Firmino felemelkedése: messziről indult, messzire jutott

Szöveg Ed McCambridge Interjúk Marcus Alves

Vannak jó próbaidőszakok, vannak remek próbaidőszakok, és vannak az olyanok, mint amilyenben Firminónak volt része a Figueirensénél 2007-ben.

A 16 éves játékospalánta maga mögött hagyta Maceiót, a bűnözés sújtotta keletbrazil várost, ahol felnőtt, és több mint 3000 kilométert utazott egy doktor társaságában.

Marcellus Portella szájsebész a brazil másodosztály helyi klubja, a CRB egészségügyi részlegénél dolgozott. Egyik nap felfigyelt az egyik ifjúsági csapatban játszó Firminóra. Megtetszett neki a srác játéka: felajánlotta, hogy közbenjár érte. Azt ígérte, segít Firminónak annyi pénzt keresni, hogy a családjával együtt elköltözhessen a nyomornegyedből (2018-ban a gyilkosságok számát tekintve Maceio a világ huszonegyedik legveszélyesebb városának számított).

Portella elkezdte felhívni a figyelmet Firminhóra: felvette a kapcsolatot a CRB ifjúsági edzőjével, Toninho Almeidával és Luciano „Bilu” Lopessel, az Atlético Mineiro maceiói származású játékosával. Bilu segített próbaidőszakot szervezni a Sao Paulónál, ami végül nem jött be, de a Figueirensénél sikerrel jártak. Ahogy Erasmo Damiani, a klub sportigazgatója magyarázza, a többit magának köszönhette.

„Firmino már az első edzésén két gólt a többiek feje fölötti átívelésből szerzett – emlékezik mosolyogva. – Az U17-es csapat edzője, Hemerson Maria berontott az irodámba, és követelte, hogy tartsuk meg a srácot. Délután az U20-asok trénere, Rogerio Micale jött be hozzám ugyanezért. Azt mondta, ha Hemerson nem teszi, akkor majd ő beveszi a csapatába. Ennyire tehetséges volt.”

Miközben a Figueirense a 2008-as idényre készülődött, szerződtették Firminót. Január és május között a klub Santa Catarina állam regionális bajnokságán, a Campeonato Catarinensén vett részt, amit az országos sorozat első osztálya, a Serie A követett.

Ekkoriban történt, hogy a német kapus, Lutz Pfannenstiel nomád pályafutása vége felé közeledve Brazíliában verte fel a sátrát. Addigra a világ minden táját bejárta már: játszott Új-Zélandon, Norvégiában, Dél-Afrikában és Szingapúrban: Brazíliába is Kanadából érkezett.

„Vancouverben voltam, amikor felhívott az ügynököm, hogy van-e kedvem Dél- Amerikába menni – mondja Pfannenstiel. – Addigra öt különböző FIFA-konföderációban játszottam, megemlítette, szép rekord lenne felhozni hatra. Régi álmom volt, hogy Brazíliában szerepeljek, úgyhogy néhány héttel később a Santa Catarina-i székhelyű Atlético Ibiramához szerződtem. Firmino akkor a Figueirense ifjúsági csapatában focizott, a mi ligánkban.”

Pfannenstiel ugyan sohasem lépett pályára Firmino ellen, de a meccsek beosztása miatt rengeteget láthatta játszani. Ilyen körülmények mellett azonban nehéz volt kiszúrni a tehetséget.

„Az ificsapatok gyakran ugyanazon a hétvégén léptek pályára, mint a felnőttek – így a korábbi kapus. – Szóval gyakran láttam őt. De az a bajnokság nem olyan volt, mint a többi brazil liga. Dél-Brazíliáról beszélünk, közvetlenül az argentin határ mellett. Felejtsd el a szambafocit: ez a játék a hosszú passzokról és a pofonokról szólt.”

Ahogy múltak a hónapok, Firmino hozzáedződött a kemény bánásmódhoz. A stadionon kívül azonban igencsak csendes maradt.

„Ha azt mondtam volna neki, ebben a hónapban nem kap fizetést, csak mosolygott volna – nevet Damiani. – Hihetetlen volt. Annyira visszahúzódó volt, hogy néhányan azt hitték, nem is tud beszélni.”

Ezen természete ellenére kimagasló tehetségével felhívta magára a figyelmet.

„Az Arsenal felvette a listájára, már az ajánlatot fontolgatták – árulja el Damiani. – de inkább kivártak. A PSV is bejelentkezett, azt mondta, hivatalos felkeresést akar, de az meg túlságosan elhúzódott.”

„FIRMINÓBAN OTT VAN A BRAZILOK TUDÁSA ÉS A NÉMET MENTALITÁS. ETTŐL OLYAN KÜLÖNLEGES”

Kétezer-kilenc nyarán már a Marseille volt a legesélyesebb jelentkező, próbaidőszakos ajánlata egy Párizsba szóló retúrjegyet is tartalmazott. A 17 éves Firmino élete nagy lehetősége előtt állt: álmai azonban pillanatok alatt szörnyű rémálmokká váltak.

Repülőútja a madridi Barajas repülőtéren keresztül vezetett, ami az Európa és Dél-Amerika közötti forgalom egyik legfontosabb kapuja, így a protokoll is igen szigorú. Amint leszállt a spanyol fővárosban, Firminót és a papírjait alapos vizsgálatnak vetették alá. Beterelték egy feltartóztatott utasokkal tele helyiségbe, ahol mindannyiukkal közölték, hogy nem utazhatnak tovább. Firminót az első repülővel hazaküldték.

„Ez az út nagy trauma volt – magyarázza Damiani. – Madridban olyan dokumentumokat kértek rajta számon, amelyeket nem vitt magával. Kétségbe volt esve, és egy szót sem tudott spanyolul. Zokogva hívta fel a szüleit a reptérről.

Felhívtam a madridi vámosokat, elfaxoltam nekik a papírokat, amelyek igazolták, pontosan meddig maradna Roberto Marseille-ben, de akkoriban nagy diplomáciai vihar dúlt Brazília és Spanyolország között, úgyhogy egyszerűen kitoloncolták.”

Mivel ennyi nem volt elég, bepecsételték az útlevelébe, hogy a következő tíz évben nem léphet Spanyolország területére. Szerencsére a Marseille nem mondott le róla ilyen könnyen.

„Egy hónappal később újabb meghívót küldtek, ezúttal azonban Párizsban szállt le először” – mondja Damiani. Firmino újra ott állt élete nagy lehetősége előtt: újra összecsomagolt. És újra csalódnia kellett. – Sikerült eljutnia a marseille-i próbajátékra, de végül hazaküldték” – Firmino ismét könnyek között tért vissza Brazíliába.

A 2009-es idény végén áthívták a Figueirense felnőtt csapatába, néhány héttel az után, hogy betöltötte a tizennyolcat. A brazil másodosztályban (a Figueirense ugyanis közben kiesett az élvonalból) már könnyebb volt kitűnni a tehetségével. Az első olyan idényben, amelyet végigjátszott, már nyolc gólt szerzett, és a klub visszajutott a Serie A-ba.

„Miután bevették a felnőttcsapatba, nem kellett sok idő, hogy közismertté váljon – mondja Damiani. – Ő volt a Serie B feltörekvő csillaga.”

Ekkor figyelt fel Firminóra Ernst Tanner, a Bundesligában játszó Hoffenheim sportigazgatója. Persze kellett neki egy kis biztatás.

„Először akkor hallottam róla, amikor egy brazil játékosmegfigyelő-ügynökség a figyelmünkbe ajánlotta – idézi fel Tanner, aki most a Philadelphia Union sportigazgatója. – Mutattak róla videókat, és nagyon dicsérték.

A Hoffenheimnél azonban akkoriban nem volt nagy a lelkesedés a brazil játékosok iránt. Volt néhány jó igazolásunk, mint Carlos Eduardo vagy Luiz Gustavo, de utána több brazil játékossal is nagyot buktunk.”

Tanner és a Hoffenheim akkoriban vette fel Pfannenstielt, a világjáró kapust játékosfigyelőnek. Mielőtt szerződtették volna, megkérdezték, látta-e Firminót játszani.

„Megmondtam, hogy láttam, és nagyon tehetséges, de ha Németországban akar focizni, sokat kell edzenie – magyarázza Pfannenstiel. – Ezek után Ernst úgy döntött, most már megnézi őt a saját szemével is.”

Így hát 2010 őszén Tanner Brazíliába repült. Rosszabb pillanatot nem is választhatott volna: a dél-afrikai világbajnokság miatt a bajnokság rendjét teljesen átszervezték. A június-júliusi mérkőzéseket elhalasztották, a bajnoki programot besűrítették, a klubok egyik meccsről a másikra rohantak szerte a hatalmas országban.

„Egészen Goianáig követtem a Figueirensét, több mint ezer kilométerre Florianopolistól, egy idegenben játszott mérkőzésre – emlékezik Tanner. – Hosszú és fáradságos út volt, az Isten háta mögé. Három egyre vesztettek, Firmino csak az utolsó huszonhét percre állt be. Talán labdához sem ért.”

A Figueirense csapata lóhalálában vágtatott haza: három nappal később már otthon játszott. Tanner úgy döntött, elmegy egy edzésre. Az elképzelés jó volt…

„Nem engedtek be – sóhajt. – De nem akartam lemondani róla. Megkentem az egyik biztonsági őrt: azt mondtam, turista vagyok, mindenhol megnézem a stadionokat. Végül bejutottam.”

AMI A GÓLOK ARÁNYÁT ILLETI, CSATÁR LÉTÉRE KÉT TÁRSA, SZALAH ÉS MANÉ BŐVEN FELÜLMÚLJA FIRMINÓT, DE ÉPPEN EZ A TITKUK

Tanner dühe elpárolgott, amint meglátta Firminót gyakorlás közben.

„Gyors volt, kiegyensúlyozott, fejelni is tudott és védekezni is. Egy tréning elég volt, hogy felmérjem. Tudtam, hogy szerződtetnünk kell.”

Lehet, hogy Tannert lenyűgözték a csatár képességei, a Figueirense edzője, Marcio Goiano azonban nem tartotta őt nagyra.

„Firmino kapta a legtöbb fejmosást az egész csapatban – emlékezik Tanner mosolyogva. – A többiek csak álltak és nevettek, miközben a szakvezető egész délután szapulta őt. Mintha semmire sem lett volna jó.”

Évekkel később, amikor mindketten a Red Bullnak dolgoztak (Tanner a Salzburgnál, Goiano pedig a Bragantinónál), Tanner megkérdezte az edzőtől, miért bánt olyan keményen Firminóval.

„Azt mondta, csak ki akarta hozni belőle a legtöbbet – vigyorog Tanner, mielőtt kitör belőle a nevetés. – Aztán megkérdezte, hogyan jutottam be az edzésre, amikor nem is volt nyilvános!”

Tanner nagyra értékelte Firmino tűrőképességét: már tudta, milyen nagy lehetőség lehet a brazil csatár a Hoffenheimnek.

„Sok fiatal játékos otthagyta volna a tréninget, ha ilyen bánásmódban részesül – ismeri el a sportigazgató. – De Firmino kitartott, és ez tetszett.” De nem csak ez tetszett meg Tannernak.

„Egy olyan klubnak, mint a Hoffenheim, olyan csatárra van szüksége, aki mindkét irányban képes játszani – magyarázza. – Legyen a csatár olyan jó labdabirtoklásban, mint egy játékmester, de képes legyen akár védekezni is. A brazilok remekül futballoznak, ha már a lábuknál van a labda, de nem szívesen védekeznek. Firmino azonban más volt.”

A Hoffenheim gyorsan lecsapott az ifjú titánra, kifizetve a négymillió eurós igazolási díjat. Ennyi pénzzel Firmino megmenthette a családját.

„Firmino egyik feltétele egy igazoláskor kifizetett előleg volt – magyarázza Tanner. – El akarta költöztetni a családját a nyomornegyedből. Olyan veszélyes környéken laktak, hogy meg sem látogathattuk az otthonában.”

Firmino 2011 januárjában érkezett Hoffenheimbe, az idény kellős közepén. A klub akkor épp a Bundesliga nyolcadik helyén állt. A remény azonban, hogy rögtön csatasorba állítsák, hamar szertefoszlott.

„Amikor megérkezett, csináltunk néhány tesztet, de nem akartuk elhinni az eredményeket – emlékezik a sportigazgató. – Meg kellett ismételni őket. A brazil idény megfeszített tempója, a heti három tétmérkőzés, a több ezer kilométeres utazások súlyosan megterhelték a szervezetét. Szörnyű állapotban volt.”

Az új terv szerint fel kellett készíteni a következő idényre. A felkészítés részeként a Hoffenheim U23-as edzője, Markus Gisdol olykor pályára küldte őt a barátságos mérkőzéseken.

„Többször is játszott a csapatban, úgyhogy volt alkalmam megismerni – mondja Gisdol, aki most a Köln csapatát menedzseli. – Nagyon vékony volt, és még volt benne néhány centi. A német futballhoz sajátos kondíció kell, amitől még messze állt, de már akkor látszott, milyen magas szinten futballozik.”

Mindenki csodálatára Firmino néhány hét leforgása alatt talpra állt. Mivel sem az európai kupaszereplés, sem a kiesés nem volt valószínű, a Hoffenheim megengedhette magának, hogy idő előtt próbára tegye. „Sikerült olyan gyorsan erőre kapnia, hogy már februárban pályára léphetett a Bundesligában” – mondja Tanner.

Tizenegy mérkőzés alatt három gól (összesen 470 perc): a körülményeket figyelembe véve egész szép teljesítmény. Az első teljes idényében már hét gólt szerzett.

„A csapat játéka illett hozzá – így a sportigazgató. – Gyors passzokkal operáltunk, ő pedig az a fajta labdarúgó, aki az ilyen játékban remekel igazán. A kora is épp megfelelt: tizenkilenc évesen bármit megtanult.”

„Ami a személyiségét illeti, Firmino minden edző álma volt – lelkendezik Gisdol. – Nem emlékszem egy edzésre sem, amikor motiválni kellett volna, vagy ne adott volna bele mindent.”

Majd’ tízezer kilométerre az otthonától a honfitársak jelenléte létfontosságú volt a beilleszkedéshez, bár Luiz Gustavo hamar eligazolt a Bayern Münchenbe.

„A kapusedzőnk, Cesar Thier is brazil-német volt – teszi hozzá Pfannenstiel, aki egy hónappal Firmino után érkezett Németországba. – Akkoriban leginkább ő vigyázott Robertóra. Én is sokat beszélgettem vele a brazil fociról.”

Firmino harmadik idényében, 2013-ban a Hoffenheim alig kerülte el a kiesést: csak Gisdol mentette meg a csapatot, akit áprilisban a felnőttek vezetőedzőjévé neveztek ki, miután egy rövid ideig a Schalkénál volt pályaedző. Gisdol visszatérése nagyot lendített a brazil csatár fejlődésén.

„Miután megismertem az U23-as csapatnál, tudtam, mire számíthatok tőle – emlékezik Gisdol. – Időközben sokat fejlődött, de tudtam, hogy képes még magasabb szintre lépni.”

A 2013–14-es idény alatt Firmino kiemelkedően játszott. Összesen 22 gólt ért el tétmérkőzéseken, továbbá tizenöt gólpasszt adott: abban a sorozatban ő volt a Bundesliga legfényesebb új csillaga.

„Egyszerűen fantasztikus volt – mondja büszkén Gisdol. – Minden egyes nap száz százalékot teljesített. Aki koncentrál, és hajlandó keményen dolgozni, annak a tehetsége szárnyakat ad. Abban az évadban beérett a kemény munka gyümölcse.”

„Azt hiszem, a Hoffenheimnél hamar rájött, hogy a tehetsége önmagában nem elegendő – folytatja Pfannenstiel. – Mindig úgy éreztem, hogy a brazilok képességei és a németek mentalitása ötvöződik benne. Ettől olyan különleges játékos, és ezt a Hoffenheimnél fedezte fel magában.”

Firmino újabb álma vált valóra 2014 novemberében: bekerült a válogatottba, és gólt is rúgott (az Ausztria elleni mérkőzés végén). Még egy évet maradt Hoffenheimben, ezalatt hét gólt szerzett és tizenháromnál segédkezett, de elkerülhetetlen volt, hogy továbblépjen. Brendan Rodgers és a Liverpool nyerte meg a licitet 41 millió euróval 2015 nyarán: a kétségek, amelyek Firminót övezték, amikor Európába érkezett, már messze jártak.

„Kétségtelen, hogy készen állt a Premier League-re – vigyorog Tanner. – Hónapról hónapra látható fejlődésen ment keresztül. Már nem volt helye a Hoffenheimben. Kinőtte.”

A Liverpool is készült már a saját átalakításaira. A 2014–15-ös idény csúnya fiaskónak bizonyult: a bajnoki címért folytatott harc után a hatodik helyre nem lehettek büszkék. Firmino a nyolcadik meccsét játszotta le az Anfielden, amikor Rodgerst kirúgták, és Jürgen Kloppot vették fel helyette. Paul Gorst, a Liverpool Echo újságírója szerint mind az időzítés, mind az új menedzser ideálisnak bizonyult Firmino számára.

„A Liverpool igazolási bizottsága Firminót szemelte ki, pedig Rodgers Christian Bentekét akarta megvenni az Aston Villától – magyarázza Gorst. – Végül mindkettőt megvették, de Rodgers nem tudta beilleszteni Firminót a csapatba: egyszer még szélsőhátvédnek is berakta.

Klopp viszont középcsatárnak tette be. Szívesen alkalmazta volna Daniel Sturridge-ot, de túl sokszor sérült le. Firmino megbízhatóan teljesített csatárként, és a védekezésével együtt ez hamar pótolhatatlanná tette.”

Az akkor tizedik helyen kullogó Vörösök 2015. november 21-én vendégségbe mentek a tabellát vezető Manchester Cityhez. A Liverpool 32 perc alatt háromgólos előnyre tett szert: végül 4–1-re nyert.

„Firmino rúgta a harmadik gólt, és egész este a City védelmét vegzálta – emlékezik Gorst. – Ragyogóan játszott, és azóta csak egyre jobb lett.”

Ahogy a Liverpool is egyre jobb lett Klopp irányítása alatt. Sadio Mané és Mohamed Szalah megszerzésével lépésről lépésre összerakta a Premier League egyik legpusztítóbb triumvirátusát (a járványig összesen 209 gólt ért el a 2017–18-as idény kezdete óta). Ami a gólok arányát illeti, csatár létére két társa bőven felülmúlja Firminót, de éppen ez a titkuk.

„Firmino a tökéletes kapocs Szalah és Mané között – szögezi le Gorst. – Tavaly mindketten elvitték az Aranycipőt, de Firmino nélkül a töredékét sem tudták volna hozni azoknak a számoknak. A szurkolók persze több gólt várnak tőle, de amikor ő szerez gólt, annak tétje van.”

Egyik gólja sem bizonyult azonban olyan horderejűnek, mint az a két ívelt lövés tizenhárom éve a Figueirense próbaidőszakának első napján. Nem meglepő, hogy Tanner Firmino felfedezését tartja pályafutása egyik csúcspontjának.

„Rengeteg játékos igazolásában volt benne a kezem az elmúlt évek során. Volt, akiből válogatott játékos is lett – mondja. – De azt hiszem, Firmino volt közülük a legjobb. Amikor az ember rátalál egy ifjú tehetségre, sosem tudhatja előre, milyen lesz a pályája. Elképzelni lehet, de biztosan tudni nem. Roberto a bizonyítéka annak, milyen az, amikor az ember szívét-lelkét beleteszi a játékba.”

Vannak jó felfedezések. Vannak remek felfedezések. És van Bobby Firmino, aki immár BL és Premier League-győztesnek is vallhatja magát.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi lapszámában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!