101. MATT LE TISSIER, ANGLIA
„Nálunk otthon mindenki megszállottan szerette. Volt egy félórás összefoglaló a Premier League-ről, és mindig szerepelt. Minden egyes héten! Őrületes gólokat szerzett bárhonnan. A családban is csak Őrültnek neveztük. És maradt a Southamptonban, pedig bárhol játszhatott volna.” Xavi, angol FFT, 263. szám
TOP 10, Aki majdnem felkerült. Listánkon csak 101 hely volt, pedig ők még odaférhettek volna.
10. Andy Cole
9. Robin van Persie
8. Sol Campbell
7. Kevin De Bruyne
6. Stefan Effenberg
5. Robbie Keane
4. Gianluca Vialli
3. Antoine Griezmann
2. Michael Essien
1. Harry Kane
100. MOHAMED SZALAH, EGYIPTOM
Többek szerint hibázott a Liverpool, amikor klubrekordot jelentő 36.9 millió fontot fizetett ki az egykor még botladozó szélsőért. Ma már senki sem mond ilyet. Stressztűrő idegrendszere, félelmetes egyensúlya és életveszélyes támadásai miatt sokan hasonlítják Kenny Dalglishhoz. Az Anfielden nincs ennél nagyobb dicséret.
99. GEORGE WEAH, LIBÉRIA
„Kitüntetés, hogy játszhattam ellene. Az elmúlt húsz év egyik legnagyobb játékosa volt. Erős csatár, sok gólt szerzett, nehéz volt megállítani.” Dietmar Hamann, angol FFT, 183. szám
98. MIROSLAV KLOSE, NÉMETORSZÁG
Klose 71 gólt szerzett a német válogatottban azon a 137 meccsen, amikor meghívták. Ebből 16-ot világbajnokságon. Sosem kaptak ki, ha ő eredményes volt, és ritkán kaptak ki, mert szinte mindig betalált.
97. PAUL GASCOIGNE. Gazza maga volt a küzdelem, az erő és a buzdítás, és hála az 1996-os Eb-nek, volt részünk a mókában bőségesen.
Szöveg Hunter Davies
Paul Gascoigne annyira jó volt, annyira kivételes, mohó, domináns, és olyannyira szerette mindenki, hogy gyakran ő volt a garancia. Nem akkor, amikor felfordulást okozott maga körül, amit igencsak gyakran megtett. Sokkal inkább a személyiségével hatott.
Elkérte a labdát, és szinte mágnesként vonzotta magához akkor is, ha csapattársai sokkal jobb pozícióban voltak. Úgyhogy visszapasszolták neki, kitették szélre, még akkor is, ha nagyon rosszul helyezkedett, keményen fogták őt a védők, és elvesztette a labdát.
Amikor kimentem egy Tottenham-meccsre, általában azt kiabáltam be a társainak, hogy ne adják oda neki, amikor kiváló helyzetben törtek előre. Ilyenkor mégis megszerezte, és sajátos mozdulataival el is indult vele, lerázott ugyan néhány ellenfelet, de mivel tudták róla, hogy mekkora hatással van a csapatára, rajokban indultak el rá. Így visszatekintve ez az egyetlen negatívum, amit Gazza játékában találtam.
Önmagában véve ez nem is hiányosság, nem arról van szó, hogy ne lett volna meg valamelyik képessége, inkább az igények voltak túl nagyok vele szemben, és neki önmagával szemben. És hogy mi szerepel a pozitívumok között? Várjunk csak, megpróbálom számba venni. Hiába volt enyhén túlsúlyos, kicsit pocakos, hiába nem ő volt a leggyorsabb, mégis olyan kecses lábbal büszkélkedhetett, amely szinte táncolt, egyszerre több ellenfélből csinált bolondot, még inkább hülyét. Kiválóan passzolt, pontosan lőtt, és remekül látott a pályán.
Ezzel együtt kiváló cselei után a legnagyobb érdeme az volt, hogy hitt magában. Pozitívan állt hozzá a játékhoz, mindenáron előre akarta vinni a csapatát. Emiatt adták neki a labdát társai a Tottenhamben. Tudták, hogy Gascoigne viszi őket magával. Nem hiszem, hogy láttam őt leszegett fejjel, sosem kereste a maga biztonságát. Csak ment előre, még akkor is, ha nem mentek igazán jól a dolgok.
Szerelések tekintetében hasznavehetetlen volt. Rosszabb, mint hasznavehetetlen, mert ezekben az esetekben gyakran saját magának okozott sérülést, ahogyan történt az az 1991-es FA-kupa döntőjében is, amikor elkaszálta a fiatal Gary Charlest. „Úgy rogytam össze, akár egy rongybaba” – mondta nekem. Duplán szerencsétlen eset volt, mert ekkor lépett utoljára pályára a Tottenhamben, mielőtt a Lazióba távozott. Semmi szükség nem lett volna rá, hogy veszélyeztesse magát.
Amikor úgy beszélnek róla, hogy pályafutásának az alkohol és mentális problémák vetettek véget, gyakran elfelejtik, hogy 57 alkalommal volt angol válogatott, és 35 évesen még az élvonalban játszott az Evertonban. Nem olyan pályát futott be, mint George Best. Az utóbbi valóban eltékozolta tehetségét.
„NEM HISZEM, HOGY LÁTTAM ŐT LESZEGETT FEJJEL, SOSEM KERESTE A BIZTONSÁGOT”
És mennyit szórakozhattunk rajta! Nemcsak a közönséges poénjaira gondolok, például, hogy melleket tömött magának, amikor az angol válogatott hazaérkezett az 1990-es világbajnokságról, hiszen akadtak bőven valóban elmés, lenyűgöző tréfái is.
Amikor a Rangers a Hibernians ellen lépett pályára, a játékvezető leejtette sárga lapját. Gazza azonnal felkapta, de nem adta vissza, hanem felmutatta a bírónak. A közönség zúgott. Ezután a játékvezető adott sárga lapot neki, amire a közönség megint zúgott, mert mindenki Gascoigne mellett volt.
Hunter Davies háttéremberként részt vett Paul Gascoigne önéletrajzának megírásában. A Gazza: My Story 2004-ben jelent meg.
96. TONY ADAMS, ANGLIA
„Ahogy beszél, ahogy mozog, ahogyan él: született kapitány. Lőttem egy gólt a Wembleyben, amikor Anglia ellen játszottunk. Az, hogy ő is a pályán volt, csak növelte a gól értékét.” Dennis Bergkamp, angol FFT, 126. szám
95. FERNANDO HIERRO, SPANYOLORSZÁG
„Igazi vezér. Remekül helyezkedik, csodásan passzol. A Real Madrid legendája, aki szervezte a csapatot, tolt minket előre, és miatta nyertük a trófeákat.” Fernando Morientes, angol FFT, 137. szám
94. LILIAN THURAM, FRANCIAORSZÁG
„Ha vele álltam szemben, nem tudtam csatát nyerni. Ilyen soha máskor nem fordult elő velem. Remek képességekkel megáldott, jól szerelő futballista volt. Ügyesen helyezkedett, és szünet nélkül futott.” Christian Ziege, angol FFT, 185. szám
93. YAYA TOURÉ, ELEFÁNTCSONTPART
A Manchester City szegény klub volt, aztán gazdag lett, aztán megvette Tourét. Ő lett a csapat Cantonája, győztes gárdát faragott a Cityből. Fél évtizeden keresztül hozzá sem lehetett érni. Nem volt, aki a közelébe menjen.
92. JUAN ROMÁN RIQUELME, ARGENTÍNA
Az összes argentin a nagy 10-es játékos árnyékban éli életét, de Riquelme egészen más volt, mint Maradona. Kecsesen, remek ösztönnel megáldva, parádésan szervezte a támadásokat, és csodálatos meglátásai voltak a pályán. Jó, ha öt alkalommal szerelt két évtized leforgása alatt.
91. DAVOR SUKER, HORVÁTORSZÁG
A súlylökő fiának, Horvátország labdarúgó-szövetsége későbbi elnökének pályafutása összefoglalható néhány kulcsszóban: az a mez, az az emelés, a csodálatos Premier League-időszak. Közben pedig szépen elegyítette a fizikalitást a kecsességgel. A Sevillától minden egyes góljáért kapott egy dinnyét. Nagyon sok dinnyét szedett össze.
90. DIEGO GODÍN, URUGUAY
A védők ez ideig 63 év alatt mindösszesen négy Aranylabdát szedtek össze, amiből látható, hogy nincsenek túlértékelve, hacsak nem foglalkoznak támadással is. Godín azonban bajnoki címet érő gólt szerzett a Barcelona ellen 2014-ben, és ezzel az Atlético Madrid 1996 után először nyert aranyérmet.
89. CARLOS TÉVEZ, ARGENTÍNA
Nagy kár azért a néhány botrányért, amelyek kikezdték ennek a félelmetes bajnoknak az emlékét. Pedig Tévez darabokra szaggatta az ellenfél védelmét, és ehhez kellett ereje, kiváló meglátásai, intelligenciája és teljes jelenléte is.
88. FILIPPO INZAGHI, OLASZORSZÁG
Vegyük csak azt a 313 gólt, amelyeket főként a Juventus, a Milan és az olasz válogatott csapatában szerzett, ezek közül 46 született összesen 81 rendkívül fontos Bajnokok Ligája-meccsen, kettő a 2007-es döntőben. „Nem tud focizni – mondta róla Johan Cruyff. – Csupán jól helyezkedik.”
87. FRANCK RIBÉRY, FRANCIAORSZÁG
Ribéry mindössze 170 cm magas, így vált belőle a világ egyik legjobb szélsője. Gyerekkorában baleset érte, ennek ellenére is hatalmas futballista lett, Beckenbauer például Messihez és Ronaldóhoz hasonlította, Zinédine Zidane pedig őt nevezte meg utódjaként.
86. HENRIK LARSSON. Ronaldinhóról, Messiről és… Alan Thompsonról.
Interjú Chris Flanagan
Gratulálunk, ott vagy a FourFourTwo elmúlt 25 évének legjobb játékosai közt.
Csodálatos! Nagyon büszke vagyok, ugyanis rengeteg jó futballista volt ebben az időszakban. Az idén decemberben lesz tíz éve, hogy abbahagytam a profi játékot. Amikor még aktív az ember, nincs igazán ideje, hogy visszatekintsen a pályafutására. De most, hogy már van, azt mondhatom, büszke vagyok. Gyerekként épp azokról a dolgokról álmodoztam, amelyekben részem lett.
Melyek voltak a csúcspontok?
Az a hét év, amelyet a Celticben töltöttem, és az, hogy BL-t nyertem a Barcelonával. El sem tudom mondani, mennyire fontos volt a Glasgow-ban töltött időszakom, akkor lettem az, akit ma megbecsülnek. A Celticben 313 mérkőzésen 242 gólt szereztél, ez talán még téged is meglepett. Tudtam, hogy megy a gólszerzés, de ennyiről magam sem álmodtam. Szinte hihetetlen. Nagyon szerettem a Celticet, és épp jókor kerültem oda. Az első idényemben megnyertük a bajnokságot, és nem engedtük, hogy a Rangers egymást követő tizedik alkalommal is bajnok legyen. Kiváló csapatunk volt, különösen Martin O’Neill idején. Csodálatos volt, amikor 2003-ban bejutottunk az UEFA-kupa döntőjébe. Nagyszerű játékosok vettek körül, például Chris Sutton, Sztilijan Petrov, Alan Thompson, Paul Lambert és Lubomír Moravcík, hogy csak néhányat említsek közülük. Velük a gólszerzés is könnyebben ment.
Aranycipős lettél 2001-ben. Mit jelent ez számodra?
Nagyon sokat, mivel én vagyok az egyetlen skandináv játékos, aki valaha is elnyerte az elismerést. A csapattársaim is kellettek hozzá, pláne, hogy Skóciában csak másfél pont járt egy gólért, szemben más bajnokságokkal, ahol kettő. Az utolsó bajnoki fordulóban még csak pályára sem léptem abban az idényben.
A 2006-os BL-döntőben két gólt is előkészítettél, és a Barcelona így győzte le az Arsenalt. Ez volt pályafutásod legszebb estéje?
Kétségkívül. Korábban már megjártam egy fontos finálét a Celtickel, és azt sajnos elveszítettük, így ez az esemény még fontosabb volt. A mai napig beszélnek róla, ami nagyszerű érzés. Minden egyes alkalommal, amikor meghallom a Bajnokok Ligája főcímzenéjét, csak mosolygok, mert eszembe jut, hogy én is győztes csapat tagja voltam.
Ha esetleg volna még olyan, aki hatalmas teljesítményedben arra hivatkozva kételkedik, hogy a skót bajnokság nem túl erős, azt meggyőzheti a megnyert BL-döntő?
Szerintem az ilyeneket már korábban is meggyőztem, mert szereztem gólt világ- és Európa-bajnokságon is. A Barcelonában töltött két évem is meggyőző lehetett. Nem sokszor voltam kezdő, leginkább csereként álltam be, ennek ellenére lőttem a gólokat. Harmincöt évesen a Manchester United játékosa lettem kölcsönben, és ott is jöttek a gólok. Az ilyesmi elhallgattatja a kételkedőket.
Ki a legjobb, akivel játszottál?
Azt kell, hogy mondjam, Ronaldinho. Akkor volt ereje teljében, amikor csapattársak voltunk. Rengeteg gólt lőtt, és ontotta a gólpasszokat. Ragyogó játékos volt, és kiváló ember. Ott voltam aznap este is, amikor annyira jól játszott a Real Madrid otthonában, hogy az ellenfél szurkolói is megtapsolták. Ilyesmi nem sűrűn fordul elő a Bernabéuban.
Ki volt a legjobb, aki ellen pályára léptél?
Fabio Cannavarót tartottam a legjobb védőnek. Ügyes volt a levegőben, gyors és kemény.
Büszke vagy rá, hogy elmondhatod magadról, ott voltál, amikor a fiatal Messi a szárnyait bontogatta?
Nem én játszottam vele, hanem ő velem, hiszen idősebb vagyok. Bocsánat, csak vicceltem! Emlékszem a legelső pillanatra, amikor megláttam őt. A Barcelonával utaztunk Ázsiába a felkészülési időszakban. Amikor megláttam egy edzésen, megkérdeztem Giovanni van Bronckhorstot, hogy ez meg ki. Azt válaszolta, ő Lionel Messi, a B-csapat játékosa. Nagyon fiatal volt még, de már kiváló, ugyanakkor még nem annyira kiváló, mint ami később lett belőle. De látszott már rajta, mennyire gyors, technikás és tehetséges. Nem beszélt túl sokat, és nem sejtettem volna, hogy odáig viszi, ameddig az elmúlt több mint egy évtizedben. Csodás, hogy láthattam. Magasabb szintre emelte a futballt.
85. OLIVER KAHN, NÉMETORSZÁG
„Erős kisugárzása volt: folyton osztogatta a parancsokat, kiváló reflexei voltak. Uralta a területét, csapata pedig megbízott benne. Biztosak voltunk benne, ha el is jut hozzá egy lövés, megfogja.” Dietmar Hamann, angol FFT, 183. szám
84. DIDIER DROGBA, ELEFÁNTCSONTPART
Van jó néhány kiemelkedő játékos, olyan viszont kevés, aki az egész csapatot megváltoztatja. Drogba gyorsasága és góljai kellettek ahhoz, hogy José Mourinho egycsatáros rendszere kivirágozzék és remekül működjön. Kilenc idény alatt mindössze kétszer érte el az egy tucat gólt a Chelsea-ben, de minden edző szeretne magának egy Drogbát.
83. GIANFRANCO ZOLA, OLASZORSZÁG
„Ezúton is elnézést kérek, ha rosszul időzítettem bármelyik szerelésem. Mi nyertünk, de a Parma megnehezítette a dolgunkat az 1994-es KEK- döntőben.„ Lee Dixon, angol FFT, 227. szám
82. FERNANDO TORRES, SPANYOLORSZÁG
„Torresen senki sem talált fogást, amikor a Liverpoolban szerepelt. Több mint harminc gólt szerzett, sosem láttam korábban hozzá foghatót. Erős volt, gyors, és a befejezései is tökéletesen sikerültek. A Chelsea nem neki való csapat volt.” Peter Crouch, angol FFT, 295. szám
81. XABI ALONSO, SPANYOLORSZÁG
Egyszer 25 ezer fontot nyert egy szurkolónak, aki arra fogadott, hogy gólt szerez a saját térfeléről, ennél azonban diszkrétebb futballista volt. Nyugodtan osztogatta passzait. Mindenki válogatottbeli csapattársát, Xavit ajnározta, ennek ellenére a Liverpool, a Real és a Bayern kulcsemberét mindenütt tisztelték.
80. SAMUEL ETO’O, KAMERUN
„Futballfogyasztó vagyok. Nem is járok el otthonról. Megkértem a testvéremet, hogy készítsen videókat, amelyeken jól látszik a Barcelona támadójátéka, mivel mindent tudni akarok a csapattársaim gondolkodásmódjáról. Ez a láthatatlan edzésem. Például Messi mindig belül kéri a labdát, ugyanis sohasem megy kifelé.” Angol FFT, 153. szám
79. MANUEL NEUER, NÉMETORSZÁG
„Szoros kapcsolatban állunk a 2010-es vébén esett gól miatt. Belebotlottam nyaralás közben is, és elpoénkodtunk. Kiváló a lábával, és őrületes méretű ember: a 2012-es BL-döntőben lőttem ellene egy tizenegyest, és olyan volt, mintha betöltené az egész kaput.” Frank Lampard, angol FFT, 289-es szám
78. EDEN HAZARD, BELGIUM
Lényegében a 28 éves belgaközéppályás az egyetlen igazi világklasszis a Stamford Bridge-en. Már a hetedik idényét tölti a Chelsea csapatában, de még csak kétszer lett bajnok. Valami nagyobb helyen is ki kell próbálnia magát, mielőtt elúszna az Aranylabda lehetősége.
77. WESLEY SNEIJDER, HOLLANDIA
Ő a holland nemzeti csapat legtöbbszörös válogatott játékosa, egyben a világ egyik legjobb középpályása. A 2008-as Európa- és a 2010-es világbajnokságon Hollandia 11 mérkőzéséből hatszor ő lett a meccs embere. Több mint egy tucat trófeát nyert összesen öt országban. A legemlékezetesebb az Interrel elért 2010-es triplája.
76. JÜRGEN, KLINSMANN. Nem csak az FFT érkezett meg az angol piacra 1994-ben.
Szöveg Gary Parkinson
Nem sokkal azt követően, hogy a világbajnokságot új helyszínen, az észak-amerikai földrészen rendezték meg, új jövevény érkezett az angol labdarúgásba is, hogy növelje annak intelligenciáját és szerethetőségét, miközben végleg megváltoztatta a játékot. Igen, kedves olvasóink: 1994 augusztusában megjelent a FourFourTwo.
Ugyanekkor került az angol bajnokságba Jürgen Klinsmann. Ekkor már két éve járta útját az új Premier League, és a változás kézzelfogható volt. Az előző nyáron már nagy volt a mozgás, Brian Deane, az aktuális bajnok Leeds, Andy Townsend az Aston Villa, Julian Dicks a Liverpool, Roy Keane a Manchester United, Andy Sinton a Sheffield Wednesday játékosa lett.
A PREMIER LEAGUE-BE VILÁGBAJNOKKÉNT, IGAZI VILÁGSZTÁRKÉNT ÉRKEZETT
A világbajnokság nyara azonban beindította a nemzetközi igazolásokat is, és ez nem kis részben volt köszönhető Éric Cantonának is, bár ekkor is klubot cseréltek jelentős angolok, például Mark Draper, Neil Cox és Chris Sutton. A Newcastle megvette Philippe Albert-t, míg a Sheffield Wednesday Dan Petrescut, akinek két román honfitársa, Ilie Dumitrescu és Gheorghe Popescu szintén a White Hart Lane-en talált új otthonra.
Kétségtelen azonban, hogy Jürgen Klinsmann volt a legnagyobb név. A Monacóból érkezett a Tottenhambe, korábban szerepelt már az Interben is, abban az időszakban, amikor a Serie A Európa legvonzóbb bajnokságának számított. Hamarosan ugyanezt már inkább az angol élvonalról lehetett elmondani, épp az olyanoknak köszönhetően, mint Klinsmann.
Végül is mégiscsak világbajnok volt, a félelmetes nyugatnémet válogatott vezető csatára, és nagy színész is, akinek köszönhetően az argentin Pedro Monzón megkapta a vb-döntők történetének első piros lapját.
Mivel ekkor még sokan hittek abban, hogy az angolok ilyesmire alkatilag nem képesek – mintha a tizenegyeseket gyakran kiharcoló Franny Lee nem is létezett volna –, nem kevesen látták érkezésével a kultúrák végzetes keveredését.
Klinsmann szerezte meg az idény első, Sheffield Wednesday elleni mérkőzésének negyedik gólját a 4–3-ra végződő találkozón, és ekkor vetette magát először a földre széttárt karokkal, hogy aztán csapattársai ráugorjanak. Már a világbajnokságon is láthattunk néhány kivételes gólörömöt, Bebeto kisbabát ringatott, Diego Maradona beleüvöltött a kamerába, Finidi George pedig pisilő kutyát játszott, erre most megérkezett a Premier League saját szupersztárja, egy német, akinek volt gólöröme, ráadásul kulcsfontosságú gólt lőtt egy héttalálatos thrillerben.
Megismételte a mutatványt, amikor saját stadionjában mutatkozott be, és ollózós gólt szerzett. A Tottenham azonban jelentős gondokkal küzdött, az angol szövetség 12 pontot vont le a csapattól, és amire a tulajdonos, Alan Sugar ügyvédei hatályon kívül helyeztették a büntetést, az is kiderült, hogy Ossie Ardiles 5–0–5-ös formációja nem éppen üdvözítő.
Sugar úgy döntött, hogy a régi vágású iskola irányába fordul, és felkérte Gerry Francist a csapat irányítására. Különös jel, hogy az új menedzser éppen 4–3-ra veszítette el első mérkőzését. Klinsmann azonban nem állt meg, minden versenysorozatot figyelembe véve 30 gólig jutott, és a szurkolók nagy örömére emlékezetes módon az utolsó pillanatban egyenlített a Highburyben.
A Tottenham végül a hetedik helyen végzett, igaz, pontjait tekintve, ugyanolyan távolságra állt a kieső csapatoktól, mint a második helytől. Klinsmann pedig távozott. A szerződésében szereplő záradék lehetővé tette, hogy a Bayern München játékosa legyen, ahol aztán szép számban zsebelte be az elismeréseket.
Sugar – aki egyszer azt nyilatkozta, hogy minden futballista idióta, és ha nem lennének labdarúgók, már rég börtönben ülnének – a rá jellemző keresetlenséggel megjelent egy tv-műsorban, kezében egy dedikált Klinsmann-mezt tartott, és azt mondta, az autóját sem mosná le vele. Harminc hónappal később ismét szerződtette. Félretette büszkeségét, ugyanis nem volt túlzottan népszerű a Tottenham-szurkolók körében, amit annak is köszönhetett, hogy a csapat a kieső zóna környékén lebegett.
A német 15 mérkőzésen kilenc gólt szerzett, majd fogta Volkswagen bogarát, és Kaliforniába költözött levezetni. Ekkorra a Premier League-ben már ott volt Gullit, Wenger, Zola, Vieira és egy sor más egyelőre még potenciális játékos, miközben a televíziós bevételek megduplázódottak. l995-től kezdve 14 Év játékosa-választáson 12 alkalommal nyert nem angol labdarúgó. Az első Jürgen Klinsmann volt.
TOP 10 GÓLÖRÖM. Nem csak Klinsmann értett az ilyesmihez
10. Aylesbury és a kacsa
9. Temur Kecbaja rúgása
8. Jimmy Bullard buzdító beszéde
7. Emmanuel Adebayor sprintje
6. Emile Heskey, a DJ
5. Bebeto és a baba
4. Robbie Keane forgása
3. Robbie Fowler gólvonalszippantása
2. Stuart Pearce
1. Peter Crouch robotja
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)
