Szöveg Chris Flanagan, Mark White, Ed McCambridge, Joe Brewin, James Andrew, L. Pap István
61 A GYENGÉLKEDŐ NÉMETEK
Valami nagyon nem stimmelt a német válogatottal a 2000-es Eb előtt. A csapat, amely négy évvel korábban angol földön lett Európa ura, most gyenge benyomást keltett.
A kilencvenes évek során Berti Vogts, aki maga is világbajnok lett 1974-ben, sokat elmélkedett azon, hogy kevés a tehetség. Sokat nógatta hazája labdarúgó-szövetségét, hogy fektessen be a jövőbe, de süket fülekre talált. Végül is a németek két nagy tornát megnyertek az ötből az évtized során, úgyhogy miért is kellett volna pánikolni?
Így történhetett meg, hogy 2000-ben Németország az egyik legidősebb válogatottal ugrott át a holland és belga rendezésű Eb-re. A 39 éves Lothar Mätthaus ekkor már a kilencedik nagyobb tornáján vett részt, pedig kettőt kihagyott az 1980-as Európa-bajnokság óta.
Nem is ment túl jól nekik. Németország a nehéz csoport utolsó helyén végzett, Portugália, Anglia és Románia is megelőzte, egy gólt szerzett, győzelme azonban nem volt. Az, hogy az angolok 1–0-ra nyertek ellene, édes bosszú lehetett álmaik 1996-os összetöréséért, de ez sekély vigasz volt Kevin Keegan válogatottjának, amelyik szintén kiesett.
A 2000-ES EB-N A NÉMETEK ANGLIA, PORTUGÁLIA ÉS ROMÁNIA MÖGÖTT VÉGEZTEK
Szomorú az angolokra és a föld összes többi nemzetére nézve, de ez volt az a pofon, amelyre Németország várt. Vogtsnak végig igaza volt. A 2014-es világbajnokságot megelőző 12 évben a német szövetség ötven csodálatos központot épített fel a nemzet legnagyobb tehetségeinek, továbbá a 366 olyan regionális központot, ahol 1300 edző foglalkozhat kisebb gyerekekkel.
Soha többé nem fordulhat elő, hogy olyanok hiányozzanak a keretből, mint az akkor 22 éves Miroslav Klose. Jörg Daniel, a korábbi Bundesliga-kapus, a tehetséggondozó-program igazgatója úgy fogalmazott, hogy ha ezentúl az évszázad tehetsége egy aprócska faluban születik meg a hegyek közt, akkor is tudni fognak róla.
Thomas Linke és Lothar Matthäus sem érti, vajon mi történhetett
És ez így is lett. Nem sok idő kellett, hogy Mesut Özil, Manuel Neuer, Thomas Müller, Toni Kroos, Sami Khedira és társaik felbukkanjanak, és összeálljon belőlük a 2014-ben világbajnok német válogatott gerince.
62 BARRY BE, XABI EL
Persze, BL-t is nyert, de azért könnyen lehet, hogy Rafa Benítezre egyszer úgy emlékeznek majd, mint az edzőre, aki megpróbálta lecserélni Xabi Alonsót Gareth Barryre. Hogy miért? Mert ő angol. „Az új szabályok mellett angol játékosokra volt szükségünk, igyekeztünk készen állni a változásokra – idézte fel később Benítez. – Alonso nem teljesített olyan szinten, amilyenre képes lett volna.” Szegény spanyol tudta, hogy nem kell, úgyhogy a Real Madridba távozott, és öt évvel később megnyerte a Bajnokok Ligáját. „Benítez döntését időbe telt elfogadnom” – mondta később.
63 AZ HENRY–PIRES TENGELY
A kapcsolat a két francia, Thierry Henry és Robert Pires között nem volt mindig hibátlan. Egyszer a Manchester City ellen játszott bajnokit az Arsenal a Highburyben, és Pires úgy döntött, szemtelenül lepasszol egy tizenegyest honfitársának. A terv rosszul sült el, Pires belegabalyodott, ettől mindenki megzavarodott, a játékvezető pedig szabadrúgást ítélt kifelé. „Egyáltalán nem élveztem” – mondta később Sylvian Distin, az ellenfél csatára.
64 MAGYAR GYŐZTES AZ UEFA-KUPÁBAN
Bár a Celtic elleni fináléban nem játszott, mégis UEFA-kupa-győztesnek vallhatja magát Buzsáky Ákos. A 2002–03-as sorozatban ugyanis a José Mourinho Portóját erősítő magyar középpályás egy találkozót végigjátszott: a Denizlispor elleni nyolcaddöntő 2–2-re végződő február 27-i visszavágóján nem csupán a pályán volt, de egy kapufát is lőtt. A döntőt követően teljes joggal emelhette így a magasba a második számú európai klubtrófeát.
65 RANIERI TOLMÁCSA
Gary Staker eredetileg steward volt a játékoskijáróban a kilencvenes években, de olasz nyelvtudása hamarosan magas polcra emelte a Stamford Bridge-en. A gyerekkora óta Chelsea-drukker srác szoros kapcsolatot alakított ki Gianluca Viallival, amikor a tolmácsa lett, majd ugyanez történt Claudio Ranierivel. Híres interjújában Ranieri teljes szívéből válaszolt egy kérdésre, amit Staker egyszerűen csak így adott tovább: „A mérkőzés két félidőből állt”. Több mint húsz év után 2019 októberében hagyta ott a Chelsea-t.
66 LIVERPOOL: BELEVALÓ 2004–05
Joggal tekintenek termékeny idényként a Liverpoolnál arra az évadra, amelyik elhozta az első modern BL-trófeát.
Pedig a helyzet az, hogy korántsem beszélhetünk könnyű menetről. A csapat nemzetközi szereplése nehezen kezdődött, amikor a selejtező visszavágóján 1–0 kikapott odahaza a Graztól, és csak az mentette meg, hogy az első mérkőzésen 2–0 lett az eredmény.
Az idény így indult: a helyi hős, Michael Owen távozott, hogy ő legyen az utolsó galaktikus a Real Madridban, a helyére Rafa Benítez menedzser Djibril Cissét hozta az Auxerre-ből. Az újrafazonírozott csapat, amelyben ott volt Xabi Alonso és Luis García is, az első hét bajnoki mérkőzéséből hármat elveszített, és egyszer sem teljesített kiszámíthatóan az idény során.
Amikor a BL-ben eljött az Olympiakosz elleni sorsdöntő mérkőzés december 8-án, a Liverpool már alig támolygott. A bajnoki címért folytatott harcban 14 ponttal volt lemaradva, így máshonnan kellett inspirációt merítenie.
Az első gólt Rivaldo szerezte a 26. percben, utána viszont elérkezett a szinte valószínűtlen feltámadás. Az angol csapatnak három gólra volt szüksége, hogy továbbjusson, de azért volt a soraiban Sinama Pongolle, Mellor és Steven Gerrard, hogy sikerüljön. Az utolsó négy perccel a vége előtt lett meg.
Steven Gerrard talán már a következő feltámadáson töri a fejét
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Benítez csapatát megverte a Burnley az FA-kupa harmadik körében, de ott volt a Ligakupa döntőjében, ahol 3–2-re kikapott a Chelsea-től. Végig megmaradt ez a kettősség: február közepén a Liverpool Angliában dadogott, viszont otthon és idegenben is megverte a Leverkusent. Négy nappal a Juventus 2–1-es legyőzését követően vereséget szenvedett a Man. City otthonában.
Amikor elérkezett a BL elődöntője a Chelsea ellen, a két csapatot 34 pont választotta el a bajnokságban. Ugyanakkor ez már nem számított, mert a Liverpool a nemzetközi porondon egészen más együttes képét mutatta, persze lehet, hogy csak véletlenül. A Stamford Bridge-en 0–0 lett az eredmény, a visszavágón García lőtt egy gólt, amely nem volt bent teljes terjedelmével, de a játékvezető megadta.
A Liverpool úgy fejezte be a Premier League-et, hogy csupán két mérkőzést nyert meg a hétből. Ekkor következett a BL-döntő a Milan ellen.
„Akkor még nagyon nehezen szólaltam meg angolul a szünetben – vallotta be Benítez tavaly a FourFourTwo-nak. – Amikor a félidőhöz közeledve kettő nullás hátrányban voltunk, angolul írtam a jegyzeteimet, féltem, hogy mit fogok mondani. Aztán bekaptuk a harmadikat is, és gondoltam, ez így most még rosszabb.”
A többit azonban jól ismerjük, végül 11-esekkel az angolok nyertek. A Liverpool az ötödik helyen lett a Premier League-ben, holtversenyben a Boltonnal, és az UEFA írhatta újra a 2005–06-os idényre vonatkozó BL-tervezetét.
67 PORTUGÁLIAI TRAGÉDIÁNK
Aki látta, sohasem feledi: 2004. január 24-én, a Guimaraes–Benfica portugál bajnoki második félidejében Fehér Miklós egyszer csak mosolyogva kétrét görnyedt, majd a gyepre zuhant. A 25-szörös válogatott 24 éves magyar csatár röviddel később szívelégtelenség következtében elhunyt, győri temetésén a Benfica Esuébióval az élen testületileg képviselte magát, Fehér 29-es mezét Lisszabonban azonnal visszavonultatták.
68 BERBA TALÁLKOZÁSA REDONDÓVAL
Dimitar Berbatov 56 gólt szerzett 149 mérkőzésen Manchester United mezében, igazi öröksége mégis egy gólpassz. Méghozzá micsoda gólpassz! A bolgár játékos 2008 októberében, a West Ham legyőzése alkalmával hülyét csinált James Collinsból a gólvonalon, majd Cristiano Ronaldo lába elé tette a labdát, aki simán belőtte. Különös módon szintén az Old Traffordon, a pályának majdnem ugyanazon a részén született meg Fernando Redondo köténye Henning Berg kárára 2000 áprilisában, amelyből Raúl talált be a Real Madrid 3–2-es győzelme alkalmával.
69 CANNAVARO ÉVE
Emlékszünk még arra, amikor nem Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi nyerte meg az Aranylabdát? Pedig 2006-ban Fabio Cannavaro szerezte meg, Gigi Buffon és Thierry Henry elől elhalászva. Matthias Sammer 1996-os győzelme óta ő az első védő, aki megkapta az elismerést. A vb sokat számított, hiszen az olaszok csupán két gólt kaptak, mielőtt a magasba emelték a serleget. A Real Madrid szinte potom pénzért, hétmillió euróért csapott le rá a calciopoli-botrányt követően.
70 AZ EREDETI CROUCH
Magának a hórihorgas angol csatárnak is el kell ismernie, hogy ő csak a második az egykori cseh válogatott Jan Koller mögött, már ami a kinézetét illeti. Koller szerezte hazája legtöbb gólját, 55-öt 91 mérkőzésen, és mindehhez 202 centiméter magas. Bundesligát nyert a Borussia Dortmunddal 2002-ben. A masszív akarat néha csodákra képes.
71 NO GERA, NO PARTY
A Ferencváros jó érzékkel vett búcsút legjobbjától, Gera Zoltántól. Persze, van az a pénz, amiért egy csapat áruba bocsátja a sztárját, még akkor is, ha utólag hatalmas botrány kerekedett abból, hogy euróban vagy fontban fizette-e a West Brom azt a bizonyos másfélmilliót. Mindenesetre az időzítés tökéletes volt: Gera 2004 augusztusában a Sparta Praha elleni sorsdöntő BL-selejtező előtt távozott az Üllői útról, a csapat hosszabbításban búcsúzott az álmaitól, nem jutott be a csoportkörbe, ahol már alapból megkereste volna a Geráért befolyó összeg kétszeresét. Szép volt, fiúk!
72 DI CANIO KIS HÍJÁN A MANCHESTER UNITEDÉ LESZ
Így alakult volna, ha nincs Dwight Yorke. Andy Cole a Blackburnbe távozott 2002 januárjában, Yorke pedig a Middlesbroughba ment volna, de a fizetésén végül megakadtak a tárgyalások. Emiatt Di Canio sem írhatott alá a Unitedba. Dwight Yorke végül ugyanannak az évnek a nyarán hagyta el a Manchester Unitedot, de akkor már hiába akarta volna őt Alex Ferguson. „Sajnálom, mert csodálatos labdarúgó” – sajnálkozott.
73 KAPUSOK GÓLJAI
Peter Schmeichel, Mart Poom és Paul Robinson góljai csak a jéghegy csúcsa. A Hamburg hálóőre, Hans-Jörg Butt 2004 áprilisában belőtt egy tizenegyest a Schalkénak, majd kapott egyet, miközben ünnepelt. Két hónappal korábban Brad Friedel kiegyenlített a Blackburn Charlton elleni meccsén, majd ebből kapott gólt. A pálmát azonban a Sevilla kapusa, Andrés Palop vitte el: 2007-ben a 94. percben egyenlített a Sahtar ellen, ezzel hosszabbítás következett az UEFA-kupa-nyolcaddöntőben. A spanyolok megnyerték a meccset, és végül a trófeát is abban az évben.
74 PENNANT NYOMKÖVETŐJE
Jermaine Pennantot 90 nap börtönre ítélték 2005 márciusában ittas vezetés miatt, de egy hónap múltán szabadult. Lábán egy jeladó kütyüvel. A Tottenham elleni 1–1-es mérkőzésen 55 percet játszott így, majd később elárulta a FourFourTwo-nak, hogy nem tudta feledni, mi van rajta. „Lenéztem, és az egyik bokám kétszer akkora volt, mint a másik.” Ön dönt: iszik vagy vezet.
75 BÚCSÚZIK AZ INTERTOTÓ
A Malmö elnökének, Eric Perssonnak a fejéből pattant ki az 1961–62-es idényben a „kupa nélküliek kupája”. Kezdetben minden idényben egyetlen csapat nyerte meg, majd 1967-től mindegyik csoportgyőztes kapott pénzt. Az UEFA 1995-ben átvette a szervezést, és a győztesek elindulhattak az UEFA-kupában. Ezzel olyan csapatok jártak jól, mint a West Ham (1999), az Aston Villa (2001), a Fulham (2002) és a Newcastle (2006). Ugye, mindenki emlékszik ezekre a dicsőséges napokra?
76 DÁNIA ÉS SVÉDORSZÁG 2–2-JE A 2004-ES EB-N
„Ismét elmondjuk, nem kötöttünk külön megállapodást Dániával. A futball a szenvedélyről szól.”
Az iménti szavakat a svéd válogatott segédedzője, Tommy Söderberg mondta, miközben a két ország nemzeti csapata az egymás elleni csoportmeccsre készült. Ezt megelőzően mindketten elverték Bulgáriát, Svédország 5–0-ra, Dánia 2–0-ra, továbbá mindketten döntetlent játszottak Olaszországgal, igaz a dánok gól nélkülit, a svédek 1–1-et. Minden az utolsó fordulón múlt.
Röviden összefoglalva: a 2–2-es döntetlen mindkét csapatnak kedvezett, ebben az esetben Olaszország búcsúzott volna a harmadik helyen. Svédország és Dánia nem mindig éltek békés szomszédságban, és ez a labdarúgásra is igaz, de ettől még szívesen elviccelődtek egymással a meccs közben is a kedvező eredményről.
Az olaszokban azonban még élénken élt a kétes kiesés emléke a 2002-es vb-ről. Dánia hevesen belekezdett Portóban, és a Milan játékosa, Jon Dahl Tomasson alig fél órával a kezdés után betalált. Alig néhány perccel a félidő után Henrik Larsson egyenlített, miként Olaszország is Bulgária ellen. Tomasson ismét gólt szerzett a 66. percben, és ekkor a svédek rúdja állt kifelé.
De csak a 89. percig, ekkor ugyanis Mattias Jonson kiegyenlített. Olaszország így hiába rúgta be a győztes gólt a ráadás perceiben. „Gratulálunk, Olaszország, helyesen tippeltél” – élcelődött a svéd Aftonbladet a másnapi címlapján. Az olaszok nem nagyon örültek.
„Valakinek szégyellnie kell magát az események miatt, és nem mi vagyunk azok” – magyarázta Gianluigi Buffon. Az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke, Franco Carraro pedig ezt mondta: „Semmi kétség, a meccs ívén látszik, hogy a két ország a kettő kettőt célozta meg. Persze erre nehéz lenne bizonyítékot találni.”
„Nem játszottunk jól, de ha valaki látta a mérkőzést, nem fogja azt állítani, hogy erre az eredményre törekedtünk” – fogalmazott Morten Olsen dán szövetségi kapitány.
Az igazság végül helyreállt, és a két skandináv csapat a negyeddöntőben távozott.
77 PELÉ ÉS A FIFA 100
A FIFA többek közt azzal ünnepelte a 100. születésnapját 2004-ben, hogy felkérte Pelét, állítsa össze a 100 legnagyobb élő játékos listáját. Ő azonban nem tudta, 125 alá sehogy sem sikerült csökkentenie a számot. Régi barátja, Gérson azonban nagyon mérges lett attól, hogy lemaradt, és élő tévéadásban tépte szét a listát.
78 KINYÍLT A GÓLZSÁK
A 2000-es évek tele volt gólokban gazdag meccsekkel, és nem csak a nagyok verték a kicsiket. A Tottenham két tízgólos thrillerben is részes volt, először 2007-ben verte meg 6–4-re a Readinget, majd 2009-ben 9–1-re a Wigan Athleticet, ezen a találkozón Jermain Defoe ötöt szerzett. A legtöbb találat egy olyan meccsen esett a Premier League-ben 2007-ben, amelyben szintén érintett volt a Reading: a Portsmouth-tól kapott ki 7–4-re.
79 A WEST HAM REKORDKIESÉSE
Próbálja csak bárki bebizonyítani a West Ham szurkolóinak, hogy egy csapat túl jó ahhoz, hogy kiessen. Csapatuk fiatalokat és tapasztalt játékosokat egyaránt felvonultatott a 2002–03-as idényben, köztük volt Di Canio, Jermain Defoe, Michael Carrick és Joe Cole is. Mindenki úgy gondolta, az előző idény hetedik helyezése van annyira jó, hogy építsenek rá. Ehelyett elindultak lefelé. Glenn Roeder egészségügyi problémák miatt távozott, és a bajnokság utolsó három meccsén Trevor Brooking ült a kispadon. Ebből hiába nyert meg kettőt, rekordot jelentő pontszámmal (42) kiestek.
80 AMIKOR AZ ANFIELD KEDVELTE WINTERT
„Az éljenzés hangosabb és hosszabb volt, mint máskor – idézte fel 2004. áprilisi utolsó mérkőzését az Anfielden Jeff Winter játékvezető. – Tudták, hogy ez a búcsúmeccsem. Nem lep meg, mindent tudnak a labdarúgásról.” Mint akkoriban mindenki. Winter később úgy reklámozott egy pólót, hogy a feneke látszott a tükörben. Szép kis gesztus.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júliusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
