Elveszett álom: Mourinho a világ ellen

Szöveg Chris Flanagan Kiegészítő interjúk Felipe Rocha, Marcus Alves, Caio Carrieri

José Mourinho és Sir Walter Raleigh sokban hasonlítanak egymásra.

Az idegen területek tapasztalt kutatója éveket töltött azzal, hogy megtalálja Eldorádót. Az elveszett állam, amelyet mindenütt arany és drágakő borított, szóbeszéd legendás tárgya volt a maga korában. Úgy képzelték, hogy valahol Dél-Amerikában fekszik, és számos expedíció indult a feltárására. Raleigh ugyan Devonból származott, de ő is adott egy esélyt a dolognak. Az angol–spanyol háború közepén Trinidadba utazott, rabul ejtett egy spanyol kormányzót, és alaposan kivallatta a korábbi kísérletekről. Végül 1595-ben elindult felfelé az Orinoco-folyón. Mourinho gyakran indokolta elszántságát, amellyel a Bajnokok Ligáját kergette, a mitikus földdel. „A BL maga az Eldorádó” – mondta.

Korábban kétszer maga is Eldorádó gazdagjai közé tartozott. Legutóbb tíz évvel ezelőtt, amikor az Inter megverte a Bayern Münchent a 2010-es döntőben. Mourinho elsírta magát, amikor a játékvezető lefújta a meccset a Bernabéuban. Ő lett a harmadik edző, aki két klubbal is végrehajtotta a bravúrt.

Ernst Happel 21 éve dolgozott edzőként, amikor sikerült neki, Ottmar Hitzfeld 18 esztendeje. Mourinhónak mindössze tíz évre volt szüksége. Abban a pillanatban, amikor örömtől eltelve, kezében a meccs labdájával, nyakában a gyerekével ott állt a pályán, azt érezte, mindent elért, amit csak akart. Pedig korántsem elégítette ki minden ambícióját. „Szeretném, ha én lehetnék az egyetlen olyan edző, aki három klubbal is megnyerte a Bajnokok Ligáját” – jelentette ki még aznap este, és ezzel azt is nyilvánosságra hozta, hogy otthagyja az Intert, és a Real Madrid élén folytatja.

Tíz év telt már el, és az álom még mindig nem teljesült. Sokan kétlik, hogy egyáltalán fog-e még. Egy évtized sűrű drámája során egyre távolabb és távolabb került a tervezett céltól. Ezt az időszakot inkább viták és kiábrándulások jellemezték. Hat év telt el azóta, hogy egyáltalán egyenes kieséses mérkőzést nyert. Ha az RB Leipzig kiüti a Tottenhamet a legjobb tizenhat között, akkor kettő, de akár több további esztendő is várakozással telhet.

Lehetséges, hogy a Bajnokok Ligája már nem terem új dicsőséget a most 57 éves szakembernek? Ha az elmúlt hat hónap történéseit nézzük csapatánál, senki sem gondolja, hogy túl messzire jutnak. Csakhogy így volt ez annak idején a Portóval és az Interrel is.

„Megértem, hogy a vereség érzékenyen érintette Fergusont. Ha a csapatod egy tizedakkora költségvetéssel bíró ellenféllel szemben marad alul, az szomorúságra ad okot”

Vítor Baia 2003. december 12-én érezte, hogy Mourinho elindult a BL-sztárrá válás irányába.

Aznap reggel a kapus és csapattársai egy tv-készülék mellé kuporodtak a portói Vila Nova de Gaia edzőpályáján, hogy megtudják, ki vár rájuk a legjobb tizenhat között. Kisvártatva jött a válasz: Manchester United. „Mourinho ugrálni kezdett örömében – idézi fel Baia a FourFourTwo-nak. – Azt kiabálta, hogy végre egy megfelelő ellenfél, végre egy igazi kihívás, továbbá hogy meg fogjuk verni az angolokat. Egyszerűen nem értettük, mert nagyon magunk alatt voltunk a sorsolástól. Utána viszont arra gondoltunk, hogy ha már ennyire boldog, akkor biztosan menni fog. Azonnal elkezdett felkészíteni bennünket.”

Mourinho két évvel korábban kóstolt bele először a BL-be, amikor a 2001–02-es idény közepén átvette a Porto irányítását, és a galaktikusokat felvonultató Real Madriddal találta magát szemben.

„Csak fegyverrel lehet megállítani a Madridot” – mondta akkor, pedig majdnem sikerült úgy is, hogy nem vittek magukkal lőfegyvert. A Real csak Santi Solari kései góljával mehetett tovább.

A csapat teljesítménye feltüzelte a játékosokat, akik Octavio Machado irányításával ugyanannak az idénynek egy korábbi szakaszában, a selejtező során kikaptak a Barry Towntól. A Porto az ötödik helyen állt a bajnokságban, amikor Mourinho átvette a karmesteri pálcát. „Emlékszem az első beszédére – eleveníti fel Baia, aki korábban már a Barcelonánál is dolgozott vele. – Arról beszélt: valószínűleg nem lesz már meg a bajnoki cím abban az idényben, de a következőben biztos, hogy megnyerjük. Végül így is lett. Már akkor is látszott, hogy különleges ember, amikor a Barcelonát szolgálta. Louis van Gaal megbízott benne, ráhagyta az ellenfelek feltérképezését. A mérkőzés előtti eligazítások során ő mondta el, hogyan játszik majd az adott csapat. Valahogy másképp beszélt, mint amit korábban tapasztaltam. Látszott, hogy eljut a csúcsra.”

Baiát azonban meglepetés érte, amikor Mourinho portói tevékenysége nyolcadik hónapjában kitette őt a csapatból. „Nem akartam elhinni. Vita volt köztünk, ez vezetett a felfüggesztésemhez. Nagyon jól ismert. Egy nap provokálni kezdett, jól tudta, hogy reagálni fogok. Most már értem, mire ment ki. Ő még kezdő edző volt, én meg tapasztalt futballista, és jól ismertem őt. A munkán kívül is volt köztünk valamiféle kapcsolat. Mindenkinek szerette volna megmutatni, hogy én sem vagyok más, mint a többiek. Ezért teremtett helyzetet. A stratégia tökéletesen működött.

Egy hónappal később hívatott. Megkérdezte, pályára lépnék-e az Austria Wien ellen a következő mérkőzésen. Amikor igent mondtam, megkért, hogy kezdjek el készülni. Mourinho rendkívül intelligens. Tökéletes vezető. Minden helyzetben azt nézi, hogy erősebb lesz-e a csapat. Minden energiámat felszabadítottam, hogy bebizonyítsam, félreértés történt. A csapat pedig felfogta, hogy a hibákért büntetés jár. Attól a pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ő a főnök.”

Útban a sorozatban a második bajnoki cím felé, 2004 januárjában Mourinho megszerezte a tinédzser csatárt, Carlos Albertót a Fluminensétől. Ez még a Manchester Uniteddal történő összecsapás előtt volt. „Nagyon fiatal voltam, de tett róla, hogy otthon érezzem magam a csapatban – emlékszik vissza a brazil. – Megkérdezte, melyik számot választom magamnak. Amikor azt mondtam, hogy a tízest, azt válaszolta, már foglalt, de a tizenkilences szabad, egy meg kilenc egyenlő tízzel. Vigyem, és legyünk együtt bajnokok. Az első naptól fogva kedveltem. Jorge Costa szólt, hogy Mourinho beszélni akar velem. Elindultam kifelé, de egy csapattársam elbújt a játékoskijáróban, és leöntött hideg vízzel. Tél volt, nagyon hideg. Meg akart tréfálni, maga az edző találta ki az egészet. Minden perc móka volt.”

Amikor viszont elérkezett a United elleni első összecsapás, a csapat rendkívül komolyan viselkedett. Első nemzetközi meccsét játszotta az Estadio do Dragaóban, és Benni McCarthy két góljával 2–1-re nyert. A mosolyban úszó Mourinho a kezét nyújtotta Alex Fergusonnak a lefújást követően, de a skót szakember nem csapott bele, mert meggyőződése volt, hogy a Porto színészkedése vezetett Roy Keane kiállításához. Mourinho nem félt attól, hogy visszavágjon.

„Megértem, hogy a vereség érzékenyen érintette Fergusont – mondta a 41 éves portugál. – Ha a csapatod egy tizedakkora költségvetéssel bíró ellenféllel szemben marad alul, az szomorúságra ad okot.”

A nyilatkozat hatására Ferguson is kritizálta a portugált, mielőtt elérkezett volna a visszavágó. „Rajtam múlt, sikerült meggyőznöm a játékosaimat, hogy Ferguson fél tőlünk – említette később. – Pszichés játék zajlott köztünk, és meg kellett mutatnom nekik, hogy nem félek tőle.”

Az üzenet átment. „Mourinho sosem félt senkitől, ha épp Sir Alex került sorra, akkor tőle sem – fejtegeti Carlos Alberto. – Olyan ez, mint amikor gyerek vagy, és az apád főnök. Felnézel rá, erőt mutat, és amikor belőled válik felnőtt, magabiztos ember leszel, aki tudja, miért harcol.

Ezt tette velünk ő is 2004-ben. Az utolsókig kiállt volna mellettünk. Ez a közjáték Fergusonnal erőt és önbizalmat adott a United ellen.”

A Porto meg is verte az angol csapatot, és következett Mourinho megrészegült futása az oldalvonal mentén. „Csere voltam, szaladtam, hogy együtt fussunk tovább – folytatja Carlos Alberto. – Micsoda felejthetetlen pillanat volt!”

A visszavágó előtti éjszakán a Liverpool jelezte, hogy szívesen találkozna vele egy közeli szállodában, hogy Gérard Houllier leváltásáról beszélgessenek. Miután a Porto megnyerte a mérkőzést, a Chelsea is bejelentkezett. Három hónappal később Mourinho felült Európa trónjára, miután együttese 3–0-ra nyert a döntőben a Monaco ellen.

„Az a csapat Mourinho arcmását viselte magán. Szerintem nélküle nem ment volna.”

„A Barcelona kétszáz év alatt egyszer nyerte meg a BEK-et. Én még csak néhány éve vagyok edző, de én is”

Utólag többször kiderült, direkt félrevezette a közvéleményt. „Akarják tudni a felállást? – kérdezte a sajtótájékoztatón, mielőtt a Chelsea pályára lépett a Barcelona ellen a legjobb tizenhat között. – Játékvezető: Frisk. Barcelona: Valdés, Belletti, Puyol, Márquez, Giovanni, Albertini, Deco, Xavi, Eto’o, Giuly, Ronaldinho. Chelsea: Cech, Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho, John Terry, Gallas, Tiago, Makélélé, Frank Lampard, Joe Cole, Drogba, Gudjohnsen.” A Barcelonát tökéletesen eltalálta. A Chelsea-é viszont hazugság volt.

„Ez zárszónak is jó lesz” – mondta, felállt és boldogan masírozott volna ki a teremből. Minden tökéletes lett volna, ha nem egy takarítóeszközös szekrény felé veszi az irányt. Az ajtó nem nyílt, ezért kénytelen volt megfordulni, és más irányba elindulni. De legalább a terv működött.

„Sérüléssel küszködtem, és Mourinho azt mondta nekem, hogy pályára lépek, de más csapatot jelent be” – mondja Damien Duff az FFT-nek. A szélső kezdett Eidur Gudjohnsen helyett, és gyorsan részt is vett egy életbevágóan fontos idegenbeli gól előkészítésében. Didier Drogbát kiállították, és a Barcelona 2–1-re nyert, de a Chelsea reményei életben maradtak.

„Mourinho éleslátásának köszönhetően taktikai csata zajlott – állítja Glen Johnson, aki csereként állt be aznap este. – Elszántan érkeztünk aznap este, és önbizalmat töltött mindenkibe. Ezért kaptuk el a Premier League fonalát is abban az évben: ha jók a játékosok, és el is hiszik, hogy jók, megállíthatatlanok lesznek. Ha választanom kell, hogy mi tetszett a legjobban, akkor azt emelném ki, ahogyan a megbeszéléseinket tartotta. Egyenesen, egyszerűen, röviden beszélt. Pontosan tudta, hogy mit akar elmondani. Nagyon ügyesen hangolta a csapatot az esélyesebb ellenfelek ellen.”

A Barcelonát is nagyon ügyesen bosszantotta. Élcelődött a BEK-sikerek hiányán, és előadott egy képzeletbeli párbeszédet, amely Anders Frisk játékvezető és Frank Rijkaard között zajlott a szünetben. „Amikor véget ér a mérkőzés, azonnal új nap kezdődik” – mondta egyszer. Frisk halálos fenyegetéseket kapott, és hamarosan bejelentette a visszavonulását. Az UEFA rendkívül mérges lett. Rijkaard nem kevésbé.

A pszichikai hadviselés megtette hatását, és a Barcelona a visszavágó 20. percében már 3–0-s hátrányban játszott. Az őrült első félidő után Ronaldinho 3–2-re hozta fel a mérkőzést egy tizenegyessel és egy csodálatos góllal, így a Barcelona volt a továbbjutó idegenben lőtt több góllal. John Terry azonban nem nyugodott bele ebbe, és fejes gólja azt jelentette, hogy a Chelsea megy tovább. Míg Rijkaard és játékosai a biztonságiakkal lökdösődtek a meccs lefújása után, Mourinho beszaladt, és felugrott a 24 éves Terry hátára. Az emberi viselkedést kutató Desmond Morris szerint ez a mozdulat fontos betekintést enged a kapcsolatai természetébe.

„Nem értek egyet azzal, hogy Mourinho amolyan apafigura – fejtegeti. – Inkább olyan, mintha egy báty lenne. Elképzelhetetlen lett volna, hogy Ferguson vagy Wenger felugorjon valakire.”

A Chelsea mégsem emelte magasba a BL-serleget abban az évben, miután az Anfielden nem kapott meg egy nagyon vitatható gólt a legjobb négy között a Liverpool ellen, de a Barcelona elleni mérkőzésen fordult elő először, hogy a csapat megverte Európa egyik legelitebb klubját a Bajnokok Ligájában. Amikor egy évvel korábban, Claudio Ranieri irányítása alatt a Chelsea szintén az elődöntőig jutott, a legnagyobb skalp a hazai rivális Arsenalé volt.

„A Barcelona elleni győzelem felhelyezett minket a térképre, mert azt a csapatot vertük meg, amelyik éveken át Európa legjobbja volt – mondja Johnson. – Az, hogy megcsaptuk őket, azt bizonyította, hogy ott a helyünk a legjobbak között. Akkoriban talán mi voltunk a legjobbak Európában.”

„Ha te egy Ferrarival versenyzel, nekem pedig csak egy kis autóm van, akkor ki kell szednem a kereked, vagy cukrot kell öntenem a benzintankodba”

Öt évvel később Mourinho visszatért a Camp Nouba. Egyedül állt a stadion kápolnájában, és egyfolytában csak sírt. Percekkel korábban élete talán legérzelmesebb pillanatait élte át. Az Internazionale 1972 után először Bajnokok Ligája-döntőbe jutott.

Az Inter ekkor már javában robogott egymást követő ötödik bajnoki címe felé, de a BL-ben akkoriban nem sikerült messzebb jutnia a negyeddöntőnél. Mourinho „pszichés falnak” nevezte el ezt a jelenséget. Nekilátott, és összeszedte azokat, akikre megítélése szerint szüksége volt a sikerhez. Zlatan Ibrahimovic a Barcelonába távozott, de megérkezett Samuel Eto’o, Wesley Sneijder, és a középhátvéd Lúcio, akiből igazi védőt faragott.

„Mourinho nem kedvelte, ha megszereztem a labdát, és elkezdtem vele előrefele cselezni, pedig mindig is ez volt a stílusom – idézi fel a brazil. – A mai napig hálás vagyok neki ezért. Az Interben olyan jól ment a játék, hogy beválasztottak a FIFA Év csapatába. Ezt annak köszönhetem, ahogyan nevelt. Ő a legjobb edző, akivel dolgom volt.”

Akárcsak a Portónál, itt is ura volt a csapatnak.

Mario Balotellinek hatalmas vitája támadt vele az egyik edzésen, mondja Lúcio. „Mourinho bejelentette, hogy amíg nem megy be hozzá bocsánatot kérni, addig nem lesz tagja a keretnek. Balotelli azonban erre nem volt hajlandó, és ez az állapot eltartott néhány hónapig. Folyamatosan arra kértük őt, hogy ne legyen annyira büszke, és kérjen elnézést. Sehogy sem tudtuk meggyőzni, de egyszer csak eljött a Bajnokok Ligája elődöntője. Belátta, hogy abból nem szeretne kimaradni. Bement Mourinhóhoz, és beszélt vele. Egy héten belül újra tagja volt a csapatnak.”

Balotelli 19 évesen lépett pályára az Inter Barcelona elleni elődöntőjében, és a csapat 3–1-re nyert. A katalánok dolgát az is nehezítette, hogy akkoriban tört ki az izlandi Eyjafjallajökull tűzhányó, emiatt busszal utaztak Olaszországba. A vereség fő oka viszont az volt, hogy Mourinho taktikailag felülkerekedett aznap este.

MOURINHO JELEZTE A BARCELONÁNAK, HOGY HIBÁZOTT, AMIKOR NEM ŐT SZERZŐDTETTE. MOST PEDIG A CAMP NOUBAN ÜNNEPELT

„Minden arra épült, hogy ne hagyjuk élni Messit – mondta később a portugál edző a taktikáról. – A mérkőzés után a sajtó azt írta, hogy az argentin játékos »börtönbe« került, mert nem egy az egy elleni emberfogásra rendezkedtek be. Javier Zanetti, Thiago Motta, Estebán Cambiasso egyaránt felelős volt bármelyik olyan pozícióért, ahova Messi betehette a lábát. Azzal is borsot törtünk az orruk alá, hogy négy-öt játékosunk azonnal támadásba lendülhetett. Otthon voltunk, nyernünk kellett. Fura ezt mondani harmincszázalékos labdabirtoklás mellett, de mi uraltuk a mérkőzést.”

Nemcsak ezt a mérkőzést uralta az Inter, hanem az elődöntő mindkét meccsét, pedig a visszavágót nagyban nehezítette, hogy Mottát a 28. percben kiállították. Onnantól kezdve a vendégcsapat a Bajnokok Ligája történetének egyik legfigyelemreméltóbb teljesítményét hozta.

„Sokan azt állították, hogy Mourinho védekezésre berendezkedő edző volt, de miután három egyre nyertünk otthon, miért kellett volna Spanyolországban is győznünk? – teszi fel a kérdést Lúcio. – Csak arra volt szükség, hogy hagyatkozzunk az első kilencven percben elért eredményre, tartsuk kezünkben a meccset, és tegyük biztossá a helyünket a döntőben. Így is tettünk. Eleve nagyon nehéz ott a vendégek dolga, képzeljük el, milyen lehet emberhátrányban. Rohanjunk nekik? Természetesen nem szabad. Védenünk kellett a saját kapunkat.”

„Nem egy buszt parkoltunk be a kapuba, hanem egy repülőgépet” – mondta Mourinho. Gerard Piqué szerzett egy kései gólt, de ez már nem volt elég. Két évvel korábban a portugál azt üzente a Barcelonának, hogy a klub nagy hibát követett el, amikor Pep Guardiolát választotta a kispadra, és nem őt. Ekkor pedig magasba mutató ujjal nyargalt a Camp Nou gyepén, miután korábbi munkaadóját legyőzve döntőbe vezette az Intert.

A hazai öltözőben Ibrahimovic nekiesett Guardiolának, az Inter öregedő csapata azonban mindent beleadott Mourinhóért. Még Eto’o is képes volt visszafogni az egóját, és megbarátkozni a balhátvéd szerepével. Néhány héttel később a Barcelona korábbi edzőjével, Louis van Gaallal és csapatával, a Bayern Münchennel bántak el, és ezzel Mourinho begyűjtötte a második BL-címét. Később azt állította, hogy ez a győzelem volt pályafutása legnagyobb eredménye.

„Spanyolországban utálnak néhányan”

Aznap reggel, amikor 2013-ban a Real Madrid Bajnokok Ligája-elődöntőt játszott a Borussia Dortmunddal, a klub elnöke, Florentino Pérez beszédbe elegyedett néhány újságíróval a szállodában.

A Real Madrid 13 ponttal volt lemaradva a Barcelona mögött a bajnokságban, és az edző viszonya megromlott néhány sztárral. Ennek ellenére Pérez kiállt mellette. Ha van is valami, az inkább a játékosok hibája, mondta, Mourinho csak megpróbálja egy kicsit felrázni őket. Az elnök is kitartott amellett, hogy nem könnyű egy ilyen nagy egókkal megáldott klub élén dolgozni, miközben az ellenfél „gyerekek csapata a gyerekek edzőjével”. Pérez teljesen biztos volt benne, hogy a Madrid megveri Klopp csapatát.

Azért fogadta szolgálatába 2010-ben Mourinhót, hogy az edző szállítsa a csapat tizedik BEK/BL-győzelmét. Nagyon hálás volt neki, hogy az Inter legyőzte az elődöntőben a Barcelonát, és így nem jött be a Real Madrid legborzasztóbb rémálma, hogy a katalánok a Bernabéuban nyerik meg a döntőt. Meg is hívta, hogy legyen a munkatársa. Néhány nappal azt követően, hogy megvolt a győzelem, Pérez körbevezette Mourinhót a Real Madrid múzeumán. Amikor a BEK-serleg mellett sétáltak el, Pérez annyit mondott mondott: „Hiányzik már”. A portugál azt válaszolta: „Nekem is, pedig csak néhány napja nyertem meg”.

Első idényében a Real Madrid elintézte a Tottenhamet, és ezzel a csapat 2003 után először került elődöntőbe. Ott azonban a Barcelona bosszúszomja diadalmaskodott. Mourinho annyira feltüzelte az ellenségeskedést, hogy az első mérkőzésen, a Bernabéuban őt és Guardiolát is kiállították, Messi pedig az utolsó 15 percen belül két gólt szerzett, és ezzel csapata nyert. A Real Madrid edzője a német játékvezetőt, Wolfgang Starkot hibáztatta.

A Madrid sztárjai, köztük Cristiano Ronaldo is, nagyon felhergelték magukat azon, hogy edzőjük 0–0-s döntetlenre játszott odahaza. Az ilyesféle taktika talán elfogadható a Portónál vagy az Internél, de semmi esetre sem a Real Madridnál.

A dolgok még rosszabbra fordultak, amikor Mourinho ismertette terveit a visszavágóra. Ismét azt tervezte, hogy meglegyen a 0–0-s döntetlen. „Ha így lesz, mondhatjuk, hogy az első találkozó tényleg a bíró miatt lett egál” – mondta a fülének hinni nem akaró csapatnak.

Heves vita zajlott Mourinho és Cristiano Ronaldo között, amit a csapat tanácsadója, Zinédine Zidane csendben hallgatott egy sarokból. Negyven perccel később a vezetőedző megkérdezte a francia legendát, hogy mi a véleménye. „Nagyon jók a játékosaid, úgyhogy meg kellene verni a Barcelonát – felelte. – A Real Madrid vagyunk, és mindig győzelemért szállunk harcba.” Mourinho kiment a helyiségből.

A csapat végül 1–1-es döntetlent játszott a Barcelonával. Egy évvel később összejött a bajnoki cím, méghozzá rekordot jelentő 100 ponttal és 121 góllal. Mourinho újabb négyéves szerződést kapott, de a BL ezúttal is elúszott, a Real ismét az elődöntőben kapott ki, most a Bayern Münchentől tizenegyesekkel. Ronaldo, Kaká és Sergio Ramos is kihagyta.

„A 2012–13-as idényben nőtt a feszültség, mivel a Barcelona meglépett a bajnokságban, és Mourinho viszonya nem volt teljesen tiszta néhány kulcsjátékossal, például Ramosszal, Pepével, Ronaldóval és Iker Casillasszal, aki a kispadon találta magát – mondja a Marca újságírója, Jon Prada. – Gondja akadt a sajtóval is, a szurkolók fele kimondottan nem kedvelte. Megosztottság lett úrrá.”

Pérez azonban még mindig a játékosokat hibáztatta, és ezt a Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzése előtt tudatta a sajtóval. Aznap este Diego López állt a kapuban, és a Dortmund nyomulós játéka, illetve Robert Lewandowski, aki a 4–1-es mérkőzés négy német gólját szerezte, elbánt a Madriddal.

Már a 2–0-ra otthon megnyert visszavágó sem volt elég, és a meccs utáni sajtótájékoztatón Mourinho azt érzékeltette, hogy esetleg visszatérne a Chelsea-hez. „Bizonyos klubok nagyon szeretnek, különösen egy. Spanyolországban más a helyzet, itt sokan utálnak.”

A Real Madrid irányítása érzelmileg szipolyozta ki Mourinhót. Egy nagyon rövid benficás időszakot leszámítva pályája kezdetén, ez volt az első alkalom, hogy nem sikerült elérnie a célját. Nem jött össze a La Decima, a tizedik BEK/BL-cím. Már nem tudta garantálni a sikert. „Nem könnyű a Real Madrid edzőinek élete, és az övé is nagyot fordult ekkor – mondja Prada. – Onnantól kezdve nem jöttek azok a sikerek, amelyek korábban igen.”

Egy évvel távozása után meglett a tizedik is, és ezzel Carlo Ancelotti is csatlakozott azon mesterek sorához, akik két csapattal nyertek BL-trófeát. „Boldog voltam, amikor végre összejött a Madridnak” – mondta utána a portugál, de alig tudta leplezni csalódottságát.

„Hazard még nem áll készen, hogy az egész életét beletegye a csapatért. Ha megnézzük az Atlético első gólját, azonnal látni fogjuk, hol történt hiba”

A mérkőzés a 44. percébe lépett a Stamford Bridge-en, és Mourinho útban volt egyetlen BL-döntője felé a Chelsea-vel. Az angol csapat 1–0-ra vezetett az Atlético ellen, az idegenbeli első találkozót pedig 0–0-s döntetlenre hozta idegenben, azaz minden a terv szerint haladt.

Ekkor azonban az Atlético középpályása, Tiago – akit Mourinho egy évtizeddel korábban a Chelsea-be vitt – passzolt egyet. Eden Hazard talán arra számított, hogy kimegy a labda, emiatt maga mögé engedte Juanfrant. A hátvéd odaadta Adriannak, aki nagyon fontos idegenbeli gólt szerzett. A Chelsea végül 3–1-re kapott ki.

Több hónappal korábban nem sikerült túl jól első BL-meccse a visszatérést követően sem, a Basel Mohamed Szalah közreműködésével megverte a Chelsea-t a Stamford Bridge-en. Mourinho gyorsan le is csapott az egyiptomira, de sosem sikerült kihoznia belőle a legjobbat.

Ramires nála sokkal többször lépett pályára, és emlékszik, mennyire elszánt volt Mourinho, hogy jól teljesítsen a csapat a BL-ben.

„Egyszer idegenben játszottunk csoportmeccset, amit ha nem nyerünk meg, kiesünk, és mehetünk az Európa-ligába – idézi fel a brazil. – Egy nappal a meccs előtt összehívta a csapatot, és azt mondta, nem akar az Európa-ligában játszani, ha mi szeretnénk, akkor oldjuk meg magunk. Ez megtette a hatását, magabiztosan nyertünk, és továbbmentünk az egyenes kieséses szakaszba.

Nagyon szerette volna megnyerni a Bajnokok Ligáját a Chelsea-vel. Ha vitáznia kellett, vitázott. Ha dicsérnie, dicsért. Voltak alkalmak, amikor a csapat nem játszott valami jól, és csak egyvalakinek ment jobban. Ilyenkor azt a valakit köszöntötte az öltözőben. Nem is mondott mást, csak a következő nap kritizált bennünket nagyon véresen. Mindent úgy épített fel, hogy ne is legyen alkalmunk elkényelmesedni. Nagyon sokat tud a labdarúgásról, az edzések napi iskolát jelentettek. Boldog vagyok, hogy vele dolgozhattam.”

A Chelsea abszolút favorit volt az Atlético ellen, és tökéletesnek mutatkozott az alkalom, hogy Mourinho egyedüliként harmadszor is BL-t nyerjen egy új csapattal. Ott volt Thibault Curtois ügye, aki a Chelsea-től került kölcsönbe az Atléticóba, még az UEFA is beavatkozott, és engedélyezte, hogy a kapus pályára lépjen. Aztán következett a vitás bajnoki három nappal a visszavágó előtt, amit a Chelsea még a kevésbé erős keretével is 2–0-ra megnyert a bajnoki esélyeit elveszítő Liverpool ellen.

Az a meccs azonban, amelyet a legjobban szeretett volna megnyerni, nem sikerült. „Nagyon optimistán vágtunk bele az idegenbeli null null után – mondja Ramires. – Nem is tudom, mivel lehetne magyarázni azt, ami a visszavágón történt.” Mourinho tudta. Hazard-t hibáztatta, amiért sorsdöntő pillanatban hibázott. „Hazard még nem áll készen, hogy az egész életét beletegye a csapatért – magyarázta a sajtótájékoztatón. – Ha megnézzük az Atlético első gólját, azonnal látni fogjuk, hol történt hiba.”

Bár a Chelsea a következő idényben megnyerte a Premier League-et, a Bajnokok Ligájából vérszegény játékkal esett ki, a PSG idegenben lőtt gólokkal lépett túl rajta a legjobb 16 között. Mourinho körül izzani kezdett a levegő harmadik idénye kezdetén, ő pedig ismét Eden Hazard teljesítményét kritizálta nyilvánosan.

„Ez meg is tette a rossz hatását, mert Hazard sokat veszített jelentőségéből – mondja Ramires. – Más az, ha valakit szűk körben kritizálsz, és egészen más, ha mindenki hallja. Hazard volt a legfontosabb emberünk, és a történtek nagyban befolyásolták a játékát. Egyre többet passzolt, és ezzel elveszítettük a legveszélyesebb támadónkat. A légkör elég komorrá vált. Voltak, akik már eleve felszívták magukat, mert nem kaptak játéklehetőséget. Ők nyertek maguknak egy új szövetségest. Az egész olyan volt, mint egy lavina, amely egyre csak dagadt. Egyszer csak elért egy olyan szintre, ahonnan már nem volt hová fejlődnie.”

Mourinho hamarosan bukta az állását. Amikor távozott, a Premier League aktuális bajnoka egy ponttal állt a kiesőzóna fölött, mivel 16 mérkőzéséből kilencet elveszített. A Chelsea-vel egyik megbízatása során sem sikerült BL-t nyernie.

„A szurkolóknak joguk van kifejezni a véleményüket, de van olyan is, ami a futballörökség része”

Mourinho alaposan felkészült, és leült, hogy megtartsa sajtótájékoztatóját a Manchester United carringtoni edzőpályáján. Az alkalomhoz illően előre leírt néhány tényt az előtte heverő papírokra. Három nappal korábban a United kikapott a Sevillától a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, emiatt pedig ömleni kezdett a kritika a médiából és a szurkolóktól. Elhatározta, hogy válaszol.

„A Manchester United legutóbb 2011-ben jutott döntőbe – kezdte. – Utána 2012-ben kiesett a csoportkörben, 2013-ban a legjobb 16 közt, 2014-ben a negyeddöntőben, majd 2015-ben nem is indulhatott. Szintén a csoportkörben búcsúzott 2016-ban. Hét év alatt négy vezetőedzővel a negyeddöntő volt a legjobb eredménye. Ez az én örökségem.”

Minden egyes szót hangosan és tagoltan ejtett ki, ő akarta megadni az alaphangot, de ez most nem bizonyult túl jó ötletnek.

„Színészi teljesítmény volt, mintha csak Laurence Olivier-t láttuk volna a színházban – így Samuel Luckhurst, aki a Manchester Evening Evening News munkatársaként volt jelen. – De a szurkolók nem fogadták túl jól. Ha a United edzője ellenkezik a drukkerekkel, abból nem sül ki jó.”

A Manchester United feljött a második helyig abban az idényben, ilyen Alex Ferguson 2013-as visszavonulása óta nem fordult elő. Mourinho ezt nevezte edzői munkássága egyik legnagyobb eredményének. Ugyanakkor a Sevilla elleni mérkőzés jelentős problémákat hozott a felszínre. A nyolcaddöntő egyértelmű esélyese volt az angol csapat, viszont mindenkit meglepett, hogy a középpálya ásza, Paul Pogba a kispadon kezdte az első találkozót. A szurkolók támadójátékban reménykedtek, de Mourinho a 0–0-s döntetlent tűzte ki célul.

„A taktika nem volt túlzottan sikeres – idézi fel Luckhurst azt a meccset. – Pogba nem volt túl jó állapotban, de így is bombaként robbant, hogy nem ő, hanem Scott McTominay került a keretbe. Szerintem messze nem csak az erőnlétről volt szó. Volt köztük valami más feszültség is. Pogba a visszavágón sem volt kezdő, és a csapat mereven, rugalmatlanul kezdett. Ez lett a Ferguson utáni időszak egyik leggyengébb mérkőzése. Sok minden zajlott a háttérben, aminek meg is lett a következménye.”

Pontosan úgy történt minden, ahogyan a Chelsea-vel az Atlético Madrid ellen: a döntetlen sebezhetővé tette a csapatot a visszavágóra, és a Sevilla meg is nyerte azt 2–1-re.

Mourinho viszonya nemcsak Pogbával, de Anthony Martiallal is megromlott, pedig ő is közönségkedvenc volt. Kora is kezdett problémát jelenteni, mivel az ötvenes évei közepén járó szakember már nem lehetett játékosai „bátyja”. Ferguson atyai irányítása valószínűleg jobban megtérült volna.

„Talán pont emiatt vette maga mellé az Interben már megismert Zlatan Ibrahimovicot, ugyanis az a korkülönbség még kezelhetőnek számított – folytatja Luckhurst. – Az olyanok, mint Lampard, Terry és Drogba, más korban születtek, akárcsak az interes játékosai. Ma egy menedzsernek a millenniumi nemzedékkel kell zöld ágra vergődnie, ami nem kis kihívás. Van, aki egészen egyszerűen nem hajlandó változni. A Unitednál senki sem érezhette kényelemben magát, aki ellene dolgozott.”

A védelem közepén, ahol korábban sikerült meglepően jól igazolnia – lásd Ricardo Carvalho szerződtetése a Chelsea-nél, Lúcióé az Interben, Raphaël Varané a Real Madridban –, most nem jött be a számítása Eric Baillyval és Victor Lindelöffel. Nagyon szeretett volna mással is próbálkozni, szóba került Kalidou Koulibaly, Toby Alderweireld, Milan Skriniar és Harry Maguire is, de csak elkeseredést szült benne, hogy a klub nem jutott ezzel semmire 2018-ban.

Amire a Manchester United ismét a BL egyenes kieséses szakaszában találta magát a PSG ellen, a csapat már otthon is szenvedett, és Mourinhónak fel kellett állnia.

„Ha új edző érkezik az idény közepén, az azt jelenti, hogy a csapat szenved”

Hideg téli délutánon látogatjuk meg a Tottenham enfieldi edzőpályáját, miközben autogramvadászokon és egy Szon Hung Min-maszkot viselő nőn törjük át magunkat.

Mourinho aznap tartja szokásos heti sajtótájékoztatóját. Két nappal korábban csapata 1–0-ra kikapott a Southamptontól, a hazai szurkolók pedig azt skandálták Mourinhóra célozva: „Nem is vagy kiválasztott”, illetve „Csak egy sz…r Pochettino vagy”. Sárga lapot is kapott, mert összeugrott az ellenfél kapusedzőjével, Andrew Sparkesszal. Tipikus stílusában így elemezte az esetet: „Faragatlan voltam, de egy idiótával voltam faragatlan”.

Ez az eset is bizonyította, hogy a harcias Mourinho él még, hiába érkezett szerényen a csapat élére novemberben, mivel tudta, hogy hírneve megkopott a United élén. Érthető, hogy a Tottenham óvatosan várta, vajon melyik Mourinhót kapja majd. De ő maga is az volt, nagyon is jól tudta magáról, hogy mekkora hatással képes lenni a környezetére, viszont nem akarta, hogy ez a hatás rossz legyen.

Kínos pillanat volt, amikor a kamerák kereszttüzében elesett a Wembleyben, és fura, amikor jégre ment, hogy elvégezze egy orosz jégkorongmérkőzés kezdőütését. Nehéz elképzelni, hogy ezek megtörténhettek volna a fiatal és megállíthatatlan Mourinhóval a pályafutása kezdetén.

„EZ NEM A SZOKÁSOS MŰSOR LESZ, HOGY MAJD BEROBBAN, NYER KÉT BAJNOKI CÍMET, AZTÁN LELÉP. MUSZÁJ ADNIA ÖT ÉVET A TOTTENHAMNEK”

Ha a mögötte álló évtized szerencsésen alakult volna, biztosan nem vállalja el a Tottenham vezetését. És visszautasította, amikor Martin Jol, majd Harry Redknapp távozott a csapat éléről, végül pedig úgy vette át, hogy a Spurs tizenegy ponttal volt lemaradva a legjobb négytől, amikor Mauricio Pochettino felállt. A portugál igyekezett is gyorsan hangsúlyozni, a sikerhez vezető út hosszú és rögös lesz.

Mielőtt a londoni csapat kikapott volna a Southamptontól, csak a Liverpool gyűjtött több pontot a bajnokságban, mint a Mourinho vezette Tottenham. A vereség után, természetesen megint készen állt a magyarázattal: „Tegnap néztem a Liverpoolt, a világ jelenlegi legjobb csapatát, és csak hogy biztos legyek benne, rá is kerestem, Jürgen Klopp 2015 októberében érkezett. Ez idő alatt nyolc igazolási időszak telt el, rengetegen jöttek és elmentek, miközben volt ideje a gyakorlatban kifejteni filozófiáját. A folyamat során lépésről lépésre csodálatos eredményeket ért el. Az első idényében a nyolcadik lett a Liverpool, úgyhogy jobb lesz, ha megőrizzük a nyugalmunkat. Ha új edző érkezik az idény közepén, az azt jelenti, hogy a csapat szenved.”

A 2002-es portói edzőváltás után ez az első alkalom, hogy Mourinho idény közben vesz át egy együttest. Akkor úgy alakult, hogy az első négy mérkőzését azonnal megnyerte, utána viszont csak kettőt sikerült kilencből. A történet hasonló ahhoz, amit a Tottenham él át mostanában.

„Látok néhány hasonlóságot a Tottenham és az akkori Porto közt, különösen abban, hogy mindkét esetben egy tehetséges csapatot kellett eljuttatnia a következő szintre – mondja Vítor Baia. – Csak türelmesnek kell lenniük, és a Tottenham is sikerrel jár majd. Mourinhónak semmit sem kell bizonyítania. A londoni egyesületnél minden csupa tradíció, Mourinho viszont képes azonnal magára vonni a figyelmet, és emiatt jól el tudják majd adni magukat Ázsiában és a Közel-Keleten is. A klub ezáltal több bevételre tesz majd szert, és még híresebbé válik Mourinho irányításával. Ez is a folyamat része, ha nagy trófeák begyűjtése a cél. Így volt a Portóval, és valószínűleg így lesz a Tottenhammel is.”

A Porto akkor másfél éven belül portugál bajnok lett, az angol labdarúgás csúcsán viszont olyan nagy a tolongás, és olyan hatalmas a Liverpool előnye, hogy szinte elképzelhetetlen a bajnoki arany a 2020–21-es idény végére.

„Ez nem a szokásos műsor lesz, hogy majd berobban, nyer két bajnoki címet, aztán lelép – mondja Glen Johnson. – Muszáj adnia öt évet a Tottenhamnek. Korábban azonban sosem tett még ilyet.”

Ami a Bajnokok Ligáját illeti, az új menedzser a legjobb 16 közé vezette a Tottenhamet novemberben, az Olympiakosz ellen nem épp nyerő helyzetből állt fel a csapat. Az még korántsem biztos, hogy a következő kiírásban is elindulhatnak majd, de Carlos Alberto szerint elképzelhető, hogy egyszer majd BL-t nyer Mourinho az angol klubbal.

„Ne feledjük, hogy a Tottenham az előző idényben döntős volt, azaz a második legjobb – mondja. – Nem valószínű, hogy az idén a londoniak nyerik a BL-t, de már megmutatták az erejüket. Szóval a lehetőség ott van, és Mourinho biztosan nagyon szívesen csapna oda egyet.”

Valószínűleg azt mutatná meg a legszívesebben, hogy hiába telt el tíz év siker nélkül, a képességei megvannak még hozzá.

„Nem könnyű ám a végső BL-győzelem – fejti ki Baia. – Pep Guardiolának nem sikerült sem a Bayern, sem a Manchester City élén. Mourinho két különböző klubbal is elhódította, ez azért nem rossz eredmény. Még egyszer nem jön össze valami könnyen. Képzeljük el három különböző klubbal.

Mourinho pontosan ezt képzeli már tíz éve. „Hogy szeretném-e harmadszor is elhódítani a BL-trófeát? Természetesen igen” – mondta első tottenhames Bajnokok Ligája-mérkőzése előtt. Még mindig ott van a fejében Eldorádó. Annyira szeretne eljutni erre a varázslatos helyre, hogy szinte már belepusztul, ahogyan belepusztult annak idején Sir Walter Raleigh is. Annyira bosszantotta, hogy nem találja a hőn áhított földet, hogy 22 évvel később ismét nekivágott. Nem törődött azzal, hogy az angol–spanyol háborúban tűzszünet van érvényben, és tűzharcba keveredett egy spanyol őrjárattal az Orinocónál. A fia halálos sebet kapott. Végül sosem jutott el Eldorádóba, viszont amikor visszatért Angliába, halálra ítélték, amiért megszegte a tűzszünetet.

Szerencsére Mourinhónak nem kell ennyire drámai következményekkel számolnia. De ha ismét szeretne eljutni Eldorádóba, nem veszíthet több csatát.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)