Interjú Andrew Murray
Két igen népszerű ága van az internetnek: az egyik a kiscicás mémek világa, a másik pedig a hogyan legyünk tele önbizalommal, hozzunk jó döntéseket, állítsunk fel helyes célokat, és álljuk a sarat. Mi azonban minek követnénk ilyeneket? Elég egy szobában leülni Mats Hummelsszel, tőle is megkaphatjuk mindezt. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Bayern München és a német válogatott védője besétál az Allianz Arenának abba a helyiségébe, ahol lehetőséget kaptunk a beszélgetésre, árad belőle az, amit elvárunk egy világbajnoktól, aki épp nemrégiben lett újra német bajnok is.
Hummels azonban nem játssza meg magát, visszafogott és kiegyensúlyozott. Aurája jó, egészséges önbizalom sugárzik belőle. „Ez fontos is – kezdi. – Ha egy csapat kételkedik a saját minőségében vagy teljesítményében, az a pályán is le fog jönni, és máris hátrányból indul. A játékosaink tele vannak önbizalommal, azt hiszem, magabiztosan utazunk a világbajnokságra.”
A jelenlegi címvédőt sosem jellemezte önbizalomhiány. Hummels játszik a német válogatott jóformán csak Bayern-játékosokból álló, öttagú védelmének közepén, és a csapat egyéb részein is annyira erős, hogy még az sem biztos, Leroy Sané egyáltalán helyet kap a kezdőben.
Az egyetlen, ami miatt aggódik, az, hogyan töltse ki idejét a mérkőzések között. „Már a teljes Trónok harcán átrágtam magam, de biztosan találok majd valamit néznivalót – mondja. – Amint egy mérkőzés véget ér, túl is vagyok rajta.”
Úgy beszél, akár egy igazi győztes, íme, mit is mondott még.
Mi az első vb-emléked?
Az első, amire emlékszem, hogy Bulgária Jordan Lecskov fejesével megveri Németországot 1994-ben. Élénken emlékszem arra a gólra. Aztán újra meg újra eszembe jut az 1998-as világbajnokság, ahol a negyeddöntőben kikaptunk Horvátországtól. Horvát barátaimmal néztem a mérkőzést, és azt gondoltam magamban, hogy sima ügy, nyerünk. Végül három nullára kikaptunk. Utána náluk kellett aludnom, úgyhogy elég kemény éjszakám volt. Soha többet nem akarok ekkorát hibázni.
Szerinted milyenek Németország esélyei a világbajnokságon?
Része vagyunk annak az öt-hat nemzetnek, amelyek esélyesek a végső győzelemre, de azt is tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz. Nagyon színvonalas csapattal érkezünk, jó az edzőnk, ahogyan a hozzáállásunk is. Ennek ellenére nagyon sok mindennek együtt kell állnia, hogy világbajnokságot nyerjünk.
Melyik az a négy-öt csapat rajtatok kívül?
Kezdjük Spanyolországgal. Nemrégiben játszottunk ellenük, és csodálatosak voltak. Néhány nappal később hat egyre verték Argentínát. Franciaország is erős. Ne feledkezzünk el Brazíliáról sem. Aztán ott van Argentína, bármelyik csapat sokra vihetné, ha sorai közt tudhatná Lionel Messit. Anglia sem esélytelen. Ezeket a nemzeteket emelném ki, de hozzáteszem, azzal, hogy Portugália megnyerte az Európa-bajnokságot kiderült, semmi sem lehetetlen. Vagy akár emlékezzünk Görögországra 2004-ből.
Mennyire jelent nagy nyomást, hogy esélyesnek tartanak benneteket?
Nem hiszem, hogy ezzel foglalkoznunk kellene, amint megkezdődik a világbajnokság, az a célunk, hogy megnyerjük. Gondolkodásunk azonban ugyanaz marad. Tudjuk már, hogy milyen, ha eljutsz valameddig egy világversenyen.
Mit jelentene Németország számára, ha megtarthatná a serleget?
Az egész országnak nagyon sokat jelentene. Eddig mindössze két nemzet védte meg a világbajnoki címét, Olaszország 1938-ban és Brazília 1962-ben. Ez nagy motivációt jelent nekünk is.
Mexikó, Svédország és Dél-Korea lesz az ellenfél a csoportban. Mit gondolsz róluk?
Jó csoport, mert egyik tagjáról sem jelenthető ki biztosan, hogy az utolsó helyen végez. Mi vagyunk a kiemelt esélyesek, és tudjuk is, hogy kötelességünk megnyerni a csoportot. Svédország ellen rengeteget játszottunk már, Mexikóval is találkoztunk a tavalyi Konföderációs Kupán, de nem hiszem, hogy valaha pályára léptem Dél-Korea ellen.
Hogyan hozza ki Joachim Löw a legjobbat játékosaiból?
Elsősorban a taktikával és az edzéseken. Nagyon sokat vár el tőlünk, és azt is tudja, hogyan kell egy ilyen nagy tornán kezelni a játékosait. Ha eljutunk a döntőig, hét hetet töltünk egymással. Nem egyszerű ennyi ideig motiváltnak maradni. Ám ő tudja, miként oldja meg.
Segíti a válogatottat, hogy a Bayern Münchenben összeszoktál már Manuel Neuerrel, Jérome Boatenggel és Joshua Kimmichhel?
Nagy segítség. Néha történnek olyan dolgok egy mérkőzésen, amelyekre nem is számítasz. Ilyen helyzetekben úgy reagálnak, hogy már tudom, mire készülnek. Már azelőtt is együtt játszottunk a válogatottban, hogy a Bayern München labdarúgója lettem volna, úgyhogy régóta együtt vagyunk.
Te voltál a német válogatott csapatkapitánya, amikor tavaly novemberben barátságos mérkőzésen csaptatok össze Angliával. Büszke voltál?
Ez volt az első alkalom, hogy csapatkapitányként kezdtem, hatalmas kitüntetés. Minden német számára különleges alkalom, ha Anglia ellen léphet pályára a Wembleyben.
Milyen érzés volt, amikor hét egyre megvertétek Brazíliát 2014-ben?
Furcsa. Amikor öt nullás eredménnyel mentünk le a félidőre, azt mondtuk egymás közt, hogy nem érdemes nagyon megalázni őket, inkább koncentráljunk az eredmény megtartására. A futballban még egy öt nullás eredmény is megfordítható. Pontosan tudom, hogyan érezhettek utána a brazilok. Egész életemben ezekről a meccsekről álmodoztam. A mérkőzés előtt ideges vagyok, de amint elkezdődik, le kell nyugodnom, nem őrülhetek bele.
Milyen érzés volt első alkalommal kézbe venni a serleget?
Csodálatos. Korábban láttam, ahogyan Lothar Matthäus, Franz Beckenbauer és mások is felemelték, sőt én is fogtam már egy másolatát, de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az eredetit kézbe veszed. Hihetetlen érzés.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi számában.)
