Szöveg Simon Curtis
Egy újabb pillanat, amikor Cristiano Ronaldo körül megállt az idő. Dani Carvajal labdája magasan csavarodott a Real Madrid Juventus elleni BL-negyeddöntőjének első mérkőzésén Torinóban. A Madrid óriása, egyben a portugálok csapatkapitánya lendületet vett, és a levegőbe emelkedett.
A páratlan ollózásból olyan gól született, ami akár a játékos pályafutásának legszebbje is lehet. A stadion közönsége és a tévénézők milliói tomboltak a mutatvány hatására. Ez a pillanat tökéletesen összefoglalta Ronaldo lényegét: merész hozzáállás, virtuóz technika és atletikus testalkat tökéletes elegye, ami mozdulatlanná dermeszti a körülötte álló ellenfeleket.
És ettől a pillanattól fogva a játék ismét az ő akarata szerint zajlott, és róla szólt. Csapattársai, ellenfelei és a mérkőzés jelentősége elhalványult az ő tündöklése mellett. Ezeket a pillanatokat szereti Ronaldo a legjobban, erről szól az egész pályafutása. Minél nagyobb a közönsége, annál fényesebben tündököl.
Viszont a válogatottal még sosem sikerült ilyen ünnepélyes pillanatot átélnie. Portugáliát meglepetésre hazai pályán győzte le Görögország a 2004-es Európa-bajnokságon, a sztár első nagy tornáján. Tizenkét keserves év után, 2016-ben ismét döntőbe jutott a portugál válogatott, ezúttal viszont sérülése akadályozta őt a dicsőség megszerzésében: az alapvonalról kiabálta tanácsait a csapattársainak, akik nyerni tudtak nélküle is, de Cristiano nem így akart bajnok lenni. Ő főszerepet akar játszani a győzelem színpadán. És a világbajnokságnál nincs nagyobb színpad.
Pályafutásának egyik emblematikus pillanata volt, amikor 2013 novemberében a portugál válogatott színeiben küzdött. A csapat történelme során nem először fordult elő, hogy a selejtezőkön nyújtott gyenge teljesítmény következtében veszélybe sodorta a vb-részvétel lehetőségét. Miután csoportmásodikként végeztek Oroszország mögött, kétmérkőzéses pótselejtezőre kényszerültek Svédország ellen. Az első, lisszaboni meccsen 1–0-ra legyőzték ellenfelüket, ami inkább tűnt melósok hobbicsapatának, mint nemzeti együttesnek. A stockholmi visszavágóra abban a tudatban érkeztek, hogy a legkisebb koncentrációs hibáért is a vb-szereplésükkel fognak fizetni.
Az ellenfél sorait Zlatan Ibrahimovic erősítette, és a mérkőzés előtti találgatások és elemzések leginkább az ő és Cristiano Ronaldo párharcának ábrázolták az összecsapást. Ráadásul a portugálban különösen égett a bizonyítási vágy, mivel hetekkel korábban az akkor FIFA-elnök, Sepp Blatter megjegyezte, hogy inkább szimpatizál Lionel Messivel, akire bármelyik szülő büszke lenne, mint Cristiano Ronaldóval, aki csillagászati összegeket hagy a fodrásznál. Blatter eredetileg viccnek szánta a megjegyzést, de heves indulatokat kavart vele.
A visszavágó első felében Ronaldo megszerezte a vezetést a keményen támadó portugál csapatnak, de a második játékrészben Zlatan kétszer is betalált, így a 2–2-es összesített állás mellett a portugálok világbajnoki részvétele újból veszélybe került. Ekkor lépett a színre Ronaldo, és azt csinálta, amit oly sokszor: ellopta a show-t. Higgadt és elegáns mozdulatokkal kétszer is a hálóba talált, így mesterhármasával biztossá tette a csapata vb-részvételét és a saját címlapszereplését. Teljesítményét még a legyőzött Zlatan is kénytelen volt megtapsolni a lefújást követően.
CR7 2018-ban sem veszített a lendületéből
A legendás portugál rádiós közvetítő, Nuno Matos is nagyot alakított aznap este: „Ó, igen, Cristiano Ronaldo mesterhármast szerez! A világ legjobbja mesterhármast szerez! A mesterhármas, ami elrepíti Portugáliát Brazíliába! Szambaaaaa! Ronaaaaaldo! Ezt ép ésszel fel sem lehet fogni! Micsoda dicsőség, micsoda győzelem, micsoda fenséges pillanat!”
A furcsa akcentusú kölyök Madeiráról, aki megbolondította a Manchester United sztárjait 2003-ban, hogy aztán Alex Ferguson szerződtesse őt a Sportingból. A kissrác, aki azóta a válogatott vezérévé vált.
„Tudtam, hogy Portugáliának szüksége van rám, én pedig bebizonyítottam, hogy megbízhatnak bennem” – mondta Ronaldo a mérkőzés után. Amikor már tényleg úgy tűnt, hogy nincs visszaút a lejtőn, akkor az egész csapatot a vállára véve megmentette az ország becsületét. Blatter gúnyos megjegyzése csak olaj volt az egyébként is hevesen lángoló tűzre.
Ahhoz, hogy megértsük a páratlan játékos motivációját, fontos, hogy megismerjük a világsztárrá váló srác különös személyiségét.
Takarítónőként dolgozó édesanyja nagyon nehéz körülmények között nevelte fel. Olykor velük volt a kertészként dolgozó apja is, de a fiatal Cristiano nem sok kényelemben részesült. Honfitársa, Nani szintén a szegénységből kitörve jutott el a válogatottságig. Elmondásuk alapján mindkettőjük élete kezdetben két fő témára összpontosult: az éhezés és az elszántság köré. Ennek hatására később Ronaldo is mindig a maximumot várta el játékostársaitól, ugyanakkor, ahogy egyre érettebbé vált, megértette, hogy személyes céljait nem társai túlszárnyalásával, hanem az egész csapat mozgósításával érheti el.
És akkor jött 2016, ami fontos leckét jelentett számára.
Készülj, Oroszország! Cristiano 15 gólt szerzett a világbajnoki selejtezőn
Sokak szerint Cristiano Ronaldo célja tiszta és egyszerű volt: ő akarta megszerezni a győztes gólt a döntőben, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, nézegethesse magát a fényképeken, és a nyár hátralévő részét a trófea fényesítésével tölthesse. Ennyi.
Az első néhány hét során, látva a franciaországi eseményeket, ez eléggé valószínűtlennek tűnt. Döntetlent játszottak a debütáló Izland, majd Ausztria ellen is, utóbbi meccsen Ronaldo hiába lőhetett büntetőt, csak a kapufát találta el, így a legutolsó öt lehetősége közül csak egyszer tudott eredményes lenni tizenegyesből.
A portugálok tábora felett már keselyűk köröztek, miközben egy lesifotó is szárnyra kelt a stresszt levezető Ronaldóról. Ausztria szintén bajban volt, hiszen esélyesként elvesztette a Magyarország elleni mérkőzést. Egy alkalommal az osztrák védő, Martin Hintereggernek egy angol sajtós feltette az összes létező kérdést, amit Ronaldo kapcsán kérdezni lehet: „Mit mondott a büntetőről? Mit mondott, miután a kapufát találta el? Kezet fogott veled a meccs után?”. A játékos távozása után egy másik újságíró megkérdezte a kollégáját, hogy miért csak Ronaldóról kérdezett, amire előbbi így válaszolt: „Találd ki!”.
Ez a jelenet jól összefoglalja, hogy milyen nyomással kellett Ronaldónak megbirkóznia a pályán és azon kívül. A portugál sajtó olykor ellenséges hangnemet ütött meg a sztárral szemben, de úgy tűnt, hogy Ronaldo egy személyben viseli a csapatot ért támadások terhét, ezzel óvva a kevésbé prominens csapattársakat.
Portugália végül Magyarországgal vívta utolsó, frenetikus csoportmeccsét. A magyarok lőtték az első gólt, de Ronaldo labdáját Nani tudta kamatoztatni, így lett 1–1. Magyarország ismét vezetést szerzett, de Ronaldo egyenlíteni tudott. Harmadszorra szintén a magyarok jutottak előnyhöz, de Ronaldónak köszönhetően Portugália meg tudott menteni egy pontot. A makacs ellenfél és a nagy várakozások nem kedveztek Ronaldo válogatottjának. A világklasszis futballista szinte egyedül vezette csapatát a legjobb tizenhat közé, majd a hosszabbításban legyőzte Horvátországot és 11-esekkel Lengyelországot. Portugália úgy jutott el az elődöntőkig, hogy a rendes játékidőben képtelen volt mérkőzést nyerni.
A csapatkapitány vezetői képességeire nagy szükség volt a lengyelek elleni tizenegyespárbajban. Döntetlennél Joao Moutinho lépett előre, hogy elvállalja a következő lövést; 2012-ben, a spanyolok elleni vereség során kihagyta a büntetőt, talán emiatt tűnt most bizonytalannak. Ronaldo odaszólt társának: „Gyerünk! Jól fog sikerülni. Te mindig ügyesen lövöd. Légy erős! Ha kihagyod, ba…ni rá, most Isten kezében van minden.” A labda a hálóban landolt.
Az elődöntőben egy tipikus Ronaldo-fejessel és egy Naninak adott gólpasszal küldték haza a walesieket. Következhetett a házigazdák ellen vívott finálé.
Egy kemény, de szabályos ütközést követően Cristinao Ronaldo térde megsérült. Nem segített az orvosi kezelés sem, hiába próbálta kétszer is folytatni a mérkőzést, végül könnyek között a földre rogyott. Fájdalma és csalódottsága annyira nagy volt, hogy észre sem vette a szemöldökére szálló lepkét. Akik arra számítottak, hogy a Magyarország elleni meccsen bemutatott dühroham ismét a hatalmába keríti a játékost, tévedtek.
Önbizalomból nincs hiány – a triplával beárnyékolta Zlatant 2013-ban
Ronaldo ugyanis a meccs hátralévő részét a partvonal mellett töltötte. Kiabált, biztatott, ujjongott és tanácsokat osztogatott, mintha csak ő lenne a szövetségi kapitány. Nem hazudtolta meg önmagát, hiszen a porondról távozása után is el tudta érni, hogy mindenki róla beszéljen.
Bár a szurkolók tetszésüket fejezték ki a közösségi oldalakon, nem mindenkit nyűgözött le ez a viselkedés. Több szakértő szerint is Ronaldo önző volt. A Benfica egykori balszélsője, a brazilok ellen az 1966-os vb-n gólt szerző António Simoes szerint Ronaldo aláásta a szövetségi kapitány tekintélyét.
„Ez nem a végeredményről szól. Ilyesminek nem szabadna megtörténnie – mérgelődött a 72 éves szakértő. – Gondolod, hogy azért fogunk nyerni, mert a kispadnál fejetlenség tör ki, és Cristiano Ronaldo átveszi a vezér szerepét? Ilyesmit semelyik meccsen nem engedhetne meg magának.”
„Ötven éve foglalkozom labdarúgással, és ehhez hasonlót még nem láttam. Semelyik világklasszis nem viselkedhet így. Ismertem fantasztikus játékosokat és nagyszerű vezetőket: Pelé, Eusébio, Johan Cruyff, Diego Maradona. Még Maradona sem engedett meg magának ilyesmit. Azon az estén Ronaldo nem tudott uralkodni magán, mert annyira akarta a győzelmet. De ettől még nem válik valaki jó vezetővé.”
Santos, a portugálok szövetségi kapitánya nem győzte dicsérni a rögtönzött műsort a technikai zónában. „Ronaldo jobban szenvedett bármelyik portugálnál azokban a percekben, mégis csak annyit tudott ismételgetni, hogy győzni fogunk. Van ebben valami rossz? Ez gyengíti az edzőt? Nagyszerű csapatkapitány és a világ legjobb játékosa.”
Ronnie és Santos megszerzi a dicsőséget Portugália számára a 2016-os Eb-döntőben
Függetlenül attól, hogy önző volt-e, Ronaldo a partvonalról irányított, igaz, csak egy lábbal. És a hosszabbításban 1–0-ra nyerni tudtak, bajnokok lettek. Mindent megkapott az Európa-bajnokságtól, a győztes gólt leszámítva.
Ronaldo a válogatottal a nyáron visszatér a nemzetközi porondra, és a célja többé-kevésbé ugyanaz. A gyenge idénykezdés után megtalálta legjobb formáját, miközben bejuttatta a Real Madridot a döntőbe a Bajnokok Ligájában.
Testbeszéde a Juventus elleni negyeddöntő madridi visszavágóján sokat elárult. Még 3–0-s hátrányban sem veszítette el hidegvérét, minden kapott gól után újabb és újabb instrukciókat adott a csapattársainak. Amikor viszont az utolsó pillanatban büntetőt ítéltek a vendégek ellen, és még az olyan öreg rókák, mint Gigi Buffon is elvesztették a fejüket, Ronaldo higgadtan értékesítette a tizenegyest. Szóval milyen nyomásról beszélünk?
Egyértelmű, hogy a 33 éves játékos nem veszítette el fiatalkori önbizalmát. „Én vagyok a világ legjobb játékosa, mindegy, hogy sikert vagy kudarcot élünk át – magyarázta. – Tisztelem a többiek törekvéseit is, de nem találkoztam senkivel, aki jobb lenne nálam. Ezt mindig is így gondoltam. Nincs futballista, aki meg tudná csinálni azt, amit én. És nincs nálam sokoldalúbb labdarúgó sem: mindkét lábbal jól játszom. Gyors vagyok, erős és okos. Gólokat szerzek, gólpasszokat adok. Vannak, akik jobban szeretik Neymart vagy Messit, de elárulom, hogy a világ legjobbja én vagyok.”
Portugália irányítása az oroszországi világbajnokságon Cristiano Ronaldo életének legnagyobb kihívása lesz. Sikerük alátámasztaná az elméletét, vagy legalábbis egy arasznyival megelőzné Messit a nagy versengésben.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi számában.)
