Az Amszterdam és Algarve között repülő magángép első osztálya nem a legalkalmasabb helyszín egy fiatal futballista életében, hogy berobbanjon a labdarúgás világába. Miközben az Ajax játékosai a dél-portugáliai edzőtáborukból hazatérve lazítottak az út során tavaly januárban, az egyik fiatal focistát maga mellé intette Peter Bosz edző.
Szöveg Arthur Renard
A gyerekképű játékos még csak barátkozott azzal a gondolattal, hogy valaha hivatásos labdarúgó lesz belőle. A tréner mellé lehuppanó srác hamar megtudta, hogy a táborban a teljes szakembergárdát lenyűgözte, és mostantól az első csapattal készülhet. Ekkor négy hónap híján tizennyolc éves volt.
„Azt mondták, hogy éltem a felkínált lehetőséggel, és jól játszottam – mondja Justin Kluivert az FFT-nek egy évvel később. – Az edző szerint izgalmas játékos vagyok. Egy héttel később a PEC Zwolle elleni idegenbeli meccsen mutatkoztam be. Mivel jól szerepeltem, a mérkőzés után sokan gratuláltak, és dicsérték a stílusomat. De a jó kezdet nem elég.”
Kluivert debütálása valóban jól sikerült, és talán nem meglepő, hogy első pályára lépését a szokásosnál nagyobb közönség figyelte a mezén szereplő név miatt. A szakértők és a szurkolók azon spekuláltak, hogy vajon a fiatal csatár képes lesz-e egyszer az apja, Patrick Kluivert nyomdokaiba lépni. Annak a játékosnak, aki háromszoros Eredivisie-győztes, aki La Ligát nyert a Barcelonával, és győztes gólt lőtt a Bajnokok Ligája döntőjében.
Annak ellenére, hogy a fiatal Kluivert először szerepelt az amszterdami csapat színeiben, a Zwolle elleni mérkőzésen nyújtott teljesítménye elsősorban nem hasonlítgatásokra sarkallta a szakértőket. Kalandos cselezései és pontos keresztlabdái mindenkit lenyűgöztek, és a látottakból kiderült, hogy Justin sokkal inkább veszélyes szélső, mintsem a tizenhatoson belül sátrat verő középcsatár. Amikor a holland DOS interjút készített vele, felolvasta a riporternek az apja meccs után küldött üzenetét: „Szép játék. Ugye, milyen jó érzés? Hihetetlenül jó, nem? És ez csak a kezdet.”
Kluivert, a szélső bemutatkozott, ami a középcsatár Kluivertnek kedvére volt.
Debütálása napján Justin 17 éves és 255 napos volt. Az Ajaxban 167 nappal korábban szerepelt először, mint az apja, amire sem ő, sem mások nem igazán számítottak. Mindössze öt hónappal korábban, 2016 nyarán még az U19-es csapat tagja volt, és csak három góllal büszkélkedhetett. „Az volt az álmom, hogy bejussak az U19-es válogatottba, és debütálhassak az Ajax U23-as együttesében, és néhányszor gyakorolhassak az első kerettel – emlékezik. – De az idény végére szinte állandó kezdőjátékosa lettem az első gárdának, számos meccset játszottam Európában, sőt, az Európa-liga döntőjében is pályára léptem – mondja büszkén mosolyogva. – Minden csodálatosan alakult.”
Valószínűleg ő is tudja, hogy mennyivel túlszárnyalta a várakozásokat. Lendületes rajtja az Amsterdam Arenában sokakat az apjára emlékeztet, aki első idénye végén csereként szerepelt a BL-döntőben. Ugyan Justin fiatalabb volt, amikor ugyanezt az El-ben elérte, de Patrick emlékezetesebbet alakított 1995-ben: a kispadról beállva megszerezte a meccs egyetlen gólját a Milan ellen. Justin csak a kispadról nézhette, amint az Ajax 2–0-ra elveszíti a Manchester United elleni meccset.
A tizennyolc éves labdarúgó jelenleg abban reménykedik, hogy az elkövetkező években képes lesz apja nyomdokaiba lépve az európai futball legmagasabb szintjén helytállni. Viszont nem ő az egyetlen Kluivert, aki trófeákat akar gyűjteni: bátyja, Quincy a Vitesse Arnhem U23-as csapatában játszik, öccse, Ruben az Alkmaarhoz szeretne igazolni, miközben féltestvére, a mindössze tízéves Shane már a Barcelona akadémiáján nyűgözi le a szakembereket.
Justin is a katalán fővárosban töltötte korábbi éveit, akkoriban apja a Nou Camp egyik kulcsjátékosa volt. „A meccsek után én és a tesóm, Quincy mindig berobogtunk az öltözőbe, hogy valami italt szerezzünk. Az nagyon menő volt! Emlékszem, egyszer a tesóm még a jacuzziba is beült!”
Miután Patrick 2004-ben a Newcastle Unitednál folytatta, Justin már nem tudta olyan gyakran megnézni a meccseit. Szülei válása után ő és a testvérei Hollandiába költöztek édesanyjukkal. Nagyapjuk gyakran komppal vitte a srácokat Newcastle-be. A kis Kluivert életében ezek a kirándulások igazi kalandtúrák voltak, és maga az út emlékezetesebb maradt, mint a mérkőzések, amelyek miatt elindultak. „Leginkább a YouTube-ról derül ki számomra, hogy milyen futballista is volt az apám.”
Azt persze azért nem állíthatjuk, hogy Justin egyáltalán nem emlékszik apja pályafutására. Azt például tisztán fel tudja idézni, amikor a PSV színeiben megkapta a 2006–07-es Eredivisie-győzelemért járó érmet a PSV-vel a bajnokság történetének egyik legizgalmasabb finise után. Az Eindhoven harmadik helyen, de pontszámban azonosan állt az Ajaxszal és a Louis van Gaal vezette Alkmaarral, az előbbinek eggyel, az utóbbinak héttel volt jobb a gólkülönbsége.
A PSV 5–1-re kiütötte a Vitesse-t a Philipsstadionban, miközben szivárogtak a hírek, hogy az Alkmaar meglepetésre 3–2-re kikapott az Excelsiortól, és az Ajax csak 2–0-ra tudta megverni a Willem II-t. Ez azt jelentette, hogy idősebb Kluivert és társai harmadszorra is megszerezték a holland bajnoki győzelmet. „Emlékszem a meccsre és a nagy izgalmakra – mondja Justin. – A mérkőzés után berohanhattunk a pályára ünnepelni. Nagyszerű pillanat volt mindnyájunknak.”
Patrick Kluivert, a büszke apa
Ekkorra már Justin is elkezdett focizni. Az amszterdami ASV De Dijk mezében játszott, ahol húsz évvel korábban Patrick pályafutása is elkezdődött, csak akkor még ASV Schellingwoude volt a neve. Akárcsak apja, Justin is gyorsan továbbállt, és 2007-re már megvetette a lábát az Ajax akadémiáján. Ennek ellenére nagyon élvezte az alkalmi focikat a haverjaival, és mozdulatainak egy részét az amszterdami utcákon tökéletesítette. „Egy játszótér mellett laktunk, ahová a barátaimmal és a tesóimmal focizni jártunk. Mostanában a fiatalok nem fociznak ilyen sokat, ami szégyen, hiszen az alapvető dolgokat az utcán lehet megtanulni.” Ennek ellenére Kluivert elismeri, hogy fiatalkorában nem számított kimagaslóan jó játékosnak az Ajax akadémiáján.
„Sosem voltam a legjobb. Emlékszem, hogy amikor az U15-ben szerepeltem, sok társam átkerült az U17-be, én viszont csak az U16-ba. Minden idény végén megkaptuk az értékelésünket, amiben leírták, hogy maradhatunk-e a klubnál, vagy új helyet kell keresnünk. El kell ismernem, többször megfordult a fejemben, hogy távoznom kellene, néhány haveromat el is küldték. Szerencsére, amikor az U17-es csapathoz kerültem, már kedvezőbben alakultak a dolgok. Érettebb lettem, és rájöttem, hogy van néhány olyan képességem, amelyek a társaimat nem jellemezték. Ekkor ébredtem rá, hogy akár hivatásos labdarúgó is lehetek.”
„ LONDON VONZÓ HELY, DE A FŐ CÉLOM, HOGY BAJNOK LEGYEK AZ AJAXSZAL, ÉS BEMUTATKOZZAK A HOLLAND VÁLOGATOTTBAN”
Ahogy az önbizalma nőtt, úgy került magasabb szintű csapatokba is. Az U17-ből gyorsan az U19-be, majd egy éven belül az U23-ban találta magát.
Justin 2016 decemberére elérte az általa kitűzött célokat: debütált az U19-es válogatottban, és meghívták edzeni az Ajax első csapatához. Ezután nem sokkal következett az algarvei út és a bemutatkozás a nagyok között, és azóta mindent megtesz, hogy a felnőtt együttes állandó tagjává válhasson. Miután a kezdeti években többnyire a jobb szélen játszott, most már a neki kedvezőbb bal oldalon focizik. Tavaly egyre inkább kitűnt remek cseleivel, bravúros labdakezelésével és távoli lövéseivel. Legszebb teljesítményét kétségtelenül a Roda JC ellen nyújtotta, ahol mesterhármast szerzett az 5–1-es győzelemmel végződő meccsen. Mindhárom gólja hasonló forgatókönyv szerint alakult: a bal szélről berobbanva, jobb lábbal tüzelt a hálóba.
Ennek ellenére nem gondolja, hogy ez a találkozó lett volna pályafutása csúcspontja. „Nagyszerű volt, de a legszebb pillanat mégis az Európa-liga fináléja volt, annak ellenére, hogy nem játszottam – mondja a múlt májusi Manchester United elleni stockholmi összecsapásról. – Már annak is örülök, hogy egyáltalán részt vehettem egy ilyen kivételes eseményen. Az összecsapás egész Hollandiát lázba hozta. Néhány barátom lefényképezte és elküldte, ahogy az emberek az utcán a hatalmas kivetítőkön nézik a meccset. Olyan érzésem volt, mintha az egész ország vagy legalábbis Amszterdam nekünk szurkolna.”
A döntő előtt Justin megkérdezte az apjától, hogy mire számíthat egy ilyen nagyszabású találkozón. „Természetesen kikértem a véleményét, hiszen ő már szerepelt európai kupadöntőben. Azt tanácsolta, hogy maradjak nyugodt, és magamat adjam, ha egyetlen percnyi lehetőséget is kapok.”
Az ifjabb Kluivert végül nem játszhatott, de a szomszédos kispadról felfigyeltek rá. José Mourinho mindent tudott Justinról: amikor Patrick a Barcelonánál játszott, Mourinho segédedző volt. A mérkőzés végét jelző sípszó után a Manchester United menedzsere átkiabált. „Azt mondta, örül, hogy ismét lát, hiszen már egészen kicsi korom óta ismer. És azt is mondta, hogy tetszik neki, hogy jól, egyre jobban alakulnak a dolgaim.”
Kluivert határozottan állítja, hogy Mourinho nem akarta elcsábítani őt az Old Traffordra, de a szakértők szerint a United az egyik Premier League-klub, amelyik folyamatosan figyeli őt, sőt még olyan pletyka is létezik, hogy Lionel Messi megkérte a Barcelona vezetőit, hozzák a Nou Campba az ifjú titánt húsz évvel azután, hogy az apja először megérkezett Katalóniába.
„Igen, ezt is hallottam – mondja Justin. – De fogalmam sincs, hogy igaz-e. Nem állok kapcsolatban Messivel. Csak ő tudja, hogy ez tényleg így volt-e, de nagyon jó érzés volt hallani.” Azt hozzá kell tenni, hogy Messi a Barcelona akadémiáján volt, amikor Patrick az első csapatban szerepelt, és nagyra becsüli a hat év alatt 120-nál is több gólt szerző játékost.Családneve miatt gyakran a figyelem középpontjába kerül, de ezt nem tekinti tehernek. „Azt hiszem, két lábbal a földön járok – elemzi a helyzetét. – Szeretek ezzel a névvel játszani, mert megtiszteltetés. Remélem, egy napon én is hozzátehetek valamit, hogy még többet jelentsen. Talán egyszer túlszárnyalhatom az apámat.”
Miután az idősebb Kluivert egy évet a PSG-nél töltött technikai igazgatóként, ismét a Barcelonánál van, és figyeli a kis Shane fejlődését, aki a család legfiatalabb tagja és a katalánok egyik jövőbeli reménysége.
A videofelvételek alapján még csak tízéves srácra már sokan felfigyeltek. „Néha beszélünk egymással online – említi Justin. – Jó szórakozás, miközben segítek neki a tanácsaimmal. Felnéz rám, ezért is nagyon fontos, hogy mindent jól csináljak. Olyan cipőt akar, amilyen nekem van, utánozni akarja a lövési technikámat és a cseleimet, ráadásul egész jól megy neki! Lehet, hogy egy napon jobb lesz nálam. Egyáltalán nem bánnám!”
Miközben Shane felnéz Justinra, az Ajax titánjának is megvannak a saját példaképei. „Ronaldinho kivételes futballista volt. A pályán kívül azonban nem mindig viselkedett profin. Mostanában olyanokat csodálok igazán, mint Cristiano Ronaldo, aki a sportért él. Én is így szeretném alakítani a pályafutásomat. A meccsen nyújtott teljesítményedről kiderül, hogy mennyi áldozatot hoztál érte azon kívül.”
Kluivert nagy rajongója a Real Marid mesterlövészének, és imádta a 2015-ben bemutatott Ronaldo című dokumentumfilmet is. „Egy napon remélem, én is megközelíthetem mindazt, amit elért” – mosolyog.
Az idény kezdete előtt Kluivert új terveket tűzött ki maga elé. „A két új célom az, hogy megnyerjük a bajnokságot az Ajaxszal, és bemutatkozhassak a holland válogatottban” – mondja, majd gyorsan hozzáteszi: persze a legfontosabb, hogy fejlődjön.
„Minden téren jobb akarok lenni. Még fiatal vagyok. Az edzéseken mindent beleadok, és abban is javulni akarok, ami már jól megy.” Végső célja az, hogy egy külföldi nagy klub leigazolja. Pályafutása minden egyes mozzanatát átbeszéli az édesanyjával, az édesapjával és az ügynökével, Mino Raiolával is. „Kikérem többek véleményét is, de a végén egyedül döntök.”
Ha egy napon külföldre szerződik, számos ország, többek között Anglia is szóba jöhet. Bár a főváros kiváltképp tetszik neki, hangsúlyozza, hogy nincs kedvenc Premier League-klubja. „London vonzó város. A Tottenham fantasztikusan játszik mostanában, és erős a csapategysége, de az Arsenal sem rossz.”
Jelenleg minden erejével és figyelmével az Ajaxra összpontosít, ahol a keret egyre jelentősebb tagjává válik, pedig még csak egy év telt el azóta, hogy hazatért a portugáliai edzőtáborból.
„Meglepődtem, hogy minden milyen gyorsan összejött.” Ha így folytatja, akkor saját neve is éppen annyira híressé válhat, mint apjáé. Kivéve, ha Quincy, Ruben vagy Shane túlszárnyalja őt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
