Egy sztár születése, avagy hol van Mané?

Szöveg Alison Ratcliffe Fotó New Balance

Sadio Mané fejlődésének egyik legkülönösebb jele, hogy már nem gyötri magát olyan keményen, mint régen. Kamaszként a hírhedt Madame Brech-re, a Metz akadémiájának nagyasszonyára is fittyet hányva hajnalban kiszökött egy óra futásra. Ausztriában, a közös bérleményben sem bírta sokáig a kanapén ülést: elhozott egy edzőszőnyeget és egy készlet súlyzót a Red Bull Salzburgtól, hogy meccsnézés közben gyúrhasson. És amikor hazatért a nyári szünetre Szenegálba? Kezében útlevéllel, egyik hóna alatt a táskájával, másik hóna alatt a személyi edzőjével ment ki a reptérre.

A modern Mané azonban jóval megfontoltabb. A Metznél kéthetente voltak meccsek. A Liverpoolnál háromnaponta pályakésznek kell lenni, úgyhogy Mané módszeresen piheni ki magát, ahogy a művelt hivatásoshoz illik.

Erről üzen minden fiatalnak, aki szívesen tesped otthon még néhány órát. „Hatalmas hibát követsz el – sulykolja Mané. – Fiatalon kell a legtöbbet kihoznod magadból, ilyenkor kell a legkeményebben dolgoznod. Én mindent a kemény munkának köszönhetek.”

Most már érthető, hogyan keveredik ez a látszatra mosolygós, visszahúzódó, szerény csatár olykor heves vitákba. Pierre Bouby, aki a Metznél egy csapatban játszott Manéval, később így beszélt róla: „Jól nevelt kölyök volt, kedves, de nem lehetett az útjába állni, mert nem ért rá. Látszott rajta, hogy nem szórakozik. A jelleme volt az erőssége. Bármikor és bárhol kiáll magáért.”

Olivier Perrin Mané trénere volt a Metz akadémiáján, később pedig Mané korábbi klubjánál is edzősködött. „Mané ereje egyrészt belülről fakad, másrészt a hátteréből és az útból, amin ide eljutott. A szenegáliaknál a siker családi ügy. Mindent a családjukért tesznek, és sokkal áthatóbban, mint hogy mi Európában megérthessük. Nekünk nincs ilyen motivációs forrásunk.” Maga Mané egyszer így fogalmazott: „Mondhatod, hogy nem tudod, merre tartasz, de azt mindig tudni fogod, honnan jöttél. Mindig gondolj azokra, akik felneveltek és idáig kísértek.”

Bambali kicsi, délnyugat-szenegáli falu a Casamance folyó egyik kanyarulatában. Manénak ez jelenti az otthont. Az utcák tele vannak plakátolva az arcával, „a nemzet büszkeségével”. Moussa Ndione, a helyi iskola tanára és Mané első klubja, a Mansacounda de Bambali edzője arról panaszkodik, hogy a pálya „egyenetlen, átjárnak rajta a gyerekek és a tehenek, körülmetélések idején pedig lefoglalják helyszínnek”. Valószínűleg nem sokáig panaszkodik már, Mané ugyanis új iskolát, kórházat és mecsetet építtet a saját pénzéből, valamint a házak tetőzetét is felújíttatja. Egy baj van csak: a legtöbb helyi srác késve érkezik az iskolába, mert fociznak. Mind Sadio Mané akar lenni: mind a hazaküldött 300 Liverpool-mez egyikében feszít. Maga Mané is hiába próbálja rendre nevelni őket.

A mecset falán ott függ Mané apjának, a falu egykori imámjának képe: Sadio tizenegy éves volt, amikor meghalt. Az anyja, a nagybátyja és a nagymamája nevelte fel. Tágabb családja, úgy 45 rokon, jelenleg egy hatalmas házban lakik, amit ő építtetett. Nagynénje, Tiana Cissé sokat méltatlankodik, amikor azt hallja, a család nem hagyta Manét focizni, pedig ő maga is ezt állítja. Egyszer csak azért vitte haza magával a barátját, hogy nehogy kikapjon, amiért tanulás helyett focizott (bár a mai napig hálás az anyjának, amiért végighajtotta az iskolán). Nagybátyja, Ibrahim Touré még emlékszik, amikor Manéval kiabált, mert az nem volt hajlandó segíteni a betakarításban: „Azt mondta, elege van belőlem. Híres focista lesz, hogy nekem se kelljen dolgoznom! Mire én azt mondtam, a lószart! Hogyan futna már be? Nem vagyok gazdag, nincs pénzem, hogy fizessem az edzéseit. Nem hittem az álmaiban.”

Mané 16 évesen elszökött otthonról, hogy Dakarban, Szenegál fővárosában beteljesítse álmait. Igazi kamaszterv volt: előző este a ház mögötti magas fűben rejtette el a táskáját, és csak a legjobb barátja tudta, mire készül. Végül hazahozták, de megengedték neki, hogy tegyen egy próbát, ha befejezi az iskolát.

A 2009-es esztendőben már a regionális bajnokságban játszott az Mbourban, egy Dakar közeli klubban. Több száz másik sráchoz hasonlóan meghívást kapott a rendőrség akadémiájára. Mané szerint „az egyik öreg” nagyon meglepődött, amikor beállított szakadozott cipőjében és szokatlan nadrágjában. Abdou Ditta, a Génération Foot akadémia megfigyelője kijelentette, hogy csak Mané visszafogottsága lepte meg, viszont az első pillanattól le volt nyűgözve. Manét felvették az akadémiára, egyenes útja volt a nemzetközi karrier felé, mégis minden nyáron hazatért segíteni a családjának a rizs- és mogyoróföldeken.

„Minden megvolt benne, hogy a csúcsra jusson: a sebesség, a labdavezetés, ahogy áttört a védelmen, a csapatmunka” – mondja Jules Boucher, az akadémia edzője és a szenegáli válogatott korábbi középpályása. Rögtön a szélre helyezte Manét, a csiszolatlan gyémántot. A Génération Foot akadémiát kilenc évvel korábban alapította Mady Touré, „mindössze egy tervrajzra, egy asztalra, némi tökös bevállalásra és néhány ötletre” támaszkodva.

A Génération Foot diákjai mind arról álmodoznak, hogy eljutnak az FC Metzbe. A két klub 2003 óta szoros szövetségben áll. Manénak nem kellett sokáig álmodoznia, 2009 végén az akadémiával ellátogatott a német–luxemburgi határ közelében található francia városba, és 2010 januárjában a 18 éves csatár már be is költözött. A zord európai tél mellett Mané sokkal súlyosabb problémával küzdött: hónapok óta eltitkolt egy sérülést, mert félt, hogy nem veszik fel. „Két és fél hónapomba került, hogy észrevegyem, mert magától nem szólt volna – mondja Perrin. – Szörnyű ágyéki fájdalmai voltak. Megműtötték, és onnantól nem volt gond.”

David Fleurival, a Metz középpályása 2011 őszén a szombatot a cserecsapat edzésén töltötte, mert felfüggesztették. A gyakorlás után felkereste az edzőt, Dominique Bijotat-t hogy szóljon, van valaki, akinek már velük kellene edzenie.

„VAN DIJK MÁR A SOUTHAMPTONBAN IS JÓ VOLT. MANÉT A LEHETŐSÉGEI MIATT VETTÉK MEG”

„Perrin szólt, hogy zsenit hozott az akadémiára, de azt nem tudtuk, hogy ilyen jót – magyarázza Gaetan Bussmann, a Metz volt hátvédje. – Nagyon boldog volt mindennap, mintha sosem érezné a rá nehezedő nyomást. Már akkor is úgy játszott, mint most. Fizikailag persze fejlődött azóta, és lassítás nélkül végigfutja a kilencven percet. A legnagyobb változás az, hogy milyen robbanékony lett a pályán, főleg a cselezésben. Emlékszem a Jura Sud elleni meccsre a cserecsapattal 2011 novemberében: olyan hideg és ködös volt az idő, hogy húsz méterre is alig lehetett látni. Majdnem lefújták a találkozót. Mané csereként állt be. Nem is láttuk rendesen az ellenfelet, úgyhogy rábíztuk a labdát, hogy cselezzen körbe mindenkit, és rúgja be. Végül gólt nem lőtt, de nagy felfordulást okozott. Kettő egyre nyertünk.”

Mané a Ligue 2-ben lépett először pályára a csapattal, a Bastia elleni, 2012. januári mérkőzésen. Tizenöt perccel a vége előtt küldték a pályára, de így is vesztettek. Ahogy Mané egyre jobb lett, úgy csúszott lefelé a Metz a tabellán. Tíz mérkőzésen át képtelen volt nyerni, Mané az első gólját májusban szerezte, a Guingamp elleni 5–2-es vereség estéjén. A Metz kiesett a másodosztályból: történelme során először a Champion Nationalban kezdte az új idényt.

Amikor Mané 2012 augusztusában felszállt a Metz buszára, hogy négy és fél órát utazzon Rouenbe, a Quevilly elleni meccsre, nem tudta, hogy egyenes az útja a Bajnokok Ligája-győzelemig. Minden előrejelzés nélkül leszállították a buszról, és feltették egy repülőre, ahol végre rá tudott keresni Salzburgra.

Most először tapasztalta meg, milyen árucikknek lenni. Néhány héttel korábban, a londoni olimpián a szenegáli válogatott bejutott a negyeddöntőbe: itt figyelt fel rá Gérard Houllier, aki vitte is a hírét a Red Bull Salzburgnak. A Metz két és fél millió eurós árcímkével próbálta elriasztani a vevőket a mindössze 19 tétmérkőzést látott csatár mellől. Alábecsülték. Röpködni kezdtek az ajánlatok, a Metz pedig felemelte az árat négymillióra. A Salzburg nagyot nyelt, de leperkálta a pénzt, a frissen kiesett Metz pedig feltöltötte a készleteket.

„Nagy lehetőséget láttunk benne – mondja a Salzburg sportigazgatója, Christoph Freund (aki nem mellesleg Naby Keita, Takumi Minamino és Erling Braut Haaland útját is egyengette). – Láttuk, milyen jó a mozgása, a sebessége, és mennyire kiéhezett a gólokra. Amikor először találkoztunk vele, rögtön tudtuk, készen áll, hogy továbblépjen. Persze nem volt könnyű. Más nyelv, más kultúra. És soha sincs rá garancia, hogy a megvett játékos az előre elképzelt irányba fejlődik. Amikor Sadio beállított hozzánk, igen érdekesen alakult a fejlődése.”

Mintha Houllier munkássága a Liverpool vonzáskörébe lökte volna Manét. Roger Schmidt, a Salzburg frissen kinevezett edzője a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmund képére akarta formálni a csapatot: Mané kénytelen volt hamar alkalmazkodni.

„Rengeteget fejlődött taktikai téren: sokat gyakorolta a Gegenpressinget, vagyis hogy hogyan szerezze vissza minél hamarabb a labdát” – mondja a Salzburg középhátvédje, André Ramalho. Schmidt itt nem állt meg: stratégiai képzést adott Manénak, és csapatjátékost csinált belőle.

„Csodálatos ember, és hatalmas szíve van – folytatja Ramalho. – A brazilok és az afrikaiak általában jól kijönnek egymással, és mi is együtt tudtunk örülni az életnek. A pályán kívül is sokan segítettek neki, és velük is tartja a kapcsolatot a mai napig.”

Mustapha Mesloub volt a Salzburg „integrációs menedzsere”, vagy ahogy Mané mondta, a „pótcsaládom”. Mesloub tolmácsolt Manénak, még enni is vele evett; Mesloub felesége mosott rá. „Sosem felejtem el azt az időszakot” – emlékezett később a csatár.

„Mané épp akkor érkezett, amikor az új elnök, Ralf Rangnick és az új edző, Roger Schmidt – teszi hozzá Ramalho. – Nem voltak fényes eredményeink. Kiestünk a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, másodikok lettünk a bajnokságban, és az elődöntőben lecsúsztunk a kupáról. A következő évben viszont valami a helyére került és kirobbantunk, maga Mané is.”

A 2013–14-es idényben a Salzburg hat meccsből hatot megnyert az Európa-liga csoportkörében, a Guardiola-féle Bayern München elleni azonban még ennél is nagyobbat szólt: a 2008-as Európa-bajnokság óta most először telt meg a Red Bull Arena. Ramalho felejthetetlen élményként emlegeti a 3–0-s győzelmet.

„Pedig még egy büntetőt is kihagytunk! – nevet a hátvéd. – Mané lenyűgöző volt aznap. Igazán sajnáltam a Bayern hátvédeit: megállíthatatlan volt.”

Mané a 13. percben rúgta az első gólt, utána belőtt egy büntetőt, és közreműködött egy harmadikban. Guardiola kemény leckét kapott a negyvenharmadik születésnapjára.

COUTINHO TÁVOZÁSÁVAL MANÉ MOZGÁSTÉRHEZ JUTOTT A LIVERPOOLNÁL

A Salzburg az Európa-ligában félresöpörte a Dortmundot, összesen 6–1-re verte meg az Ajaxot: Mané két egyforma gólt lőtt a visszavágón. A Dortmund akkori edzője, Klopp 2014-ben elbeszélgetett vele, de nem tudta leigazolni a 22 éves csatárt, Mané szerint önhibáján kívül.

A Salzburg Manét szánta a 2014–15-ös Bajnokok Ligája élharcosának, de Rangnick ezúttal kénytelen volt megismerkedni Mané sötét oldalával: a csatár kimaradozott az edzésekről, és kihagyott egy Bajnokok Ligája-visszavágót Malmőben, ami után összesen 4–2-re vesztett a csapata. Nagy fejmosást kapott. Amikor kínossá vált a feszültség, a Salzburg elhatározta, hogy eladja annak, aki a legtöbbet ígérte, a Szpartak Moszkvának. Mané viszont mindenképp a Dortmundba akart menni. A kibontakozó háborúban feltűnt a Southampton mint harmadik megoldás.

„Nem mintha nagyon vágyott volna oda – mondja Adam Leitch, a Southern Daily Echo egykori sportrovatvezetője. – Akkoriban sokan csak ugródeszkaként tekintettek a Southamptonra, hiszen onnan rengeteg jó játékos került el, főleg a Liverpoolhoz. Sokan próbáltak szerencsét a Southampton csapatában, bár mind a saját érdekéből tette.”

Mané így fogalmazott a pályafutásáról: „Salzburgban megismertem, milyen az igazi futball. Southamptonban helyre raktam a dolgokat. Utána készen álltam, hogy Európa legjobb klubjaiba szerződjek.”

Leitch szerint azonban a szenegáli csatár egyáltalán nem rakta helyre olyan jól a dolgokat. „Hajlamos volt a káoszra a csapatmunkában is. Mulatságos, amikor azt állítják, Virgil van Dijk a Liverpoolban érte el a csúcsot, amikor már a Southamptonban is ugyanolyan jó volt. Manét viszont a benne rejlő lehetőség, nem pedig a southamptoni teljesítménye miatt vette meg a Liverpool. Az egyik meccsen utolérhetetlen volt, a másikon meg fájt ránézni. A Southamptonnál sok volt a csúnya ziccer, amit vagy csak simán elrontott, vagy rosszul döntött.”

Mané 67 Premier League-mérkőzésen szerepelt a Southamptonnal, ebből 46-ban köze sem volt a gólokhoz. Az első idényében alig lehetett észrevenni a pályán. A 2015. május 16-i, Aston Villa elleni mérkőzésen viszont aratott. Bezsebelte a Premier League valaha volt leggyorsabb mesterhármasát: három gól két perc ötvenhat másodperc alatt. Ő maga afféle fordulópontként írta le a meccset: „Rájöttem, hogy többé nincs jogom hibázni. Rájöttem, hogy túl kell lépnem, és hogy mostantól bármi lehetséges.”

Egyre rugalmasabbá vált. Még a Manchester United elleni, 2015. szeptemberi vereség során is túlszárnyalta riválisát, Wayne Rooneyt. Októberben a saját edzője, Ronald Koeman is megdicsérte, miután kijátszotta a Chelsea hátvédeinek éberségét, garantálva a 3–1-es győzelmet. Koeman irányításával és Mané új lendületével először a hetedikek, majd a hatodikok lettek. Persze a támadó nem úszta meg a büntetéseket. 2016 januárjában a Norwich elleni meccset a kispadon töltötte, miután lekésett a megbeszélésről. Leitch szerint nem volt olyan súlyos az eset. „Mané sosem volt az az odafigyelős fajta. Azt hallottam, igazából csak eltévedt a szállodában, mert nem találta meg elsőre a megbeszélésre kijelölt termet – magyarázza. – Koemannak azonban elege lett, és kizavarta. Sosem szerette, ha a játékosok azt hiszik, a szabályok nem vonatkoznak rájuk.”

Részvényei azonban tovább emelkedtek, és Klopp sem feledkezett meg róla. Mané azóta elárulta, hogy majdnem a Manchester Unitedba igazolt, de 2016 nyarán a Liverpool végül lecsapott rá. Először túl nagy kockázatnak tűnt az érte fizetett 34 millió font, és az igazolás csak Coutinho 2018-as távozásával térült meg.

Klopp később elmondta, hogy abban az időben sokat beszélgetett négyszemközt Manéval, miután a szenegáli leszerepelt a meccsen. „Klopp azt mondta, átszervezi a csapatot – magyarázza Mané. – És Coutinho is távozás előtt állt, amit akkor nem akart elmondani. Azt mondta, bízik bennem, és idővel annyi munkát ad, amennyit csak elbírok. De én játszani akartam, mert fej fej mellett voltunk Mohamed Szalah-val az afrikai Aranylabdáért.”

Coutinho távozása hasonló fordulópont volt, mint a southamptoni mesterhármas. Mané oldalt váltott, hogy legyen hely Szalah-nak, ami több teret adott a mozgásra. Andrew Robertson jelenlétével a bal szélen beljebb tudott húzódni, megvillantva középcsatári tehetségét. Nem véletlenül választották januárban az Év afrikai játékosává.

„Eddig Mané csak showman volt, aki remek gólpasszokat adott – említi Cheikhou Kouyaté, a szenegáli válogatott középpályása. – Most viszont az ő feladata gólt lőni. Most már teljes értékű, mert nemcsak passzol, de lő is. Még emlékszem a félénk, visszahúzódó Manéra, most viszont sokat dirigál. Civilben kedves, a pályán viszont igazi harcos.”

Az elmúlt idényben Mané lövéseinek majdnem negyede az utolsó 15 mérkőzésre korlátozódott. Kevesebbszer rúgott kapura, mint a 2017–18-as idényben, viszont jobb pozíciókból támad, magas precizitással.

„Nem értem, miért nem kapott még egyéni elismerést, mint Lionel Messi vagy Virgil van Dijk – folytatja Kouyaté. – Szerintem tavaly mindkettőnél jobb volt. Ez így nem igazságos. Büntető nélkül lőtt annyi gólt a Premier League-ben, mint Szalah és Aubameyang. Megnyerte a Bajnokok Ligáját, és másodikok lettünk az Afrikai Nemzetek Kupájában. És csak meg kell nézni, hogyan játszik!”

A válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Amara Traoré szerint 2018-ban azért Szalah lett az Év afrikai játékosa, mert „önző, míg Mané nagylelkű”.

A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében lőtt egy gólt a Bayern München ellen. Néhány éve még továbbpasszolta volna a labdát. Most viszont felelősséget vállalt. „Muszáj lesz ebbe az irányba fejlődnie, és nem hagyni, hogy a nagylelkűsége az útjába álljon.”

Valóban ezen az úton indult el: az előző Premier League-idényben Mané 22 gólt szerzett, és csak egy gólpasszt adott. Úgy tűnik, jelenleg jól megfér benne az önzés és a nagylelkűség. A mostani idény felénél tizenhárom gólnál és hét gólpassznál tartott, beleszámítva a válogatott meccseket is.

Gerard Houllier állítja, hogy ő ajánlotta be Manét a Liverpoolnak, még akkor, amikor a Metznél volt, bár egy ilyen szerződés korai lett volna. Van erre egy francia szólás: „bruler les étapes”, szó szerint fordítva „keresztülégetni a köröket”, vagyis szükségtelenül gyorsan haladni. Jürgen Klopp tudja, hogy a türelem rózsát terem. Sadio Mané esete megmutatta: megéri várni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)