Maidstone városát bearanyozó alkony csendjét pénztárgépek csörgése és beléptetőkapuk ketyegése töri meg. A helyi munkások a műszak lejártával egyből a stadionba sietnek. Bár hűvös az őszi este, a szívünket mégis átmelegíti a közösségi élmény. A munkatársak itt beszélik meg a nap eseményeit, egész családok töltik itt az estét, a gyerekek pedig a kedvenc játékosaikról szóló himnuszokat zengik a lelátókon.
Szöveg Alec Fenn Fotó Tom Clazie Flynn
Nem látni kereplőket, sem nagy bajuszos, pipázó öregurakat, mégis mintha egy elmúlt korba csöppentünk volna: pedig bizonyos szempontból ez egy igencsak modern alkalom. Kedd este van, az angolok nagy része a kanapén kuporogva az ország kedvenc főzőversenyes műsorát nézi, két és fél ezer maidstone-i mégis kijött a Gallagher-stadionba, hogy szurkoljon a Bromley elleni ötödosztályú mérkőzésen.
A meccs „El Plastico” néven vált híressé, mivel mindkét klub 3G-rendszerű, vagyis granulátumos, hosszú szálú műfűvel borított pályán játssza a hazai meccseket. Az új pálya gyakorlatilag a kihalástól mentette meg a Maidstone-t, a telepítés óta virágzik a klub, gyarapszik a szurkolótábor, és már a másodosztály sem tűnik olyan elérhetetlennek. A műfű megjelenése azonban heves vitákat robbantott ki, ami akár a két csapat jövőjét is kétségbe megingathatja.
Hét éve a Maidstone még úgy le volt égve, hogy pályája sem volt. A szomszédos Ashford Uniteddal közösen egy környékbeli parkban edzettek. Az alkalmazottakat és a játékosokat alig tudták kifizetni, a háromszáz tagú szurkolói kemény mag pedig kénytelen volt szembenézni azzal, hogy nemsokára elveszíti szeretett klubját. Amikor a csőd már elkerülhetetlennek tűnt, a klub részvényesei közül kettő, Oliver Ash és Terry Casey felvásárolta az egész klubot, és zseniális tervvel álltak elő a csapat megmentésére.
Azt eszelték ki, hogy saját, 3G műfűvel borított pályát építenek a csapatnak, ami nemcsak a klub központjául szolgálna, de befektetés is lenne. A pályát a hét különböző napjain más-más környékbeli csapat vagy klub bérli ki, ráadásul a Maidstone csapata bármilyen időjárás mellett tud edzeni vagy bajnoki meccset játszani. A szurkolók is beszálltak a vállalkozásba, és 2012-ben meg is nyitott a város szívében a Gallagher-stadion. Azóta dübörög az üzlet.
„Az egész vállalkozást a műfüves pályára építettük fel – árulja el Ash az FFT-nek a meccs előtt. – A legtöbb hasonló színvonalú csapat képtelen elegendő pénzt keresni, és a gazdagabb tulajdonosoknak újra meg újra be kell segíteniük, hogy ki tudják fizetni a játékosokat. Mi ezt akartuk elkerülni. Valódi üzletbe akartunk belevágni, azt akartuk, hogy a klub megkeresse a pénzét. Kemény feladat, de egyelőre sikeresek vagyunk.”
A klub 150 ezer fontot keres évente a pálya bérbeadásával, de a valódi bevételt a helyi közösségre gyakorolt hatás jelenti. „Minden héten ezer srác jön ide játszani – mondja Ash. – A szülők is eljönnek, megisznak egy kávét, beülnek az étterembe. Ekkor veszik csak észre, hogy itt bizony rendezvényhelyiségeket is lehet bérelni. A kis Jimmy meg, aki hetente idejár edzésre, el akar majd jönni a meccsekre is. Az emberek megszeretik a klubot.”
Egy másik ravasz húzás a klub részéről az volt, hogy fociiskolát nyitottak, ahol a felnőttcsapat tagjai edzik a gyerekeket. Jay Saunders, a Maidstone edzője szerint ez a fő oka annak, hogy egyre több gyerek látogatja a szombati meccseket. „A pálya összeköti a szurkolókat és a játékosokat – mondja. – Korábban úgy félezer-ezer nézőnk volt meccsenként. Most a kétezerötszáz a minimum. Persze a jobb eredmények is segítettek, de főleg a pályának köszönhetjük az új nézőket.”
Az első osztályú műfű nem olcsó mulatság. A FIFA előírásainak is megfelelő gyep telepítése háromszázezer fontjába került a klubnak, majd még kétszázezerbe, amikor néhány éve újra kellett rakatni. Viszont az évi ötezer font, amit a karbantartásra kell költeni, eltörpül a természetes gyep állandó költségei mellett, ami évente nagyjából negyvenezer font lenne. A szintetikus gyeppel a csapat még egy edzőpályát is megspórolt. A pályán minden héten tud edzeni vagy játszani a Maidstone felnőtt férficsapata, az akadémia, a női és a mozgássérültcsapat is.
Közelebb megyünk a pályához, hogy jobban szemügyre vegyük a gyepet. Ennek már köze sincs a kőkemény, homokkal borított műanyaghoz, amit a nyolcvanas-kilencvenes években láthattunk. 1981–86 között a Queens Park Rangers, a Preston North End, a Luton Town és az Oldham Athletic is műfűvel boríttatta be a pályáját, az Oldham be is jutott rajta a legfelsőbb osztályba. Az angol labdarúgás korai flörtjei a műfűvel azonban hamar kudarcba fulladtak: sokan kritizálták az új pályát, mivel súlyos, súrlódásból származó égési sérüléseket tudott okozni, és a kirúgásból érkező labdákat hajlamos volt teniszlabda módjára megpattintani. 1994-re mind a négy csapat visszatért a jó öreg gyephez, egy évvel később pedig már be is tiltották a műfüvet.
Mégis, mi változott meg? A technológia fejlődésének hála a Maidstone 3G-s gyepe szemre és érzésre is olyan, mint az igazi. A szálakat egyenletes gumigranulátum-réteg tartja függőlegesen, így elkerülhetőek a súrlódásos égési sérülések. A fű alatt rezgéselnyelő réteg húzódik, ami sokkal lágyabbá teszi a felszínt a pattanó labda alatt, a vízelvezető rétegnek hála pedig nem marad meg a pályán az esővíz. Ez azt jelenti, hogy a telepítés óta egyetlen meccset vagy edzést sem kellett elhalasztani az időjárás miatt. Vagyis a klub mentesül a téli hónapok bevételkieséseitől, amelyek a többi klubot sújtani szokták.
Martin Maytumnek, a maidstone-i pálya karbantartójának élete sokkal könnyebbé vált, amióta új műfű van. Hetente háromszor egyenesre fésüli a gyepet, a meccsek előtt pedig egy géppel elegyengeti a granulátumréteget. „Nagyon könnyű formában tartani – mondja Maytum. – Az ötödosztálybeli csapatok pályáival van, hogy egy hétig is dolgozni kell, vagy tovább, ha hét közben meccsek vannak.”
A szintén ötödosztálybeli Sutton United 2015-ben telepített 3G műfüvet, amin az Arsenal is megfordult az elmúlt idényben az FA-kupa ötödik körében. Májusban a Bromley is beállt a műfüvesek sorába, a negyedosztály alatti klubok közül harmadikként. Őket követte a Tamworth, a Harlow Town és a Worthing, bár ez utóbbi jelenleg nem tudja használni a pályáját vízelvezetési gondok miatt. A felsőkategóriás csapatok körében is kezd enyhülni az ellenállás. A szabályokat átírták, így már lehet nemzetközi meccseket játszani 3G-füvön is, ha az megfelel bizonyos előírásoknak. A 2015-ös női vb minden meccsét műfüvön játszották, a moszkvai Luzsnyiki Stadionban pedig BL- és más nemzetközi meccseket is szoktak játszani, itt csúszott le például Anglia a 2008-as Európa-bajnokságról.
De mit gondolnak a rajongók? Úgy tűnik, Nigel Wright az, akit érdemes megkérdezni. Az idén már ötven éve, hogy a Maidstone meccseire jár, a nagybátyja még a csapat régi, London Road-i pályáján volt karbantartó. „A rajongók a kezdetektől nyitottak voltak, és meg is szerették – mondja Nigel. – Lehet újra meccsre járni, pénzt is hoz, meg sok fiatalt: az új pálya megmentett minket.” Egy másik rajongó, Darren Ross így fogalmaz: „Hetente kétszer jövünk a fiammal edzésre, és találkozhatunk a családdal és a barátokkal a meccseken. Jó tudni, hogy minden héten garantáltan rendeznek mérkőzést, hiszen nincs sár, úgyhogy esőben-hóban lehet focizni.”
A ma esti szórakozásra sem lehet panasz, bár a Maidstone 2–0-ra kikap, itthon az idén először. Nem mintha Saunders edző a pályára fogná a vereséget, épp ellenkezőleg. „Először én is szkeptikus voltam, mert a régi műfüveket ismertem csak – mondja. – De ez már teljesen más. Ezen igazi focit lehet játszani. Szégyen, hogy egyes pályák milyen állapotban vannak, azon csak járni lehet, futni nem.”
Maidstone szintetikus gyepét azonban komor esőfelhők árnyékolják be. A jelenlegi előírások értelmében az angol másodosztályban nem megengedett a műfű használata, tehát aki feljut ide, annak igazira kellene cserélnie. Ha ez nem történik meg, a csapat nemcsak a másodosztálybeli helyét veszíti el, hanem két osztályt csúszik le. Októberben a Bromley és a Sutton is esélyes a feljutásra, így előbb utóbb rájuk ez várna.
A három klub panaszt nyújtott be az FA-nek, hogy engedélyezze az angol Ligakupában az E3-rendszerű műfű használatát. Oliver Ash nem is érti, miért lenne értelme felszedni a pályát. „Miért ásnánk fel a pályánkat, elveszítve ezzel a fő bevételforrásunkat, ha a következő évben akár ki is eshetünk? – kérdi. – Pontosan ugyanilyen pályát használnak az európai kupákban, a vébé-selejtezőkön és az FA-kupában is. Ha oda jó a műfű, akkor az angol másodosztályba miért nem jó?”
A ragaszkodás a hagyományokhoz, a régimódi gondolkodás komoly akadályt jelent a műfű térnyerése előtt. Három éve a harmad- és negyedosztály klubjai szavazást tartottak a műfű használatáról. Harmincnégy-harmincnégy szavazattal zárták le a kérdést négy tartózkodás mellett, így a műfűpártiak nem kaptak elegendő többséget a szabályok módosításához. A szavazás előtt Matt Williams, a Shrewsbury Town akkori igazgatója így nyilatkozott: „Egyszerű oka van, hogy nemmel fogunk szavazni: szerintünk a focit füvön kell játszani”. Sokakat elbizonytalanítottak a költségek is. „Azt mondják, négyszázezer fontba is belekerülhet – folytatta nyilatkozatát Williams. – Ha azt mondanám a menedzsernek, hogy kiveszek a kasszából négyszázezret műfűre, azt hinné, megőrültem!”
Simon Barker, a Ligakupa elnökhelyettese, aki maga is játszott a Queens Park Rangers hírhedt plasztikgyepén, ezt mondta akkor: „Még nincsenek tanulmányok a műfüves pálya hosszú távú használatának káros egészségügyi hatásairól. A Ligakupa szeretné, ha lennének ilyenek, mielőtt újra bevezetnénk a műfüvet.”
Pedig vannak ilyen tanulmányok. A British Journal of Sports Medicineben (brit sportorvosi szaklap – a szerk.) 2013-ban publikáltak egy tanulmányt, amely összesen másfélmillió órányi edzést vizsgált 3G-pályákon, összevetve ezt a valódi füves pályákkal. A tanulmány szerint a 3G-pályákon kisebb a sérülés esélye. Zavon Hines, aki a West Ham-ben és az angol U21-es válogatottban volt szélső, két súlyos térdsérülést is szenvedett, ennek ellenére augusztus óta a Maidstone-ban játszik.
„Nyáron egyedül is 3G-füvön edzettem, szóval nem volt nehéz megszokni, igazából jobban is szeretem, mint az igazit – mondja a FourFourTwonak. – Egy rosszabb minőségű természetes gyepen sokkal könnyebben kibicsaklik a bokád vagy meghúzódik a térded. Igazából rosszabb is, ha megint füvön kell játszani, jobban igénybe veszi a lábat.”
„UGYANILYEN PÁLYÁT HASZNÁLNAK A BL-BEN ÉS A VB-SELEJTEZŐKÖN IS. HA ODA JÓ A MŰFŰ, AKKOR A MÁSODOSZTÁLYBA MIÉRT NEM JÓ?”
Sokkal nagyobb aggodalmat okozott a feltevés, miszerint a szálak közé rétegelt gumigranulátum a fiatalabb játékosokban rákos megbetegedéseket okozhat. A feltevés Lewis Maguire megbetegedésekor került reflektorfénybe: a tizenéves kapus a Leedsnél töltött tizenkét hetes próbaidőszak alatt betegedett meg, később Hodgkin-limfómát állapítottak meg nála. Az apa, Nigel, aki korábban a brit egészségügyben igazgatói posztot töltött be, a kormányhoz fordult a bizonyítékok kivizsgálását kérve, ami egy időre a 3G-pályák telepítésének is gátat szabott.
Az FA júniusi közleménye szerint „az újabb kutatások megerősítették a korábbi eredményeket, vagyis nincs bizonyítható kapcsolat a rákos megbetegedések és a műfűhöz használt SBR gumifeltöltés között.
Számos tanulmány bizonyítja, hogy a butadién-sztirol kaucsuk (SBR) gumi hatása éppen annyira elhanyagolható, mint a grillezett ételek fogyasztása vagy a mindennapi kitettség az autóutakon kopó gumiknak.” Hollandiában nem sikerült eloszlatni a félelmeket, az Ajax nyilatkozata szerint a klub az akadémia összes 3G-pályáját felszedi. Ez tehát újabb jelentős tényező, amit a kluboknak számításba kell venniük, ha felvetődik a mesterséges pályafelület telepítése.
A Maidstone, a Bromley és a Sutton előtt azonban további akadályok is állnak: elsősorban egy bizonyos irat, amit mind aláírtak, amikor műfüves pályát vettek. A szerződés értelmében, ha feljutnak a következő ligába, felszedik a műfüvet. A szabály tehát kötelezi őket, szögezi le az ötödosztály igazgatója, Michael Tattersall. „A 23/2-es szabály szerint visszavonhatatlan ígéretet tettek arra, hogy felássák a pályát – mondja ForuFourTwo-nak Tattersall. – Aki feljebb akar jutni, annak be kell tartania a szabályokat. Ez olyan, mintha a Maidstone azt mondaná a hetvenegy másik csapatnak: feljutottunk, szóval azt csináljátok, amit mi mondunk, vagyis a mi pályánkon játszotok.”
Különös gondolat, főleg az ötödosztály saját, műfűvel kapcsolatos szabályainak tekintetében. Hiszen így létrejöhet az az abszurd helyzet, hogy májusban a Wembleyben két olyan csapat küzd meg, amelyek 3G-pályát használnak, így a győztes nem továbbjut a következő osztályba, hanem visszaesik az előzőbe, amennyiben nem hajlandó felszedni a műfüvet. Tattersall állítja, hogy ő együttérez a klubokkal:
„Természetesen meg lehet próbálni meggyőzni a többieket, meg is kell próbálni, de végül muszáj engedelmeskedni a szabályoknak. Én annak örülnék, ha a végső megoldás mindenkinek megfelelne, de erről a többi csapatnak kell döntenie.”
Azért van még remény, hogy jóra fordulnak a dolgok. Ebben a hónapban a Ligakupa vezetősége regionális találkozókat tart, hogy az ötödosztály mind a hetvenkét csapata hozzászólhasson a témához. Minden együttessel ismertetni fogják a Maidstone-ban alkalmazott modellt, mielőtt júniusban szavazásra bocsátanák a kérdést. A Ligakupa egyik sajtósa így nyilatkozott a FourFourTwo-nak: „Tisztában vagyunk a többfunkciós pályák anyagi és kereskedelmi előnyeivel, vagyis, hogy ezek a pályák a meccsek között nem állnának üresen. Szeretnénk, ha klubjaink megerősödnének, és minden lehetőséget megragadhatnának.”
Greg Clarke, az FA elnöke szintén támogatja a műfüves pályák bevezetését az akadémiákon, és arra is rámutatott, hogy az angol akadémiákon jóval kevesebb a műfű, mint a francia vagy spanyol iskolákban. Amikor azonban rákérdeztünk a műfű bevezetésére a professzionális ligákban, az elnök nyilatkozata nem sokat árult el a valódi esélyekről: „Tervezzük az újabb 3G-s pályák építését, valamint a régiek jobb kihasználásának megszervezését is, hogy ezzel támogassuk az amatőr szinten, hobbiként vagy szabadidősportként űzött labdarúgást.”
Ha elfogadnák a műfüves pályákat, az életmentő lenne a csőd szélén álló harmad- és negyedosztályú csapatoknak. Tattersall szerint leginkább a gazdagabb másod-, harmad- vagy negyedosztályú csapatoknak áll érdekében megvétózni a javaslatot. „Nem hiszem, hogy a Premier League-ben vagy a másodosztályban sokan lennének, akik 3G-re váltanának – mondja. – Minél magasabban vannak a tabellán, annál több pénzük van, megengedhetik maguknak a jó minőségű valódi gyepet. És nem lesznek hajlandóak belemenni semmiféle engedménybe, ami a riválisaikat előnyhöz juttatná.”
Ha pedig továbbra is ellenzik a műfüvet, az végzetes lehet a Maidstonera, amennyiben továbbjut. „Próbálunk pozitívak maradni, de azért az nyilvánvaló, hogy a csapat a pálya nélkül már nem is létezne – mondja Ash. – Sok ezer fontot kellene költenünk az új gyepre, és aztán még többet a fenntartásra. Bérbe adásról persze szó sem lehetne, és megszakadna a kapcsolat a helyi közösséggel.”
Bár a Gallagher-stadion fényei a meccs végével kialszanak, a remény lángja még lobog. A Maidstone ma ugyan nem érte el a várt eredményt, és talán júniusban sem fogja, de holnap ismét számtalan lány és fiú özönli majd el a pályát, hogy példaképei nyomdokaiba lépjen. Szombaton pedig ismét megcsörrennek a pénztárgépek, és ismét ketyegni fognak a beléptetőkapuk, ahogy több ezren térnek vissza szurkolni. Egy város visszakapta labdarúgóklubját, és még csak a fűre sem kellett lépnie.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. decemberi számában.)
