Szöveg Alec Fenn Fotó Gary Prior Fordítás Gerendai Márk
Az FFT aggódva figyeli a hatalmas farkaskutyát, ami egy méregzöld ipari épületet védelmez. A délutáni napfényben többemeletes házak magasodnak fölénk, a környéken néhány melegítős srác köröz biciklivel. Greater Manchester megyében százával állnak az ehhez hasonló kihalt, szemetes épületek a munkásnegyedekben, belépve azonban úgy érezzük, mintha egy másik dimenzióba csöppentünk volna.
A csupasz betonfalakon hatalmas, bekeretezett képek lógnak. Az egyiken Paul Scholes látható, amint egy bokszzsákot püföl, a másikon Cristiano Ronaldo felüléseket végez. Roy Keane, Ryan Giggs, David Beckham és a Manchester United más egykori játékosai szintén dekorációként szolgálnak az épületben. Néhány képet dedikáltak is, sőt, van, amelyiken rövid üzenet is olvasható, köszönet a tulajdonosnak, hogy létrehozta ezt a kis szentélyt. „A húzódzkodással olyan karizmom lett, amilyenről korábban álmodni sem mertem” – olvasható Michael Carrick hálálkodása. Darren Fletcher sejtelmesen azt írja, hogy sohasem fogja elfelejteni azt a bizonyos hokimeccset. A Vörös Ördögök egykori középpályása, Alan Smith szintén köszönetet mond a súlyos sérülése utáni felépülésében kapott segítségért.
Beljebb lépve húzódzkodókorlátok, fekvenyomópadok, súlyok, fagerendák, ügyességi létrák és gátfutóakadályok tárulnak elénk. Egy bokszbábu a sarokban várja a következő ellenfelét.
Az FFT az EliteLabben jár. Ez a hely Mick Clegg második otthona. Ő volt a felelős Ronaldo fizikumáért a Manchester Unitednál töltött hat éve alatt.
Clegg 2000 és 2011 között tizenegy évet dolgozott erőnléti edzőként a csapatnál, most viszont heti hat napon keresztül napi tizenöt órát tevékenykedik egy különleges projekt keretében az edzőtermében. „Nem egerekkel, hanem emberi lényekkel dolgozom – mondja Clegg mosolyogva, miközben egy csésze teával üdvözöl minket apró konyhájában. – A következő Cristiano Ronaldót keresem.
Tizennyolctól huszonnégy éves koráig dolgoztam vele, addig, amíg el nem igazolt. Most ötévesekkel foglalkozom, és gondolj csak bele, mennyivel gyorsabban lehet haladni. Rengeteg lehetőség rejlik bennük.”
Ez úgy hangzik, mintha egy őrült tudós monológját hallgatnánk egy sci-fiben, Clegg azonban halálosan komolyan beszél. 2010-ben Kanadába utazott, hogy agykutatókkal tanácskozva megértse a Real Madrid-játékos atlétikai és mentális képességeinek tudományos hátterét.
„Bármelyik sportban a készségek játsszák a legfontosabb szerepet. Rá kellett jönnöm, hogy a második legfontosabb dolog a sebesség – magyarázza. – Csak nézd meg Ronaldót, ahogy először átveszi a labdát, aztán gólt lő, vagy egy bokszolót, ahogy kivéd egy ütést, majd a következő szempillantásban kiüti az ellenfelét. A fizikai és mentális sebességet az agy edzésével lehet fejleszteni. Mindent az agy irányít.”
Ennek a felismerése azt eredményezte, hogy megszületett egy teljesen új edzésfilozófia, amit Clegg Seed of Speednek nevezett el, és amiben hagyományos súlyzós edzéseket keresztez szellemi feladatokkal, amiket a legkorszerűbb technológia segítségével hoz létre.
Módszereit a Premier League és más angol bajnokságok játékosain gyakorolja. Ottjártunkkor megnézhettük a műhely két legfiatalabb tagjának edzését. Enrique Roca és bátyja, Rafa mindössze nyolc- és hatévesek, és az FFT derűsen vette tudomásul, hogy mindketten Ronaldo hajviseletét utánozzák.
„Rafa imádja Ronaldót, de Enrique kedvence Messi” – ismeri el a srácok apukája, Carlos, a 32 éves, visszavonult profi labdarúgó, aki az Oldham és a Carlisle keretét erősítette. Enrique négyéves kora óta tagja a Manchester Citynek, Rafa pedig csak hároméves volt, amikor a klub felfedezte. Mindkét srác heti kétszer edz az akadémián, és minden szombaton meccset játszanak. „Egy héten egyszer próbálom elhozni őket ide, az edzőterembe. – mondja Carlos. – Próbálok minden lehetőséget megteremteni nekik. Az a legjobb, hogy nem edzésként fogják fel, mert annyira jól érzik magukat.”
A tréning húzódzkodással és súlyzózással kezdődik, amihez ötkilós súlyokat használnak. Szokatlan látványt nyújt, ahogy a két általános iskolás korú gyerek küzd a súlyokkal, Clegg számára viszont mindez teljesen természetes, mert a saját fiait is képezte súlyemelésre hatéves korukban. Ezek a korán elkezdett edzések megtérültek, mivel Michael a Manchester United első csapatába került, Steven az ificsapatba, Mark súlyemelő lett, Shaun pedig 2014-ben az országot is képviselte ebben a sportágban.
„A házépítéshez tudnám hasonlítani – mondja Clegg. – Először meg kell alapozni mindent. Amikor Ronaldo a csapathoz jött, az alapjai már megvoltak, mert súlyzózott, úszott és rengeteget futott. Viszont sohasem dolgozott nehéz súlyokkal, mert azt akartuk, hogy hajlékony maradjon, nem pedig robusztus. Mindig a hetvenhat kilós testsúlyához illő súlyzókkal dolgozott, és hetes ismétlésekben gyakorolta a kinyomást, guggolást és a súlyemelést.”
Enrique és Rafa időnként a reakcióidőt mérő eszközön teszteli magát. A D2 gépen dolgozva az a feladatuk, hogy a fekete képernyőn egy perc alatt véletlenszerűen felvillanó fényeket leoltsák, amilyen gyorsan csak lehet. Mindkét fiúnak 40 pont a rekordja.
„Az alapötlet az, hogy gyakoroljuk a váltást a nagy mozdulatok és a komplikált döntést igénylő cselekedetek között, pont úgy, ahogy ezt a pályán is meg kell tenni – magyarázza Clegg. – Képzeld csak el Cristianót, ahogy végigsprintel a szélen, majd a labdát megszerezve be kell mutatnia egy cselt. Az ő edzései során is sok energiát fektettünk a reakcióidő csökkentésébe.”
Az edzés következő eleme szintén nem szokványos. Hat kör alakú lemezt helyeznek el a földre egy sorban, amik bizonyos időközönként felvillannak, és a feladat szerint egy gyors lábmozdulattal kell eloltani őket. „A futballhoz hasonló feladatokat próbálunk alkotni – mondja Clegg. – A játékosok gyakran kis területen, gyorsan kényszerülnek megoldani helyzeteket. Ez a feladat is a reakcióidőt fejleszti. Ronaldo és Scholes nagyon jó volt benne.”
Sima fehér pólójában, fekete rövidnadrágjában, fehér zoknit és fekete klumpát viselve Clegg erősen hasonlít egy középiskolai testneveléstanárra. Az instrukciókat emelt hangon mondja, és egy pálcát is tart a kezében, igaz, csak szemléltetésre használja. „Szellemileg is edzeni kell a játékosokat, és nyomás alá kell őket helyezni, hogy lássuk, hogyan reagálnak – mondja, miközben öt fekvőtámaszt csináltat Enriquével, mert felrúgta az egyik lámpát – Azért szerettem Cristiano Ronaldót, mert tudott nagy nyomás alatt dolgozni. Képzeld csak el, hogy két főnököd van. Az egyik Alex Ferguson, a másik Roy Keane. Mindketten nagyon kritikusak, mert a legjobbat akarják kihozni belőled. Cristianót mindennap gyepálta Fergie, Keane, a szurkolók és a sajtó. Ennek ellenére hétfőnként reggel kilenc órakor itt állt, és azt kérdezte, hogy mit fogunk csinálni. Elég erős volt, hogy leküzdje magában a negatív érzelmeit.”
Szerencsére a nyolcéves Enrique sem roppan össze, hanem a következő feladatra összpontosít. „Piros, sárga, fekete!” – ordítja Clegg. A srácnak ebben a sorrendben kell a lábával megérinteni a földre helyezett színes köteleket, miközben a derekára erősített kettő kötél visszatartja őt. A feladat az egyensúlyt és a gyorsítást fejleszti.
„Kemény fizikai munkát végzek vele, de aztán jön a szellemi erőpróba is – folytatja Clegg. – Minél fáradtabb lesz, annál nehezebben tudja felidézni a sorrendet. Ronaldónak a meccsek végén is futnia kellett a labdával, miközben az ellenfelek és a csapattársai mozgását figyelte és tartotta észben. Ez kemény szellemi erőfeszítés. Fáradtan is fejleszteni kell az agyi teljesítményt.”
Az edzés intenzitása csak akkor törik meg, amikor a hatalmas farkaskutya betéved az edzőterembe, kizökkentve a két fiút a feladatvégzésből. Így legalább nem felejtjük el, hogy ők is csak gyerekek, közben pedig megkönnyebbülve vesszük tudomásul, hogy a félelmetes kutya neve Rocky, és valójában egy szelíd jószág, aki a múlt hónapban Mick esküvőjén még csokornyakkendőt is viselt.
Clegg kihasználja a szünetet, hogy elmondjon egy történetet Ruud van Nistelrooyról. „Egyszer említette nekem: a tizenhatoson belülre érve annyira koncentrál, hogy a lövés előtti pillanatban önkívületi állapotba kerül. Akár gólt lő, akár a kapu fölé tüzel, esetleg leszerelik, bármi is történjék, de nem tudja felidézni a lövés előtti pillanatot. Ilyen koncentrációs szintet kell elérni. Ezt Ronaldo megértette, és sokat tanult belőle.”
Következik Clegg utolsó agyi teljesítményt fejlesztő készüléke. Enrique és Rafa feladata az, hogy nyolcból négy kiválasztott pattogó labdát kövessen a képernyőn nyolc másodpercig. Ezután a labdák megállnak, a fiúknak pedig rá kell mutatniuk a korábban kiválasztottakra. „Ez a figyelemmegosztást fejleszti – magyarázza Clegg. – Egy meccs során huszonkét játékosra, a játékvezetőre és a tömegre kell figyelni, miközben a labda százötven kilométeres óránkénti sebességgel száll. Az agynak képesnek kell lennie egyszerre több információegység feldolgozására.
A legmagasabb pontszámot Pak Dzsi Szung érte el, de az összes eredményt nézve Paul Scholes a legjobb. Hihetetlenül jó a periférikus látása, és ezt a pályán is kamatoztatja. Gyorsabban működik az agya, mint a többi játékosnak.”
„Ronaldo tizennyolc éves volt, amikor elkezdtünk dolgozni. Most ötéveseket edzek, akikben rengeteg lehetőség rejlik”
A fivérek földre fektetett ügyességi létrás gyakorlattal fejezik be az edzést, végül egy traktorkerékbe kell betalálniuk a labdával. Eközben az FFT stábja kíváncsian hallgatja, hogy fog kinézni a következő Ronaldo.
„Egy ilyen játékos kiképzése alapos tervezést igényel. Magasnak és könnyűnek kell lennie, de nem szabad, hogy túl erős legyen, mert akkor veszíteni fog a gyorsaságából. Figyelni kell az arányokra. A jó teljesítmény miatt nagyon sokat kell fejleszteni a szellemi képességeket. Azt akarom elérni, hogy az agy minél hatékonyabban irányítsa az egyensúlyt, a koncentrációt, a reakciót és a gyorsaságot. Emellett olyanná kell formálni, hogy erős terhelés mellett is jól és gyorsan működjön.”
De vajon mennyire reális elképzelések ezek?
„Ismerek egy csomó srácot, akik bejöttek ide, és azt mondták, hogy ők akarnak a következő Ronaldo lenni. Azt mondták, hogy keményen fognak dolgozni a cél érdekében, valójában viszont egy mágikus feladatra vártak, ami majd Ronaldóvá változtatja őket. Nincs mágikus eljárás. Ronaldo titka a kemény munka és a változatos feladatvégzés. Hat éven át tudatos edzéstervet követve edzett mindennap. Megfigyelte Keane-t, Scholest és Nistelrooyt, majd a technikájukat alkalmazta a saját edzéseiben.
A legfontosabb, hogy megtaláljuk az alkalmas embert. Olyasvalakire van szükségem, mint Cris, aki odaállt elém, és azt kérdezte, hogy mit kell csinálnia. Megcsinált bármit, csak meg kellett neki mondani, hogy mi a feladat. Ha találok egy ilyen embert, akkor korlátlanok a lehetőségeink.”
Egyelőre még homály fedi, hogy ki lesz a következő Ronaldo, ugyanakkor Clegg filozófiája már látható eredményeket produkál. Tavaly egy 15 éves fiúval, Thomas Sanggel dolgozott, aki egy komoly sérülést követően 18 hónapig hozzá sem ért a labdához. Hat hónapnyi edzés után a Manchester United leigazolta.
Miközben az FFT távozni készül, Clegg hozzáteszi: „Edzettem a fiaimat, akikből élsportoló lett, tizenegy évig dolgoztam a Unitedban, edzettem Cristianót és a többi srácot. Tudom, hogy amit csinálok, az működik.”
„Ki tudja, hogy megtalálom-e a következő Ronaldót? Nem kapkodok. Jövőre hatvanéves leszek, de a halálomig itt szeretnék dolgozni. Elkezdtem előadásokat tartani edzőknek Lengyelországban és Írországban, hogy ők is elsajátítsák a Seed of Speed filozófiát. Ha én nem, akkor majd valaki más megtalálja a következő Cristianót.”
Valami mégis azt súgja nekünk, hogy ő szeretné megtalálni először.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. novemberi lapszámában.)
