Interjú Arthur Renard
„Amikor elkezdtem vele a közös munkát, azonnal észrevettem, mennyire fontos neki, hogy tanuljon és fejlődjön. Nagyon izgalmas fiatalok bukkantak fel akkor az Ajaxnál, köztük volt Frenkie de Jong, Abdelhak Nouri, Matthijs de Ligt és Nusszair Mazraui.
Együtt játszottak a második csapatban, és öröm volt őket nézni. Nagyszerű srácok voltak, és érezni lehetett, hogy szeretik egymást, illetve jót akarnak egymásnak. Alig vártam a meccseiket, és ezzel mások is így voltak, mert egyre többen és többen jöttek ki, hogy megnézzék őket. Az ott töltött tizenkét idényem alatt nem láttam még egy ilyen elszánt baráti kört. Pontosan tudták, mit kell tenniük ahhoz, hogy elérjék a céljaikat.
Van de Beek rendszeresen odajött hozzám az edzések után, hogy adjak neki némi extra feladatot. Ilyenkor rövid mozdulatokat gyakoroltunk, próbáltam fejleszteni a mozgékonyságát. Nagyon odafigyelt magára, és külön foglalkozott vele Troy Douglas korábbi profi sprinter, aki ekkor az Ajax alkalmazásában állt. Van de Beek tudta, hogy mi a jó neki, ha javulni akar.
Olyan utat jár be, amilyet a fiataloknak meggyőződésem szerint be kell járniuk. Ne kerülj túl fiatalon külföldre, előbb győződj meg róla, hogy tényleg megvan-e benned minden szükséges tulajdonság, majd ne lépj le egy idény után. Ő betartotta ezeket. Olyan Ajaxban kezdte meg szereplését, amelynek jól ment a szekere, ezért nem is volt rákényszerítve, hogy gyorsan távozzon. A kezdetektől fogva magas szinten edzett és futballozott, és a továbbiakban is folyamatosan fejlődött. Az én szememben ez a legnagyobb erénye: pontosan tudja, hogy mit csinál, és nem hagyja magát eltéríteni.
A pályán gyakran kegyetlen, hiszen nyerni akar, a magánéletben viszont nagyon kedves. Megmutatta, milyen gondos tud lenni, miután Abdelhak Nouri szívleállása agykárosodást okozott 2017-ben. Közeli barátok voltak, csapattársak éveken át, látszott, hogy rettenetesen megérintette az eset. Nagyon megviselte, még ha ez nem is feltétlenül mutatkozott meg a teljesítményén.
Az Ajaxban többször is előfordult, hogy nem került be a csapatba, mert hatalmas verseny zajlott a középpályáért. Ő azonban nem is foglalkozott ezzel, gyakorolt tovább, e hozzáállás miatt jutott ilyen messzire.
Akkor a legjobb, ha középen lép pályára. Támadó középpályásként is megállja a helyét, de nem tipikus tízes játékos. Mindig olyan benyomást kelt, mintha épp a legjobb helyen volna, és csodálatosan olvassa a futballt. Keveseknek van ennyire pontos intuíciója, hogy mikor kell megkezdeni a futást. Ebből a megközelítésből nézve remekül focizhat együtt egy csatárral, aki helyet készít neki, hogy meglódulhasson. Van de Beek nem az a típus, aki lehagy öt-hat védőt, majd egyedül eldönt egy mérkőzést, de ha jó posztra teszik be, igazi klasszis lehet.
Szerintem feküdni fog neki az angol labdarúgás, és azt hiszem, nagyon jó döntést hozott, amikor a Manchester Unitedot választotta. Olyan társakra talál majd, amilyen ő maga is, emiatt teljesít majd jobban, ahogyan a Barcelonában vagy a Real Madridban tette volna.
A vörösebbik manchesteri csapat nagyon sokat változott az utóbbi időben. A játékstílus fekszik majd Van de Beeknek, és sokak reményét beváltva a támadó középpályás csodákat vihet végbe.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)
