Kell egy hős! Legyen a neve: Alisson Becker!

Szöveg Felipe Rocha

Kétezer-huszonegyet írunk. A feladat: megtervezni a tökéletes kapust. Bonnie Tyler halhatatlan refrénje cseng a fülünkben. Legyen erős. Legyen gyors. Legyen kiemelkedő. Kell egy hős. De ne legyen egocentrikus, inkább megbízható, aki mindig odateszi magát a csapatért. Aki képes hideg fejjel gondolkodni akkor is, amikor körülötte mindenki feladta. És legyen a neve Alisson Becker.

Kezdjük az érdemeivel: Bajnokok Ligája-, klubvilágbajnokság-, UEFA Szuperkupa-, Copa América-győzelem 2019-ben, majd 2020-ban a Premier League. Azután ott vannak az egyéni díjak: a FIFA Év kapusa-díja, Arany Kesztyű belföldön és a nemzetközi színtéren is, Aranylabda-jelölések, a FIFPro tizenegy legjobb játékosának többszörös tagja, valamint számtalan elismerés a szaksajtó részéről a világ minden táján. Van, aki csak jókor van jó helyen, amikor kézbe veheti a trófeákat. Jóval kevesebben vannak, akik győztesnek születtek, és bárhová lépnek, ott győzelmet aratnak.

Legutóbb 2018 novemberében beszélgettünk Alissonnal, amikor Jürgen Klopp vörös hadigépezete az európai babérokra tört. „Mi más az élet, mint harc az álmainkért? – tette fel akkor a költői kérdést. – Az én álmom az, hogy megnyerem a Bajnokok Ligáját.” Hat hónappal később meg is tette, megszabadítva a Liverpool drukkereit Loris Karius rémképétől a 2018-as, Real Madrid elleni vereség napjáról.

A brazil kapus azóta sem hagyott fel filozofikus szemléletével, még akkor sem, amikor az idei Bajnokok Ligája-tervekről vagy a tavalyi, Atlético Madrid elleni nyolcaddöntős bukásról beszélünk. Azon a meccsen csípőproblémái miatt Alisson nem is védett. Ha sérüléseit nem számítjuk, ritkábban látjuk őt a kispadon, mint egy dodót a hátsó kertben, elvégre amióta három éve megjött Rómából, teljesen átírta az Anfield csapatának teljesítménymutatóit. Persze erről nem ő maga beszél: alázatával és higgadtságával terapeutának is elmehetne.

„Mi más az élet, mint harc az álmainkért – mondja. – Az álmaink változhatnak, fejlődhetnek, de mindig harcolni kell a boldogságért. A futballban a cél trófeát nyerni. Most, hogy tudom, milyen érzés megnyerni a Bajnokok Ligáját, szeretném hát újra és újra megtapasztalni.”

A VÉDÉS, AMI MEGRÁZTA AZ ANFIELDET

Az elmúlt években a Liverpoolnál a siker nehezen jött és könnyen ment. 2020-ban, amikor három évtized után végre újra angol bajnok lett a csapat, a Vörösök a BL-csoportjuk éléről kerültek az Atlético elleni nyolcaddöntőbe. A madridi odavágó előtt Diego Simeone csapata az utolsó hat mérkőzéséből csak egyet nyert meg, és kikapott a spanyol harmadosztályban játszó Cultural Leonesától. Ez csak fájóbbá tette a Saúl Niguez jóvoltából kialakuló 1–0-s vereséget.

Míg a nagyvilágot megcsapta a koronavírus-járvány első szele, a sérült Alisson tehetetlenül nézte, ahogy a csapata hiába uralja a visszavágó 90 percét, és csak egyszer sikerül kapuba találnia. A hosszabbításban még rosszabb lett a helyzet, ahogy a cserekapus, Adrián képtelen volt hárítani Marcos Llorente mesterhármasát. A címvédő kiesett.

„Keserű csalódás volt – borong a brazil kapus. – Szégyenben maradtunk, de ellenállónak kell lennünk, össze kell tartanunk. Már majdnem megvolt a második gól, amivel továbbjuthatunk volna, de nem sikerült. Le a kalappal az Atlético előtt, mindkét mérkőzésen remekelt. Nem gyenge csapat ellen veszítettünk. Simeonéék sok-sok éve bizonyítják, hogy képesek megvívni minden egyes győzelemért, akárkivel. Megérdemelték.”

Alisson otthonról nézte, ahogy a Bayern München (az a Bayern, amelyet ők egy évvel korábban 3–1-re győztek le) az augusztusra halasztott döntőben megveri a Paris Saint-Germaint.

„A többi meccset már lelkes focidrukkerként néztem végig, és a Bayern megérdemelte a trófeát. A müncheniek az első mérkőzéstől kezdve erősek voltak és bebizonyították, hogy nem véletlenül esélyesek. Bár a labdarúgás tele van meglepetésekkel, az előző idény nem hozott meglepő eredményt. A kieséses szakasz legállhatatosabb együttese nyerte meg a finálét.”

Mindazonáltal Alisson nagyon jól tudja, mennyire meg kell dolgozni a győzelemért. Nélküle Klopp csapatának talán nem is sikerült volna diadalmaskodnia a Bajnokok Ligájában 2019-ben, amikor a döntőben 2–0-ra megverték Mauricio Pochettino Tottenhamjét; 2005 óta ez volt a Liverpool első BL-győzelme. Az idáig vezető út bővelkedett a kihívásokban, ahogy a Vörösök ide-oda pattogtak a drámai bukások és a csodával határos megmenekülések között.

Már a csoportköröket sem úszták meg szárazon. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyolcaddöntőbe jutás egy bizonyos pillanaton múlott, vagyis egy emberen. Amikor a Napoli csatára, Arkadiusz Milik az utolsó sípszó előtt még rácsavart egy jobb szélről érkező labdát, úgy tűnt, a Liverpool mehet csomagolni. A csapat egyes számú játékosa azonban isteni közbenjárásként vetette magát a labda és a háló közé, meglepve még magát Kloppot is.

„A LABDARÚGÓK HOZZÁSZOKNAK A NYOMÁSHOZ. FELESLEGES SAJÁT MAGAM IS NYOMASZTANI”

„Ha tudtam volna, hogy ennyire jó, a dupláját fizetem érte” – morogta a német edző hónapokkal az után, hogy a kapuspiacon rekordnak számító összegért megvette a brazilt.

„Az a hárítás történelmi volt, mind nekem, mind a Liverpoolnak – mosolyog Alisson. – Csak azon járt a fejem, mikor hallom végre a sípszót, mert ezen a meccsen múlt a továbbjutásunk. A PSG ellen kettő egyre vesztettünk, és miután Belgrádban is kikaptunk kettő nullra a Crvena zvezdától, szorult helyzetbe kerültünk. Hazai pályán kellett legyőznünk a Napolit, és nagyon megküzdöttünk érte. A labdarúgók persze kénytelenek hozzászokni a nyomáshoz – teszi hozzá, szinte félvállról véve a pillanatot, amikor emberek milliói vártak tőle csodát. – Felesleges lenne még saját magam is nyomasztani. Szívesebben gondolkodom pozitívan.”

Egyszerűnek tűnik, de aki végignézte a Liverpool tavalyi BL-idényét, az nagyon jól tudja, mi várna nélküle a csapatra. Karius rajzfilmbe illő botladozása a 2018-as kijevi vereség estéjén a Real Madrid ellen örökre beleégett a Vörösök emlékezetébe, de ez legalább rávette Kloppékat arra, hogy kipengessék a 66.8 millió fontot Alissonért. Bár a kanapé kényelméből könnyű a tévében játszó futballistákat kritizálni, azért arról mindannyiunknak van tapasztalata, milyen érzés úgy szerepelni, hogy közben valaki árgus szemekkel figyeli, mit csinálunk. Elképesztően zavaró tud lenni, ellehetetleníti a koncentrációt. Szorozzuk ezt meg milliós nagyságrendekkel, és megkapjuk, mit érez egy focista az ilyen sorsdöntő pillanatokban.

Ilyenkor az ember gyakran az ösztöneire hagyatkozik, akár úgy is, hogy ezzel szembemegy az edzője iránymutatásával. Miután a Liverpool félresöpörte a Bayernt és a Portót a kieséses szakasz első két körében, az elődöntő odavágójának utolsó perceiben Lionel Messi duplája után már 3–0-ra vezetett ellene a Barcelona. A közönség nem láthatta a pályán dúló káosztól, hogy Klopp az utolsó rohamhoz fel akarta küldeni Alissont a csatárok mellé a szélre, ami utólag megítélve erősen megváltoztatta volna az összesített végeredményt. A Barca ugyanis megszerezte a labdát, és Alisson a sípszóig védte a kaput Ousmane Dembélé ellen. Messi magán kívül volt.

„A kispadon mindenki azt mondta, menjek előre, de nemet mondtam – emlékezik Alisson, mielőtt sokatmondóan elneveti magát. – Amikor egy kapus átfut a másik térfélre, azt azért teszi, hogy erősítse az akciót, de akkor úgy éreztem, az a helyes, ha maradok. Nem voltam benne egészen biztos, hogy azzal a támadással vége lesz a meccsnek, túl nagy volt az esélye, hogy az utolsó pillanat ban bekapunk egy negyedik gólt is, legalábbis mindenképpen nagyobb, mint annak, hogy majd én gólt rúgok. És persze ott volt még a visszavágó…”

Nem tudjuk nem megkérdezni, hogyan reagált Klopp a mérkőzés után.

„Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán beszéltünk volna róla. Nem, nem hiszem – árulja el Alisson. – Ha fel is vetődött, én nem emlékszem rá. Persze utólag fontos pillanatnak tűnhet, de ez is csak egy olyan helyzet volt, mint bármi más, ami egy meccsen előfordulhat. Klopp, mint bármelyik edző, azt akarja, hogy a saját fejünkkel gondolkodjunk a pályán. Aznap is ezt tettem. Megtehettem volna, hogy előremegyek, talán gólt is lőhettem volna, nem igaz? Ki tudja? Szerencsére jól döntöttem.”

Bár Alisson az utolsó pillanatig tartotta a 3–0-t, a Liverpoolnak így is hatalmas akadályt kellett megugrania a visszavágón. Nemcsak négy gólt kellett szereznie hazai pályán, de azt is meg kellett akadályoznia, hogy Messi gólt szerezzen. Nem mindenki ijedt meg a kihívástól.

„Egy évvel korábban hasonló helyzetbe kerültem a Romával – mondja Alisson. – Az odavágót négy egyre elvesztettük Barcelonában, a Stadio Olimpicóban viszont három nullra nyertünk, és a hosszabbításban egy fejessel bejutottunk az elődöntőbe. Nem sokan hitték, hogy sikerülhet. Én egy percig sem kételkedtem. Az első és legfontosabb az volt, hogy ne kapjunk gólt. Csak így lehetett esélyünk. A következő az, hogy jól játszunk, és kitartsunk a mérkőzés végéig. Nem szabad kapkodni, ilyenkor tiszta fejjel kell gondolkodni, követni kell a tervet, hiszen egyszerre nem lehet két gólt rúgni. A futballban olykor megtörténnek az ilyen fordulatok, és utána mindenki azt mondja, ilyen csoda úgysem lesz többet. A csapat hitt abban, hogy sikerülhet: ennyi kell ahhoz, hogy megtörténjen a csoda.”

A döntőben a Tottenham volt az ellenfél, a londoniak hasonló kálváriát jártak az elődöntőben az Ajax ellen. Ez a meccs már nem volt olyan fordulatos: Szalah és Origi góljával a Liverpool megnyerte a kupát. Alissonnak azonban az eseménytelen mérkőzés igazi felüdülés volt. Bár hívő katolikus, aznap este egy zen-buddhista nyugalma sugárzott a brazil kapusból.

„Furán hangozhat, de azt a meccset élveztem a legjobban egész eddigi pályafutásom alatt – vallja be. – Furcsa volt, mert tudtam, hogy épp megnyerjük a Bajnokok Ligáját, mégsem akartam, hogy véget érjen a meccs. Hatalmas boldogság volt megélni. Persze az ember nagyon izgul, amikor a Bajnokok Ligája döntőjében lép pályára. Ennél több adrenalint nem is lehetne elviselni.

Mégis annyira békés volt minden. A meccs előtt néhány órával elöntött az aggodalom, ezért nekiálltam imádkozni. Nem kívántam mást, mint hogy élvezni tudjam a játékot, mert tudtam, már az is mekkora megtiszteltetés, hogy egyáltalán játszhatok egy ilyen mérkőzésen. Az eredmény persze mindent még szebbé tett. A meccs után a pályáról felhívtam a feleségemet, Nataliát. Sajnos nem tudott személyesen ott lenni Madridban, közel volt a szülés, és nem is tudtunk beszélgetni, nem lehetett hallani semmit a nagy hangzavarban. Egyre csak azt ismételgettem, hogy »Sikerült! Sikerült!«. A fiunk, Matteo néhány hétre rá meg is született, júliusban pedig megnyertük a Copa Américát.”

Abban az évben Alisson egy gólt engedett csak be a torna során: a döntőben, amikor 3–1-re megverték Perut. Az ilyesmin már meg sem lepődünk.

EGYÜTT A BANDA

Ahhoz képest, hogy milyen büszkék városuk zenei múltjára, a liverpooliaknak elég sokáig tartott dalt választani a brazil kapushoz.

A 28 éves labdarúgó még csak tervben sem volt, amikor a Queen 1984-ben kiadta Radio Gaga című számát (kilenc évvel azután, hogy Liverpoolban először felcsendült élőben a Bohemian Rhapsody), a drukkereknek azonban éppen megfelelt a kapuőr dicsőítésére: „All we need is, Alisson Becker”.

Lelkes gitárosként Alisson még értékelni is tudja a dolgot. Bár azt ne várjuk tőle, hogy a Liverpool zenekarának élére álljon.

„Amikor idejöttem, megtudtam, hogy az újoncoknak énekelniük kell valamit a csapatnak – magyarázza. – Karaoke-est volt, és valahogy kiderült, hogy tudok gitározni. Fogalmam sincs, hogy került oda az a gitár, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy kézbe veszem. Persze nem mi leszünk az új Beatles. Firmino zongorázni tanult, ő lenne a billentyűs. És talán rosszul emlékszem, de nem úgy volt, hogy Klopp dobolni is tud? De azt hiszem, ez a teljes lista. Nincs elég zenészünk. Jobban bánunk a labdával, mint a hangszerekkel.”

Szerencsére a drukkerek nem is várják el a gombafrizurát.

„Remek érezni a tiszteletüket. A Liverpool-szurkolók mindig is elképesztően kedvesek voltak, és ez a kedvesség tükrözi azt, ahogy a pályán és civilben élek. Elvárják, hogy jól játsszak, de közben ők is teljes erővel támogatnak. Imádják a Liverpoolt, és szeretnék, ha minden játékos törődne a klub történelmével, és az ő érzéseikkel. Hibákat bárki elkövethet, ez belefér a fociba, de nem tehetjük meg, hogy ne legyünk profik.”

„MOTIVÁCIÓ TERÉN KLOPP NAGY SZAKÉRTŐ. MINDIG TUDJA, MIT KELL MONDANIA, HOGY NÖVELJE AZ ÖNBIZALMUNKAT”

Az elmúlt 12 hónap új megvilágításba helyezte a labdarúgást a szurkolók számára: a futball lett a legfontosabb az amúgy valójában céltalan dolgok között. Bár eleinte egy maroknyi szurkoló bejuthatott a stadionba az idény elején, az újabb lezárások miatt ismét be kellett zárni a kapukat.

„Valóban különös idők ezek – így Alisson. – Teljesen más, mint amihez hozzászoktunk. Eleinte úgy éreztem, még jobban bele kell adnom mindent, hogy odafigyelhessek a játékra, mert zavart, hogy nem hallom a szurkolókat üvölteni a háttérben. Mostanra sikerült alkalmazkodni, de mit tehetnénk? Ez így sosem lesz az igazi. Sokkal többet beszélek a meccsek alatt, mert most halljuk is egymást a pályán. A Liverpoolnak mindig is sokat számítottak a szurkolók, elképesztő szokott lenni a hangulat az Anfielden. A Barcelona elleni fordításban például nagy szerepük volt. Nagyon furcsa, hogy nincsenek ott a lelátón, és nagyon hiányoznak.”

Most, hogy otthonuk kényelméből követhetik a sikereket, a drukkerek még több trófeára áhítoznak. A 2020–21-es idényben Klopp csapata egyelőre nem volt kimagasló: több sérültjük is volt, és feltorlódtak a mérkőzések is. Persze mentségeket senki sem keres.

„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy vasárnap győzünk, de a csütörtöki meccsen már nem vagyunk százszázalékosak – magyarázza Alisson. – Ezen a szinten ennek meg kell felelni. Sorban jönnek az új kihívások, és nincs idő megünnepelni a fontosabb győzelmeket sem. Aki megnyeri a Bajnokok Ligáját, az két héten belül már elkezdi a felkészülést a következő tornára. És ugyanez igaz a vereségekre: attól még, hogy ma veszítünk, a jövő héten ugyanúgy vár ránk egy fontos mérkőzés. A Liverpool a világ egyik legnagyobb klubja, szóval minden héten bizonyítanunk kell.”

„Küzdőszellemben nincs nálunk hiány, hajlandóak vagyunk megharcolni minden címért – mondja a brazil. – A fociban semmit nem lehet biztosan megmondani előre. Ez az egyik oka annak, hogy olyan népszerű. Sajnos októberben súlyosan megsérült egyik kulcsjátékosunk, Virgil van Dijk. Nem könnyű nélküle folytatni, a világ egyik legjobb hátvédje.”

A Liverpool a Bajnokok Ligájában aránylag könnyedén szerezte meg csoportjában az első helyet, még úgy is maga mögé utasítva az Atalantát, hogy hazai pályán kikapott az olaszoktól. Közben új arcok tűntek fel a csapatban: sikerült elcsábítani a Bayernnel BL-győztes Thiagót, valamint a Wolverhampton is kapott 40 millió fontot Diogo Jotáért, aki az Atalanta elleni 5–0-s győzelemhez mesterhármassal járult hozzá.

„Mindketten gyorsan beilleszkedtek, ami jól jött – mondja Alisson. – A legjobb játékosok közé tartoznak. Örülök, hogy van még a csapatban, aki beszél portugálul, jó érzés olykor az anyanyelvemen beszélni.”

Van még valaki, akiről szólni kell: aki a volánnál ül, és akit a FIFA decemberben már másodszor választott a világ legjobb férfi edzőjének.

„Motiváció terén Klopp nagy szakértő – vigyorog Alisson. – Mindig tudja, mit kell mondania, hogy növelje az önbizalmunkat. Szenvedélyesen szereti a focit.

Mind érezzük, milyen mélyen hisz a tervében, és mennyire megbízik bennünk. És nincs egyedül: remek stábja van, mindenki tesz azért, hogy motiváltak maradjunk. Meggyőződésem, hogy jó úton járunk, mert a csapat tudja, hogy nemcsak magunkért harcolunk, hanem egymásért, az edzőért és a szurkolókért.”

Együtt vagyunk, és egymásra támaszkodunk. Ez a Liverpool.”

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi lapszámában.)

Thiago gond nélkül beilleszkedett