Szöveg Chris Flanagan, Mark White, Ed McCambridge, Joe Brewin, James Andrew, L. Pap István
Aznap, amikor a Premier League végleg megváltozott, négy szuperhős mászott be Graeme Souness autójába a manchesteri repülőtér mellett.
Souness élvonalbeli edző volt akkoriban, most mégis csupán sofőrként hasznosította magát. Pini Zahava szuperügynök kért tőle szívességet, méghozzá azt, hogy vegye fel néhány ügyfelét, és vigye őket az Old Traffordra, hogy láthassák a Manchester United és a Real Madrid közötti BL-összecsapást.
„Próbáltam egy kicsit csevegni velük, de a mellettem ülő fickónak fogalma sem volt, hogy ki vagyok – idézte fel Souness később. – Éreztem, hogy szavak nélkül is azt üzeni, vezessek csak nyugodtan tovább.”
A Blackburn menedzsere akkor még nem tudta, ki a mellette ülő Roman Abramovics. A Manchester United 4–3-ra nyert 2003 áprilisában, de Ronaldo mesterhármasával a Real Madrid jutott tovább. Az orosz üzletember annyira belelkesedett, hogy odafordulva Avram Granthez közölte vele, akar magának egy csapatot.
Hamarosan a Tottenham Hotspur otthonába látogatott, de a White Hart Lane és környéke nem nyerte el a tetszését. „Rosszabb, mint Omszk” – mondta a sivár szibériai városra utalva, ahol volt egy kőolaj-finomítója. Az előkészületek titokban maradtak egészen addig, hogy július 2-án bejelentették, 140 millió fontért megvette a Chelsea-t Ken Batestől.
Alan Sugarhoz és Doug Ellishez hasonlóan Bates is a kilencvenes évek tipikus klubtulajdonosát testesítette meg, azaz egyszerű, rámenős és brit volt. A dolgok azonban változni készültek, méghozzá úgy, hogy a következő évtized jellege egészen más lett.
Ha a kilencvenes esztendőkben újjászületett a labdarúgás a sötét nyolcvanas évtized után, akkor az évezred első tíz éve az anyagi robbanásról szólt, amely során a Premier League vált a földkerekség legjövedelmezőbb bajnokságává. A Serie A egyeduralmának leáldozott, anyagilag messze felülmúlta a Real Madrid és a Barcelona, valamint az angol labdarúgás televíziós bevételei is.
A United kedves szurkolói üdvözlik az új tulajt
Az 1992-es elindulás után a Premier League tv-s szerződései évi 60 millió fontot tettek ki. Mire kezdetét vette az új évezred, ez az összeg elérte a 170 milliót, a Sky televízióé volt a teljes piac. Az NTL 2001-ben részt vásárolt magának, de egy idő után kivonult, így azok a jogok is a Sky egyik csatornájához, a Premiership Plushoz kerültek.
„ABRAMOVICS KÉT EGYMÁST KÖVETŐ NYÁRON IS 100-100 MILLIÓ FONTOT TAPSOLT EL, ÉS EZZEL A HELYZET MEGVÁLTOZOTT”
A gépezet beindult, és túl is fűtötte önmagát. That Mitchell és Webb Look humoros műsorában ilyen paródiával foglalták össze a lényegét: „Az óriásklub Charlton látja vendégül a titánok alkotta Ipswich-et, de ezután mindkettő emberi méretűnek tűnik majd – mondta Richard Keys tudósító nevében David Mitchell. – Több ezer órányi futball, és mindegyik forróbb, mint az előző!”
A Setanta Sports is beszállt az üzletbe 2007-ben, miközben a Premier League csak Nagy-Britanniában elképesztő összeget, évi 567 millió fontot termelt. A külföldi jogdíjak 25 és 217 millió között hoztak évente.
Mindeközben a világ legértékesebb játékosai tűntek fel, és az angol bajnokság körül felbukkantak a világ milliárdosai is, mindegyikük szeretett volna egy kis részt magának. Az évtized során az angol labdarúgás olyan terep lett, ahol csak a leggazdagabbak szállhattak bele a versenybe.
Azok a klubok, amelyek nem kellő anyagi megalapozottság mellett vették fel a versenyt, gyakran tragikus helyzetbe kerültek. A 2000–01-es idényben még Bajnokok Ligája-elődöntős Leeds United például az évtized végén a League One-ban találta magát.
Egész jól állt volna a narancssárga a Unitednak
Amíg Abramovics meg nem jelent, a Manchester United volt Anglia leggazdagabb klubja, kétszer is megdöntve a brit igazolási rekordot: először amikor Juan Sebastián Verónt, majd amikor Rio Ferdinandot szerezte meg. A szóban forgó évtized elején háromszor lett bajnok. Egyedül a verhetetlen Arsenal volt képes tartani a lépést. A Chelsea Claudio Ranieri és José Mourinho segítségével két egymást követő nyáron is 100-100 millió fontot tapsolt el, és ezzel a helyzet megváltozott.
Hamarosan a United is külföldi kézbe került: 2005-ben Malcolm Glazer lett a többségi tulajdonos, és gyorsan annyira népszerűtlen lett, hogy még azon a nyáron a szurkolók megalapították az FC United of Manchestert. Nem sokkal később George Gillett és Tom Hicks vásárolta meg a Liverpoolt, a 2007-es ügylet jól sült el. Thaksin Shinawatra a Manchester Citybe vásárolta be magát, majd Manszúr sejké lett a klub. Hirtelen már nem is Abramovics volt a legnagyobb kutya.
Az igazolási díjak egyre csak nőttek, és gyakorivá vált a heti 55 ezer fontos fizetés is. Jim White tévés műsorvezető próbálta kitalálni, vajon Berbatov van-e a függöny mögött, Robinho pedig nagy nehezen rájött, hogy nem is a Chelsea-be tart, hanem a Manchester Citybe. Eközben Benjani békésen szunyókált a repülőtéren.
Ahogy a Premier League egyre csak gyarapodott anyagilag, egyre inkább kezdte szorongatni európai riválisait. Az UEFA rangsorában 1999-ben még csak a hatodik helyen állt a Serie A, a La Liga, a Bundesliga, a Ligue 1 és az Eredivise mögött, 2008-ban azonban már mindet megelőzte, és az első helyre lépett elő.
A három egymást követő olyan évből, amikor a Bajnokok Ligája négy elődöntőse közül három angol volt, ez volt a második. Hat angol döntős volt a BL-ben 2005 és 2009 között, miközben az azt megelőző húsz évben mindössze egyszer jutott el a végső párharcig szigetországi csapat.
Abramovicsnak egy kicsit még várnia kellett, hogy meglegyen a nemzetközi siker. A 2008-as moszkvai BL-döntőben a Manchester United és egy bizonyos Cristiano Ronaldo tizenegyesekkel győzte le a Chelsea-t; a portugál játékos két hónap múlva megkapta első Aranylabdáját. Az évtized utolsó előtti esztendejében a United kikapott a Lionel Messivel felálló Barcelonától. Az argentin játékos fél év múlva első Aranylabdájával büszkélkedhetett.
Még el sem kezdődött a következő évtized, de az alaphangot már megadták.
01 BRAZIL MANCHESTER UNITED
2000-es évtized hat bajnoki címet hozott a Manchester Unitednak, pedig meglehetősen nevetségesen kezdődött.
Nicky Butt az angol divatot népszerűsíti Rióban
Az 1999-es BL-döntő-győzelem beindította az eseményeket az MU háza táján. Novemberben Tokióba utazott a csapat, hogy megnyerje az Interkontinentális Kupát a Palmeiras ellen, és ennek köszönhetően ott lehetett a következő évi FIFAklubvilágbajnokságon is.
A klub nem utazott valami szívesen, de az FA közbelépett, és felvetette, ha a United távol marad, Anglia kisebb eséllyel indul a 2006-os vb rendezéséért. A manchesteriek annyi engedményt kaptak, hogy visszaléphettek az FA-kupától. Így próbálták megakadályozni, hogy mérkőzések essenek ugyanarra az időpontra. Így lett a Manchester United az egyetlen olyan angol gárda, amelyik nem szállt ringbe, hogy megvédje címét. Emiatt a Darlington kapott lehetőséget, mivel a második körben kikapott a Gillinghamtől, igaz, utána a harmadikban azonnal az Aston Villától is.
A hat hónapos szervezés és vita azonban megérte volna, ha Alex Ferguson csapata a hazai triplázást követően a világ uraként tér vissza Brazíliából. De nem ez történt.
David Beckhamet kiállították a mexikói Nexaca ellen, a United csupán döntetlent játszott első csoportmeccsén, majd a Vasco da Gama ellen is borzalmasan alakult a találkozó. Két elrontott Gary Neville-hátrapasszt követően Romário kétszer is betalált, majd Edmundo következett, góljának köszönhetően 73 ezer ember vadult meg a Maracanában. Az angol együttes végül nem jutott túl a csoportkörön, a döntőt pedig két brazil gárda, a Vasco da Gama és a Corinthians játszotta, az utóbbi tizenegyesekkel nyert. De legalább Angliáé lett a 2006-os világbajnokság rendezésének a joga.
Ja, mégsem.
Jaj, ne, már megint…
02 UJJATLAN KAMERUN
A Szelídíthetetlen Oroszlánok 2002-ben mezháborúba kezdtek a FIFA-val. A 2002-es Afrikai Nemzetek Kupáján ujjatlan felsőben vett részt a válogatott, de a szövetség nem engedte, hogy a kameruniak ugyanezt viseljék a vb-n, ezért fekete ujjat kellett felvarratniuk rá. A 2004-es ANK-n kezeslábasban jelentek meg. Blatter elnök első felindulásból 154 ezer dollárral büntette az afrikaiakat, és indítványozta hat pont levonását a 2006-os vb csoportkörében, de a FIFA végül megkegyelmezett.
03 A ROMA A SERIE A ÉLÉN
Vincenzo Montella, Gabriel Batistuta és Róma kedvence, Francesco Totti megtörte a milánói és torinói klubok egyeduralmát, és 2001-ben megnyerte a scudettót. Fabio Capello irányításával és Cafu, Walter Samuel, illetve Cristiano Zanetti fedezetével Totti élete legszebb futballját játszotta, és megszerezte élete egyetlen bajnoki címét.
04 GAZZA ALÁMERÜLT
Az angol legenda megpróbálkozott az Evertonnal, majd a Burnley játékosa lett 2002-ben. Sajnos azonban jelenléte nem segített, mert a klub elvérzett a rájátszásban, Gazza pedig hat mérkőzés után távozott, és 2003-ban a kínai Gansou Tianma játékosa lett. Eluralkodott rajta a depresszió, bejelentkezett egy arizonai klinikára. Utolsó kétségbeesett próbálkozása a másodosztályú Boston Unitednál volt, ezt követően pedig a non-league Kettering Town edzője lett, de 39 nap után kirúgták.
05 NAGY RON
Újdonsült edző, színes klubelnök, kegyvesztett mentor és feljutásért küzdő klub. Mi alakulhat rosszul egy ilyen történetben? Minden. A Sky 2006-ban 100 ezer fontot fizetett a Peterborough-nak, hogy befejezhesse a korábban elkezdett dokumentumfilmet. Ám a csapat edzője, Steve Bleasdale nehezen viselte Big Ron, azaz Ron Atkinson jelenlétét. Atkinson barátja, Barry Fry ült az edzői székbe, de ez nem sült el jól, mert a csapat nem lehetett ott a rájátszásban. Mégsem ez volt a legrosszabb: miután Darragh MacAnthony iparmágnás látta a műsort, megvette a klubot.
06 BOWYER VS. DYER
Sosem passzolsz nekem” – perlekedett Lee Bowyer csapattársával, Kieron Dyerral. A Newcastle United 3–0-s hátrányban volt az Aston Villa ellen 2005-ben, és egyre feszültebb lett a hangulat. Ez volt a második alkalom, hogy Dyer nem a társának adta a labdát.
„Azért nem passzolok neked, mert egy nagy kalap sz…r vagy” – kiabálta vissza Dyer. Bowyer úgy döntött, még aznap lerendezi az ügyet, és nem várja meg, amíg a csapat 50 ezer szurkolója elhagyja a stadiont. Ezért megragadta a másikat, és behúzott neki egyet.
Az Aston Villa játékosának, Gareth Barrynek kellett közbeavatkoznia, miután Dyer a torkánál fogva ragadta meg csapattársát. Barry Knight játékvezető mindkettőjüket leküldte a pályáról.
Bowyer életében nem ez volt az első ilyen eset. Négyezer-ötszáz fontot kellett fizetnie 1996-ban, mert verekedett egy McDonald’sban, öt évvel később pedig súlyos testi sértésben találták vétkesnek. Csapattársa, Jonathan Woodgate ugyanazért az esetért 100 óra közmunkát kapott, miután megtámadott egy diákot az utcán.
„Azért nem passzolok neked, mert egy nagy kalap sz.r vagy”
A Dyer–Bowyer párharcban a semleges szemlélők rögtön kimondták, hogy az utóbbi a vétkes. Mindkét futballista az öltöző felé vette az irányt az eset után, a klub masszőre állt közéjük, amíg vonultak.
Alan Shearer csapatkapitány a páros mindkét tagját „önző g.…inek” nevezte, miután eltiltották őket a soron következő FA-kupa-elődöntőről a Manchester United ellen.
Graeme Souness szokásos higgadtságával reagált. „Megnézem a videót – mondta az akkor már iskolás diákként megszeppenve a padlót néző két játékosának –, és ha azt látom, amit sejtek, visszajövök, és szétverlek titeket.”
A páros később részt vett egy sajtótájékoztatón, amelynek keretében meg kellett alázkodniuk a Newcastle szurkolói előtt. Bowyert hat heti fizetésmegvonásra büntették, Dyer azonban nem kapott semmit.
„Mindig is jól kijöttünk egymással, és ez így is marad” – mondta később Dyer csapattársáról. Csakhogy a United elveszítette azt a bizonyos elődöntőt, és Alan Shearer sosem nyert FA-kupát.
07 SKÓT UEFA-DÖNTŐSÖK
A Celtic és a Rangers egyaránt megtapasztalhatta abban az évtizedben, mennyire szívtipró érzés elveszíteni az UEFA-kupa döntőjét. A Celtic 2003-ban megverte a Liverpoolt, és ezzel fináléba jutott, ott azonban elbánt vele a José Mourinho irányította Porto. A csapat 80 ezer szurkolót vitt magával Sevillába, akkor ez volt a legnagyobb külföldi drukkerhad a futballtörténelemben. A Rangers azonban e tekintetben megverte régi riválisát, mivel 200 ezer szurkoló kísérte el Manchesterbe, ahol 2–0-ra kikapott a Zenit Szentpétervártól.
08 A BOURNEMOUTH KIS HÍJÁN ELSÜLLYEDT
A Bournemouth szurkolói 2004-ben pénzt gyűjtöttek, hogy az egyébként nincstelen csapat újra megvehesse korábbi játékosát, Eddie Howe-t. Négy és fél évvel később a helyi hős már edzőként ült a kispadon, feladata pedig az volt, hogy a Football League-ben tartsa az alakulatot. A Bournemouth-tól összesen 17 pontot vontak le, és hét választotta el a bennmaradástól, amikor ő lett az edző. Végül Steve Fletcher utolsó napon szerzett gólja a Grimsby Town ellen a megmenekülést jelentette. Howe irányításával a következő idényben feljebb léptek, 2015-ben pedig a Premier League-ben találták magukat.
09 CHALLINOR ÉS DELAP HALÁLOS BEDOBÁSAI
A szóban forgó évtized számos taktikai újítást hozott, köztük egy halálos bedobástípust. A Tranmere Roversben futballozó Dave Challinor és a Stoke City-s Rory Delap annyira kegyetlen bedobást fejlesztett ki, hogy a védők inkább szögletre akartak hárítani. Érdemes rákeresni a YouTube-on!
10 GROSSO, AZ AD HOC HŐS
Fabio Grosso belőtte az olaszok világbajnoki aranyérmet érő tizenegyesét Franciaország ellen a 2006-os tornán, de előtte szintén ő szerezte az elődöntő kései gólját a németek ellen. Mi következett utána? Nos, nem sok. Eltöltött egy kiábrándító idényt az Interben, majd bajnokságot nyert a Lyonnal, de 2010-re kikopott a Juventusból. Azért az a berlini este még mindig az övé.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júliusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
