Berlusconi, Balotelli és Boateng összefogott: irány a Serie A!

Szöveg Chris Flanagan Interjúk Emanuele Giulianelli

Silvio Berlusconi 2018 szeptemberének egyik napján éppen Milanótól nem messze, Arcoréban ebédelt. A nyolcvanas éveiben járó politikus több mint egy éve adta el a Milant 740 millió euróért egy csapat kínai befektetőnek, miután 31, többségében dicsőséges esztendőn át volt a Rossoneri elnöke. Úgy tűnt, a háromszor megválasztott miniszterelnök végre belefáradt a bunga-bungába.

Aznap azonban vendéget várt: Adriano Gallianit, egykori jobbkezét és vezérigazgatóját a Milannál, nem mellesleg jó barátját. Ebéd közben Galliani elejtett néhány hírmorzsát. Na nem a Milanról, hanem a Monzáról, amelynek magánemberként szurkolt. „Ebéd közben megemlítettem, hogy a Colombo család el akarja adni a klubot – mondta később Galliani. – Semmi másról nem szóltam. Az étkezés végén az asztaltársasághoz fordult és megkérdezte, mi lenne, ha megvennénk a Monzát. Mindenki benne volt. Berlusconi hozzám fordult, és azt mondta: »Adriano, intézd el«. Másnapra megvettem neki a klubot.”

BASSETT-TŐL BERLUSCONIIG

Mindenkit meglepett, amikor Berlusconi megvett egy Serie C-ben játszó csapatot. A Milanótól nem messze, Monza városában alapított klub még csak az első osztályban sem játszott soha.

A Formula–1 Olasz Nagydíjnak otthont adó, nagyjából 125 ezres kisváros nem a labdarúgás, hanem versenypályája miatt vált ismertté az országban és világszerte. Fociklubjának legnagyobb érdeme egyben a legkülönösebb is: 1–0-ra megverte az akkor amatőr Wimbledont az 1976-os Angol-Olasz Kupa döntőjében, amit a két nemzet amatőr csapatainak rendeztek. Mielőtt régi stadionjukban, a Stadio Sadában kiálltak volna a Wimbledon és Dave Bassett ellen (akit ki is állítottak a meccs folyamán), kiejtették a Scarborough-t és a Stafford Rangerst.

A Monza, becenevén I Bagai („A Fiúk”) 1979-ben már közel járt ahhoz, hogy feljusson a Serie A-ba, de az utolsó meccsen kikapott a Pescarától. A nyolcvanas években több sikeres focista pályafutása is innen indult: itt játszott például Pierluigi Casiraghi és Luigi Di Biagio is.

„A Monza mindig is a Serie B és C között ingázott. Az volt a cél, hogy minél több fiatal focistának adjanak lehetőséget a játékra – magyarázza Anselmo Rabbiati, aki 1987-ben kezdett a klubnál, mielőtt a Fiorentinában, majd a Napoliban és az Interben is szerepelt volna. – Amikor én ott voltam, a Serie A azért tűnt olyan távolinak, mert a klub nem is keresett olyan játékosokat, akikkel feljuthatna. Mindent az ifjúsági csapatba fektettek, és ha sikerült kinevelni egy tehetségesebb játékost, azt rögtön eladták a nagyobb egyesületeknek.”

Még Patrice Evra is pályára lépett három meccsen a Monzában 1999-ben, bár a csapat akkor már nehéz időket élt: öt évvel később csődöt jelentett. Miután 2009-ben felvásárolta egy konzorcium, amelynek a Milan középpályása, Clarence Seedorf is tagja volt, továbbkerült Anthony Armstrong-Emeryhez. Amikor az angol üzletember vállalata összeomlott, a játékosok fizetés nélkül maradtak: Armstrong-Emeryt kétes ügyletei miatt 14 évre eltiltották a vállalkozói tevékenységtől. Honfitársa, Dennis Bingham egy kerek eurót fizetett a klubért, majd egy hónapon belül el is adta egy olasz csoportnak. A klub 2015 nyarán ismét csődöt jelentett: a Colombo család egy árverésen jutott hozzá a tulajdonjoghoz.

„Elszomorító volt látni, mennyit szenved a Monza, hogy milyen nehéz helyzetben van” – sóhajt Rabbiati.

A Monzának meg kellett járnia a poklot, mielőtt felemelkedhetett volna: lecsúszott a Serie D-be, és csak egy évvel azelőtt jutott vissza a harmadosztályba, hogy Berlusconi megvette volna a klubot. A kirándulóhajóénekesből politikussá lett üzletemberért rajongtak a milanói szurkolók: vezetése alatt a klub nyolcszor nyerte el a bajnoki címet, és ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Mindeközben növekvő népszerűségére építve háromszor indult sikeresen a miniszterelnöki pozícióért: 1994-ben, 2001-ben és 2008-ban.

Berlusconit mindig is botrányok övezték. Adócsalás miatt 2013-ban hat évre eltiltották a közügyektől, nem sokkal korábban pedig bűnösnek találták abban, hogy szexuális szolgáltatásokért fizetett egy kiskorú marokkói lánynak. Hedonista „bunga-bunga” partijai világszerte hírhedtté váltak.

Három éve, nem sokkal az után, hogy túladott a Milanon, Berlusconi ismét politikai gondokkal küszködött, amikor pártja, a Forza Italia leszerepelt a választásokon. „Azt hiszem, ideje visszatérnem Milanóba – mondta. – A politikai elemzők szerint összefüggés van a párt csökkenő népszerűsége és a Milan eladása között.”

Ehelyett mégis a Monzát vette meg. Utolsó éveiben a Milan tulajdonosaként már nem volt elegendő tőkéje ahhoz, hogy tartsa a tempót: Zlatan Ibrahimovic és Thiago Silva otthagyta a pénzt két kézzel szóró PSG kedvéért. Utolsó négy évében a Rossoneri nem jutott a hatodik helynél feljebb a tabellán. A Monzánál viszont a kevés is sokat ért.

Nagyravágyó tervei voltak: fel akarta juttatni a Monzát a harmadosztályból az elsőbe, először a klub történetében. Nem meglepő, hogy a megvalósításról is határozott elképzelései voltak.

„Összerakunk egy fiatal csapatot, csak olasz focistákból – magyarázta első sajtókonferenciáján. – És a hajuk is kulturált lesz, már találtunk is egy monzai fodrászt, aki ingyen vállalná a munkát. Semmi szakáll, semmi tetoválás, és senki nem fog fülbevalóval vagánykodni. A pályán ők lesznek a fair play mintaképe, ha szabálytalankodnak, bocsánatot fognak kérni, és a bírókkal szemben is úriemberként fognak viselkedni. Ha autogramot kérnek tőlük, nem firkálnak, hanem normálisan leírják a nevüket. Kifogástalanul és elegánsan fognak öltözködni. Teljesen mást szeretnék itt látni, mint amilyenné a modern futball vált.”

„SEMMI SZAKÁLL, SEMMI TETOVÁLÁS, ÉS A HAJUK IS KULTURÁLT LESZ, MÁR TALÁLTUNK IS EGY MONZAI FODRÁSZT…”

Jól ismert karizmáját kihasználva az öltözőben is beszédet mondott a játékosoknak. „Akik hisznek, győznek – jelentette ki. – Higgyetek hát, amikor a pályára léptek, és győzzetek legalább három gól különbséggel.”

A hajzatában korlátozott Galliani, becenevén (az Addams Family egyik szereplője után) „Fester bácsi” lett a klub vezérigazgatója. „Mindig is monzás voltam. Csak harmincegy évig kölcsönben voltam a Milannál” – mondta nevetve Berlusconi szárnysegédje.

Egy hónappal később, amikor az új vezetőség ellenére az első öt mérkőzést elvesztette a csapat, Cristian Brocchit ültették a kispadra vezetőedzőnek. A 45 éves tréner három éven át volt a Milan védekező középpályása, ahol ezután az ifjúsági csapat szakvezetőjeként dolgozott, mielőtt egy ideig a felnőttcsapathoz került volna. Az idény utolsó hét mérkőzésének idejére vette át a nagyokat Szinisa Mihajlovicstól. Ebben benne volt a Coppa Italia döntője is.

„A Monzának olyan vezetőedző kellett, aki olyan focit játszat, amit ismernek és szeretnek, ezért választottak. Ismertek már mint edzőt, és tudták, mit gondolok a futballról – így Brocchi. – Az első pillanattól az volt a cél, hogy feljussunk a Serie A-ba. Galliani úr szerelmes a klubba. Ötéves kora óta nekik szurkol, az anyukájával járt ki a meccsekre. Az első napunkon a csapat valahol a tizedik hely körül állt a Serie C-ben. Azt mondták, még ebben az idényben fel kell jutnunk a Serie B-be, vagy legrosszabb esetben jövőre, de utána rögtön irány a Serie A.”

A Monza a 2018–19-esben idényben a tabella alsó feléről az ötödik helyre kapaszkodott. Galliani a januári igazolási időszakban harminc szerződést intézett (16 érkező és 14 távozó játékossal), hogy összerakják az új csapatot. Az idény második felének lendületével beküzdötték magukat a rájátszásba, de a negyeddöntőben vesztettek az Imolese ellen.

„Mindent egyszerre akartunk elérni egy idényen belül, de nehéz valamit egyik napról a másikra létrehozni” – emlékezik Brocchi, aki azt is elárulta, hogy a meccsek előtt Berlusconi fel szokta őt hívni néhány bátorító szóval.

„A Coppa Italia harmadosztályának döntőjében is kikaptunk, amikor a Viterbese Castrense fél perccel a vége előtt rúgott még egy gólt, ami mindenkit elkeserített. De ezek voltak azok a pillanatok, amelyek segítettek felkészülni a következő idényre. Az első meccsünket meg is nyertük, és azóta csak megyünk előre.”

Miután védvonalukat megerősítették a Milan és a Liverpool korábbi hátvédjével, Gabriel Palettával, valamint az egykor a Leedsben játszó Giuseppe Belluscival, a Monza 16 pontos előnyre tett szert a Serie C élén, mielőtt a koronavírus februárban megálljt parancsolt az olasz labdarúgásnak.

A Fiúk a huszonhét mérkőzésből csak kettőt veszítettek el. Olyan tempóban törtek előre, hogy amikor a szövetség befejezettnek nyilvánította a Serie C idényét, a klub automatikusan feljutott. „Elismerésem a csapatnak, az edzőknek, a vezetőedzőnek, és egy kicsit magamnak is” – nyilatkozta saját vállát veregetve a mindig szerény Berlusconi, miután bejelentették a Monza diadalát.

JÖHETNEK A NAGYFIÚK

Azután, hogy bekerült a Serie B-be, a Monza nagy erőkkel nekifeszült a 2020–21-es idénynek. Nagyban kellett gondolkodniuk (nem mintha eddig nem így tették volna). Galliani korábban már megpróbálta elcsalogatni Kakát, a Rossoneri legendáját, aki visszavonult, sőt tett egy merész ajánlatot Ibrahimovicnak is, amikor az távozott az LA Galaxytől. 2010-ben már sikerült megszereznie őt egyszer a Milannak, de ez alkalommal a feladat túl nagynak bizonyult: a svéd csatár inkább Milánóba tért vissza.

Közvetlenül az idény kezdete előtt a Monza még megjátszotta a nagy dobást: megszerezte Kevin-Prince Boatenget, aki korábban a Barcelona, a Tottenham, a Portsmouth és persze a Milan színeiben is játszott, az utóbbi klubbal 2010–11-ben a bajnokságot is megnyerte. A 33 éves középpályás az előző idényt a Fiorentinánál és a Besiktasnál töltötte.

„Hogy hogyan győzött meg Berlusconi? – magyarázta egy interjúban a tizenötszörös ghánai válogatott. – Felhívott, és azt mondta: »Fiam, gyere haza!«. Nem is kellett többet mondania.”

Persze Boateng tele van tetoválásokkal, szakálla is van, és se nem fiatal, se nem olasz, de Berlusconi már rég túltette magát az első sajtótájékoztatón tett ígéreteken.

„Tényleg csak olaszokból álló csapatot akartam, aztán Galliani emlékeztetett a három hollandra a Milannál” – magyarázta Berlusconi, Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard legendás triumvirátusára utalva.

Berlusconi pénzéből nyáron a klub tizenhárom játékost vásárolt: négymillió fontot fizetett Mirko Maricért az Osijeknek, megvette Carlos Augustót a Corinthianstól, és megszerezte a dán Christian Gytkjaert, aki a lengyel első osztály legjobb csatára volt 24 góllal.

„Berlusconi legalább akkora drukker lett, mint én – mondta mosolyogva Galliani. – Mindennap felhív, hogy mi hír van a klubról. Legutóbb is azt hittem, azért hív, hogy leszidjon, mert elég sokat költöttem, de csak azt akarta kérdezni, mit tehetünk még, hogy megerősítsük a csapatot.”

Az újra átszervezett együttessel a Monza nehezen vetette meg a lábát a Serie B-ben: az első három meccsen döntetlent játszott, a negyediket elvesztette, nem sokkal később pedig maga Berlusconi is kórházba került koronavírus-fertőzéssel. Ahogy a 84 éves elnök felépült, úgy kezdett helyrerázódni a csapat is: Boateng góljával győzött a Cittadella ellen, a következő tizennégy meccséből pedig csak kettőt veszített el. Január közepére már feljutó pozícióban volt: a Serie B első két helyezettje feljebb lép, a rájátszásban pedig hat másik küzd meg a harmadik Serie A-s helyért.

Egyik legfrissebb győzelme egy hazai pályás 3–0 a Salernitana ellen, amit egy másik szalagcímes igazolásnak köszönhetett. Mario Balotelli klub nélkül maradt, miután az előző idényben kirúgták szülővárosa csapatából, a Bresciából: elmaradt az edzésekről és összeszólalkozott a tulajdonossal, Maddimo Cellinóval (aki néhány éve adta el a Leeds Unitedot). Azt pletykálták, hogy a brazil Vasco da Gama szeretné leigazolni, de a Monza előbb ért oda.

„Amikor Balotelli szabaddá vált, zöld utunk lett, és még az ügynöke, Mino Raiola sem kért jutalékot” – magyarázta Galliani.

A Boatenghez hasonlóan a harmincéves csatár már dolgozott Brocchival a Milannál.

„Balotelli tudta, hogy neki olyan edző kell, akit ismer, és mi szívesen fogadtuk – vigyorog Brocchi. – Amikor megjött, igazából nyugodtnak, sőt vidámnak tűnt. Sosem játszott még a Serie B-ben, nagyobb klubokhoz volt szokva, meg a válogatotthoz, de a sok felfordulás közepette elvesztette azt a közeget. Itt viszont rögtön munkába állt. Úgy döntöttem, azonnal pályára küldöm, amire senki sem számított, de amint megkapta a labdát, gólt lőtt.”

Balotelli négy perce állt be, amikor közelről bevágta a labdát a Serie B tabelláját addig vezető Salernitana kapujába. Néhány nappal később izomsérülés miatt ki kellett kicsit szállnia, de egy ilyen kezdést követően a Monza joggal bízik abban, hogy az idény második felében megtérül a két nagy igazolás. Decemberben Boateng volt a Serie B-ben a Hónap játékosa.

Amilyen arányban jelen vannak a Monzában a korábbi milanosok, nem csoda, hogy a Rossoneri szurkolóinak az érdeklődését is felkeltették. „Most már a Monzát is figyelemmel kísérik – mondja Vito Angele, a Milan Reports blog szerzője. – Silvio Berlusconi volt a Milan történetének legsikeresebb tulajdonosa. A Monza nagyon jól járt vele. Berlusconi mellett van miről álmodni. Fel akarnak jutni az első osztályba, de lehet, hogy a Bajnokok Ligája is összejön.”

„A MONZA MÁR EGYÁLTALÁN NEM A SERIE B-BE VALÓ: MEGÁLLNÁ A HELYÉT TÖBB SERIE A-S CSAPAT ELLEN IS”

Gianluca Zambrotta négy évig dolgozott együtt Berlusconival és Gallianival a Milannál. Szerinte történelmi jelentőségű siker várható.

„Jó kis történet. Örülök, hogy összejön nekik, hogy mindketten visszatérnek a futballhoz, ráadásul egy harmadosztályból jövő klubbal – említette a világbajnok hátvéd. – Szerintem még az idén összejön nekik az első osztály. A Monza már nem a Serie B-be való: megállná a helyét több Serie A-csapat ellen is.”

Szeptemberben a Monza ellátogatott a San Siróba, hogy játsszon egy barátságos meccset a Milannal: a következő idényben talán már élesben is találkozhatnak, amire nem volt példa, amióta a Rossoneri 1982-ben lecsúszott a Serie B-be. Arra a pillanatra büszke lesz majd Berlusconi és Galliani.

„Nem is vennék sálat a nyakamba. Az én szívem mindkét klubért dobog” – nyilatkozta erről nemrég Berlusconi.

„Elképesztő lenne a Milan ellen játszani” – álmodozik Davide Dell’Anna, aki tősgyökeres Monza-drukker létére most kénytelen otthonról nézni a meccseket, nem pedig 4000 másik drukker társaságában a 7000-es Stadio Brianteóban, mint tavaly. Reméli, hogy ha erre sor kerül, ott lehet a San Siróban.

„Régen, amikor a Monza épp messze játszott idegenben, a San Siróba mentem meccsre. A monzaiak többsége Milan- vagy Inter-drukker. Korábban jó, ha félig megtöltöttük a lelátót, bár az ultráknál mindig telt ház volt. Tízéves korom óta szurkolok a Monzának, és sosem voltunk olyan jók, mint most. Sosem jutottunk fel a Serie A-ba. Ha most sikerül, az lenne az eddigi legnagyobb diadalunk.”

Akik egykor itt játszottak, azok is szorítanak a klubnak. „Ebben a csapatban rengeteg a lehetőség – mondta Rabbiati. – Remélem, az idén végre sikerül nekik.”

Most Brocchin a sor, hogy megvalósítsa Berlusconiék álmát. Lehet, hogy túl nagy a nyomás?

„Sohasem kerestem kifogásokat – így a vezetőedző. – Az a feladatom, hogy feljussunk a Serie A-ba, ez az első perctől világos volt. Remek csapatunk van, a srácok éppen olyan határozottak, mint a vezetőség, tudják, hogy nagyon fontos célért küzdenek. Érdekes lesz, ha a következő idényben már a Milan ellen kell kiállnunk: már akkor is furcsa volt, amikor a Fiorentinánál vagy a Laziónál voltam, mert a Milan kilencéves korom óta fontos nekem. De az a célom, hogy ezzel adjak valamit a monzaiaknak, és a szurkolóknak, akik a Serie D-ben is kitartottak a klub mellett. Olyan álmokat valósíthatnánk meg, amely egyedülálló lenne a történetükben, hiszen még sosem játszottak a Serie A-ban. És a klub nem fog korlátokat szabni, elvégre miénk a világ legsikeresebb tulajdonosa. Ha feljutunk a legfelső osztályba, ott sem fogunk megállni.”

Miközben egész Olaszország lélegzetvisszafojtva figyel, egyvalamiben azért biztosak lehetünk: Silvio Berlusconival, Kevin-Prince Boatenggel és Mario Balotellivel a fedélzeten a Monza útja közel sem lesz unalmas.

Lehet készülni a tűzijátékra, főleg, ha igaznak bizonyul a legfrissebb hír: miszerint Franck Ribéry is Monzában folytatja.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi lapszámában.)