Bemutatjuk az angol futball verdacsászárát

Szöveg Alec Fenn Fotó Fabio De Paola

Hétfő reggel fél kilencre érkeztünk meg a nottinghami ipartelepre, Harewood műhelyébe. Kyle Walker (Manchester City) 200 ezer fontos Bentleyjét most fogják metál­feketére festeni: amire a védő kedden hazaér, a kocsi már otthon várja. Odébb egy Mercedes V-osztályú fényezését javítják, miután az új ablakok mellett olyan lámpát kapott, ami a felhőtlen égen ragyogó csillagokat idézi. A sarokban egy tűzpiros Ferrari vár a tuningolásra.

Mi persze vonattal jöttünk, ilyen autókról pedig álmodni sem merünk. Nem is az autók miatt jöttünk, hanem a Premier League egykori csatárához, aki góllövés helyett a játék legnagyobbjainak autóit tuningolja.

Tekintetünk most Marlon Harewood tekintélyes alakjára esik, aki 39 éves létére ránézésre ma is megállná a helyét a pályán.

A Nottingham Forest, a West Ham United és az Aston Villa egykori csatára széles mosollyal lép hozzánk, mint egy autókereskedő, aki mindjárt körbevezet minket a szalonjában, hogy aztán megkösse velünk a következő üzletét.

Már egy évtized is eltelt azóta, hogy Harewood megalapította vállalkozását, az AC13 Premiert: a cég a legdrágább sportautók tuningolásával és eladásával foglalkozik.

Üzlettársa egyben legjobb barátja is, a neve Andy Cole. Nem, nem a United egykori gólkirálya, hanem az a szerelő, aki annak idején beszerelte a hifit Harewood Fiat Puntójába, miután a Nottingham tizenhét éves tehetsége megszerezte a jogsiját. Az autók iránti közös rajongás hamar tartós barátságot szült, a szenvedélyükből pedig vállalkozást alapítottak, amely azóta rengeteg ötcsillagos ügyfelet szolgált már ki.

Walker mellett olyan sztárok fordultak Harewoodhoz az utóbbi időben, mint a vb-hős Harry Kane, John Stones és Fabian Delph, de járt már itt Stuart Broad, a krikettválogatott tagja és a világbajnok bokszoló, Carl Froch is. Tucatnyi aláírt és bekeretezett póló borítja a hullámlemezből épített falakat, olyan nevekkel, mint Joe Cole, Jack Butland vagy Mark Noble. Megrendeléseik pedig a csekélytől az elképesztőig terjednek.

„Építettünk már be PlayStationt, nyomtatót és kávégépet is az ügyfelek autóiba – mondja Harewood. – Nemrég nálunk volt a Manchester United egyik játékosának Audi Q7-ese. Újrafestettük, és új légterelőket kapott, utána teljesen átalakítottuk a belső teret, még az üléseket és a műszerfalat is. Izgalmas látni, milyen volt az autó korábban, és mi lesz belőle később.”

A mai játékosok által autóba építtetett ketyerék és kütyük fényévekre vannak a korábbi sztárok autóitól. Ryan Giggs egyik első autója egy egyszerű Renault Clio volt aranyozott fém alkatrészekkel, David Beckham pedig egy klasszikus türkiz VW Golfot vett, amikor még csak ifjonc volt az Old Traffordon, amibe később krémszínű bőr belső teret építtetett be. Nicky Butt Ford Orionnal, egy négyajtós családi autóval járt.

Harewood nosztalgiával idézi fel a régi szép időket. „Akkoriban egy játékos első autója egy hétköznapi Punto vagy Fiesta volt – magyarázza vigyorogva. – És legfeljebb nagy kerekekre vagy egy átfestésre költöttünk. A pályafutásom elején három Fiat Puntót vettem: a másodikba Andy szerelte be a tévét és egy videolejátszót, hogy tudjak benne filmet nézni.”

Sok olvasónknak nyilván eszébe jut az MTV autótuningolós reality show-ja, a Pimp My Ride, ahol az amerikai rapper, Xzibit és csapata hétköznapi autókat újított fel igen látványos eredménnyel. „Sokan jönnek ezzel a hasonlattal, és van benne valami” – nevet Harewood.

Félreértés ne essék, emberünk nem kezeslábasban, villáskulccsal a kézben, derékig a motorházban tölti mindennapjait. Cole intézi a vállalkozás technikai oldalát, míg Harewood a cég arca, aki állandóan életben tartja a kapcsolatait, hogy ne apadjon el a beáramló munka folyama. Még az autókat is ő viszi házhoz.

Harewood üzletének felemelkedéséhez elengedhetetlen volt a szájról szájra terjedő hír és a közösségi média. A vállalkozás Instagram-oldalán rengeteg fotó látható boldog sportolókról, akik újjászületett járgányaikkal pózolnak. Az oldalnak mostanra több mint 11 ezer követője van, akik között sok a labdarúgó és a híresség.

„Előfordul, hogy egy játékos vagy az ügynöke Instagramon veszi fel velem a kapcsolatot – mondja Harewood. – Van, hogy egy játékos, ha épp erre jár, beugrik egy szóra, és megbeszéljük, mit tudok ajánlani neki. Rengeteg cég akad, amely hasonló szolgáltatásokat nyújt, de a labdarúgók nehezen találnak olyat, akiben megbízhatnak. Én játszottam, ezért tudják, hogy nem fogom őket átvágni.”

Marlon is ettől félt, amikor huszonnégy éve először lépett be Cole nottinghami műhelyébe. „Imádom a zenét és az erős basszust – emlékszik vissza. – Olyan helybéli szerelőt kerestem, aki megbízható. Általában amint kiderül, hogy sok pénzem van, felmennek az árak. Szerencsére Andy elképesztő volt, és mindent elmagyarázott. Azonnal megtaláltuk a közös hangot.”

Mint amikor az ember egy régen hallott számot hallgatva felidézi az őrült fiatalságot, Harewood az autói mentén meséli el pályafutása sikereit és kudarcait.

„A legjobban az Audikkal jártam – mondja. – Két-három évente lecseréltem őket, és amíg azokkal jártam, rengeteg gólt rúgtam. Azok voltak talán a legjobb éveim.”

Persze nem minden autó hozott neki szerencsét. „Az ügynököm segítségével szereztem egy Porsche Carrera 4-et, de részletre vettem, és fél évvel később már egy nagyobb autóra lett volna szükségem. Bírságot kellett fizetnem, amiért a szerződéses idő előtt törlesztettem, és végül túl sok pénzembe került a dolog.”

Ezután jött az ötlet az AC13 Premier alapítására. „Olyan helyet akartam nyitni, ahol a labdarúgók elkerülhetik az ilyen felesleges ráfizetéseket – magyarázza. – A labdarúgók pályafutása nem tart sokáig, és eljön egy pillanat, amikor szükséged lesz arra a pénzre, amit a kocsidba fektettél. A megfelelő útmutatással el lehet kerülni az ilyen csapdákat.”

Harewood üzleti érzéke a rengeteg tapasztalaton és a szüleitől kapott értékeken nyugszik. „A labdarúgók buborékban élnek: három-négy éves szerződéseket kötnek, aztán harmincévesen elkezd gyengülni a lábuk, pedig abból élnek – mondja. – Szerencsére édesanyám és édesapám szigorúan neveltek. Amikor kicsi voltam, kevés pénzből éltünk, így megtanultam beosztani, amim van. Ezenkívül húsz évig ugyanazzal az ügynökkel dolgoztam, Phil Sprostonnal. Ő is játékos volt korábban, és sokat tanult a hibáiból, a tapasztalatait pedig átadta nekem. Az ő segítségével rengeteg pénzt spóroltam meg a pályafutásom alatt.

Most Marlon az, aki a pazarlás ellen prédikál a fiatal játékosoknak, bár elismeri: nehéz úgy a költés ellen szólni, hogy a hallgatóságának jóval mélyebb a zsebe, mint amilyen neki valaha volt.

„Egyszerűen túl nagy a versengés a mai fiatal játékosok között – érvel Harewood. – Jobb kocsit akarnak, mint a csapattársaik, de mi figyelmeztetjük őket, hogy nem érdemes átgondolatlan pénzügyi döntéseket hozni. A közösségi médiának is nagy szerepe van. Látják a vagány verdákat Instagramon, és ők is olyat akarnak. A profi foci buborékot képez köréjük, el sem tudják képzelni, milyen az élet azon kívül.

A legtöbb profi játékos már meg tud venni egy drága autót az első fizetéséből – folytatja. – Manapság, ha besétálsz egy öltözőbe, azt látod, hogy a srácok a közösségi médián szörfözve drága autókat meg más dolgokat nézegetnek, amit meg akarnak majd venni. Az én időmben minden pénzüket kicsalták a játékosokból, bele sem merek gondolni, milyen lehet most.”

Persze nem mindenki engedheti meg magának a legújabb autót. „A fizetés mindenkinél más – mondja Harewood. – Van, aki saját autót szeretne, van, aki csak lízingbe veszi. Van, aki hamar megunja, és egy év után lecseréli. Jack Butland, azt hiszem, hatszor fóliáztatta újra a kocsiját.”

Harewood gyakran küld WhatsApp-üzeneteket a korábbi és lehetséges ügyfeleknek az aktuális ajánlatokról. Az egyik legutóbbi ajánlat egy kicsinosított Ranger Rover Sportra szólt, évenkénti tízezer mérföldes futással, 3000 font kezdőrészlettel és 1344.57 font havi törlesztővel két évre, vagy 1208.33 font törlesztővel 30 hónapra. Amennyiben inkább 5000 font kezdőrészletet fizetne a vásárló, úgy a törlesztő-részlet 1255.3 font két évre vagy 1135.75 font három évre. A pontos értékek változhatnak az év folyamán, a futamidő lejártával pedig az AC13 Premier visszaveszi a járművet.

A játékosokat és egyéb üzletfeleket további ajánlatokkal is várják nagyobb járművekre, amelyek használatra kész irodával, televízióval, PlayStationnel vagy beépített wifivel vannak ellátva.

Bár a Ranger Roverhez hasonló összkerekes autók még mindig népszerűek a játékosok körében, a labdarúgó-kultúrában bekövetkezett változások hatással voltak a focisták autóira is.

„Ha egy játékos klubot vált, sokszor nem is költözik át – mondja Harewood. – Londonban maradnak, és autóval járnak dolgozni, mondjuk, Közép-Angliába. Van edző, aki szívesebben költözteti közelebb a játékosait, de sokan nem akarnak városról városra járni, mert a családjuk már letelepedett. Sokszor nagy távolságokat kell megtenniük az otthonuk és az edzőpálya között, úgyhogy népszerűek lettek a Mercedes V-osztályhoz hasonló autók, amelyek nagyobbak, kényelmesebbek, és van hely kinyújtani a lábat. Ha sofőrjük is van, csak beülnek hátra és lazítanak. Ha nekem lenne két-három meccsem egy héten, és folyton utaznom kellene, én is felvennék egy sofőrt, hogy ki tudjam pihenni magam.”

A leggazdagabbaknak kijáró extrák persze nem merülnek ki a tévékben, sötétített ablakokban és sofőrökben. Harewood csapata pedig minden igényt kielégít.

„Amikor a játékosok idehozzák az autójukat, gyakran megkérdezik, tudok-e valami jó tippet olcsó karórára, nyaralásra meg ilyesmi – mondja. – Egy ideig csak tanácsokat adtam, aztán rájöttem, hogy akár bővíthetném is ebbe az irányba a vállalkozást: elindítottunk a játékosoknak egy concierge-szolgáltatást.”

Az A13 csapata így új taggal bővült, aki a szolgáltatási ágazatot viszi: Ric Leighton, a walesi Premier League egykori játékosa térdsérülés miatt kénytelen volt otthagyni az aktív játékot, így csatlakozott Harewood vállalkozásához. Amióta velük van, az A13 számos rendezvényhelységgel kötött szerződést, például a londoni O2-val, így forgalomba hozatal előtt vásárolhatnak VIP-jegyeket nagyobb mennyiségben, amit aztán eladhatnak a játékosoknak.

„IGAZÁBÓL NEM IS HIÁNYZIK A FOCI, CSAK A RÖHÖGCSÉLÉSEK AZ EDZŐPÁLYÁN, DE SZERENCSÉRE ÚJ SZENVEDÉLYT TALÁLTAM, ÉS VAN CÉLJA AZ ÉLETEMNEK”

Persze ez a munka sem fenékig tejfel. Nemrég Leighton a hajnali órákban volt kénytelen telefonon tárgyalni a Wycombe csatárával, Adebayo Akinfenwával, aki épp egy menő dubaji klubba próbált VIP-jegyet szerezni. Volt olyan is, hogy egy egykori angol válogatottnak kellett megbízható szakembert szerezni, aki meg tudja javítani a garázskaput, amíg a játékos nyaral.

Feltesszük hát a kérdést: ezek nem olyan dolgok, amiket a játékosok maguk is el tudnának intézni? „A labdarúgóknak csőlátásuk van – mondja Harewood. – Semmi sem számít, csak az edzés, a meccsek, és hogy kipihend magad. Minden más csak zavaró tényező. Itt jön képbe a concierge-szolgáltatás: mi átvesszük ezeket a feladatokat, ők pedig koncentrálhatnak a játékra.”

Szeretné, hogy a jövőben az AC13 szép lassan kizárólagos szolgáltató lehessen a sportbizniszben. „Szeretnénk a klubok partnerei lenni – mondja. – Hogy minket hívjanak, ha egy játékosuknak segítségre van szüksége, mert csak most költözött Angliába, vagy csak nehezen alkalmazkodik az új közeghez. Új autó, új ház, üdülés: mindent elintézünk.”

Harewood igazi üzletember. Vállalkozásának köszönhetően képes volt zökkenőmentesen visszatérni a labdarúgásból a való életbe, és elkerülte a nyomasztó tehetetlenség érzését, amivel sok frissen visszavonult játékos küzd.

„Igazából nem is hiányzik a labdarúgás – ismeri be. – Azt hittem, hiányozni fog. A nálam tapasztaltabbak mindig azt mondták, addig játsszak, ameddig csak tudok, mert utána minden más lesz. Egyvalami hiányzik: a röhögcsélések az edzőpályán. Imádtam edzésre járni, de szerencsére új szenvedélyt találtam, és van célja az életemnek.”

Akkor nem ül át a műhelyből a kispadra, igaz?

„Szívesen lennék edző – mondja Harewood. – A pályám vége felé edzősködtem egy keveset, és elképzelhető, hogy ez is része lesz az életemnek, de attól függ, hogyan alakul az üzlet. A következő három-négy év kulcsfontosságú, utána majd eldöntöm.”

Azért néha még megjelenik a pályán. „Ha van egy szabad hét­végém, egy kis helyi csapatban játszom a haverokkal szombaton vagy vasárnap. Szoktam is néha gólt rúgni.”

A motor tehát dübörög. A pályán is, az utakon is.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)