Szöveg Huw Davies További Interjúk Marcus Alves, Felipe Rocha Fordítás Hujbert Gellért
Az angol focisták nem vonzóak. Na nem mintha csúfabbak lennének, mint más nemzetek játékosai, de ha azt nézzük, hogy mekkora hatással van az importáru az angol kultúrára, onnantól, hogy David Ginola a L’Oreallal csinál tévéreklámokat, odáig, hogy húsz évvel később Paul Pogba a croydoni előadóművész Stormzyval dolgozik együtt, akkor bizony eléggé egyoldalúnak tűnik a mérleg. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha brazil fociőrültek tucatjai neveznék el a gyereküket a lapátfülű angol gólvágó, Gary Lineker után. Nevetséges, nem igaz?
Nos, 606 brazil állampolgár viseli a Lineker nevet, és mind 1980 utáni születésűek. A Lineker az ötezer-ötszáztizenegyedik legnépszerűbb név Brazíliában, és bár ez nem tűnik jelentősnek, azért érdekes, hogy mit keres egy angolszász vezetéknév, aminek a jelentése „lenvirág”, egy portugálajkú ország keresztnevei között. A Leicester valaha volt legkiválóbb csatára (leülsz, Emile) akaratlanul is kölcsönadta a családnevét több száz brazil nőnek és férfinak, köztük egy queer nemű popsztárnak, továbbá az Inter-középpályás Felipe Melo fiának.
És ők is fociznak ám. A goiasi csapatban, az Aperecidensében ott játszik egy Liniker nevű középpályás, de egy Lyneeker nevű félreírási borzalom Albániában is játszik.
„Egyszer játszottam egy Liniker nevű fickó ellen – meséli a FourFourTwo-nak a Pinheirense középpályása, Lineker Augusto. – Az újságírók azt kérdezgették, rokonok vagyunk-e.”
De nem csak Gary Lineker honosított meg európai nevet a legtöbb focirajongó hazájában. A brazil pályákon előfordulnak többek között a Raikard, a Rudigullithi, sőt a Charles Miller nevek is, ez utóbbi az ország futballkultúrájának atyja tiszteletére. Bebeto babaringatós gólöröme az 1994-es vébédöntőn egy Mattheus nevű kisgyerektől eredeztethető, akit Lothar után neveztek el, és aki most, huszonkét évesen az Estorilban játszik, a portugál első osztályban. Igen, az olyan régen volt.
A világ többi része pont fordítva csinálja. Radamel Falcao a brazil Falcaóról kapta a nevét, az amerikai csatár, Edson Buddle a nagy Pelé teljes neve után kapta a nevét (az apja úgy vélte, ha simán Pelének nevezi, az túl feltűnő lett volna). A dél-afrikai válogatott valaha volt legfiatalabb játékosa, Rivaldo Coetzee pedig nem sokkal az 1996-os olimpia után született, és a brazilok bronzérmének tiszteletére három brazil játékos után kapta a Rivaldo Roberto Genino Coetzee nevet (a Genino a Middlesbrough-ban játszó Juninhóból ered).
Enzo Zidane
De nem csak brazilokat és jövendőbeli focistákat neveznek el híres játékosok után. Szerte a világon sok-sok szülő egy-egy emlékezetes gólt maga elé képzelve írja alá az anyakönyvet, és sejtelmük sincs arról, milyen hatással lesz ez a gyerekre. Amikor Kevin Keegan 1977-ben a Hamburghoz szegődött, ugrásszerűen megnőtt a Kevinek száma Németországban, és a divat csak akkor halt el, amikor húsz évvel később a név kezdett egyet jelenteni a tanulmányi alulteljesítéssel.
Tényleg arra lettek ítélve szegények, hogy névadójuk árnyékában éljenek? Vagy ezzel pont kiválasztottakká váltak? Végül is, mit számít a név?
A közszereplők, hírességek vagy akár kitalált személyek utáni névadás nem újkeletű jelenség. A Trónok Harca sorozat felelős a sok Arya (280 újszülött csak 2015-ben Angliában és Walesben), Khaleesi (68 újszülött), és Tyrion (14) felbukkanásáért, de a Wendy név is az ötvenes-hatvanas években terjedt el a Disney Pán Péter-feldolgozásának megjelenése után.
Az individualizmus már a tizenkilencedik században erősödött, a huszadik századra pedig kivirágzott. Új nevek kezdtek megjelenni a köztudatban, és lerombolták a kötött, unalmas elnevezési szokásokat, amelyek alapján például Angliában 1610-ben a fiúgyermekek 44 százaléka a John, a William vagy a Thomas nevet kapta. Ha volt is olyan Jakab-korabeli kölyök, akit Mavericknek hívtak (amely név ma népszerűbb, mint a Steve), azt nem jegyezte fel a történelem.
A labdarúgásban is megjelentek az új nevek, amit a multikulturalizmus csak erősített. Angliában például a Raheem vagy a Jonjo, és leváltották az olyan prózai neveket, mint amiket például az első válogatott tagjai viseltek: Reginald, Frederick, William, Harwood, Arnold, Charles, Charles, Charles, Cuthbert, Robert és John. A tizenkilencedik században mondjuk voltak olyan válogatott játékosok is, mint Pelham van Donop vagy Segar Bastard, szóval talán nem volt olyan siralmas a helyzet.
Mára már sok focista viseli más játékos nevét. Dennis Bergkamp közismert példa, hiszen azért kapta ezt a nevet, mert az apja rajongott Denis Law-ért (viszont úgy érezte, egy „n”-nel a név túl nőies). Az idősebb Bergkamp nyilván nem is gondolta, hogy sarja egyszer majd a saját jogán is világklasszis játékos lesz. Akkor most merő véletlen, hogy egy focista nevét viselő gyermek sikeres lesz a pályán, vagy inkább inspirálóan hat a név? Esetleg a névadás maga egy olyan családi háttérre enged következtetni, ahol a játék iránti szenvedély ösztönzi a gyermeket a sportpályafutásra?
„Mindig is ott volt az életünkben a futball – mesélte Edson Buddle, az Egyesült Államok válogatott játékosa 2010-ben, aki Pelé keresztnevét viseli. – Apám nem erőltette a dolgot. Láttam, hogy ő és a barátai mennyire rajonganak a fociért, és én követtem őket.” Edson apja, Winston Buddle így magyarázta a névválasztást: „A pozitív név pozitív eredményeket hoz. Ezért választottam az Edson nevet, hogy szerencsét hozzon.” Nyilván a latin mondás járt a fejében: Nomen est omen – a név kötelez. A mondás Plautus Persa című darabjából származik, ahol egy bizonyos szolga azért jó vásár, mert Lucrisnak (vagyis Jövedelemnek) hívják, és hát a név, mint talizmán, magával hozza a szerencsét. Milyen elbűvölő.
De milyen érzés lehet Pelé nevével felnőni? Az Edson legalább nem olyan nyilvánvaló, mint oly sok focistáról adott név. Van olyan, akit nem is zavar.
Thierry arsenalos sikereit több tucat róla elnevezett gyerek követte
„Sosem éreztem úgy, hogy meg kellene felelnem a nevemnek; igazából pont fordítva van – magyarázza a venezuelai Overath Breitner da Silva Medina. A 27 éves középcsatár, aki a portugál másodosztálybeli Uniao Madeirához való igazolása előtt a brazil Santos-ban játszott, két nyugatnémet focistáról kapta a nevét az 1974-es válogatottból, akik tizenöt évvel azelőtt nyertek világbajnokságot, hogy ő egyáltalán a világra jött.
„Egész pályafutásom alatt motivált a dolog – mondja Breitner a FouFourTwo-nak. – Profi játékosként nemcsak a játékomról, a nevemről is ismernek. Nem az a tipikus dél-amerikai név. Az a vicces, hogy még a tanáraim sem tudták rendesen kiejteni.
Mikor kölyökként megkedveltem a focit – meséli –, apám felvételeket mutatott nekem Wolfgang Overathról és Paul Breitnerről. Nyilvánvalóan nagy rajongója volt a német válogatottnak. Megnézette velem, hogyan játszott az a csapat, ami megnyerte a vébét, és teljesen le voltam nyűgözve. Breitner és Overath igazi világklasszisok voltak, legendák. Kár, hogy nem akkor éltem, amikor ők.” Vajon ha így lett volna, mi lenne Breitner neve?
Talán a magabiztosság, amit az ad, hogy két bajnok nevével írsz alá, hatással volt a teljesítményére. Talán ezért van, hogy fivérével ellentétben Breitner profi focista lett, pedig ő is a Santos ifjúsági csapatában játszott. Talán a Roberto Prosinecki da Silva Medina nem olyan inspiráló név.
Bár maga Breitner nem érzi tehernek kapott nevét, az, aki adta neki, talán tartott ettől. Ahogy Winston Buddle is inkább az Edson mellett maradt a Pelé helyett, úgy Breitner apja is inkább elvetette az eredeti ötletét, hiszen lehet, hogy egy kis Beckenbauernek túl nagy felelősség lett volna megfelelni a névnek. És ez valószínűleg így is van.
Lineker Augusto da Silva Matos 1992 július 13-án született, pár hónappal az után, hogy a brazil válogatott barátságos mérkőzésre utazott Angliába. Névadója azt a meccset sohasem felejti el.
Amikor Gary Winston Lineker a büntetőponthoz lépett, már csak egy gólra volt szüksége, hogy megdöntse Bobby Charlton negyvenkilenc gólos rekordját az angol válogatottban. Egy olyan siralmas Panenka-tizenegyessel próbálkozott, hogy a labda szinte a földön gurult. Mire a labda szinte percekkel később a kapuhoz ért, Carlos, a kapus kényelmesen meg tudta fogni. Lineker sohasem döntötte meg Charlton rekordját. Otthon, Brazíliában egy jövendőbeli apuka nyilván épp várandós feleségének mentegetőzött a tévé előtt: „Izé, általában nem ilyen béna, de tényleg!”.
Ha a különösen körmönfont trollkodás nem jöhet szóba, akkor miért is nevezték Augustót a szülei Linekernek? „A Lineker egy gyönyörű név, Gary Lineker pedig egy fantasztikus középcsatár volt, de azért ez csak egy név volt a kilenc-tíz lehetségesből – magyarázza az apa, Zé Augusto. – A listán volt még pár olasz játékos, mint Tardelli, Gentile, vagy Altobelli, de volt egy svéd is, Larsson. Úgy gondoltam, úgyis focista lesz belőle, akkor már adjuk neki egy focista nevét!” Amikor elkezdtem vele edzeni, rögtön tudtam, hogy futballista lesz, és az is lett.
Én is fociztam, akkor tettek meg csapatkapitánynak amikor Gary Lineker hat gólt lőtt Mexikóban, az 1986-os vébén. Nagyon jól játszott, még mindig emlékszem a góljára, ami meggyőzött arról, hogy azt kívánjam, a saját fiam is ilyen jól játsszon. Nála a labda, fut, kicselez két-három védőt, megáll, és gyönyörű gólt rúg.” Szóval mégsem a félresikerült Panenka után adták a nevet.
Az ifjú Lineker Augustót csak egy dolog bántja. „Miért hagyta le a nevemről a „Gary”-t? – teszi fel a kérdést a FourFourTwo-nak adott interjúban. Az édesapja szerint úgy a neve már túl hosszú lett volna. Nem mintha az sokat változtatna.
Law inspirálta Bergkamp keresztnevét, amihez az apja hozzátett egy „n”-t, hogy „férfiasabb” legyen
„Van egy könyvem Lineker pályafutásáról, többször is elolvastam – avat be minket a részletekbe a brazil Lineker. – Tudni akartam, honnan jön a nevem. Sokan ki sem tudják ejteni: az apósom Heinekennek hív!
Nagyon örülök, hogy Gary Linekerről neveztek el, régi vágyam, hogy találkozzam vele, nem is tudom, hogyan reagálnék. Szerencse, hogy én születtem elsőnek, az öcsémet Leandrónak hívják. Apám és anyám megegyeztek, hogy az első gyereket apám nevezi el, a másodikat anyám.”
„Az anyjának először nem tetszett – teszi hozzá nevetve Zé Augusto –, ő brazil nevet akart. De nálunk én vagyok a főnök!”
Úgy tűnik, ez sem szokatlan. Radamel Falcao, a Monaco csatára elárulta, hogy édesanyjának nehezére esett a gyerekét egy brazil focistáról elnevezni, de az édesapja „úgy intézte”, hogy így legyen. „Beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy futballistáról nevezzük majd el a fiunkat – ismeri el a venezuelai Breitner is. – Én szívesen tenném, de a feleségem nem ilyen lelkes.”
„Apám már kitalálta, mi lesz a nevem, anyámnak nem volt sok beleszólása” – meséli a brazil Diego Maradona. Bizony, a brazil Diego Maradona, aki tavaly fivéreivel, Rivelinóval és Plaitivel együtt az angol Corinthian Casualsben játszott tét nélküli meccseket. „Amikor úgy mutatkozom be, hogy: Diego Maradona, senki sem vesz komolyan. Folyton meg kell mutatnom a papírjaimat.” A híres név tehát nem mindig célravezető.
Nincs rá bizonyíték, hogy a szokatlan név bármilyen társadalmi hatással járna. Dr. Martin Ford fejlődés-pszichológus szerint „a névnek csak addig van jelentősége, amíg nem tudunk semmi mást az adott személyről a nevén kívül. Ha már az arcát is ismerjük, máris kevesebb súlya van a nevének. Ha több dolgot tudunk meg róla, a céljairól, képességeiről, a név teljesen jelentőségét veszti.” Igazság szerint kutatások utalnak rá, hogy a szokatlan névvel bíró emberek nagyobb önuralommal rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban ellenvéleményt fogalmaz meg Johnny Cash A Boy Named Sue (Egy Zsuzsi nevű srác) című dalában.
Mégis Németországban több sajátos jel is arra utal, hogy sokat számít, kit hogyan hívnak. A Kevin népszerű név lett Németországban, miután Kevin Keegan a Hamburghoz igazolt, három évvel későbbi távozásakor viszont ez az arány visszaesett. Ismét felkapták a nevet 1990-ben, a Reszkessetek, betörők című film megjelenésekor, amiben Macaulay Culkin a csapdák ifjú mesterét, a betörők rémét, Kevin McAllistert alakította. 1991-ben a Kevin volt a legnépszerűbb fiúnév Németországban. Később azonban elkezdték az alsó osztályba tartozás jeleként kezelni, olyannyira, hogy az Oldenburgi Egyetem 2009-es kutatása szerint az általános iskolai tanárok tudat alatt előítéletesek a Kevin nevű diákokkal szemben. Jelenleg a 250 legnépszerűbb névbe sem tartozik már bele.
Ki tudja, mi vár arra a 117 angol gyerekre, akik Ronaldo féléves unitedos szereplése alatt a Cristiano nevet kapták. A Thierry név is felkapott lett Henry Angliában töltött ideje alatt: míg korábban évente öt-hat gyermeket jegyeztek be ezen a néven, 2003-ban és 2004-ben, az Arsenal verhetetlen éveiben ez a szám száz fölött volt.
Számos negyvenes német férfi köszönheti a nevét Kevin Keegannek
Hollandiában Jari Litmanen hatása sokkal tovább tartott. 1992 előtt nem is volt ilyen név számon tartva Hollandiában, mielőtt a finn mester a Myllykosken Pallo-47-től az Ajaxhoz igazolt volna. 1994-ben már 74 holland babát neveztek el Jarinak; 1996-ra az Ajax két egymást követő BL-döntőbe is bejutott, a Jari nevű babák száma pedig évi 205-re emelkedett. Most, húsz év elteltével még mindig elég népszerű név: 2016-ban 78 bejegyeztetés történt.
Manapság a focisták körében dívik leginkább, hogy kedvenc játékosukról nevezik el gyereküket: végül is Cristiano Ronaldo is Cristiano Ronaldónak nevezte el a fiát. Tavaly Javi Marquez, aki akkor a Granadánál játszott, Modricnak keresztelte el a fiát, ami biztos kellemetlen perceket okozott, amikor pályára került Luka Real Madridja ellen. Az egyiptomi hátvéd, Ahmed Nabil fiát Özilnek hívják, a Watford védőjének fiait pedig Daninak és Xavinak, míg Daryl Vlaar, az Aston Villa egykori középhátvédjének fiait Shane-nek és Xavinak. Úgy tűnik, a 2010-es vb-döntővel jól befutottak a spanyol játékosok.
És persze ott van Enzo Zidane esete.
Az uruguayi Enzo Francescoli csak egy idényt töltött Marseille-ben, az 1989–90-eset, de ez is elég volt, hogy kivívja egy ifjú Olympique Marseille-szurkoló, egy bizonyos Zinédine rajongását. „Leutánoztam – mesélte később Zizou. – Megpróbáltam minden mozdulatát lemásolni. Mindent úgy akartam csinálni, ahogy ő. Tényleg mindent.” Különös véletlen, de az Egyedülálló nő megosztaná című könyv is ebben az évben jelent meg (amelyben egy nő lemásolja a szobatársa minden szokását).
Francescoli olyan mértékben befolyásolta Zidane játékát, hogy a francia a 2006-os vb-n még Enzo piros lapos mellbefejelését is újrajátszotta az 1987-es Copa América döntőjéből, de ezzel még nincs vége. 1995 márciusában megszületett Enzo Zidane Fernández.
Egy évvel később Zidane végre találkozhatott példaképével az Interkontinentális Kupa döntőjében, amikor a Juventus és a River Plate összecsapott. Zidane-nak elállt a szava a megtiszteltetéstől. „Hozzám ért, és azt mondta, el sem hiszi, hogy én vagyok az” – meséli Francescoli. Amikor viszont Zidane elmondta Francescolinak, hogy róla nevezte el a fiát, az uruguayi játékoson volt a megdöbbenés sora.
A meccs után Francescoli a francia válogatott és jövőbeli vb-győztes játékosnak adta a mezét. Hogy mi lett vele, azt mindenki döntse el maga: Zidane azt vallja, hogy a kis Enzónak adta, hogy aludjon benne; Zizou felesége azonban, mint egyike azon nőknek, akiket belerángattak abba, hogy a gyereküket játékosokról nevezzék el, egészen mást állít.
Zidane a legidősebb fiát saját példaképéről, Enzo Francescoliról nevezte el
„Zinédine Francescoli mezében feküdt le aludni – meséli a kis Enzo édesanyja. – Meg kellett kérnem, hogy vegye le.”
Enzo Fernández most a Real Madridban játszik, az apja felügyelete alatt. Az nem elég azonban a futballistasághoz, hogy egy világklasszisról vagy elnevezve.
Vegyünk egy utolsó példát. Leicesterben született egy fiú, akit a nagy brazilról, Rivelinóról neveztek el, bár némi módosítással, Revelinónak. Sosem lett belőle profi labdarúgó. A fivére, egy bizonyos Emile Ivanhoe Heskey viszont annál inkább. Hát számít az a név?
Hogy mit mondtál rám?!
Amikor a román Ciprian Marica 2013-ban a Getaféhoz került, kisebb gondja akadt: a vezetékneve egy homofób gúnyolódást jelent spanyolul…
Tudtad, mit jelent a neved spanyolul, mielőtt odakerültél? Jelentett ez korábban bármi nehézséget?
Igen, tudtam, de ez korábban nem jelentett problémát. Nem emlékszem, mikor jöttem rá, de nem zavart túlzottan. Nem tudtam volna változtatni rajta, gondoltam, akkor nem is érdemes foglalkozni vele.
Sokat sértegettek emiatt a rajongók a La Ligában? Hogyan dolgoztad fel?
A saját rajongóim semmiképpen sem. A Getafénak fantasztikus szurkolótábora van, egy rossz szót nem hallottam tőlük, ami bántó lett volna. Volt mondjuk egy vicces eset, amikor egy kávézóban meg kellett mondanom a nevem, hogy ráírhassák a papírpohárra, én meg reflexből rávágtam, hogy: Marica! A pultos elnevette magát, én is nevettem egy jót, aztán ki-ki ment a dolgára.
Igaz, hogy megváltoztattad a nevet a mezed hátán, hogy ne akadjanak fenn rajta? Segített?
Igen, az első naptól a keresztnevemet, a Cipriant hordtam a hátamon. Nem mintha féltem volna, de kerülni akartam a felhajtást. Oda van irántad minden tisztelet, ha valahányszor megjelensz, csak provokálsz. A Getafe minden meccsén fantasztikus volt a hangulat a lelátón, és sohasem éreztem, hogy a nevem miatt zaklatnának. Amíg Spanyolországban voltam, senki sem tanúsított irántam a nevem miatt homofób viselkedést.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. júniusi lapszámában.)
