Szöveg Szilágyi László
Csúcsminőség a klasszikus resti fajtából. Az alsóörsi Bakterben megállt az idő, a történet és a belső Kusturica-filmbe vagy festő ecsetjére kívánkozik. Látogatásunkkor Bóka Bendegúz vitt el legalább ötven palacsintát, a szegedi kézilabdázó megígérte, később beugrik fizetni. Így megy ez a vágányokon túl.
Bizton állíthatjuk, nem volt igaza Lovasi Andrásnak. A Kispál szövegíró mindenese annak idején merészen kijelentette, hogy jó, hogy vége a ’80-as éveknek, és nem jön újra el. A Baktert elnézve hajlamosak vagyunk édesbúsan nosztalgiázni. Az alsóörsi műremek egy letűnt kort idéz, amiből jóval többet szeretnénk, mert maga a műfaj, a kultikus resti többet ér, mint a mai trendi, „agyonplazmatévézett” kocsmák, bárok összessége. Mondjuk az is igaz, hogy hiába vonz a vonat, hiába tiszteljük a vasúti dolgozókat, nem ruccanunk le egy sörre vagy focimeccsre a Balatonhoz, vagy csak ritkán. Viszont ha már úgy alakult, mindenkinek örömmel ajánljuk a Baktert, az eklektikus (futball)kocsmakultúra gyöngyszemét.
Az FFT a síneken lépdelve érkezett, szlalomozva a vonatok között, és rögtön a teraszba botlott, ahol jóízűen falatozott két nagyobb társaság. Van, bizony van, dübörög a melegkonyha, az étlapból szemezgetve a pörköltspecialitások tűntek fel gyors egymásutánban.
Később Lívia, az egyik felszolgáló elárulta, hogy a brassói a legjobb, ennyiben maradtunk. Kiderül, a resti korán nyit, fél kilenctől lehet reggelizni, a klasszikusokat mindenki el tudja képzelni, ezt nem is részleteznénk, de feljegyezzük. Milyen jó, hogy remek a választék, s nem csak a fagyasztott állapotból felmelegített, majd ránk szabadított tucatpogácsa vár ránk a vasútállomáson.
Tulajdonos nincs, bérlő van, a 2000-es évek elején a Gulyás család látott fantáziát a Bakterben, szépen csinosítgatta, s talán tudatosan nem haladt a korral, vagy ha volt is ilyen ötlet, az csak részben valósult meg. Az említett teraszban semmi különös, nem hivalkodó, pont annyit mutat, amennyit kell. A belső valóban az eklektika csimborasszója! A Bakter egyik törzsvendége, Feri mexikói asszonyt vett feleségül, és ha már a téli hónapokban egyébként is megfordul az aztékoknál, beállított pár spanyol nyelvű plakáttal, amiket rögtön be is kereteztetett, és azóta a Bakterben lógnak a falon. Mellette sorakoznak a kupák szép számmal, néhány serlegfelirat az érdekesebbek közül: Fradi-szív, Öregfiúk Farsang kupája, Ultibajnokság 1. hely, Balatonfűzfő. Kissé odébb áll fegyelmezetten a legelegánsabb bútordarab, egy gyönyörű kredenc. Az asztallapját üvegtábla takarja el, az üveg és a fa között réges-régi papírpénzek lapulnak. Nem sokkal arrébb feltűnik egy pénztárgép, sréhen felette az egyik plazmatévé.
A beltér melletti ponyva alatt dohányoznak a törzsvendégek, s a kocsma oldalfalára lógatta ki a mezeket a főnök, aki büszkén dicsekszik: egyiket sem ő hozta, ő csak kirakta a készletet. De milyen készletet! A legenda szerint Göröcs János egyik ismerőse adta a kiváló újpesti csatár nevével ellátva, ami egyrészt abszolút kuriózum, tán Újpesten sincs ilyen. Amúgy a főnök fradista… És miután fradista, van zöld-fehér dressz is, az egyiket egy korábbi ferencvárosi futballista, Maróti Béla személyesen hozta a Bakterba. És van NAC Breda-mez is, Babos Gábor, Fehér Csaba és Pető Tamás szignójával. A főnök egyik legjobb haverja a Szegeden, korábban Balatonfüreden kézilabdázó Bóka Bendegúz, ezért van kézilabdamez is, sőt, láttunk egy Laluska Balázs nevével ellátott Veszprém-dresszt is. Bókát épp egy palacsintákkal megpakolt méretes tálcával láttunk elsuhanni a kocsmából. Megölelte Zolit, a főnököt, majd jelezte, most még nem, de hamarosan rendezi a számlát.
A mezrengetegben feltűnt egy hatalmas nemzetiszínű zászló, hatalmas Alsóörs felirattal, amelyet a magyar–norvég Eb-pótselejtező visszavágójára készítettek a helyiek, és megjárta a Groupama Arénát, talán a tv-nézők is láthatták.
A konyhában Erzsi mama tüsténkedik közmegelégedésre, ezt nemcsak a Bóka-féle palacsintarengeteg mondatja velünk. A főtt étel legalább annyira vonzó, mint a szesz.
Ez mind semmi, az igazi mulatság a Füredi utca felőli bejáratnál álldogál. Ő bizony a masinisztának öltöztetett próbababa, aki határozottan jelzi a 71-es út felől érkezőknek, hogy érdemes lassítani.
Nesze neked, marketing!
A főnök
Gulyás Zoltán két és fél éve már, hogy „levált” a családról, és maga foglalkozik a Bakterral magas színvonalon. Korábban futballozott, de 21 évesen meg kellett operálni a térdét, nem tudta befutni azt a pályát, amit szeretett volna. A vendéglátóiparban egyre jobban teljesít. Budapesten, a IX. kerületben él. Fradista, a biztos szavazó fajtából, ezért is nagy szó, gáláns cselekedet, a tolerancia netovábbja, hogy a Bakterben lóghat egy Göröcs-mez.
A pultos
Lívia a veszprémi polgármesteri hivatalból igazolt az alsóörsi Bakterba, az adminisztrációs munkát cserélte le a vendéglátóra. Mindennap busszal érkezik, a tizenhárom éves fia focizik, a család fradista. Szédítik, bolondítják, olykor fel akarják szedni, de rutinosan kezeli a helyzetet. Szereti azt, amit csinál, kibékült a minimum tízórás műszakkal.
A törzsvendég
Harminc évet tanított a Műegyetemen, az ő mexikói feleségének köszönheti a plakátokat a resti. Nedár Ferenc még futballozott az öregfiúknál a jelenlegi bérlő apjával, Gulyás Öcsivel, akit Elemér néven anyakönyveztek. Jelentős filozófiai gondolatai is vannak (a futball játék, de a játékot komolyan kell venni), a vendégsereg miatt jár a Bakterba.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. augusztusi lapszámában.)
