Szöveg FFT
Csak ácsorogtunk és beszélgettünk a barátainkkal, amikor a semmiből megjelentek az oroszok, és válogatás nélkül ütni kezdtek mindenkit.”
Helen Gordon 2005 óta jár az angol válogatott vendégszerepléseire, de ami Marseille-ben történt a 2016-os Európa-bajnokságon az Anglia–Oroszország csoportmérkőzés után, azt a mai napig a legszörnyűbb élményei között tartja számon.
„A meccs napján a kikötő közelében jártunk, és amikor kitört a verekedés, bennrekedtünk egy bárban – mondja Helen. – Hihetetlen, hogy a francia rendőrség átengedte a barikádon az orosz szurkolókat.
A könnygáz a bárba is behatolt, szörnyű volt. Rendőri kísérettel jutottunk el a vonatig, ami a stadionhoz vitt bennünket, de ami ott folyt, az még rémisztőbb volt.
Próbáltunk kimaradni belőle, de egy sörösüveg alig kerülte el a fejünket. Szörnyen megrémültem, mert az orosz szurkolókat láthatólag nem érdekelte, kit vernek, pedig rengeteg volt a nő és a gyerek.
Pánikba estem, bemenekültem egy csendes mellékutcába, és folyton hátratekingettem, hátha az oroszok is arra jönnek.”
A stadionban sem volt jobb a helyzet. Az 1–1-es döntetlen végén az orosz szurkolók csapatostul rontottak az angol drukkerekre. A sok erőszak mellett a meccs maga jelentéktelennek tűnt. Az angol sajtóban legalábbis így szerepelt. Az oroszok nyilatkozataiból úgy tűnt, szerintük semmi különös nem történt.
„Nem értem, mi rossz van abban, ha a szurkolóink verekednek, sőt hajrá, fiúk! – írta ki Twitter-oldalára Igor Lebegyev orosz politikus, az orosz labdarúgó-szövetség tagja. – Nem értem azokat a politikusokat, akik megróják a szurkolóinkat. Meg kellene védenünk őket.”
Lebegyev később azzal a bizarr ötlettel állt elő, hogy a futballhuliganizmust amolyan szurkolói sportként legalizálni kellene. „Oroszország valódi úttörő lehetne az új sportágban – mondta. – Tegyük fel, hogy megjönnek az angol szurkolók. Kötekedni kezdenek. A mi szurkolóink pedig elfogadják a kihívást: előre megbeszélt időpontban valamelyik stadionban lerendezik.”
Érthető, hogy számos szurkoló miért vonakodik kiutazni az idei oroszországi világbajnokságra.
Az sem valószínű, hogy az oroszok tündökölni fognak a pályán, ami önmagában gondot okozhat. Amikor 2002-ben a társházigazda japánok legyőzték az orosz válogatottat, a szurkolók sosem látott tombolásba kezdtek Moszkva utcáin. Egy embert halálra késeltek, számos autót felborítottak és felgyújtottak, megtámadtak egy japán éttermet, és egy csoport japán diákot is. A moszkvai rendőrkapitány nyilatkozata szerint nagyjából nyolcezer szurkoló vett részt a zavargásokban.
Az orosz futballhuliganizmus azóta sem veszített erejéből: az egyik legdurvább eset 2014-ben történt, mikor a szentpétervári Zenit szurkolói berontottak a pályára, és megtámadták a vendég Dinamo Moszkva játékosait. Vlagyimir Granat csapatkapitányt egy boxerrel felfegyverkezett drukker a fején találta el: az idén a válogatottba is bekerülő védőt agyrázkódással vitték kórházba. Mások is belekeveredtek a harcba, például a jelenleg a West Bromban, akkor a Zenitben játszó Salomón Rondón, így a mérkőzést félbe kellett hagyni. A jogosan elvárt szigorú büntetés elmaradt.
Granat támadójaként Alekszej Nyesztyerovot, avagy „Gullivert” azonosították. Azonnal ejtették a vádat ellene, amikor nyilvánosan bocsánatot kért, a játékos pedig visszavonta a feljelentést. A 45 éves huligánt megrovás nélkül szabadon engedték. A Zenitnek kiutaltak egy 3–0-s vereséget, ami nem számított sokat, tekintve, hogy a verekedés kitörésekor 4–2-re vezetett a Dinamo.
Két évvel korábban a két csapat találkozója után a Dinamo szintén kapott egy győzelmet ajándékba, miután a kapusukat, Anton Sunyint a fején találta el egy behajított petárda. A pirotechnikai eszközök komoly gondot okoznak az orosz rendőrségnek, amely nem képes (vagy nem is akarja) távol tartani a petárdákat a stadionoktól, és az orosz csapatok külföldi vendégmérkőzésein is problémát jelentenek.
Az elmúlt idényben az UEFA hatvanezer eurós bírságot szabott ki a Szpartak Moszkvára, miután a moszkvai szurkolók által behajított petárda majdnem eltalálta a bírót, Deniz Aytekint egy Mariborban tartott Bajnokok Ligája-mérkőzésen. A klub szurkolóit eltiltották a Sevilla elleni meccsről is. Amikor újra Spanyolországba ment a csapat, az oroszoknak végül sikerült címlapra kerülniük: az Athletic Bilbao elleni Európa-liga-meccs előtt az utcákon randalíroztak. A verekedésekről készült felvételek az egész világot bejárták, ami tovább pusztította a vb-házigazdák renoméját.
A San Mamés-stadion előtti rendőri beavatkozás során az egyik bilbaói rendőr tragikus módon szívrohamot kapott és meghalt, amikor felé dobtak egy petárdát.
Ott van továbbá a szűnni nem akaró rasszizmus kérdése. A legutóbbi ilyen példa a márciusi válogatott mérkőzés volt Franciaország ellen Szentpéterváron. A francia válogatott fekete játékosait „majom” skandálással gúnyolták, ami után a FIFA kénytelen volt fegyelmi eljárást indítani az orosz futballszövetség ellen, pedig az oroszokat már a 2012-es és 2014-es Európa-bajnokság után is meg kellett bírságolni rasszizmus miatt.
Ami nem is meglepő, tekintve, hogy ugyanebben az időszakban az orosz bajnokság mérkőzésein is hasonló atrocitások történtek. Roberto Carlos is banánt kapott az Anzsi Mahacskalában töltött ideje alatt, a Zenit ultrái pedig petíciót írtak a fekete játékok igazolása ellen.
Az elmúlt hónapok során az angol sajtóban tömegével jelentek meg a „magasan képzett” orosz huligánokról szóló értekezések. A Daily Express egy orosz drukker online bejegyzéséből idézett, amelyben a szurkoló garantálta, hogy „rászabadítják a poklot” az angol szurkolókra, egy másik drukker pedig felszólította az angol szurkolókat, hogy „kezdjenek el gyúrni, hogy felkészüljenek”.
Arról nem is beszélve, hogy a Nagy-Britanniában menedéket kapó Szergej Szkripal orosz kémnek és lányának márciusi megmérgezése után a brit-orosz diplomácia hullámvölgybe került. Nem csoda, hogy kérdéses, mi várja a vb-re kiutazó drukkereket.
„Az angol szurkolóknak joguk van a biztonsághoz, amikor Oroszországba utaznak – mondta a brit külügyminisztériumnak írt nyílt levelében dr. Rosena Allin-Khan brit ellenzéki munkáspárti sportügyi árnyékminiszter. – Úgy érzem, sem a brit, sem az orosz kormányzat nem garantálja ezt a biztonságot.
A legfrissebb jelentések szerint a Szkripal-ügy miatt kiutasították Oroszországból azt a brit diplomatát, aki az angol szurkolók biztonságáért volt felelős. Egyértelmű, hogy Oroszország nem hajlandó együttműködni.
Az orosz szurkolók között lesznek militáns jellegű, jól szervezett, felfegyverzett és erőszakos csoportok is. Nem elég a szóbeli biztosíték: ha elszabadulnak az indulatok, nem akarom, hogy az angol szurkolókat kiáltsák ki bűnbaknak.
Tudnunk kell, pontosan milyen óvintézkedésekkel készülnek a szurkolók védelmére, elsősorban a színesbőrű vagy az LMBT-közösségbe tartozó szurkolókat illetően.”
Ami a legutóbbi pontot illeti, a 2017-et megelőző öt évben Oroszországban duplájára emelkedett az LMBT-identitású személyek elleni erőszak, miután 2013-ban betiltották a „nem hagyományos párkapcsolatok népszerűsítését”. A törvény értelmében betiltották a melegfelvonulásokat, és több melegjogi aktivistát is letartóztattak.
A külső szemlélő számára úgy tűnhet (főleg Lebegyev 2016-os nyilatkozatai után), hogy az orosz hatóságokat nem zavarná, ha a világbajnokságon is felütné csúf, általában borotvált fejét a futballhuliganizmus. Azok azonban, akik Oroszországban élnek és dolgoznak, bíznak abban, hogy az idén nyáron nem ismétlődik meg, ami a Stade Vélodrome-ban és környékén zajlott.
„Biztos, hogy a világbajnokság alatt nem lesz tömeges provokáció az orosz szurkolók részéről – mondja lapunknak Filipp Papenykov, a Sport Express újságírója. – Nagyon jól tudják, milyen szigorú büntetésre számíthatnak, mert Vlagyimir Putyinnak mindennél fontosabb, hogy biztonságos vébét rendezzen. Az elnök azt a képet akarja festeni Oroszországról, hogy csodás ország, ahová jó utazni, ahol jó élni, és ebben a világbajnokság a legfontosabb eszköze. Putyin minden tőle telhetőt megtesz, hogy az ideutazó szurkolók otthon érezzék magukat.”
Ivan Zsidkov, a Szport Gyeny Za Dnyem főszerkesztője szintén beavat minket a vb-re készülő Oroszország hozzáállásába.
„Amikor a hatalommal rendelkezők mindenki számára nyilvánvalóvá teszik a célokat, azok a célok mindig elérhetőek lesznek – mondja. – A stadionok például időre elkészültek, csak azért, mert muszáj volt elkészülniük.”
Bár az orosz rendőrség és egyes politikusok eddig szemet hunytak a huliganizmus felett, úgy tűnik, az idén erre már nem lesz lehetőségük. „Most nincs ennél fontosabb téma – árulja el Zsidkov. – Itt most minden attól függ, hogy a két fél képes lesz-e egyezségre jutni. Ha a hatóságok meg akarnak egyezni, akkor meg is fognak, ilyen egyszerű.”
Zsidkov kiemeli, hogy a legutóbbi nemzetközi mérkőzéseken minimális volt az erőszak. „Itt volt az angol, a német, az olasz, az ukrán és még sok más válogatott, és mindig sikerült fenntartani a rendet. Nem volt jelentősebb incidens, és nem voltak huligánok a lelátókon.”
Úgy tűnik, az angol szurkolók is hasonlóan látják a helyzetet. Steve Grant az utóbbi három nemzetközi megmérettetésre elkísérte az angol válogatottat, vagyis 2007-ben járt már Oroszországban a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőjén. „Egyáltalán nem volt olyan rossz, mint hittem – mondja. – Komoly rendőri jelenlét volt a pályán, és a meccs után is meglepően józan maradt mindenki. Kettő egyre nyertek, és az orosz szurkolók ott maradtak ünnepelni, úgyhogy bezárták a hazai lelátók kijáratait, és hagyták, hogy mi menjünk el előbb.”
Nyilvánvalóan az a cél, hogy az átlagos szurkoló az utóbbi élménnyel térjen haza, ne pedig a marseille-ihez hasonlóval.
„Az ország egyöntetűen azt érzi, hogy biztonság szempontjából sikeres lesz a vébé – mondja Zsidkov. – Mindenki tudja, hogy a rendet fenntartják.”
„A külföldi sajtó komolyabbnak állítja be a helyzetet, mint amilyen – teszi hozzá Papenykov. – Persze vannak az orosz szurkolók között huligánok meg rasszisták, de ők jelentik a kisebbséget. A problémásabb ultrák is csak figyelmet akarnak. Nincs mögöttük vezérlő ideológia, és intézkedni is fognak róluk. Az biztos, hogy szurkolói kártyát sem kapnak.”
A szurkolói kártyát (amely nélkül az orosz szurkolók nem léphetnek be a stadionba) 2017-ben, a Konföderációs Kupa idején vezették be Oroszországban, és bár a próbaidőszak nem volt zökkenőmentes, a hatóságok bíznak a módszer hatékonyságában. „Ha a szurkolói kártyákkal csökkenteni lehet a huliganizmust, akkor megérte” – mondja Zsidkov.
A Konföderációs Kupa a biztonsági előkészület szempontjából sikeres főpróbának bizonyult a vb-re. Nyilván kisebb tornáról van szó, hiszen csak nyolc csapat vesz részt rajta, de a hangulat csodás volt a stadionokban. Huligánoknak a nyomukat sem lehetett látni, a verseny a labdarúgás örömében telt, az orosz szurkolók pedig tárt karokkal fogadták a vendégeket, még a Portugáliától és Mexikótól elszenvedett vereségek mellett is. A vidáman eltelt verseny éles kontrasztban állt a nemzetközi sajtónak a világbajnokság biztonságát illető viharos jóslataival.
„Nagy-Britanniában élek, ezért ismerek olyanokat, akiknek gondjaik voltak az orosz szurkolókkal Marseille-ben, és tudom, mekkora gond a huliganizmus – mondja az ausztrál Richard McBurnie, aki tavaly nyáron Oroszországba utazott, hogy hazája válogatottjának szurkoljon. – A Konföderációs Kupán éppen az ellenkezőjét tapasztaltam annak, amire az angolok felkészítettek.
A legnagyobb gondom az volt, hogy minden orosz velünk akart szelfizni, mert az ausztrál válogatott mezét viseltük! Mindenki nagyon vendégszerető volt, és örült, hogy ott vagyunk.”
A chilei Macarena Ibanez is hasonlókat mesél: „Nem voltak huligánok, nem volt balhé – mondja lapunknak. – Nagyon kedvesek voltak velünk, tiszteltek minket. Biztonságban éreztem magam a stadionban és az utcán is, mindenütt ott voltak a rendőrök. Csodás élmény volt.”
A világbajnokság közeledtével az oroszok egyre biztosabbak voltak abban, hogy gond nélkül zajlik majd le a verseny. Világos és érthető az üzenet minden vendégnek: ne féljetek!
„Vannak, akik a huligánok miatt félnek Oroszországba jönni, de tudniuk kell, hogy az ultrák csak egymás között harcolnak – mondja Dmitrij Konsztantyinov, a Szpartak Moszkva tizenkilenc éves szurkolója. – A hétköznapi szurkolókat nem bántják. Sokan az egész családjukat kiviszik a mérkőzésekre. Biztonságban érezzük magunkat a lelátókon, és jó a hangulat.”
A marseille-i rémtörténetek dacára nem mindenkinek ment el a kedve a vb-től, bár az angol szurkolói jegyekből csak huszonhétezer kelt el, fele annyi, mint a Brazíliában rendezett torna idején.
„A Marseille-ben történtek után nem akartam elmenni a vébére, de azóta változott a hozzáállásom – ismeri be Grant. – A marseille-i balhé utólag egy jól megszervezett támadásnak tűnt, mintha egy milícia harcolt volna. Nem hiszem, hogy ilyesmit otthon is megengedhetnek maguknak, pláne hogy Oroszország egy erős ország képét akarja mutatni, ami képes otthont adni ezeknek a nemzetközi versenyeknek.”
Dmitrij Navosa, az egyik legnagyobb orosz sporthírportál, a sports.ru igazgatója is ezen a véleményen van.
„Minden tiszteletem a francia rendőrségé, de az orosz rendőrség sokkal nagyobb létszámban van jelen az ilyen eseményeken, és sokkal keményebb” – mondta nemrég egy interjúban, megerősítve a feltevést, amely szerint Putyin bármit megtesz azért, hogy a verseny hatalmas siker legyen.
Az angol szurkolók biztonsága tehát az orosz elnök kezében van. Ha pedig nem bízhatunk egy olyan emberben, mint Putyin, akkor kiben bízhatunk?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi, 100. lapszámában.)
