Olvassa el az első és a második részt is!
50. ALAN SHEARER, Anglia
A Premier League mindenkori gólkirálya arról, milyen volt a ’96-os Eb, és miért menne a mai viszonyok mellett is a gólszerzés.
Interjú James Maw
Mennyiben voltak mások a körülmények kilencvenes évek első felében, mint manapság?
Amikor 1992-ben a Blackburn játékosa lettem, nem volt saját edzőpályánk sem, úgyhogy egy temető melletti közterületen készültünk. Abba kellett hagynunk, amikor jött a halottaskocsi. Nem volt mosoda sem, ezért hazavittük a felszerelésünket, és otthon mostunk. Nem éppen ehhez szoktam hozzá a Southamptonban, ott mindent alánk tettek.
Nem idegesít, amikor azt mondják, hogy a Blackburn csak azért nyert bajnokságot, mert Jack Walker rengeteg pénzt költött játékosvásárlásra?
Leszámítva a 2016-ban bajnok Leicestert, melyik csapat nem költött nagyon sokat labdarúgókra? A Manchester United mindig is rengeteg pénzt szórt el, az Arsenal akkoriban szintén, és ne hagyjuk ki a Chelsea-t vagy a Manchester Cityt se. Még így is hatalmas sikertörténet, hogy jött a kicsi Blackburn, és elintézte a nagyokat. Ebből a szempontból nem számít, mennyi pénzt költöttek a csapatra. Még a mostani modern gárdákkal is felvennénk a versenyt.
Hogyan állná meg a huszonöt éves Alan Shearer a helyét a 2018–19-es idényben?
Nem hiszem, hogy másként menne, most is lőném a gólokat. Aki igazán jó, az tudja, hogyan kell jól játszani, mindegy melyik korszakban aktív. Ha George Best most lenne fiatal, ugyanolyan jó lenne, mint a maga idejében. Nézzük csak meg a mostani futballt, és hasonlítsuk össze a kilencvenes évek elejével, nem biztos, hogy a maiak annyival jobbak.
Hogyan fordulhatott elő, hogy hosszú ideig nem szereztél gólt az angol válogatottban, majd te lettél az 1996-os Európa-bajnokság gólkirálya?
Tizenkét mérkőzésen át nem találtam be a válogatottban, az utolsó gólomat nagyjából két évvel korábban szereztem. Ennek ellenére Terry Venables hitt bennem. Nagy volt a teher a vállamon, de amikor közölte velem, hogy kezdek az Eb első meccsén, az önbizalmat adott. Különösen úgy, hogy elképesztő felhozatal volt csatárokból: Sheringham, Ferdinand, Fowler, Wright, Cole… Gólt szereztem Svájc ellen, és ezzel el is kaptam a fonalat. Azt akartam, hogy megnyerjük a tornát, és én legyek a gólkirály. Tudtam, ha jó a kezdet, akkor meglesz a lendület is. Megvertük Skóciát, Hollandiát, ez utóbbi mérkőzésen volt életemben a legnagyobb hangulat. Szerintem az Európa-bajnokságot is megnyertük volna, ha nem esünk ki tizenegyesekkel.
Gyakran emlegetik, hogyan tértél vissza a játékba, miután sérülést szenvedtél. Min kellett változtatnod?
Három olyan sérülést is elszenvedtem, amelyek a pályafutásomat veszélyeztették. Keresztszalag-szakadásom volt 1993-ban, négy évvel később eltört a bokám, 2000-ben pedig ínsérülést szenvedtem. Összesen két és fél évet hagytam ki. Ez hatással volt a sebességemre is, nem tudtam már úgy befutni a védelem mögé, ahogyan korábban. A dolgok megváltoztak. Akkor állt helyre minden, amikor olyanokkal játszhattam elől, mint például Craig Bellamy.
Szerinted lesz, aki megdönti a kétszázhatvan gólos Premier League-rekordodat?
Remélem, nem. Ezzel együtt biztosan lesz, egyszer minden csúcs megdőlt. A ma aktívak közül kettőnek lehet esélye, az egyik Sergio Agüero, a másik Harry Kane. A gólszerzés a legjobb a világon, és még mindig nagyon élvezem, hogy az én nevem áll az első helyen.
Volt olyan csapat, amelyik ellen különösen nagy örömet szerzett, ha betaláltál?
A Leeds elleni statisztikáim hihetetlenek. Húsz gól húsz mérkőzésen. Nagyon bántott, amikor kiesett a klub, mert úgy éreztem, biztosnak mondható gólokat veszítettem el. Viszont a Birmingham elleni öt mérkőzésemen egyszer sem sikerült betalálnom, és a Sunderland ellen is csak hármat szereztem kilenc mérkőzésen. Utolsó labdaérintésem a Premier League-ben pont egy ellenük lőtt tizenegyes volt. Egy perccel később megsérültem, és le kellett jönnöm. Keserű pillanat volt, de bizonyára ez volt a végzetem.
Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál a modern futballban, mi lenne az?
Egyszerűsíteném a leszabályt. Nem foglalkoznék azzal, hogy valaki épp aktív vagy inaktív, nem érdekelne, hogy egy játékos blokkolja-e a kapus látószögét, olyan egyszerűre venném, amennyire csak lehet.
Rövid ideig voltál vezetőedző a Newcastle United-nál. Gondoltál arra, hogy visszatérj, vagy elég volt ennyi tapasztalat is?
Rövid ideig gondolkodtam rajta, de minél inkább belefolytam a televíziós munkába, annál inkább élveztem, úgyhogy inkább erre koncentráltam. Mostanra teljesen ki van zárva, hogy újra vállaljam mindazt a stresszt.
49. CAFU, Brazília
„Elképesztő sportember, hatalmas harcos a pályán, viszont komoly és kedves figura a magánéletben. Kivételes technikával passzol. Többször rohant fel úgy a védelemből, hogy abból nagy gól született. Poénjai mindig oldották a feszültséget az öltözőben.” Andrij Sevcsenko, angol FFT, 195. szám
48. ROY KEANE, Írország
„Ő adja a mérkőzés tempóját. Csodálatosan cselez, támadásokat indít, és mérnöki pontosságú passzokat ad. Fáradhatatlanul dolgozik. Ha a helyzet nehéz, mint amilyen az 1999-es BL-elődöntőben volt Torinóban, Keane támadásba lendül.” Teddy Sheringham, angol FFT, 93. szám
47. PATRICK VIEIRA, Franciaország
„Kifogyhatatlan energiája volt, és fantasztikusan ért labdába. Teljes lényével jelen volt, nem végzett félmunkát. Emlékszem, álltunk a játékoskijáróban, felnéztem rá, és azon gondolkodtam, mit tegyek. Igazi szörny volt.” Danny Murphy, angol FFT, 235. szám
46. MATTHIAS SAMMER, Németország
A ’90-es években két éven át ő volt Európa királya. Az 1996-os Európa-bajnokságon, amelyet hazája nyert, a torna legjobbjának választották. Ő volt a német válogatott motorja. Tizenkét hónappal később, csapatkapitánysága idején a Borussia Dortmund BL-t nyert.
45. PETER SCHMEICHEL, Dánia
Nem lehetett volna a Manchester United a ’90-es évek domináns angol csapata, ha nincs ott a dán. Minden idők egyik legnagyobb kapusa, jókor távozott, a United abban az idényben három címet is elhódított. Azt se feledjük el, hogy tizenegy gólt szerzett pályafutása során.
44. ARJEN ROBBEN, Hollandia
Hiába tudjuk, mire készül, akkor is szinte lehetetlen megállítani. A legnagyobb tudománya, hogy betör a szélről, és bevágja a hálóba. Ő szerezte a 2013-as BL-döntő győztes gólját, és csaknem 150 gólt ért el a Bayern Münchenben. Kulcsszerepe volt abban, hogy a Chelsea 50 év után újra bajnok lehetett.
43. PAVEL NEDVED, Csehország
Generációja egyik legjobbja, szőke hajfürtjei pedig ikonikussá tették. Fenségesen passzolt, miközben végigsiklott a pályán. Nagyban hozzájárult hazája Eb-ezüstérméhez, valamint hogy a Lazio 1974 után újra bajnok lehetett. Juve-játékosként 2003-ban Aranylabdával jutalmazták.
42. JAVIER ZANETTI, Argentína
Már-már úgy tűnt, örökre a pályán marad, mivel 1114 mérkőzésen szerepelt, a többségét az Inter játékosaként. Ő lépett pályára a hetedik legtöbb alkalommal az egész világon. Mégis, hogy lehet ez? Páratlanul kitartó, változatos és maximalista futballista volt, rendkívüli szorgalommal.
41. CARLES PUYOL, Spanyolország
„Tinédzserkorunkban találkoztunk, és hatalmas örömmel láttam, mennyire nagy futballista. Erős volt, kőkeményen dolgozott. Kezdetben mi sem gondoltuk volna, hogy ő lesz a Barcelona szívdobbanása, a sikerek záloga.” Luis García, angol FFT, 249. és 280. száma
40. IKER CASILLAS, Spanyolország
„Minden idők legjobbja az egy az egyben szituációkban. Én már csak tudom, többször is farkas–szemet néztem vele. Nagyon nehéz elbánni vele. Elmondhatatlan szerepe volt a Real Madrid sikereiben.” Fernando Morientes, angol FFT, 137. szám
39. EDGAR DAVIDS, Hollandia
Valóban volt annyira félelmetes, mint amit a beceneve sugall, úgy hívták ugyanis, hogy Pitbull. Nem véletlen, hogy a Milan, a Juventus, a Barcelona és az Inter is megszerezte, miután bajnok lett az Ajaxszal. Laza volt a szemüvege, az már kevésbé, hogy zöldhályog miatt kellett viselnie.
38. ROBERTO CARLOS, Brazília
Ha csak a Franciaország elleni szabadrúgását nézzük, már akkor is megérdemli, hogy itt legyen a listán. A három fatuskónyi átmérőjű combú balhátvéd háromszor nyert Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, és világbajnok lett a brazil válogatottal. Közben újradefiniálta a hátvédposzt alapvetéseit.
37. GARETH BALE, Wales
„Balhátvédként a Spurs egy mérkőzést sem nyert, ha ő is a pályán volt… Akkor váltott a szélsőposztra, amikor a csapattársa lettem. Elképesztő, hogyan lépett át a védelmen.” Eidur Gudjohnsen, angol FFT, 294. szám
36. ALESSANDRO DEL PIERO, Olaszország
A Juventus világbajnok ikonja javarészt sikerek közepette töltötte pályafutását, de előfordult egy-két mélypont is.
Szöveg Alberto Santi
A kilencvenes években a Serie A-ban játszottak a világ legjobb csatárai. Ki volt a legveszedelmesebb?
Nagyon szerencsés vagyok ugyanis nem nekem kellett küzdenem ellenük. Abban az időben a világ legjobb labdarúgói játszottak Olaszországban, szóval nehéz lenne egyetlen nevet választanom. Ugyanakkor Ronaldo mégis kiemelkedik a mezőnyből, különösen, ha az Interben töltött első néhány idényét nézzük.
Te 1993 és 2012 között 19 esztendőt játszottál a Juventusban. Melyek voltak a legszebb pillanataid?
Nagyon sok volt. Mindjárt az első gólom a Reggiana ellen, aztán az első idények sikerei otthon és külföldön, például amikor legyőztük a River Plate-et az Interkontinentális Kupában. Azt hiszem, a kedvenc időszakom mégis 2012-ben kezdődött, attól az évtől kezdve ugyanis sorozatban nyolc bajnoki címet söpörtünk be. Különösen is büszke vagyok az elsőre, mert ez volt az utolsó trófea, amit a Juvéval nyertem, megtestesít mindent, amiért oly keményen dolgoztunk, és megszenvedtük a Serie B száműzetést.
Mi a tökéletes szabadrúgás titka? Igaz, hogy Roberto Baggiótól merített ihletet?
Mindig is próbáltam elcsípni valamit az előttem járó nagy rúgóktól. Legmesszebb a nyolcvanas évekbeli példaképeimhez nyúltam vissza, köztük ott volt Michel Platini, Zico és Diego Maradona. Baggióval csak annyi volt az előnyöm, hogy két éven át ugyanazon az edzőpályán készültünk. Minden a jó szemről, a technikáról és a felkészülésről szól. Fontos, hogy lásd, hol van pontosan a labda, hogy hova szeretnéd küldeni, utána már csak ezt kell gyakorolnod újra meg újra.
Milyen emlékeket őrzöl a hihetetlen, Németország elleni elődöntőről a 2006-os világbajnokságról?
Természetesen vannak személyes emlékeim arról az őrült mérkőzésről, de azt sohasem fogom elfelejteni, ami akkor történt, amikor visszaértünk Duisburgba, ahol a csapatunkat elszállásolták. Több száz, de talán több ezer szurkoló várt ránk, pedig késő éjjel volt. Köszönetet akartak mondani, mert a magukénak érezték a győzelmet. Éljeneztek bennünket, és pacsikat osztogattak az ablakon keresztül. Sokan sírtak közülük. Hihetetlen volt.
Hogyan emlékszel a döntőre, a tizenegyespárbajra? Milyen érzés volt, amikor odasétáltál hazád negyedik lövéséhez?
Pályafutásom legintenzívebb pillanata volt. Érzelmileg is ez mozgatott meg a legjobban. Pontosan tudtam, mekkora súllyal bír az a pillanat, egyáltalán nem voltam könnyelmű vagy vakmerő. Épp az ellenkezője volt igaz, mintha valami buborékban lettem volna. Szinte mágikus érzés volt. Tudtuk, hogy senki sem állíthat meg bennünket.
Fontosnak számított az a világbajnoki cím a calciopoli-botrány tükrében?
A válogatott a legszorosabban összetartott. Egyáltalán nem volt szokványos helyzet: minél jobban támadtak bennünket annál szorosabb volt köztünk az egység. Bezárkóztunk egy vastag falú buborékba, és nagyon erős csapattá váltunk.
Igaz, hogy az elődöntőben elért utolsó gólodat barátodnak, Noel Gallaghernek ajánlottad?
Nem, de a mérkőzés után odajött hozzám, és azt mondta, ő hozott szerencsét. Úgyhogy biztosra kellett mennem, hogy a fináléban is ott lesz!
Ha szerepelhetnél egy Oasis-videoklipben vagy nyerhetnél egy újabb világbajnoki címet, melyiket választanád?
Nagyon szeretem az Oasist, de itt nincs mit választani, a vébé lenne az.
Mit sajnálsz a legjobban a pályafutásodat illetően?
Igazából semmit, nagyon örülök annak, amit elértem. De ha mondjuk a csalódásaimról kérdeznétek, azt mondanám, nagy kár azért a két elveszített BL-döntőért a Juventusszal 1997-ben és 1998-ban, illetve jó lett volna legyőzni Franciaországot a 2000-es Eb döntőjében. Az a trófea már a kezünkben volt, de hagytuk elúszni.
Ki a legjobb, akivel valaha is játszottál?
Ez a legnehezebb kérdés, holnapig sorolhatnám a neveket. Olyan szerencsében volt részem, hogy hatalmas tehetségekből álló generációnak lehettem tagja, köztük voltak sokan Baggiótól Tottiig, Maldinitől Pirlóig. Ha csak egyetlen egyet választhatnék, az szerintem Zinédine Zidane volna. Nagy játékos és nagy edző. Remélem, senkit sem ábrándítottam ki.
TOP 10 női labdarúgó
A női foci hatalmasat robbant az elmúlt 25 évben, nekik köszönhetően.
10. Ada Hegerberg
9. Alex Morgan
8. Kelly Smith
7. Hege Riise
6. Szava Homare
5. Birgit Prinz
4. Abby Wambach
3. Christine Sinclair
2. Mia Hamm
1. Marta
35. DAVID BECKHAM, Anglia
Beckham triplázott az MU-val, bajnok lett a Real Madriddal és úgyszintén a PSG-vel, de legnagyobb húzását az angol válogatott mezében követte el, amikor az utolsó pillanatban gólt lőtt a görögöknek, és ezzel hazája kijutott a 2002-es világbajnokságra.
34. GERARD PIQUÉ, Spanyolország
Nemrégiben megkérdezték Carles Puyolt, ki a legjobb hátvéd a világon, ő pedig azt válaszolta, kétség nem fér hozzá, hogy Gerard Piqué. Elképesztően jó vezér, talán ezzel nyerhette meg magának korábbi védőtársát, akivel a Barcelonában és a spanyol válogatottban is vállvetve harcoltak.
33. STEVEN GERRARD, Anglia
„Steve egyedül is megnyert egy meccset, ha arra volt szükség. Ránéztél az öltözőben, és tudtad, hogy van esély. Nézzük csak meg a 2005-ös BL-döntőt, vagy akár az utolsó csoportmeccset az Olympiakosz ellen. Káprázatosan passzolt, csodálatos sportember volt, bámulatosan motivált másokat.” John Terry, angol FFT, 270. szám
32. FRANCESCO TOTTI, Olaszország
Totti 1994 szeptemberében szerezte meg első gólját a Romában, teljes pályafutását ennél az egyetlen klubnál töltötte. Sebészi pontosságú vezér volt, aki mindent látott a pályán, miközben gólokat is képes volt berámolni.
31. DAVID VILLA, Spanyolország
A spanyolok mindenkori legtöbb gólt szerző játékosa, aki a torna gólkirálya lett, amikor hazája megnyerte a 2008-as Európa-bajnokságot, majd akkor is ő érte el a legtöbb gólt, amikor Spanyolország lett a világbajnok 2010-ben. Életveszélyes góllövő, akkor is „odatett” egyet, amikor a Barcelona 2011-ben BL-t nyert. Az Atlético Madrid váratlan bajnoki címében is benne volt a lába.
30. LUIS SUÁREZ, Uruguay
Senki sem harap úgy, ahogyan Suárez. Mindenáron győzni akarásával nem szerzett túl sok barátot, de tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Ronaldo és Messi aranycipős küzdelmébe senki sem tudott beleszólni az elmúlt évtizedben, csak ő, a Liverpool és a Barcelona játékosaként. Az utóbbi csapat csatárhármasának részeként megállíthatatlan volt.
29. DENNIS BERGKAMP, Hollandia
„Arrogáns, önző fajta vagyok. Szerintem nincs is más manapság az egész világon, aki úgy remekel az előretolt csatár mögött, ahogyan én! Jól áll nekem ez a szerep. Hatékony vagyok a posztomon.” Angol FFT, 126. szám
28. ANDREA PIRLO, Olaszország
„Pirlo egyetlen másodperc alatt megvillan egy olyan passzal, amilyenre a kisebb játékosok egy egész életen át várnak” – mondta Carlo Ancelotti. A középpályászseni valójában játékmester volt a Milan és a Juventus csapatában, méghozzá 15 éven át. Oroszlánrésze volt Olaszország vb-győzelmében.
27. NEYMAR, Brazília
„A 2014-es vb-t követően találkoztunk, és nagyon szimpatikus volt. Kedves figura, teljes szívvel él a pályán, élvezi a játékot. Másokat is inspirál maga körül. Lehet, hogy furcsa lesz: szerintem ő ma a világ legjobb futballistája.” Bastian Schweinsteiger, angol FFT, 279. szám
26. PHILIPP LAHM, Németország
Guardiola kedvence szerint a 7–1 a svédek hibája.
Szöveg Oliver Trust
Mielőtt a Bayern München játékosa lettél volna, labdaszedőként segítetted a klubot. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?
Ó, az már nagyon régen volt. Szerencsém volt, mert alapesetben a klub tagja kellett volna, hogy legyek. Az első mérkőzésem volt a legnagyobb, pedig még csak köze sem volt a Bayern Münchenhez: ez a Borussia Dortmund Juventus elleni 1997-es BL-döntője volt. Micsoda kezdet! Csodálatos, az első perctől fogva a topfutball része vagyok. Alig néhány méterre álltam az alapvonaltól, és az a tempó felfoghatatlan volt. A futballisták nem nagyon szerették, ha nem abban a pillanatban adtuk vissza a labdát.
Mekkora szerepe volt a fejlődésedben a Stuttgartnál töltött két esztendőnek?
Ez hozta meg az áttörést. A Bayern kíváncsi volt, megállom-e a helyem a legmagasabb szinten, és a Stuttgarttal még a Bajnokok Ligájában is kipróbáltam magam. Az is bebizonyosodott, hogy bírom a terhelést.
A Bayern Münchent nagy esélyesnek tartották a 2012-es Bajnokok Ligája-döntőben a Chelsea ellen, ráadásul a saját otthonában. Mi lehetett a baj, öntelt volt a csapat?
Nem gyakran adódik lehetőség, hogy az ember a saját otthonában lépjen pályára ennyire fontos mérkőzésen. Jól játszottunk, és uraltuk is a meccset. Csak a balszerencsének köszönhető, hogy a nyolcvannyolcadik percben kaptunk egyet szabadrúgásból. Még nagyobb balszerencse volt, hogy elveszítettük a tizenegyespárbajt is. De önteltség nem játszott szerepet a vereségben.
Össze lehet hasonlítani a 2013-as Bayernt a Barcelona 2015-ben, az Inter 2010-ben és a Manchester United 1999-ben triplázó csapataival?
Erre azt mondanám, hogy annak a Bayernnek a gerincét hazai nevelésű játékosok jelentették. Arcot és irányt adtak a csapatnak. A Manchester Unitedról és a Barcelonáról ugyanez elmondható, az Inter pedig néhány olasz mellett igazán nagy egyéniségekkel állt fel.
Pep Guardiola a legintelligensebb labdarúgónak nevezett, akivel valaha is dolga akadt. Milyen volt a viszonyotok?
Különleges. Gyakran jártam be az irodájába, és videókat néztünk. Rengeteget tanulmányozta az ellenfél játékát, és próbálta kitalálni, hogy milyen hatással lehet ránk egy-egy passz a részükről. Ezt követően sorra vette a lehetőségeket, és hogy azok mihez vezethetnek. Minden átadás, minden mozdulat sokféleképpen értelmezhető.
Mit jelentett az életedben a Németországban rendezett világbajnokság, amelyen ráadásul te lőtted az első gólt?
Egyértelmű, hogy az volt életem leghíresebb gólja, milliók nézték világszerte, ráadásul a szülővárosomban, Münchenben szereztem.
Hogyan emlékszel vissza arra, amikor a német válogatott hét egyre semmisítette meg Brazíliát a 2014-es vébé döntőjében?
Egész egyszerűen olyan este volt az, amikor nekünk minden összejött, amit gyakoroltunk és terveztünk, nekik meg semmi. Két évvel korábban veszni hagytunk odahaza egy négygólos előnyt a svédekkel szemben, és akkor kimondtuk, hogy többet ilyen nem fordulhat elő. Nem sajnáltuk a brazilokat. Továbbra is tisztelettel álltunk hozzájuk, jóllehet, a harmadik gólnál már érződött, hogy szétestek.
És a döntő a Maracanában Argentína ellen? Onnan milyen emlékeid maradtak?
Amikor Mario Götze végre betalált a hosszabbításban, nagyon megkönnyebbültünk. De talán az a legemlékezetesebb pillanat, amikor leszállt a gépünk Berlinben, egészen pontosan az, amikor kinyílt az ajtaja. Az én kezemben volt a serleg, mivel én voltam a csapatkapitány. Megindító pillanat volt, pontosan tudtam, hogy valójában csak visszahozom Németországba.
Sohasem állítottak ki pályafutásod során. Mi a titkod? Talán karácsonyi képeslapokat küldözgettél a játékvezetőknek?
Csak a családnak és a barátoknak írok lapokat! Mindig igyekeztem betartani a szabályokat, és a játékvezetők iránt is tisztelettel viseltettem. Még a rossz döntés is a játék része. Mindig kivártam, mielőtt a bíróhoz szóltam, és elmondtam a véleményem a döntéséről. Talán ezért voltak irántam tisztelettel.
Ennyi?
Igen. Bár érdemes nem egy fázissal később szerelni, az is igaz.
Mi volt a legjobb az életedben azt követően, hogy visszavonultál?
Az, hogy úgy kelek szombat és vasárnap reggel, hogy nem kell sehová sem sietnem, és reggelizhetek egy jót. Nem sokat voltunk a családdal hétvégente, számomra ez a mennyország.
TOP 10 menedzser
Lahm Guardiolát kedveli, de voltak itt mások is.
10. Marcelo Bielsa
9. Zinédine Zidane
8. Ottmar Hitzfeld
7. Vicente del Bosque
6. Carlo Ancelotti
5. Marcello Lippi
4. Arséne Wenger
3. José Mourinho
2. Pep Guardiola
1. Alex Ferguson
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)
