Az őrült, akiért tűzbe mennek a játékosai

Nem Chuck Berry találta ki a rock’n’rollt, Elvis Presley és Little Richard mellett mégis talán ő jutott a legközelebb a lényeghez azzal, hogy a szükséges alkotóelemeket a helyes sorrendben alkalmazta. Berry radikális és megszállott volt, aki a végsőkig meg volt győződve róla, hogy mindent helyesen csinál. Az ’50-es években kamaszkora nagy részét tranzisztoros rádiók szét- és összeszerelésével töltötte, így tökéletesen megértette a hang keletkezésének folyamatát, és ezt a tudását később a művészetében kamatoztatta.

Szöveg Andrew Murray

És működött. Minden alkalommal, amikor arra kérte Beethovent, hogy vonuljon vissza, és Csajkovszkijt is tájékoztassa a világ változásairól, lenyűgözött kamaszok ezrei kaptak kedvet a gitározáshoz. „Amíg nem hallottam Chuck Berryt, azt sem tudtam elképzelni, mire lehetek képes” – idézte fel Pete Townshend, a The Who frontembere. „Kielemeztem minden hangot, amelyet játszott – mondta Keith Richards, a Rolling Stones ikonja. – Ha gitárosként nem is ő a legnagyobb példaképed, valószínű, hogy a példaképedet Berry inspirálta.”

Az idén nyáron a kalandos múltú edző, a labdarúgás Chuck Berryje végre megérkezett Angliába. Marcelo Bielsa lett a Leeds menedzsere. Majdnem minden nagyobb bajnokságban találkozhatunk a követőivel, akik közül többen, mint Mauricio Pochettino vagy Diego Simeone is, játékosként szívták magukba El Loco, az Őrült szokatlan módszereit. Pep Guardiola ugyan nem játszott az argentin edző irányítása alatt, de hosszasan vizsgálta mozdulatait úgy, ahogy a The Who, a Rolling Stones és a Beatles figyelte Berry rezdüléseit.

A 63 éves mester lett a legjobban fizetett nem élvonalbeli edző: sajátos, önkényuralomba hajló modorával új színt hoz a Championshipbe. Lesz tűzijáték, házi feladat, ujjlevágás kilátásba helyezése és prédikációk egy olyan edzőtől, aki hajnali kettőkor indul futni, miközben a lejátszóján taktikai előadásokat hallgat. Ha Marcelo Bielsa a közelben van, nem fogunk unatkozni.

A Johnny B. Goode félig-meddig életrajzi regény a szerény vidéki gitárosról, akit az anyja meggyőz, hogy egy napon még híressé válhat a neve. A Rosarióban nevelkedő Marcelo Bielsáról egyáltalán nem mondható el, hogy szerény volt. Családja egyike a legnagyobb argentin dinasztiáknak, nagyapja, apja és testvérei vagy ügyvédek vagy politikusok. A szerény gitároshoz hasonlóan viszont Marcelóban is anyja ültette el a siker igényét. Lidia mindenkivel elhitette maga körül, hogy legkisebb fia az általa választott szakma csúcsára jut majd. Egészen fiatal korától fogva a labdarúgás lett a legfontosabb.

„Anyám meghatározó az életemben – mondta Bielsa. – Bármennyit is küzdöttem, mindig többet akart tőlem.” Lidia gyakran elküldetett a helyi újságoshoz, hogy beszerezzék a napilapokat és Argentína legnagyobb sportújságját, az El Graficót, amit a fia buzgón tanulmányozott.

Bielsa megtanulta ügyvéd nagyapjától, Rafaeltől, aki az ország egyik fő törvényhozója, hogy a tudás hatalom. A harmincezer kötetes családi könyvtár biztosította, hogy a tudás bármikor hozzáférhető legyen, Bielsa pedig a mai napig negyvennél is több sportmagazin előfizetője, beleértve a FourFourTwo-t is.

A lázadó természetű Bielsa a Newell’s Old Boysnak szurkolt, mert apja a rivális Rosario Centralt támogatta. Gyermekként a Newell’s-nél kezdett edzeni, és bár a labdával ügyesen bánt, lassú és a levegőben ügyetlen volt.

A NEWELL’S OLYAN SOKAT GYAKOROLTA A RITMUSVÁLTÁST, HOGY A MOZDULATOK BELEIVÓDTAK A JÁTÉKOSOKBA, MINTHA CSAK EGY ZENEKAR JÁTSZANÁ A RÉGI SLÁGEREIT

Háromszor szerepelt az első csapatban, miután rájött, hogy sokkal tehetségesebben átlátja a pályán zajló folyamatokat, mint ahogyan játékosként alakítani tudná azokat. Huszonöt évesen kilépett a klubtól, és beiratkozott az egyetemre, testnevelő tanári képzésre. Két évvel később, 1982-ben ő lett a Buenos Aires-i egyetem futballcsapatának edzője. Bár csak három évvel volt idősebb a játékosainál, de munkatempója és eltökéltsége miatt felnéztek rá, és elfogadták. Háromezernél is több játékost nézett meg, miután összeállította húsztagú csapatát, és belefogott a könyörtelen edzésekbe.

Miután csapatával döntetlent játszottak a Boca Juniors tartalékcsapata ellen, a Newell’s felkérte ifjúsági edzőnek. Meg volt győződve róla, hogy a mezőgazdaságból élő argentin vidéken számtalan tehetséges, felfedezésre váró játékos rejtőzik, ezért asszisztensével, Jorge Griffával felosztották az országot hetven régióra, és lepattant Fiat 147-esével egyenként végigjárta azokat.

Bielsa és Griffa hajnali kettőkor jelentek meg Mauricio Pochettino házánál, ahol az alvó szülőket is felkeltve bizonygatták a tizenhárom éves fiú, a későbbi Spurs-edző tehetségét a labdarúgásban. De Pochettino csak egyike a többtucatnyi felfedezett tehetségnek: 1987-ben szintén ők találtak rá a vágóhídi munkás fiára, Gabriel Batistutára.

„Amikor megérkeztem, kövér voltam, kár is szépíteni – magyarázta Batistuta. – Imádtam a sütiket. Az elsőként azt tanította meg, hogy felejtsem el az édességet, és keményen gyakoroljak. Utáltam érte. Egy csapat álmodozó voltunk, élünkön Bielsával. Ő Arrigo Sacchi szeretett volna lenni, aki akkoriban sorra nyerte az európai kupákat. Azt akarta, hogy győztesek legyünk, hogy egy csapat utcagyerekből hősökké váljunk.”

Pochettino és a középpályás Eduardo Berizzo követték Batistutát az első csapatba, a Bielsa által személyesen összeválogatott, sikerre kiéhezett srácok körébe, akik a Newell’s Old Boyst az egyik legígéretesebb argentin csapattá tették. Az Őrült becenevet, amelyre sokszorosan rászolgált, azután szerezte, hogy elmondta Fernando Gamboa védőnek, akár a saját ujját is levágná, ha ez garantálná a győzelmüket.

Bielsa lett a tartalékcsapat vezetőedzője 1989-ben, módszerei pedig a klub felsőbb köreiben is ismertté váltak. „Ugyanazt az öltözőt használtuk, amelyet a második csapat – mondta a támadó középpályás Gerardo „Tata” Martino. – Amikor jöttünk az edzésre, annyi nyíl volt felrajzolva a táblára, hogy az ábra teljesen érthetetlen volt. Úgy festett, mintha az indiánok jártak volna ott. Aztán egy éven belül ez a fickó lett az edzőnk.”

Martinóra nagy szükség volt, hogy Bielsát elfogadják az első csapatban 1990-ben. A csapat legkreatívabb játékosa, a lusta játékmester utált futni, ezt viszont Bielsa nem tűrte. „Volt egy beszélgetésünk, mielőtt elkezdte a munkát – fedte fel Martino. – Akkor elmondta, hogy csak egy feltétellel játszhatok a csapatában: futnom kell. Mindenkit meggyőzött az igazáról. Nem volt két egyforma edzésünk. Befejeztem a nemzetközi szereplést, és azonnal Marcelo tréningjeire jártam, annyira jók voltak.”

Védekezés, támadás, a kettő közti átmenet és a sebesség: ezek voltak a mantrák. Megakadályozni az ellenfél térnyerését, visszaszerezni a labdát annyira elöl, amennyire csak lehet, dinamikusnak lenni és helyzetet kialakítani. Bielsa fáradhatatlanul ismételgette ezeket, ugyanakkora tudta, hogy a játékosoknak egyéni bánásmódra van szükségük. Bár minden támadószituáció különböző volt, a csapat annyit gyakorolta a figurákat, hogy a mozdulatok beleivódtak a játékosokba, és bármikor elő tudták adni azokat, akárcsak egy rutinos zenész a milliószor játszott számait.

Bielsa annyira elszántan hitt ebben a stratégiában, hogy utasította Norberto Scoponi kapust, üsse ki a kapura irányuló lövéseket, hogy bedobás legyen, így a középpályások gyakorolhatják a védekezés és támadás közti hirtelen átmenetet. A Newell’s veszélyessé vált.

Egy éven belül Bielsa csapata megnyerte az 1990-es Aperturát, a bajnokság egyik felét, majd a másik fél, a Clausura győztesével, a Boca Juniorsszal mérkőzve 11-es párbajban a legjobbnak bizonyultak. „Newell’s carajo!” – zengett a Bombonera, és az ellenfél nem tudott megbirkózni az Őrülttel. A káosz mestere lett.

Hat hónap múlva a játékosok alig-alig tudtak megfelelni a Bielsa támasztotta fizikai és szellemi követelményeknek. „Szenvedélyes beszédeket intézett a csapathoz – emlékszik vissza Alfredo Berti középpályás, aki a menedzser jobbkeze volt a pályán, és akinek a mester a taktikai utasításokat adta. „Ha szereted a focit, többet ki tudsz hozni belőle. Minden megjegyzést megbeszéltünk, Marcelo türelmesen el tudta magyarázni a dolgokat.”

Ez volt az első alkalom, amikor a munkamániás Bielsa másokra hagyta a feladatot. A csapat fiatalabb játékosai házi feladatot kaptak: három futballmagazint kellett rendszeresen megvásárolniuk, és azokból kideríteni a soron következő ellenfél taktikáját. Figyelniük kellett a felállásra, az utolsó nyolc meccsük eredményére, a cserékre és a szabadrúgást végző játékosokra. A kutatások eredményeiből prezentációkat tartottak egymásnak, Bielsa pedig erre építette az edzést.

„Segített, hogy válaszokat találjak a pályán – idézte fel később Pochettino. – Bárcsak minden barátom legalább századannyit profitált volna, mint amennyit én fejlődtem a módszerek által.” A Newell’s megnyerte az 1992-es Clausurát, majd a Libertadores-kupa döntőjében büntetőkkel kikapott a Sao Paulótól, a győztes gólt Cafu szerezte.

Ennek ellenére Bielsa nem bírt többet. Akárcsak későbbi tanítványa, Guardiola, ő sem tudta elviselni azt a nyomást, amelyet gyerekkori csapatának irányítása jelentett. Lemondott a Newell’s vezetőedzői tisztségéről, és sosem tért vissza a csapathoz. „Ha a játékosaim nem emberek lennének, sosem veszítenék” – mondta.

Bielsa feleségének, Laurának és két lányuknak nem lehet könnyű életük. A következő hat év során egyfajta vándoredzőként funkcionált. Irányította a mexikói Atlast és Américát is, mielőtt visszatért volna Argentínába, hogy a Vélez Sársfielddel megnyerje az 1998-as Clausurát, majd egy kilenc meccsig tartó időszakra átvegye az Espanyol vezetését a La Ligában. És itt persze még nem ért véget a furcsaságok sorozata.

A tévés cégcsoport által birtokolt América ragaszkodott ahhoz, hogy Bielsa csak a saját médiának nyilatkozzon. Ezt a megszorítást annyira utálta, hogy 1998 őszére már egyetlen interjút sem adott. „Mi értelme annak, ha csak egyoldalú szerepléseket vállalunk? Ez szimpla megalkuvás.”

Bielsa az argentin médiával csak a sajtótájékoztatókon kommunikált, és ezt a szokást azóta Guardiola is átvette tőle. Az újságírók bármit kérdezhetnek tőle, ő részletesen válaszol, ami olykor bizarr szituációkat szül. Az egyik sajtótájékoztató például több mint négyórásra sikeredett, így az újságírók egy része még az esemény vége előtt távozni kényszerült, hogy le ne késsék az esti lapzártát. Bielsa utál bármit is félbe hagyni, ezért ritkán kapcsolódik ki. A stressztől rendszeres futással szabadul meg. Akár hajnali kettőkor is. Miközben a kedvenc felvételét hallgatja a pályán elképzelhető 22 féle felállásról.

Egy alkalommal 1999-ben, az Ezeiza edzőpályán annyira belefeledkezett a munkába, hogy nem hallotta a kiabálva közeledő rendőrjárőrt. Amikor végre észrevette, hogy egy tucatnyi fegyver szegeződik rá, egy fa mögül kiáltotta, hogy „Ne lőjenek! Én vagyok Bielsa!”.

Ehhez hasonló különcségek gyakran előfordultak vereségek után. Egy alkalommal Martin Posse csatár lagzijára a Newell’s vereségét tartalmazó felvétellel állított be, és még a repülőn megkérdezte az argentin legandát, Jorge Valdanót: „Jorge, vereség után gondoltál már arra, hogy megölöd magad?”.

Bielsát épp a szenvedélyessége miatt kedveli meg a legtöbb játékos. Az Őrült és Diego Simeone alapvetően ellentétes mentalitásúak. Mindketten nyerni akarnak, de amíg Bielsa saját erejében bízik, addig Cholo inkább másokat használ fel a cél eléréséhez. Sokatmondó a kettejük között történt beszélgetés, miután a középpályás megnyerte a Serie A-t az Interrel 2000-ben. „Nem jöttél még rá – kérdezte Bielsa Simeonét –, hogy a szurkolókat leszámítva senki sem fog emlékezni erre a győzelemre? Ezt nem nevezheted focinak.”

Ennek ellenére Bielsa felbecsülhetetlenül nagy hatással volt Simeonéra, az edzőre. Amikor Argentína kiesett a 2002-es világbajnokságról a csoportmeccsek után, Bielsa összehívta a csapatot, majd elmagyarázta nekik a kiesés okát, és bocsánatot kért a saját szerepe miatt. Germán Burgos volt az első, aki felpattant és megölelte a szövetségi kapitányt annak ellenére, hogy a kapus végigjátszotta az összes selejtezőt, majd a vb-n lecserélték Pablo Cavalleróra. „Ez sokat elmond Bielsa jelleméről – mondta Simeone. – Arról, hogyan tudta jóban-rosszban összetartani a csapatot.”

„Igazi zseni, az egyik legjobb edző, akivel dolgoztam. Olyan sokat beszélt a dolgokról, hogy a végére minden automatikussá vált. Ezt sosem fogom elfelejteni. Egy edző átlagossá vagy kivételessé nevelhet egy játékost. Neked csak követni kell az utasításait.” Kérdezz bárkit az akkori argentin válogatottból Bielsa szónoki tehetségéről, mindenki ugyanazt a példát fogja hozni: a Kolumbia elleni selejtező előtti lelkesítő beszédet.

AMIKOR RÁÉBREDT, HOGY EDZŐ SZERETNE LENNI, GUARDIOLA FELKERESTE BIELSÁT TANÁCSÉRT. OLYAN SOKAT JEGYZETELT, HOGY BIELSÁTÓL KELLETT ÜRES LAPOKAT KÉRNIE

„Kétféle utcai harcos létezik – lépett be határozottan az ideges játékosok öltözőjébe. – Az egyik típus az, aki ha vért lát, megrémül és hazaszalad. A másik típus, viszont ha vért lát, addig harcol, amíg ki nem nyírja az ellenfelét. Nos, uraim, én ma este érzem a vér szagát.” Argentína 3–1-re nyert. Bielsa azért tud ilyen erős hatást gyakorolni másokra, mert sziklaszilárdan hisz a saját módszereiben. Ez azokra az edzőkre jellemző, akik sokszor váltogatják a csapatukat.

„Számos edző szerint olyan filozófiát kell választani, amelyik illik a játékosaidhoz. Nem értek egyet – nyilatkozta egyszer. – Nagyon nehéz olyasvalamiről meggyőzni egy játékost, amiben te magad nem hiszel a végsőkig. A szélsőségek híve vagyok. Az érzéseim határozzák meg, hogyan irányítok. Nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, de ez nem erény. Inkább gyengeség.”

Argentína szövetségi kapitányaként megszavaztatta a játékosokkal, hogy három vagy négy védővel álljanak fel. Az utóbbi lehetőség nyert. „Ez mutatja, hogy ti mit szeretnétek – jelentette be Bielsa. – De akkor is három védővel játszunk. Csáó.”

Ennek ellenére működött. 2004-ben Bielsa a Copa América döntőjéig vitte a csapatát, valamint megszerezték az első olimpiai aranyukat is, de az év végére kimerült és elgyötört lett. Egy kolostorba vonult vissza feltöltődni. „Elvittem magammal az összes könyvet, amelyeket el akartam olvasni – idézte fel. – De a telefonomat otthon hagytam, és tévém sem volt. Három hónapig éltem ott, de a végére már magammal beszélgettem. Éreztem, hogy megőrülök.”

Az olimpiai arany volt Bielsa utolsó nagy eredménye, de hírneve tovább erősödött, főként az utolsó három nagy időszaka révén. Chilében (2007–11), az Athletic Bilbaónál (2011–13) és a Marseillenél (2014–15) nemcsak az általa elért siker miatt tiszteltik őt, hanem a szeretet és intenzív törődés miatt is, amit az elnyomott dél-amerikai országba, a büszke baszkokhoz vagy a csinos francia kikötővárosba vitt.

Amikor Bielsa megérkezett az Athletic idény előtti első meccsére 2011 nyarán, a személyzetet és a játékosokat is lenyűgözte, hogy az argentin edző megnézte a csapat előző 55 meccsét, amiből 42-t kétszer is megtekintett. A baszkok imádták, ahogy a mester pontosan tizenhárom lépéssel haladt át a technikai zónán, majd leguggolt, mint egy imádkozó sáska, lábán a kopott edzőcipőjével, amely pont illett a professzoros szemüvegéhez.

A Marseille-nél bepakolt egy tévét és egy táblát egy golfautó hátuljába, hogy a taktikai észrevételeit és utasításait rögtön, a pálya közepén megtehesse. Az edzéshez szükséges létesítményekhez és eszközökhöz mindig ragaszkodott, mert ezek nélkül elképzelhetetlennek tartotta a fejlődést. Ha nem kapott meg valamit, akkor a szokásos taktikához folyamodott: keményen dolgozott érte, alkudozott és fenyegetett. A chilei Juan Pinto Durán edzőpálya az összeomlás határán állt, ezért Bielsa országjáró körútba kezdett, előadásokat tartott, hogy rávegye az embereket az adakozásra.

A Bilbaónál más módszert választott: ő maga felügyelte a Lezama edzőpálya felújítását, és hacsak szükséges volt, beszámoltatta az építésvezetőt az éppen zajló munkálatokról. „Joga volt hozzá, hogy panaszt tegyen ellenem – összegezte Bielsa, amikor a klub vezetői számon kérték. – De én csak azt tettem, amit az Athleticnek is kötelessége lett volna megtennie.”

Az igyekezetet siker követte. Az Alexis Sánchez, Arturo Vidal és Claudio Bravo hármasára épülő chilei válogatott bejutott a legjobb 16 közé a 2010-es világbajnokságon, majd Jorge Sampaoli vezetésével megnyerte a Copa Américát, miután Bielsa lemondott a futballszövetséggel támadt konfliktusa miatt.

Irányítása alatt az Athletic a 2012-es Európa-liga (a Manchester United hazai és idegenbeli legyőzésével) és spanyol Király-kupa döntőjébe is bejutott, igaz mindkettőt elvesztette, az előbbit a Simeone vezette Atlético Madrid, az utóbbit Guardiola Barcelonája ellen. A mester túl alapos volt a tanítványaival. Mindhárom helyen az argentin edző túlzott magabiztossága volt távozásának oka: jelleme törést okozott közte és felettesei között.

A Lazio (2016) és a Lille (2017) irányítása nem sikertörténetként fejeződött be. Rómában mindössze két napig dolgozott, majd a szerződésszegés következményeivel fenyegették. Észak-Franciaországban az okozta a vesztét, hogy túl erőszakosan próbálta leigazolni az általa korábban kiválasztott fiatal játékosokat. A csapat végül 13 bajnoki mérkőzés után engedte el az edző kezét. Ha a Leeds valóban sikert akar elérni, akkor a játékosoknak és legfőképp a tulajdonosoknak hinniük kell Bielsa vízióiban.

Marcelo Bielsa a legnagyobb hatású menedzser Johan Cruyff óta. Nem véletlen, hogy a 90-es évek elején három argentin bajnoki címet nyerő Newell’s játékosaiból ilyen nagy számban váltak edzők. „Abból a bizonyos 1990–92-es csapatból kilencen lettek edzők, egy pedig ügynök – jegyzi meg Cristian Domizzi, az egykori csatár. – Ez sokat elmond róla. Bármelyikünket kérdezheted, kilencvenöt százalékban jót mond majd Bielsáról.”

Gerardo Martino a Barcelonánál dolgozott, Eduardo Berizzo előbb a Sevillánál, most pedig az Athletic Bilbaónál, miközben Juan Manuel Llop, Alfredo Berti és Ricardo Lunari a Newell’s-nél próbálta éltetni Bielsa hagyományát. Rajtuk kívül Mauricio Pellegrino a Vélez Sarsfieldnél és Simeone az Atléticónál hordozza mindazt, amit valaha Bielsától látott, viszont a legbüszkébb kétségtelenül Pochettino.

„Úgy gondolok rá, mintha az apám lenne – ismeri el a Spurs menedzsere. – El sem tudom mondani, mennyire szeretem és tisztelem. Kétségtelen, hogy miatta lettem edző. Szeretek fiatal játékosokkal foglalkozni. Marcelo Bielsa erős inspirációt jelentett nekem. Minden nyomot hagyott bennem, amit a Newell’s-nél csináltunk. A fiataloknak szüksége van erre a fajta iránymutatásra a pályájuk kezdetén.”

Ha Bielsa Chuck Berry, akkor Pochettino a Beatles, mi pedig várhatjuk a harmadik generáció megszületését. Most még nehéz elképzelni Harry Kane, Dele Alli vagy Adam Lallana edzői kiteljesedését Pochettino bizalma nélkül, de a Gallagher fivérek, az Arctic Monkeys, sőt lehet, hogy Lady Gaga sem lenne sehol, ha nincs Berry.

Igaz, a Bielsa-generáció egyelőre csak azok útján terjed, akik valahogyan érintkeztek a mesterrel. Amikor Zinédine Zidane 2014 decemberében az edzői képesítése megszerzésén dolgozott, eltöltött egy napot Marseille-ben Bielsa mellett. A páros három órán át beszélgetett. „Zidane élő futballegenda – mondta róla. – Felejthetetlen volt, hogy Monsieur Zidane itt állt mellettem, és beszélgethettem vele. Leírhatatlan hatással van a közönséges halandókra.”

Nem Zidane volt az első, aki találkozót kért Bielsától. 2006. október 10-én a frissen visszavonuló Pep Guardiola elutazott a Rosariótól 78 kilométerre délre fekvő Máximo Paz tanyára. Utazásának egyetlen célja volt. „Ha edzőnek készülsz – mondta Batistuta Pepnek, miközben a páros a katari Dohában játszott –, akkor találkoznod és beszélned kell Bielsával.”

Tizenegy órát töltöttek egymás társaságában. A mozi iránti rajongásuktól kezdve a futballrendszereken át a taktikai koncepciókig mindent alaposan átbeszéltek. Kiválasztottak néhány videót Bielsa négyezres gyűjteményéből, beszélgettek, vitatkoztak. Guardiola annyit jegyzetelt, hogy betelt a füzete, és Bielsától kellett üres lapokat kérnie.

„Miért akarsz te, aki a világ labdarúgásának minden szemetét jól ismered, és megtapasztaltad az emberek hálátlanságát, visszatérni a kezdetekhez, és ismét kitenni magad a nehézségeknek? – kérdezte Bielsa Guardiolát a beszélgetés egy pontján. – Tényleg ennyire szereted a vért?” Guardiola csak ennyit felelt: „Szükségem van arra a vérre”.

Ez a találkozás talán minden másnál határozottabban megváltoztatta a labdarúgást. Két éven belül Guardiolából a Barcelona vezetőedzője vált, és első idénye alatt triplázott csapatával. Még Lionel Messi is felismerte a kapcsolatot. „Bielsa engem is szívesen látott volna.”

„Nagy megtiszteltetés volt, hogy rám szánt egy egész napot – mondta Guardiola. – Ő a világ legjobb edzője. Jelentéktelen, hogy hány címet szerzett munkássága során. Ennél sokkal többet számít az a felbecsülhetetlen hatás, amelyet a játékosokra és az edzőkre gyakorolt.”

A valakire mért hatást nem lehet megfogni. Nem lehet megmérni. Egyszerűen csak van. „Ha a rock and rollnak új nevet kellene találni – morfondírozott egyszer John Lennon –, akkor egyszerűen Chuck Berrynek hívnánk.” Ha pedig az edzői pályafutásnak kellene új nevet találni, csak így hívnánk: Marcelo Bielsa.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi számában.)