Szöveg Chris Flanagan, Martin Mazur, Andrew Murray Kiegészítő interjúk Emanuele Giulianelli, Marcus Alves, Caio Carrieri
AMIKOR DAGADTNAK NEVEZTÉK, BOSSZÚT ÁLLT
Hugo Gatti nem felejti 1980. november 9-ét. Ez volt a nap, amikor az argentin labdarúgás megismerhette új csillaga igazi arcát. Gattinak sikerült ugyanis felidegesítenie Diego Armando Maradonát.
Az apró termetű futballista 1976-os befutása óta csodagyereknek számított, három évvel később pedig oroszlánrésze volt Argentína egyetlen U20-as világbajnoki aranyérmének elnyerésében. Ekkor azonban még mindig a nem túl nagy kilátásokkal kecsegtető Argentinos Juniors csapatát erősítette.
Addig a napig csak dicséretet kapott, ekkor azonban, húszéves korában megismerkedett első ellenségével, a Boca Juniors kapusával. Bosszúálló természete, amelyből legnagyobb hőstettei is táplálkoztak, hamarosan mindenki előtt ismertté vált.
„Gatti egy interjúban dagi gyereknek nevezett, és azt mondta, nem az vagyok, akinek az emberek gondolnak – idézte fel Maradona. – Én magam nem olvastam, de az edzőnk, Miguel Ángel López igen. Egy vacsora alkalmával odajött az asztalunkhoz, és ledobta elém az újságot. Ahogy olvastam, egyre inkább elöntött a harag.”
Gatti többek közt szóvá tette, hogy Maradonának „nagy a feneke”. „Tökéletesen sovány volt, csak arra akartam célozgatni, hogy ha nem figyel oda, hamar elhízhat” – próbált később védekezni Gatti.
A meccsnapon edzője ébresztette Maradonát. „Bejött, és továbbra is az interjúval hergelt. emlékezett vissza a sztár. Azt mondta, amit az az újság ír rólam, az nem fair, nincs benne semmi tisztelet. Kérte, hogy mutassam meg, mire vagyok képes. Amikor felmentem a pályára, már teljesen fel voltam húzva.”
Gatti megpróbált kezet fogni vele a meccs kezdetén, de Maradona nem csapott a tenyerébe. „Az elején azt tervezgettem, hogy amennyiben betalálok, beteszem a labdát a mezem alá, hogy jó kövér legyek, de aztán belőttem az első gólt, és úgy voltam vele, hogy hagyjuk. Még a félidő előtt megszületett a második és a harmadik találat is.
Maradona négyet szerzett, kettőt szabadrúgásból. „Az egyik előtt Gatti azt mondta nekem, hogy ami megjelent az újságban, azt nem is mondta. Késő, haver! Végül öt egyre nyertünk.” A Boca szurkolótábora állva tapsolta meg Maradonát, egy év múlva pedig a csapat játékosa volt, miután visszautasította a River Plate ajánlatát.
A River gazdagabb klub volt, többet is kínált, de Maradona már az elején kikosarazta. „Nem leszek a River játékosa, ha egyszer a Boca is hívott” – szögezte le. Valójában a Boca nem is hívta, de értették a célzást, és megtették a szükséges lépéseket.
Már tartottak a tárgyalások, amikor Maradona az Argentinos Juniorsszal a River otthonában lépett pályára, és a szurkolók sértegetni kezdték. Később felbukkant a River otthonában az Estadio Monumentalban, hogy megnézze egy U13-as torna döntőjét az Inter és a bolíviai Academia Tahuichi Aguilera közt.
„Mit csinálsz itt, bostero?” – kérdezte két River-fejes, miközben a barátnőjével ücsörgött a VIP-páholyban. Ezt a pejoratív jelzőt a Boca szurkolóira használják, ezért Maradona felkelt, és verekedésbe kezdett. „Meg akartam ölni őket – mondta a jelenetről, aminek következtében kidobták. – Sohasem jövök ide, soha; ezt kiabáltam feléjük.”
Két hét múlva a Boca Juniors játékosa lett.
AMIKOR ÖSSZETÖRTE A BARCELONA EGYIK TRÓFEÁJÁT
Maradona magasan szárnyalt, de 1982 novembere előtt néhány héttel először próbálta ki a kokaint. Barcelonai otthonának fürdőszobájában ült, lekapcsolta a villanyt, és a szeme cikázott.
„Az anyám, Dalma egyszer csak kopogott. Nagyon féltem tőle. Drogfüggő voltam – mondta később. – Huszonkét éves voltam, és talán azért csináltam, hogy azt érezzem, élek.”
Öt hónappal korábban a Barcelona világrekordnak számító 7.6 millió dollárt adott érte. Gyorsan beilleszkedett, és 13 mérkőzésen hat gólt szerzett. Az első hónapját a klub alelnökénél, Nicolau Casausnál töltötte, de nem mindenki volt ennyire vendégszerető.
A fegyelmet követelő vezetőedző, Udo Lattek csak úgy emlegette, hogy „az a kölyök, Diego”, és bosszantani kezdte Maradona robbanásveszélyes személyisége. Egy nap annyit késett a meccsre tartó buszról, hogy Lattek kiadta a parancsot: indulás, nélküle.
Diego 1982 decemberére megtört, ekkor diagnosztizáltak nála hepatitist, amit gyakran hoznak összefüggésbe szabadidős drogok fogyasztásával. Amire márciusban visszatért, Lattek már nem volt a helyén. Césár Luis Menotti váltotta, aki kapitányként 1978-ban vb-t nyert Argentínával, és elnézte honfitársa éjszakai kihágásait. Délutánra és estére tette az edzéseket, mondván, ez jobban megfelel játékosai bioritmusának, de valójában arról volt szó, hogy így Maradona ki pihenhette előző, kokainos éjszakáját palotaszerű otthonában.
MARADONA BEDURVULT, ÉS SZÁMOS RÚGÁST, KÖNYÖKLÉST, ÜTÉST KIOSZTOTT A BILBAO JÁTÉKOSAINAK KÁROLY KIRÁLY SZEME LÁTTÁRA
„Bármikor mentél oda – idézi fel a Maradonát kiszolgáló 25 tagú, kizárólag argentinokból álló személyzet egyik tagja –, mindig volt étel, és mindig lehetőségünk volt lefeküdni.”
Egyszer a vezetőség egyik tagja látogatott el hozzá, és megdöbbenve látta, hogy „meztelenül feküdt menyasszonyával, Claudiával, illetve egy csivavával, miközben pornót néztek”.
Valami csoda folytán a pályán még jöttek az eredmények, és a Barcelona megnyerte a Király-kupát, valamint a Ligakupát is, mindkettőt a Real Madrid ellen 1983 júniusában.
Az előbbin kis híján nem lépett pályára. Meghívták a Paul Breitner visszavonulása alkalmából rendezett mérkőzésre Nyugat-Németországba csapattársával, Bernd Schusterrel együtt. Maradonát majd megütötte a guta, amikor Josep Lluís Núnez elnök nem adta oda neki az útlevelét. Válaszként megfogta Casaust, beviharzott vele a helyiségbe, ahol a trófeákat tartották, és azt mondta: „Öt percet várok, ha nem kapom meg az útlevelet, egyesével összetöröm az összes cuki kis kristályt”. Núnez nem bukkant fel, ezt pedig a Barcelona Teresa Herrera-trófeája bánta.
Majd mégis megkapta az útlevelet, de ezzel együtt sem léphetett pályára a meccsen, mert a klubja talált egy jogi kiskaput. Így aztán el sem kellett utaznia.
Az Athletic középhátvéde, Andoni Goikoetxea 1983 szeptemberében egy rossz szerelés során eltörte Maradona bokáját, és ezzel tökéletesen rászolgált a Bilbaói hentes elnevezésre. Goikoetxea a mai napig bekeretezve őrzi azt a cipőt otthon.
A következő júniusban a Király-kupa döntőjében bosszút állhatott volna, de az Athletic 1–0-ra nyert. A baszkok utaztak az argentin csatár nemrég helyre tett bokájára. A lefújás után Maradona bedurvult, és számos rúgást, könyöklést, ütést kiosztott, mindegy, kinek, csak piros-fehér mezben legyen. Az egész Károly király szeme láttára történt. A labdarúgót három hónapra tiltották el.
Más csapás is érte. Ügynöke, Jorge Cyterszpiler, akiben nagyon bízott, szinte minden pénzüket elveszítette néhány rosszul sikerült befektetésen, ezért új szerződés kellett.
Maradona azon a nyáron lett a Napoli játékosa. Huszonhárom éves volt. Barcelonában 38 gólt szerzett 58 mérkőzésen, de itt kezdett a szupercsatárból túlsúlyos függő válni, aki a következő belövésre hajt.
„Akik azt állítják, hogy a kokain stimulál, nem tudnak semmit – sóhajtozott később. – Semmi haszna. Tényleg semmi.”
AMIKOR EGY VENEZUELAI ŐRÜLT MIATT MAJDNEM KIHAGYTA A VB-T
Maradona legszebb pillanatai az 1986-os világbajnoksághoz kapcsolódnak, pedig az oda vezető út a lehető legrosszabbul indult.
Négy évvel korábban, az 1982-es vb-n kiállították az utolsó meccsén, mivel lerúgta Batistát a brazilok elleni argentin vereség alkalmával. Egy évvel később, 22 esztendősen már ő volt a csapatkapitány, miután az új szövetségi kapitány, Carlos Bilardo meglátogatta őt Barcelonában. Maradona régóta álmodozott erről, és már évek óta karszalagokat vásárolt, az egyik fiókjában 200 ilyen volt otthon.
Ennek ellenére három éven át nem lépett pályára a válogatottban. Bilardo világossá tette, hogy központi szerepet szán neki a világbajnokságon, de inkább az Argentínában futballozó játékosait szerepeltette, amíg 1985 nyarán el nem kezdődött a selejtezősorozat.
Amikor Maradona és társai leszálltak gépükkel a venezuelai San Cristóbalban az első selejtezőre, elszabadult a pokol. „A helyiek teljesen ledobták a láncot – mondta később. – Egy őrült átverekedte magát a tömegen, egyenesen odajött mellém, és nagyon erősen belém rúgott. Csak bicegtem a szállodáig. Az az állat a meniszkuszt találta el a térdemben.”
A kellemetlen élmény után alig tudott aludni, mégis pályára lépett másnap, és két gólt szerzett a 3–2-es győzelem során. Négy mérkőzés után Argentína még mindig veretlen volt, a négycsapatos csoportban Kolumbia és Peru szerepelt még. Maradona azonban egyre többet szenvedett a térdével.
Az utolsó két mérkőzést egyaránt Peru ellen játszották. Argentína 1–0-ra kikapott Limában, és a visszavágón legalább döntetlent kellett elérnie, hogy ott lehessen a vb-n. Csak a csoportgyőztes jutott ki automatikusan.
Tíz perc volt hátra a találkozóból, és Peru 2–1-re vezetett. „Fizikailag tönkre voltam menve, csak szenvedtem a térdemmel – idézte fel később. – Arról ábrándoztam, hogy nagy erővel a kapuba vágom a labdát, de nem tudtam megtenni, egyszerűen nem ment.”
Csapattársai viszont a segítségére siettek. Az utolsó pillanatokban Ricardo Gareca kiegyenlített. „Ekkor azt mondtam neki, hogy a világbajnokság pontosan így alakul majd: szenvedünk az elején, a végén pedig megnyerjük.”
A felkészülés szintén nem alakult valami jól: 1986 áprilisában Argentína kikapott Norvégiától, pedig a skandináv ország akkor még egyszer sem szerepelt nagyobb nemzetközi tornán, Bilardót pedig vizsgálat fenyegette a kormány részéről. „Ha Bilardo megy, én is megyek” – mondta Maradona, mielőtt kétszer is betalált volna az Izrael elleni 7–2-es győzelem alkalmával.
„Sokan szerették volna, hogy Bilardo távozzon – magyarázta a FourFourTwo-nak Pedro Pasculli, Maradona csapattársa. – Pedig fantasztikus csapatot rakott össze, nélküle nem nyerhettünk volna meg a világbajnokságot.”
A társaságnak még egy krízist el kellett viselnie, ugyanis Maradona összeveszett az 1978-as vb-győztes válogatott csapatkapitányával, Daniel Passarellával, aki ekkorra már 33 éves volt, és csereként számítottak rá. Amikor Diego és társai 15 percet késtek egy megbeszélésről, azt sugalmazta, hogy azért, mert a csatár épp a drogjaival volt elfoglalva.
„Rendben, elismerem, fogyasztok drogokat – mondta neki Maradona. – De ezzel most lerántottál a sz…ba olyan gyerekeket is, akik szerettek engem, és nem csináltak semmit. Felfogtad?”
Egy későbbi alkalommal Jorge Valdanóval is összetűzésbe került, és úgy válaszolt, hogy Passarella magánéletével kapcsolatban hozott fel vádakat. Egy újabb hatalmas vita után Passarella megbetegedett, visszalépett a tornától, és soha többet nem lépett pályára a válogatottban.
Maradona adta a három gólpasszt Dél-Korea ellen, de mérges volt, mert tizenegy szabálytalanságot követtek el ellene. Emiatt is háborúba keveredett a FIFA elnökével, Joao Havelange-zsal, és mert az európai tévénézők miatt tűző melegben kellett játszaniuk.
Az Anglia elleni negyeddöntőt szintén délben rendezték. Ezen esett a híres „Isten keze” gól, amelyet korábban kipróbált már gyerekként a Los Cebollitas csapatában, majd az argentin bajnokságban is a Vélez Sarsfield ellen. Ez utóbbit nem adták meg.
Amikor a Napoli játékosa lett, ismét elsütötte Zico Udineséje ellen. „Zico odarohant hozzám, és azt mondta, jeleznem kell a játékvezetőnek, hogy kézzel értem bele, különben nem vagyok becsületes. Azt válaszoltam neki, örvendek a szerencsének, Diego Becstelen Maradona vagyok.”
Miután az angolokat is felbőszítette ezzel a mutatvánnyal, belőtte élete legnagyobb gólját. Hat évvel korábban majdnem ugyanezt bemutatta a Wembleyben egy argentin vereség alkalmával. Az akkor 19 éves Maradona hasonlóképpen fordult le, cselezte át magát több játékoson, és lőtt, de a labda akkor elment a kapufa mellett. A meccs után felhívta a tizenegy éves testvére. „Te hülye, át kellett volna ráznod a kapust, már verve volt” – mondta neki Hugo.
„Te kis sz…r, könnyen mondasz ilyeneket, te csak a tévében nézed!” Az Aztecában aztán megfogadta a tanácsát.
Két további gól Belgium ellen, és Argentína már ott is volt a Nyugat-Németország elleni döntőben. Élete legfontosabb mérkőzése előtt egyáltalán nem tűnt idegesnek. „Az előtte való este feküdtünk az ágyban – idézte fel szobatársa, Pasculli. – Az első, legszebb futballélményeinkről beszélgettünk. Nehezen aludtam el, ő viszont beszélt egy kicsit, és már szundított is.”
Maradona készítette elő Jorge Burruchaga győztes gólját, és ő emelte a magasba a világbajnoki trófeát.
„Elmondhatatlan élmény, hogy a szobatársa lehettem a világbajnokság idején – mondja Pasculli. – Hatalmas móka volt vele az élet, de egyszerű srác volt, nem nyomasztott senkit azzal, hogy ő a világ legjobb játékosa.
Egy volt közülünk, de persze ragyogó személyiséggel. Ez kell is ahhoz, hogy valaki vezető legyen.”
„ÖRVENDEK A SZERENCSÉNEK, DIEGO BECSTELEN MARADONA VAGYOK”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)
