggodalmas képet, és ráncolta a szemöldökét. Meglátszott rajta, ha valamelyik csapattársa alulteljesített, de nagyon könnyű volt félreérteni ezt az arckifejezést. Helyi srácként sokkal jobban érezte magán a nyomást, mint kollégái többsége. Azt a kétségbeesést érezte, mint a szurkolók, ha valami nem ment jól. Mások összeomlottak volna az ilyen nyomás alatt, ő azonban felnőtt a feladathoz.
A Liverpool számos legendája közül kiemelkedik azzal, ahogyan a bajban viselkedett. Ha lejárt az idő, és már csak egy lehetőség maradt megmenteni a meccset, mindenki azt várta, hogy hozzá kerüljön a labda. Vállalta a felelősséget, és bármilyen poszton bevethető volt. Ha szeretnénk összerakni a kilencvenes évek végének Premier League-prototípusát, úgy nézne ki, mint a Liverpool egykori csapatkapitánya. Erős volt és gyors, csodálatosan passzolt. Technikája fejedelmi, és mindent egy kicsit gyorsabban csinált, mint bárki más a pályán.
A fordulópont 2005 nyarán érkezett el számára, amikor alig hat héttel a Bajnokok Ligája-győzelem után igent mondott José Mourinho Chelsea-jének. Azonban egy pánikrohamokkal telt éjszaka után rájött, hogy nem mehet csak úgy el gyerekkori csapatából. Fájdalmas időszak volt, de új korszaka kezdődött a Liverpoollal, és ezúttal nem maradtak kétkedők. Több érmet nyerhetett volna a Chelsea-vel, de inkább egy olyan város ikonja lett, amelyik mindennél többre tartja a futballt.
Érték azért csalódások is. Már a tavalyi siker előtt bajnoki címet kellett volna nyernie a Liverpoolnak vele. A 2008–09-es idényben Gerrard kalandos poszton játszott Fernando Torres mögött, és csapata a második helyen végzett a Manchester United után. A riválist 4–1-re megverték az Old Traffordon. Öt évvel később már majdnem a nyakában volt az aranyérem, de a döntő pillanatban ellopta azt a Chelsea. Az a kudarc azonban sokkal inkább volt taktikai, mint egyéni hibák eredménye, és inkább róható fel a vezetőedzőnek és az edzői stábnak.
A Kop közönsége meghalt volna a kapitányért, aki őket képviselte. Nagysága túlnő a képességein, még akkor is, ha valóban generációja egyik legnagyobb tehetsége volt. Liverpool szimbóluma lett, a városé és a csapaté egyaránt.
Gerrard valódi óriás, és mindaddig emlékezni fognak rá, amíg a futball megmarad játéknak a világon.
6. ÉRIC CANTONA (LEEDS, MANCHESTER UNITED)
Éric Cantona 26 évnyi bajnoki sikertelenségnek vetett véget az 1992–93-as idényben az Old Traffordon, és a következő négy idényben még három aranyat nyert. Még 2008-ban beszélgettünk vele.
Miért hagytad ott a Leedset? Vágytál a váltásra Ferguson és Howard Wilkinson híres telefonbeszélgetése előtt?
Nem volt jó a viszonyom Wilkinsonnal, nem ugyanúgy láttuk a labdarúgást. Sokkal inkább illek a Unitedba. A Leeds régi típusú futballt játszott: rúgd és fuss. Fontos időszak volt az is, mert sokat tanultam. De ha nem jó a környezet, nem szívesen vagyok egy adott helyen. Olyan ez, mint egy nővel. Van úgy, hogy nem jön a szerelem. Máskor jön, de mégsem jó. Jó dolog szerelmesnek lenni, de az ember szeretne adni és szeretne kapni.
Mikor kezdted el felhajtani a gallérod? Valaki mástól láttad?
Felvettem a mezem. Hideg volt. A gallér magától felhajlott, én pedig úgy hagytam. Nyertünk, így aztán megtartottam ezt a szokást.
Magadévá tetted a manchesteri kultúrát? Nézted a Coronation Streetet, hallgattál The Smithst, Stone Rosest vagy Oasist?
A tévéműsort nem néztem, de az Oasist és a többieket kedveltem. A The Smithst már azelőtt is szerettem, hogy Manchesterbe költöztem volna. Nagyon erős a manchesteri futball- és zenei kultúra. Lehet, hogy az eső miatt van. Vannak városok, ahol gyönyörű látnivalókat lehet meglátogatni, Manchesterben viszont inkább energia lakozik.
„NEM ÜTÖTTEM MEG ELÉG KEMÉNYEN, DURVÁBBAN KELLETT VOLNA”
Mi ment át az agyadon, amikor lerúgtad azt a Crystal Palace-szurkolót? Ha talpra esel, és nem a hátadra, mi lett volna a következő mozdulat?
A lábamra estem, nem a hátamra, ezért indultam neki újra. Sajnos nem ütöttem meg elég keményen, sokkal durvábban kellett volna.
Mit éreztél, amikor először láttad a felvételt arról, hogy beugrasz a közönség közé a Selhurst Parkban?
Nem néztem meg, mert ismerem a jelenetet. A házam környéke tele volt újságírókkal. Kis házban laktam, még a fényt is eltakarták. Ez egy dráma volt, amelyben színészként szerepeltem. Minden ügyemet komolyan veszem, anélkül, hogy magamat komolyan venném. Amikor megrúgtam azt a szurkolót, azt is azért tettem, mert nem vettem magam komolyan. Nem gondoltam, hogy csak amiatt nem teszem meg, mert híres labdarúgó vagyok. Nem. Egyszerűen csak labdarúgó és ember voltam már akkor is. Nem vagyok természetfeletti személy. Ha szeretnék lerúgni egy szurkolót, akkor megteszem. Nem vagyok példakép, nem vagyok az a tanár, aki megmondja, hogyan viselkedj. Szerintem minél többet látunk, annál inkább rájövök, hogy a világ egy nagy cirkusz.
Láttad a transzparenst az Old Traffordon, miután visszatértél? Az állt rajta: „Sosem felejtjük el, ami a Selhurst Parkban történt… Azt a 30 méteres bombát”.
Igen. És emlékszem a gólra is, a Wimbledon ellen született. Tetszett ez a transzparens, és az is nagyon tetszett, hogy amikor a bíróság előtt álltam, a szurkolók elkísértek, és végig támogattak. A hét közepén utaztak Manchesterből Croydonba. Nagyon érződött a támogatásuk, és a klub is mellettem állt, ezért is maradtam.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
