Interjú Felipe Rocha
A Tottenham szurkolói is elcsodálkoznak, ha azt hallják, hogy a klub egyik magasan jegyzett játékosa a londoni tömegközlekedést használja. Amikor 1997-ben bemutatták az újonnan kinevezett vezetőedzőt, Christian Grosst, előhúzta a bérletét, és azt mondta, reméli, ez lesz a jegy az álmaihoz.
Nem az lett, sőt tíz hónappal később távoznia kellett tréneri székéből. Szerencsére a Spurs legújabb tömegközlekedője sokkal jobb benyomást tett a klubra, és tovább is kitartott már a svájci menedzsernél.
„A londoni autósforgalom borzalmas – mondja Lucas Moura a FourFourTwo-nak, szinte pontosan az egyéves évfordulóján annak, hogy megérkezett a csapatba. – A londoni metróhálózat hatalmas kiterjedése viszont meglepett. London óriási, de bárhová eljuthatsz a metróval. Párizsban nem metróztam, itt viszont mindenhova így megyek.
Bár a földalatti nem megy el a Tottenham enfieldi edzőpályájáig, Moura elégedett környezetével. „Kiváló a hangulat a csapatban, jobb nem is lehetne – lelkendezik a 26 éves labdarúgó. – Mindenki barátságos. Akad néhány nagy mókamester, például Jan Verthongen, Erik Lamela vagy Moussa Sissoko. Őket nem lehet megállítani. Én is szeretek viccelődni, de hozzájuk képest csak egy szégyenlős kis figura vagyok. Inkább az a szerepem, hogy nevessek.”
Egy ideig nemcsak a tréfákkal volt így, és futball tekintetében is a háttérben maradt. Az előző téli átigazolási időszak utolsó napján szerezte meg a londoni csapat a Paris Saint-Germaintől, de a 2017–18-as idényben csak kétszer volt kezdő. Mostanra azonban türelemmel kivárta, hogy lehetőséget kapjon, és ez meghozta gyümölcsét, mert része volt néhány kulcsfontosságú pillanatnak, és tempót vitt a támadásokba.
Az idény elején két gólt szerzett az Old Traffordon, amikor a Tottenham 3–0-ra megverte a Manchester Unitedot. Ez a mérkőzés mindkét csapatnak megágyazott a következő idényre. Nem sokkal később a 85. percben egyenlített ki a Barcelona ellen a Bajnokok Ligájában, és ezzel csapata továbbjutott a kieséses szakaszba. Kicsit nehézkesen indult az élete Angliában, de a siker mostanra ott lapul a bérlettokjában.
Neymarral ünnepli a brazil U20-as válogatott sikerét 2011-ben
Korábban meséltél arról, hogy a környéketeken jellemző volt az erőszak, a bandaháború és a drog. Ismertél olyanokat, akik érintve voltak ebben?
Sao Paulo szegénynegyedében nőttem fel. Számos társadalmi és gazdasági probléma sújtotta a környéket. Vesztettem el barátaimat, akiknek a drog vagy az erőszak okozta a halálát. Láttam több rablást is, rosszfiúkat fegyverrel, és kínáltak fel nekem is drogot. Ilyen környezetben nőttem fel. Szerencsére a szüleimtől olyan nevelést kaptam, hogy ne keveredjek bele mindebbe. Az volt az álmom, hogy labdarúgó lehessek. Valahogy mindig is tudtam, hogy sikerülni fog. Példaképeim a nagy brazilok voltak, többek közt Ronaldinho, Ronaldo és Rivaldo. Az európai bajnokságokat nem nézhettem gyerekkoromban.
Az eddigi utolsó Sao Paulóban töltött idényedben Rivaldo csapattársa lehettél. Sokat tanultál tőle?
Hatalmas megtiszteltetés, hogy vele játszhattam, mivel élő legenda. Akkor már visszavonulni készült, de még így is jobb volt bármelyikünknél. Nagyon sokat tanultam tőle a pályán és azon kívül is, például a professzionalizmust, a passz tudományát, azt, hogy miként kell ellőni egy szabadrúgást. Csodálatos, hogy együtt vehettünk részt az edzéseken. Hálát adok a lehetőségért, hogy megismerhettem.
Hogyan jött a lehetőség, hogy 2012-ben a PSG játékosa legyél? Más nagy európai klubokkal is szóba hoztak, volt érted versenyfutás?
Ment a nagy találgatás, de a végén csak két másik ajánlat érkezett. Az egyik az Intertől, a másik a Manchester Unitedtól. Az Inter képviselői is felvették a kapcsolatot a brazil klubommal, de a Unitedhoz kerültem a legközelebb. Lényegében mindent megbeszéltünk, amikor az utolsó pillanatban felhívott Leonardo (akkoriban a PSG futballigazgatója – a szerk.), és beszámolt a klub ambiciózus terveiről. Arra készültek, hogy világklasszis játékosokat vásárolnak össze, és több brazil is a látómezejükbe került. Úgyhogy végül a francia klubot választottam. Elsősorban azért, mert úgy éreztem, könnyebb lesz beilleszkednem a honfitársaknak köszönhetően. Nem volt könnyű döntés, de végül öt gyönyörű évet töltöttem Párizsban, és sokat fejlődtem tudásban és emberségben is. Örökre hálás leszek a PSG-nek.
Pochettino szenvedélyes figura
Hosszú ideje barátok vagytok Neymarral. Emlékszel az első találkozásra?
Valóban régóta ismerjük egymást. Körülbelül hétéves lehettem, amikor először találkoztam vele. Futsaloztunk, de nem egy csapatban. Ennek ellenére jó barátok lettünk, amikor évekkel később profi vált belőlünk. Mindketten megfordultunk a brazil U20-as válogatottban, később a felnőtteknél is. Neymar nem sokat változott emberként, ezt bárki megerősítheti, aki ismeri. Barátságos és humoros volt. A legszebb emlékeket abból az időszakból őrzöm róla, amikor egy hónapot töltöttünk Peruban, és megnyertük az U20-as dél-amerikai kontinensviadalt. Amikor nem futballoztunk, kártyáztunk, vagy az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Nagyon megszerettem őt.
Gyakran beszéltek egymással? Nem ugrik át néha, hogy megnézze egy meccsed?
Eddig még nem jött. A naptár nincs a segítségünkre, nem találtunk még egyetlen időpontot sem, amikor sütögethetnénk. Eddig egyetlenegyszer jártam Párizsban azt követően, hogy Londonba költöztem, az is rövid kiruccanás volt. De rendszeresen beszélünk telefonon.
Miért nem ment jól a sorod a PSG-nél?
Nem mondanám, hogy nem ment jól, kimondottan pozitív tapasztalat volt. Ez volt az első otthonom Európában, és nagyon sokat tanultam. Emberként is értem, és labdarúgóként is jobb lettem. Az utolsó néhány hónap valóban nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Nem úgy hagytam ott a klubot, ahogyan ideális lenne. Néha még a cserék közé sem kerültem oda. Nem tagadom, ez valóban nehéz időszak volt, de szívesebben beszélek a jó élményekről.
Az ügynököd azt állította, hogy José Mourinho szívesen látott volna a Manchester Unitedban. Közel álltatok a megállapodáshoz?
Voltak ilyen pletykák, de amennyire én tudom, a United kölcsönmegállapodást akart. A Tottenham szerződést ajánlott, és ez kulcsfontosságú volt a döntésemben, szerettem volna tisztán látni a jövőmet. Örülök, mert jól döntöttem.
Ez a változás új kezdetet is jelentett?
Nagy ajándék az életemben, csodálatos pillanat a pályafutásomban. Sokat aggódtam az elején. Sosem felejtem el azt a percet, amikor megjelentem Londonban, hogy átbeszéljük az igazolás részleteit Mauricio Pochettinóval. Amikor véget ért a találkozó, már tudtam, ennél a klubnál szeretném folytatni. A Premier League-ben a legélesebb a verseny, kitüntetés, hogy megismerhetem közelről. Minden egyes meccsünkön fantasztikus a hangulat, hogy a csúcsklubokat és világsztárokat, akikkel hetente találkozunk, már ne is említsem. Igen, valóban új kezdet várt rám Londonban, mivel Franciaországban jó ideje nem játszottam már, és éreztem, hogy ott vége a történetnek. Itt azonnal megfogott az az egység, amit találtam. Mindenki szívélyesen üdvözölt, és az első naptól kezdve otthon éreztem magam.
Pochettino edzései legendásak. Mennyire találod nehéznek őket?
Tényleg nagyon intenzív tréningek. Szereti, ha a verseny dominál. Nincs olyan, hogy laza gyakorlás, és nem fogadja el, ha valaki nem ad bele mindent. Azt akarja, hogy a játékosai egyénileg is fejlődjenek, mert a csapat is ettől lesz jobb. Nagyon tisztelem őt. Az intenzív futball híve, és sokat követel a játékosaitól. Engem is arra kért, okosan sprinteljek, hogy megtaláljam az üres területeket. Arra, hogy ne várjam meg, amíg a labda talál meg engem, keressem én.
„Életem egyik legfontosabb találata” – góljával maradt életben a Tottenham a BL-ben
Csupán kétszer voltál kezdő az előző idényben. Nem volt nyomasztó érzés?
Mindenki szeretne ott lenni a pályán, de tekintettel kell lenni az edzőre és a csapattársakra is. Az idény közepén érkeztem, és a srácok kiválóan nyomták, amit kellett. Végül nem is jött rosszul ez a kis idő, mert megszokhattam mindent, ami fontos. Az első hat hónap éppen elég volt arra, hogy megismerjem Pochettino stílusát és a társakat. Ennek köszönhetem, hogy jól indult az új idény. Nem változtattam a tudásomon, inkább arról van szó, mit tehetek hozzá a csapathoz, miközben megtartom a saját alapvonásaimat.
Áttörésnek élted meg, amikor két gólt is szereztél a United ellen az idény elején?
Különleges mérkőzés volt az életemben, szép emlék. Csodálatos érzés, hogy kétszer is betalálhattam egy ekkora vetélytárs ellen. Értelemszerűen erőt meríthettem belőle, parádés érzés volt. Olyan sűrűn szeretném átélni, amennyire csak lehet.
Kiváló játékosok a társaid is. Ott van például Harry Kane, Szon Hung Min, Dele Alli, Christian Eriksen. Ki a legbrazilosabb?
Jó kérdés. Mindenkiben van egy kis brazil, Kane tehetséges csatár, aki a fizikalitást párosítja a technikával. Mindig jókor van jó helyen. Szerintem a világ három legjobb támadója közt tarthatjuk számon, talán ő a legjobb. Alli klasszikus brazil, olyan könnyűnek tűnik minden mozdulata. Elegáns, és nem fél az újtól. Eriksen tökéletes játékmester, gyorsak a gondolatai, ahogy a passzai is. Szon rendkívül tehetséges, páratlan, ahogyan mindkét lábát használja, még ma sem tudom biztosan, melyik az „igazi”. Mindegyikük nagy labdarúgó, megtisztelve érzem magam mellettük.
Mesélj a barcelonai egyenlítésről!
Az a meccs örökre él már a szívemben. A mérkőzés előtti estén szétnéztem a Camp Noun, és azt mondtam magamban, itt sosem szerezhetek gólt. Imádkoztam az Istenhez, hogy áldja meg a csapatunkat, és áldjon meg engem is. Azért ott motoszkált bennem, hogy lesz valami szerepem. Nem lehet szavakba önteni, milyen érzés ez! Maximális adrenalin, varázslat! Még ma is elérzékenyülök, ha rá gondolok. Eddig ez életem legfontosabb gólja.
Mennyire fontos szempont a Spurs életében, hogy bajnoki címet nyerjen? Meglehet ez a következő néhány idényben?
Nekem kiemelt fontosságú, hogy jöjjenek a sikerek. Sajnos kiestünk a hazai kupákból, és ez elég fájdalmas, de továbbra is harcolunk a Premier League-ben és a BL-ben. Nem könnyű egyik sem, de a labdarúgásban bármi megtörténhet. Csapatunk alkalmas a győzelemre. A Manchester City és a Liverpool hatalmas futballt játszik, de versenyben vagyunk. Lássuk meg, mi lesz májusban!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
