Ismerd meg jobban a világ legjobb fiatal játékosát!

Szöveg James Maw Fotó Shamil Tanna Stylistok Rachel Gold, Daniel Rhone Frizura és smink Victoria Reynolds Fordítás Marosi Gábor

A levegő izgalommal telik meg, midőn e havi címlapsztárunkra várakozunk. Vajon jó kedvében találjuk? Elfogadja a fotósunk utasításait? Tényleg olyan mókás és gondtalan, ahogyan azt állítják róla? Midőn beviharzik az észak-londoni stúdióba, már meg is van a válasz, egy nagy, kövér igen formájában.

„Hugo nagyon jól ki van képezve – mondja, hiszen címlapunkon nem egyedül szerepel, hanem a család kedvencével, az ember legjobb barátjával. – A kiképzés azt jelenti, hogy el kell rágni a cipőmet.”

Hugo valóban kifogástalanul viselkedik, hiába hírlik róla, hogy gyakran kergeti a mókusokat Buckinghamshire különböző parkjaiban. A találkozásunkat megelőző napot ráadásul kozmetikusnál töltötte, még egy kefét is kapott ajándékba, hogy a lehető legjobb formáját mutassa élete első fotózásán. Nagy nap számára ez a mai.

„Ellopta tőlem a show-t – mondja Alli nevetve, és szavaiból épp csak egy kevés féltékenység sugárzik, miután véget ér a fényképezkedés. – Ő a család kutyája. Milton Keynesben él, de néha eljön, és meglátogat. Ilyenkor minden esetben szétrágja egy cipőmet.”

Természetesen nem egyedül ez a 18 hónapos jószág az, aki nagyon sokat profitált abból, hogy jó kiképzést kapott. Dele is kivirult a White Hart Lane-en mestere, Mauricio Pochettino gondos keze alatt.

„Van úgy, hogy kicsit levennénk a lábunkat a pedálról, de ő azonnal ott terem, mert a saját szemével szeretné látni, hogy minden egyes játékosa megküzd a helyért a csapatban, egyben érzékelteti, hogy éppen ugyanolyan könnyű kikerülni onnan, mint a tagja lenni – mondja a 20 éves játékos az argentin mesterről. – Azt akarja, hogy mindig száz százalékot adj bele, állandóan azt az intenzitást követeli, amelyet a közönségünk a mérkőzéseinken láthat. Amint látja, hogy egy kicsit kiengedsz, azonnal jelzi. Esélyed sincs elkényelmesedni.”

Nem mintha fiatal hősünket ezzel vádolhatnánk. Egészen pontosan egy éve és öt napja találkoztunk vele legutóbb, ám az eltelt idő alatt annyi minden történt vele, hogy azt minden bizonnyal nem is fogjuk tudni mind áttekinteni.

Játékával nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy a Tottenham Hotspur 1963 óta a legjobb eredményét érje el. Emellett Dele részt vett első világversenyén a válogatottal, és remekelt a Bajnokok Ligájában is úgy, hogy még be sem töltötte a 21. életévét. Ő és csapattársai hibáztak is ebben az időszakban, de állítása szerint ezekből nagyon sokat tanult.

„Sokkal érettebbnek érzem magam – mondja pontosan ugyanabba a fotelba belesüppedve, amelyben egy évvel ezelőtt beszélgetett velünk. – Sokat nőttem, és rengeteg minden történt velem a pályán, de azon kívül is.

Szerencsére sokan vannak körülöttem, akik azon dolgoznak, hogy jobbá váljak. Értem ez alatt a családomat, a klubnál dolgozó szakembereket és az edzőmet is. Ha bármikor kilépek a sorból, azonnal jelzi. Ha látja, hogy nem érzem jól magam, vagy úgy érzi, valami probléma lehet otthon, rögtön megkérdezi, mi van.”

Az a gyengéd hangnem, amellyel az Espanyol és a Southampton korábbi vezetőedzőjéről beszél, nagyon sokat elárul arról, hogy szerinte mennyit is köszönhet mesterének. A fiatal tehetség rövid idő alatt nagy utat járt be.

Egy évvel azt követően, hogy a 2014–15-ös idényben nevezték őt a Football League Év játékosa-díjra, mivel segítette csapatát, az MK Donst feljutni a Championshipbe, ismét az Év fiatal játékosának jelölték, ezúttal azért, mert tíz gólt szerzett, és további kilenc gólpasszt adott abban az idényben, amelynek során csapata a Premier League harmadik helyén végzett. A 2016–17-es idényben feltehetőleg a felnőtt jelöltek közt is ott lesz.

Decemberben az 50. élvonalbeli mérkőzését játszotta, amidőn a Tottenham 4–1-re győzte le a Southampton csapatát. Ezen a mérkőzésen szerezte meg 15. és 16. gólját. Ebben az időszakban már tíz gólpasszal is büszkélkedhetett. Ezek a számok nagyon hasonlítanak a Premier League-korszak egyéb angol középpályás sztárjainak első 50 meccsen nyújtott teljesítményéhez: Paul Scholes 16 gól, két gólpassz, Frank Lampard öt gól, két gólpassz és Steven Gerrard két gól, három gólpassz. Még Cristiano Ronaldo is csak hatszor talált a kapuba az első 50 mérkőzésén.

„Pochettino nagyon sokat segített rajtam, amióta a Tottenham játékosa vagyok – folytatja Dele. – Ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, azonnal figyelmeztet. Mindig a szemembe mondja, amit gondol. Számomra különösen fontos, hogy nemcsak azt veszi figyelembe, amit a pályán lát, de azzal is törődik, ami a pályán kívül történik veled.”

És tényleg, egyáltalán nem rossz, hogy egy fiatal játékos mellett, aki még csak most ismerkedik a rendszerrel, ott áll egy bölcs, nagy tapasztalatú edző. Azoknak, akik nem tudják: Twitter-oldala kedvelőinek száma egy év alatt 120 ezerről 300 ezerre nőtt, és ugyanilyen robbanás történt a közösségi média egyéb oldalainak esetében is. Dele Alli szupersztárrá vált.

„Ugyanaz a srác vagyok ma is, akit az MK Donsban ismerhettek meg a szurkolók, a különbség csak annyi, hogy ma már mindenhol felismernek az utcán. Ezt is meg lehet szokni. Örülök, hogy reflektorfénybe kerültem, ez a munkámmal jár, és remélem jó példával szolgálhatok a fiataloknak.”

Hősünk nagyon udvarias. Amikor az FFT stábja megérkezett, egyenként üdvözölt mindenkit. Az a fajta fiatalember, amilyennek a szüleid szerettek volna látni, amikor iskolába jártál: jól öltözött, jó modorú, és ügyesen futballozik.

De azért nem minden ennyire könnyű Dele életében. Azzal, hogy ennyire ismertté vált, már nem csak a sportrovatban tölti meg a híreket.

„Ez is a hirtelen jött ismertségemmel jár – mondja komolyan, és az állandó mosoly rövid időre eltűnik az arcáról. – Akár rengeteg stresszel is járhat, de ha megfelelő emberek vannak körülötted, túlteszed magad az ilyesmin.” Az angol válogatott erőteljes megaláztatása a tavalyi Európa-bajnokságon egy rövid időre tényleg a figyelem középpontjába helyezte Delét. Az angolok a legjobb 16 között estek ki Izland ellen, három csoportmeccsükből kettő végződött döntetlenre Oroszország és Szlovákia ellen.
Az FFT-nek azt is elmondja, miként hatott az a megalázó vereség a 2016–17-es idényre, amelyet sokkal kisebb önbizalommal kezdett el.

„Az, ahogyan az Európa-bajnokság véget ért, nagyon megtépázta az önbizalmamat. Viszont az ott töltött idő alatt sokkal jobban megismertem a többieket, és alapvetően szép időszakot töltöttünk Franciaországban. De a történtek mindent tönkretettek.”

Az utolsó mérkőzés borzalmai ellenére is örömmel beszél az ott töltött négy hétről. Látszik, olyan emberrel beszélgettünk, aki nem fél tanulni a rosszból.
„Az egész torna nagy tapasztalatot jelentett a számomra – mondja. – Tavaly nyáron átélhettem a pályafutásom legszebb és legborzalmasabb pillanatait. Mindannyian nagyon sokat okoltunk. Sokunknak ez volt az első tornánk, nagy lehetőséget kaptam az élettől. Azt akarjuk, hogy soha többet ne történhessen meg ilyesmi. Mindenki úgy megy ki a pályára, hogy nyerni akar.”

Delében ez az akarat azóta is csak erősödik. Amikor 2015 augusztusában belőtte első gólját a Tottenhamben, még nem is sejtette, milyen fontos esemény történt. Az akkor még tinédzser bátor fejesének köszönhetően lett az eredmény 1–1 a Leicester City ellen, az új idény harmadik hétvégéjén. Ezt úgy is tekinthetjük, hogy az észak-londoni csapat két pontot veszített aznap, de ha hozzátesszük, hogy az ellenfél a 90. percben egyenlített ki, és később bajnok lett, akkor nincs mit szégyellni. Ellenben ha a Spurs nyer aznap, sok minden másképp alakul. Ha pedig a Leicester kikap, könnyen lehet, Claudio Ranieri csapata nem menetel el az aranyéremig, hogy története során először első legyen. Lehet, hogy épp a Tottenham állíthatta volna meg. Ez azonban akkor, augusztusban nem sikerült.

„Borzalmas volt – mondja, és ezzel a Spurs számára kiábrándító idényre utal annak ellenére is, hogy a csapat története legjobb Premier League-eredményét érte el. A mosoly már rég eltűnt az arcáról – Ahhoz képest, hogy hogyan játszottunk az egész évad során, a végeredmény rendkívül kiábrándító. Borzalmas érzés, hogy sokáig az élen álltunk, de végül az egész idényben nem nyertünk semmit. Ez soha többet nem történhet meg.”

Az, hogy ennyire kiábrándultan beszél, azt is mutatja, milyen nagy utat tett meg a Tottenham. A Leicester City teljesítményének árnyékában nem látszott igazán, milyen nagy fejlődésen mentek keresztül Pochettino fiatal játékosai. A csapat magabiztosan szerezte meg a Bajnokok Ligája-indulást érő harmadik helyet.

Az idény során Dele kulcsfigurája volt csapatának. Ahogy haladt előre az idő, egyre inkább talált rá a játékára, és kezdte el ontani a gólokat. Betalált a Manchester United elleni 3–0-s győzelem során, és akkor is, amikor csapata 4–0-ra verte meg a Stoke-ot. A közben mutatott játék és az eredmények a rivális Leicester játékosait is meggyőzték. Néhány hónapja Marc Albrighton mondta el az FFT-nek, hogy amikor a Tottenham legyőzte a Stoke-ot, megkérte a barátait, hogy távozzanak a házából, annyira szerette volna látni nagy riválisuk lenyűgöző játékát.

Amikor már csak négy mérkőzés volt hátra az idényből, a Tottenham élete nagy formáját mutatta, és mindössze öt ponttal volt leszakadva az éllovas Leicestertől. Ráadásul a majdani bajnoknak még el kellett látogatni az Old Traffordra és a Stamford Bridge-re. A Tottenham nagy fenyegetést jelentett rájuk. Ám ekkor jött a West Bromwich Albion és Claudio Yacob.

Egy feszült hétfő este a White Hart Lane-en, a Spurs 20-as számú játékosa ellen az első hat percben háromszor szabálytalankodott az ellenfél, ebből két esetet az argentin középpályás, Yacob számlájára írhattunk. Dele egyre rosszabbul viselte a történteket. „Volt ott egy s más a mérkőzés elején – emlékezik Alli. – De erre számítottunk. Tudtuk, hogy az éllovas Leicestert üldözzük, és kemény pillanatok várnak ránk.”

Az összecsapás a szünet előtt érkezett a forrpontjára, amikor az argentin meglökte Delét. A Tottenham fiatal játékosa már lendítette is a karját, és ezzel a főcímekbe került. Egyáltalán nem beszélhetünk nagy, harcos ütésről, de arra pont jó volt, hogy hárommeccses eltiltás járjon érte.

„Ma már sajnálom – mondja arról a mérkőzésről, amelyen véget ért az idény számára, ráadásul csapata bajnoki esélyei is elúsztak. – Nagy hiba volt. De néha muszáj hibákat is elkövetnünk, hogy legyen miből tanulnunk. Természetesen nagyon sajnáltam, hogy nem játszhatok a maradék három mérkőzésen, de tanultam az esetből, érettebb játékos lettem. Mindig is akarni fogom a győzelmet. Igyekszem a játékra koncentrálni, nem hagyom magam felhergelni. Szerintem az eset kapcsán többen is azt gondolják, könnyen felheccelhető vagyok.”

Volt egy időszak, amikor úgy tűnt: támadások középpontjába kerül. Nem nehéz elképzelnünk, hogy az ellenfél menedzserei arra utasítják temperamentumosabb játékosaikat, igyekezzenek megtalálni Allit. Vajon mennyire zavarja ez őt?

„Ura vagyok a helyzetnek – állítja. – Természetesen számítok az ilyesmire, hiszen mindenki mindent megtesz a győzelemért. Nem különösebben zavar.”

És tényleg nem úgy tűnt, hogy zavarná, amikor a februári, Middlesbrough elleni mérkőzés első félidejében az ellenfél kapusa, Víctor Valdés kétszer is belepiszkált az arcába. Szinte nem is törődött vele, elsétált onnan, és fontos, 1–0-s győzelemhez segítette csapatát. „Forró volt a hangulat – idézi fel. – Tudtam, hogy nyugodtnak kell maradnom, és nem mehetek bele semmibe, főleg nem kaphatok sárga lapot. Ez is bizonyítja, hogy érettebb lettem.”

 

Pochettino is látja, hogy játékosa fejlődik. Amikor egy sajtótájékoztatón arról faggatták, ki lehet a csapat kapitánya a közeljövőben, azt válaszolta, hogy a fiatal futballistában látja az ehhez kellő tulajdonságokat.”

A bizalom, amivel a mester tanítványa iránt viseltetik, kulcsfontosságú. Már az előző idény első mérkőzésén is bedobta új szerzeményét, akkor a 77. percben állt be az Old Traffordon. Öt héttel később már kezdő volt a Sunderland ellen. Ezt követően 45 meccsen 35-ször kezdett, mielőtt megkapta volna eltiltását. Pedig ez volt az első olyan idénye, amikor a harmadosztály felett játszott. Gyorsan haladt a ranglétrán, és nem győzi eléggé köszönni edzőjének, aki mindvégig bízott benne.

„Rendkívül nagy hálával tartozom neki a bizalomért és a segítségért, amit kaptam tőle. A csapat minden egyes játékosa hisz neki, szeretünk érte futballozni. Azt hiszem, ez a pályán is kiderül.”

A Tottenham labdarúgói nagyon elkötelezettek az argentin edző iránt. A menedzser pedig viszonozza a szeretetet.

„Azért, ha úgy alakul, ki is lehet akasztani – mondja nevetve Dele. – És jobb, ha nem ismered meg, milyen, amikor mérges. Ezt az oldalát is láttam, és Eric Dier is megtudta az Espanyolnál, milyen az, ha Pochettino ideges. Rendkívül nyugodt figura, de ha nem adsz bele mindent az edzésen, vagy ha nem jó a hozzáállásod, azt szóvá teszi.”

Pochettino valóban óriási hatást gyakorolt az észak-londoni csapatra. Olyan változások kezdődtek a Spurs háza táján 2014. májusi kinevezése után, amelyeket a legvérmesebb szurkolók sem reméltek, de maga a klub elnök Daniel Levy gondolta, hogy így lesz.

A 2013–14-es idény nem alakult túl jól. Klikkek alakultak ki a labdarúgók között, és ez rányomta a bélyegét a játékra is. A klub legtöbb futballistája mindenféle motiváció nélkül lépett pályára. A Chelsea-től 4–0-ra kaptak ki a Premier League-ben, a Liverpool 5–0-ra bánt el velük, a Manchester City 6–0-ra verte el őket.

Pochettino gyorsan a tettek mezejére lépett: kitette a csapatból a kakukktojásokat, és egy új, fiatal mag köré szervezte a játékot. Dele szerint mindenki igyekszik segíteni a másiknak. Ráadásul a statisztikák is azt mutatják, hogy az ő védelmük a legjobb a Premier League-csapatokéi közül. Sokkal nehezebb megverni őket, mint bármikor az elmúlt harminc évben. Az argentin szakember hozzáállása mindent megváltoztatott.

„Bármikor is érkezem az edzőpályára, már ott van, bármikor is távozom, még szintén ott van – mondja Alli. – Kőkeményen dolgozik, taktikailag is csodálatos. Bámulatos, mennyire gyorsan tud változtatni a dolgokon. Úgy fest, a feje mindig tele van tervekkel. Ha az egyik nem válik be, már jöhet is a másik.”

Pochettino a technika segítségével elemzi az első félidőt. „A szünetben már mutogatja is a statisztikákat, és elmagyarázza, mire lenne szükségünk – mondja Dele. – Ha változtatunk, már ismerteti is az új taktikát. A részletekre is nyitott. Ha valami újdonsággal próbálkozunk, mindannyian tudjuk, hogy nem valami légből kapott, hirtelen ötletet veszünk elő, hanem olyasmit, amin már régóta gondolkozik, emiatt pedig működni fog. Ha véletlenül mégsem, akkor a póttervre is van elképzelése. Mindez hatalmas önbizalmat ad nekünk.”

„Igyekszem a játékra koncentrálni, nem hagyom magam felhergelni”

Taktikai újításai között az egyik legújabb az volt, hogy változtatott a védelmen, és végül ez indította el Dele idényét is. Azáltal, hogy beiktatott egy középső védőt, nemcsak Kyle Walker és Danny Rose kapott nagyobb szabadságot, hogy támadjan, de Dele Alli is fontosabb szerephez jutott. Majdhogynem második csatár lett belőle. Ennek következtében a gólok is özönlöttek.

„A Chelsea ellen és aztán még néhány mérkőzésen kicsivel feljebb játszottam, mint a tízes játékos – mondja, és még vicceskedve hozzá teszi, hogy talán ő volt a tíz és feles a csapatban. – Maradtam a középpályán, de sokkal közelebb Harry Kane-hez.”

A Tottenham végül 2–0-ra megverte a Chelsea-t, méghozzá a páros két góljával. Ők ketten minél közelebb játszanak egymáshoz, annál több gól születik. Alli mélyebben kezdte az előző idényt, de amikor előrébb mozgatták őt, a formája is javulni kezdett. Akárcsak Kane-nek. A páros csodálatos trükköket mutat be, nagyon érzik egymást a pályán, az ellenfél védelme gyakran csak kapkodja a fejét. A 2015–16-os évadban Dele Alli Harry Kane 25 góljához adott gólpasszt, ami nagyon sok.

„Elképesztően jó játékos – mondjak Kane-ről, aki a klubban és a válogatottban is csapattársa. – Ha megtalálod őt egy passzal, tízből kilenc esetben a kapuba talál. Megtiszteltetés, hogy ilyen csatár mellett léphetek pályára. A játéka egyszerűen fantasztikus. Biztosan tartja a labdát, és egyaránt képes más játékostársait helyzetbe hozni, vagy ő maga gólt szerezni. Ha rossz labdát adsz neki, azon van, hogy mégis jó legyen. A mérkőzések előtt mindig kitárgyaljuk az ellenfelet. Megbeszéljük egymással, mire fogunk törekedni, hogyan hozzuk helyzetbe a másikat.”

S igaz is, hogy a páros rengeteg fejfájást okozott már a Premier League-ben az ellenfeleknek, ugyanakkor nem hozott ilyen látványos eredményt a Bajnokok Ligájában. Mivel a Monacóval, a Bayer Leverkusennel és a CSZKA Moszkvával kerültek egy csoportba, mindenki azt várta, hogy továbbjutnak a kieséses szakaszba. Ám azok után, hogy német és francia ellenfelüktől is kikaptak a Wembleyben – az angol nemzeti stadion adott otthont hazai mérkőzéseiknek –, az esély elszállt. Természetesen ez a tény is rendkívül nyomasztóan hatott Dele Allira és csapattársaira.

„Gyerekként mindenkinek az az álma, hogy egyszer a Bajnokok Ligájában léphessen pályára, és hatalmas örömet szerzett, amikor ez az álmom teljesült – mondja, amikor az első BL-szereplésére terelődik a szó. – Amikor gyerekként a tévében néztem a mérkőzéseket, gyakran hallottam felcsendülni a sorozat himnuszát, így amikor a pálya szélén álltam, és felhangzott a jól ismert zene, az igencsak szürreálisan hatott. Sokat ostorozzuk magunkat, hogy nem sikerült jobb teljesítményt nyújtanunk. Hiszünk a képességeinkben, éppen ezért illett volna egy kicsit tovább is eljutni. Sokan említik: pusztán az a tény, hogy a Wembleyben játszottuk a meccseinket, sokat rontott az esélyeinken. Akárhogy is van, hiába jött ki rengeteg szurkoló, nem tudtunk úgy játszani, ahogyan szerettünk volna.”

A kudarc van annyira dühítő, hogy már most kellően felpaprikázta Allit a 2017–18-as idényre. Ez a faktor általában az újoncoknál szokott jelentkezni.

„Természetesen szeretnénk újra ott lenni a versenysorozatban. Tudjuk, hogy mindenki más is erre törekszik, de rendkívül kiábrándító lenne, ha nem indulhatnánk el újra. Megvan a csapatunk ahhoz, hogy nagy tetteket vigyünk véghez. Feltett vágyunk, hogy ismét ott álljunk a Bajnokok Ligájában a világ legnagyobb csapataival szemben. Ehhez azonban ismét oda kell kerülnünk. Nagyon fontos, hogy kellően céltudatosak legyünk. Tudjuk, hová kellene eljutnunk, és nem hiszem, hogy van olyan csapat a Premier League-ben, amelyik képes lenne elbánni velünk, ha éppen jó formában játszunk, és minden csillagzat együtt áll. Ha a képességeink szerint a legjobban futballozunk, nincs, aki megállítson bennünket. Nagyon nehéz feldolgozni, amikor nyerjük a meccseket, de végül az idény során nem nyerünk trófeát. Képesek vagyunk tanulni minden egyes mérkőzésünkből. Nagyon remélem, hogy hamarosan, talán már ebben az idényben, elkezdhetnek gyűlni a serlegek.”

Ha Dele Alli tartja magát ahhoz, amit mondott, és tényleg hajlandó lesz minden egyes mérkőzéséből tanulni, könnyen elképzelhető, hogy a Premier League legjobb játékosából a világ legjobbjává válik.

„Remélem, hamarosan mindenki észreveszi, hogy felnőttem, és megtanultam a leckét” – mondja, és ezzel az elmúlt tizenkét hónapjára utal.

Most az a legfontosabb, hogy Hugo ne kaparinthassa meg a cipőit.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. áprilisi lapszámában.)