Az ajtó felett egy zászló, ami nem olasz, de valami hasonló. Az ablaküvegen egy futball-legenda képe, de honnan is ismerős? Ide talán be kell menni, gondolják a külföldi futballszurkolók is. A magyarok viszont biztosak benne, hiszen miénk az a zászló, és Kubala László az a legenda. Félszeg „Hola” köszönésünkre azonnal érkezik a kérdés: magyarok vagytok? És mindez néhány száz méterre a Camp Noutól.
Rovatunk címével ellentétben, ide elsősorban nem berúgni érdemes járni. Kétségtelen, hogy az itóka is kiváló (bevalljuk, minket a Guinness ígérete csábított be), de a barcelonai Futballárium egyben étterem is, nemcsak sportbár. Parádés kaják vannak az étlapon: magyaros ételeket és spanyol, katalán specialitásokat is lehet kóstolni. Olyan haltálat kaptunk, amely bármelyik tradicionális katalán étteremben is büszkeségre adhatna okot.
Pedig ez egy ízig-vérig magyar hely, kétutcányira a Camp Noutól, a Carrer de Benavent 7. szám alatt. Magyar házaspár, Büki Péter és felesége, Erika üzemelteti. És a (magyar) futballmúlt nem csupán az ablaküvegre festett Barca-legenda, Kubala László képében van jelen: belépve úgy érezhetjük magunkat, mintha egy futballarchívumban járnánk. A falról azonnal az Aranycsapat tagjai néznek le ránk, és külön falrészt kapott a Barcelona három magyar világklasszisa, Kubala, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor.
Persze, nemcsak a futballtörténelmet idézi meg a hely, hiszen a Futballárium kicsit olyan is, mint egy klasszikus brit sportbár: zászlók, mezek és egyéb relikviák körös-körül a falakon, és még a plafonon is. Több mint háromszáz szurkolói sál, nyolcvannál is több egyedi mez vesz minket körül. „Huszonöt év magángyűjteménye látható körülöttünk – mondja Büki Péter tulajdonos a FourFourTwo újságírójának, akit még a kagylók és polipok sem tudtak eltántorítani a jó kis magyaros hústáltól. – Mindegyik kedves a szívemnek, mert mindnek külön története van, de azért van néhány különlegesség, amelyeket megkülönböztetett bánásmódban részesítek. Például a Bogdán Ádámtól kapott Liverpool-kapusmez, amelyet akkor küldött nekem, amikor a Vörösökhöz szerződött, mivel tudja, hogy a külföldi csapatok közül nekik szurkolok. Vagy Király Gábor kapuskesztyűje, amit szintén óriási becsben tartok, hiszen szombathelyi gyerek vagyok, a magyarok közül csak a Haladás jöhet szóba, négyéves korom óta szurkolok a csapatnak. De nem csak én gyűjtöttem ezeket az ereklyéket, immár gyakori, hogy a betévedő futballrajongók otthonról küldenek mezeket, sálakat vagy bármit, miután hazautaztak.”
A Büki házaspár egy éve nyitotta meg a helyet, és nagy büszkeséggel említik, hogy még a betévedő brit szurkolók is gratulálnak, mondván, egy ilyen étterem még feléjük is elismerést váltana ki. De egyelőre nem a külföldiek inváziója jellemző. „Vendégeink hetven százaléka magyar – osztja meg velünk a tudnivalót a Pumesz becenévre hallgató tulaj. – Meglepően sok magyar van a Barcelona stadionjában minden hazai fordulóban, ők rendre betérnek hozzánk, ha már hallottak rólunk. De meccsnapokon felborul az arány: a magyar Barca-fanok mellett természetesen a helyiek is érkeznek, hiszen közel vagyunk a Camp Nouhoz, itt igazán futballbarát légkörben lehet hangolni a mérkőzések előtt.”
Az sem ritka, hogy hírességek kötnek ki a Futballáriumban: képek sokasága tanúsítja, hogy a vízilabda-válogatott tagjaitól a kézis Nagy Lászlóig, Harsányi Leventétől Vincze Ottóig mennyi ismert ember benéz ide, ha Barcelonában jár. Több ízben ifjabb Kocsis Sándor és Czibor Zoltán fia is ellátogatott ide közösen – ha már a szülők is együtt láthatóak a falon. Andrés Iniesta pedig dedikált mezt ajándékozott.
Bodnár Zalán
A tulaj és a csapos
Meleg helyre vágytak, ahol jó a futball
Büki Péter mindig arra vágyott, hogy egy sportbár tulajdonosa legyen, de ezt idehaza nem tudta elképzelni. Először Nagy-Britanniába készült, de felesége, Erika azt javasolta: olyan helyre menjenek, ahol nem csak a futball jó, de az éghajlat is kimondottan barátságos. Így esett a választás a katalán fővárosra. Két esztendeje költöztek ki, egy éve nyitották meg éttermüket. Szerencséjük is volt, kevés olyan ideális hely van Európában egy sportbárhoz, mint a Camp Nou környéke. A négygyermekes szülők jószerével ketten viszik a boltot, így szokásunkkal ellentétben ezúttal nem tudunk külön tulajdonost és csapost feltüntetni – épp amelyikük dolgozik, az mindenesként teszi ezt, tehát egyben csapos is. Kettőjükön kívül csupán egy szakács tartozik még a „stábhoz”, ő is csak három hónapja. A meccsnapokon persze más a helyzet, olyankor mindig csordultig teli van a bár, azokon a napokon besegítenek néhányan a házaspárnak, alkalmi munkában.
A SZURKOLÓ
Bérletet nem vehet, de minden meccsre szerez jegyet
A 33 éves fiatalember, Csatlós Dávid nyolc éve él már Barcelonában. Tavaly télen járt először a Futballáriumban, azóta minden hazai Barca-meccs előtt betér ide, egy pálinkára és egy-két sörre. „Mi nem vagyunk igazán összetartóak külföldön, de ezen a helyen egészen mást tapasztalok, itt tényleg örülünk egymásnak. Az Eb-selejtezőket is itt szurkoltuk végig, a norvégok elleni párharc mámorító volt, még az utcán is táncoltunk a lefújás után.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)
