Az Anfielden játszik, de Cristiano Ronaldo nyomában jár

Interjú Marcus Alves

Diogo Jota 17 éves fiatal volt, aki csak álmodozott a felnőtt csapatról, amikor különös kéréssel kereste fel a Pacos de Ferreira ifjúságügyi felelősét. Idegen nyelvet akart tanulni, hogy ezzel segítse későbbi pályafutását.

Jota már ekkor tudta, hogy nehéz dolga lesz, ha magas szinten akar játszani. A portugál válogatott 2016-ban megnyerte az Európa-bajnokságot, 2019-ben pedig az első Nemzetek Ligáját: a portugál labdarúgás azonban régi problémával küszködik, ami a mai napig megoldásra vár. A portugál futballakadémiák neveltjei ritkán jutnak el a nemzeti bajnokságba.

Egy friss tanulmány szerint a portugál első osztály aktuális idényében az összes, játékosok által pályán eltöltött percnek csupán az 5.4 százaléka jutott hazai nevelésű focistákra (vagy azokra, akik 15 és 21 éves koruk között legalább három éven át az adott klubban szerepeltek). Ez a 27 legnagyobb európai bajnokság közül a legalacsonyabb arány: Angliában ez az érték 12.7 százalék, Spanyolországban 21.

Jota ezzel már nyolc évvel ezelőtt tisztában volt, és volt is terve, hogy megkerülje az akadályt. Nem sokkal az után, hogy 2013-ban az első osztályban játszó Pacoshoz került, felkereste az ifjúsági csapat edzőjét, Gilberto Andradét.

„Akkoriban nagyon nehéz volt Portugáliában felkerülni az ificsapatból a felnőttekhez – magyarázza Jota. – Már korán tudtam, hogy érdemes lenne külföldre igazolnom. Ebben az esetben pedig sokkal könnyebben tudnék alkalmazkodni, ha meg tudnám értetni magam. Az iskolában már tanultam angolul, szóval megkérdeztem Gilt, hogy tudna-e segíteni a spanyollal. Kaptam tőle egy adag nyelvoktató lemezt, ami alapozásként szolgált. Utána egy környékbeli tanárhoz kezdtem járni spanyolórákra.”

A nyelvleckék később nagyon hasznosnak bizonyultak, bár nem azért, amiért elkezdte őket. Nem volt még egy éve sem, hogy maga mögött hagyta a Porto környéki Gondomar akadémiáját, amikor új klubja, a Pacos felnőttcsapatának edzője, Paulo Fonseca (a Sahtar Doneck és a Roma későbbi edzője) felfigyelt rá.

„NEM GYŐZÖM HANGSÚLYOZNI, HOGY MAGYARORSZÁG IS BENNE VAN A CSOPORTBAN. MÁRPEDIG 2016-BAN NEM TUDTUK MEGVERNI A CSOPORTKÖRBEN”

Miután az U19-es csapatban egy idény alatt 22 gólt szerzett, 2014 októberében pályára léphetett a nagyoknál a Portugál Kupában. Rúgott egy gólt, és adott két gólpasszt. Még abban az idényben két gólt szerzett egy meccsen a Primeira Ligában; Ronaldo 2002-es fellépése óta ő volt a legfiatalabb játékos, akinek ez sikerült. Ekkor már mindenki elhitte, hogy világsztár lesz. A 2015–16-os idény végén szerződtette is az Atlético Madrid. Nem sokkal később a tévében nézte végig, ahogy a portugálok először nyerik meg az Európa-bajnokságot.

„Akkor már Spanyolországban készültem az idényre – emlékezik 2016 nyarára Jota. – Olyan büszke voltam! Megérdemeltük a győzelmet.”

Hiába igazolt topklubba, azt akkor még nem gondolta, hogy a következő Eb-n már ő is képviselheti Portugáliát. „Meg sem fordult a fejemben. Nem vagyok az a hosszú távra tervező típus – mondja. – Persze vágytam rá, hogy a válogatottban játszhassak, és ez most meg is valósult.”

A Liverpool csatára bőven bizonyította rátermettségét. A márciusi válogatott mérkőzéseken nyolc gólhoz volt köze: hatot maga szerzett, kettőhöz a passzt adta, és erre elég volt neki öt meccs. Bár a portugálok szövetségi kapitánya, Fernando Santos kikötötte, hogy csak Cristiano Ronaldónak tudja garantálni az Eb-szereplést, egyre többen gondolják úgy, hogy inkább Bernardo Silvát, Joao Félixet és Jotát kellene csatasorba állítani.

A most 24 éves csatár a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen fiatalon már ennyi mindent elér. Elvégre Diogo José Teixeira da Silva nem arról híres, hogy egyenes útja vezet a csúcsra.

KIVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT

Bruno Fernandeshez hasonlóan Jota egyike azon kevés portugál sztárjátékosoknak, akik nem az ország legnagyobb akadémiáiról jöttek.

„Valószínűleg így sokkal nagyobb kihívás volt – magyarázza Jota. – Azoknak is nehéz befutni, akik valamelyik nagyobb akadémiánál játszanak, hát még nekünk, akik az elit akadémiákon kívülről jövünk. Elenyésző az arányuk azoknak, akiknek sikerül. Tizenhat évesen még mindig én fizettem azért, hogy focizhassak, szóval tudom, milyen rendhagyó az, amit elértem. Aki Portugáliában nem a Porto, a Benfica, a Sporting, esetleg a Braga és a Vitória de Guimaraes akadémiájára jár, hanem valamelyik kisebbre, annak tandíjat kell fizetnie. Ez a rendszer. Majdnem tíz évet töltöttem a Gondomar akadémiáján, és végig nagyjából húsz eurót kellett fizetnem, hogy játszhassak. Aki bekerül az U19-es csapatba, annak már nem kerül pénzébe, de én éppen akkor jöttem el.”

A nagyobb klubok évekig levegőnek nézték a kis termetű fiút, aki akkoriban középpályás volt. Bár valódi magyarázattal senki sem szolgált, Jota gyanítja, hogy törékeny termete miatt nem kapott esélyt. Sokak szerint egyszerűen túl kicsi volt.

„Talán ezért nem választottak ki soha – mondja. – Fiatalabb koromban voltam próbajátékon a Portónál és a Benficánál is, és később a Bragánál is próbálkoztam. Akkoriban indultam növésnek, és onnantól nem volt gond a termetemmel. Fejlődtem, és éreztem, hogy emiatt egyre jobban tudok játszani.”

Jota (aki becenevét a portugál ábécé „J” betűjéről kapta, hogy meg tudják különböztetni a Gondomarnál játszó rengeteg Diogótól) mosolyogva idézi fel az ifjúsági csapatnál töltött éveket. Az egyik hétvégén kétszer kellett ugyanazzal az ellenféllel szembeszállnia. Jota összesen öt gólt lőtt, mindet ugyanannak a kapusnak. Megállíthatatlan volt.

„Ilyesmi azért nem történik mindennap – vigyorog. – Jól fociztam az U17-ben. Az U19-es csapat a kiesés szélén állt, szóval áthívtak erősítésnek, vagyis akkor először kellett kilencvenperces meccsen pályára lépnem. Az U17-esek ugyanis csak nyolcvanperceseket játszottak. Az első szombatomon az U19-es csapattal mesterhármast értem el. Másnap reggel az U17-es együttes edzője azt gondolta, biztosan fáradt vagyok, szóval csak cserének vitt magával. A második félidőben azért beküldött, én meg rúgtam két gólt! A számok tekintetében az volt életem legeredményesebb idénye. Majdnem negyven gólt szereztem, pedig középpályás voltam, nem csatár. Az az évad fontos mérföldkő volt a pályafutásomban.”

Jota 39 gólig jutott 37 mérkőzése során, amivel kiérdemelte a Pacos de Ferreira meghívását. Itt aztán egy kis időre úgy tűnt, befellegzett a pályafutásának. Amikor a 2014–15-ös bajnokság előtt megvizsgálták a klub orvosai, kiderült, hogy gondok vannak a szívével. Nem edzhetett, amíg meg nem állapították, mi a probléma. Az egy hónapos kényszerpihenő örökkévalóságnak tűnt.

„Nehéz pillanat volt. Komolyan el kellett gondolkodnom rajta, hogy fel kell adnom a futballt. De az ilyen helyzetekben mindig megpróbálok pozitív maradni, és bízni abban, hogy minden rendben lesz. Tudtam, hogy erre az egész pályafutásom rámehet, de egy percig sem hittem, hogy így is lesz. Van egy portugál közmondás: »Sose kösd a kocsit a ló elé«, vagyis semmit se könyvelj el előre, amíg nem ismered a tényeket. Az első napomon kezdődött, amikor az erőnléti felmérésre mentem. Nagyon megijedtem, mert baj volt az elektrokardiográf-eredményekkel. Elektrofiziológiai vizsgálatra kellett mennem, csak utána kaptam meg az orvosoktól az engedélyt, hogy játszhatok. Lemaradtam a felkészülés nagy részéről, és így csúszott az első szereplésem is a felnőtteknél.”

Jota hamar behozta a lemaradást, és nemsokára már a Primeira Liga feltörekvő csillagai között emlegették. Józan és öntudatos volt már tinédzserként is, kimagasló képességeinek hála pedig hamar a kezdőcsapat állandó tagja lett, bár az utolsó napjáig az akadémia végzőseivel maradt a kollégiumban. Senki más nem játszott közülük a felnőttegyüttesben.

„Eleinte Fred volt a szobatársam, aki most a Torreense jobbhátvédje. Idény közben általában úgy heten-nyolcan lehettünk az épületben, de sok volt az alkalmi vendég, mert a próbaedzésre érkező külföldiek is ott szálltak meg. Csak a második évben kaptam saját szobát, ahol már tévé is volt, meg egy PlayStation. Dona Teresa vigyázott ránk, takarított, mosott és főzött mindenkire. Nagyon jó volt a főztje. Az a hely volt az egyik oka annak, hogy a Pacos de Ferreirához igazoltam: remek körülmények között éltünk, és az edzőpálya is közel volt. Mások a helyemben talán nem így tettek volna, de én nem akartam otthagyni azt a közeget, ahol boldog vagyok, és mindenkivel jól kijövök.”

Jota teljes gőzzel gyakorolt, és olyan lenyűgöző volt, hogy egyik korábbi edzője, Jorge Simao a helyi újságnak arról beszélt: Jota lehet Cristiano Ronaldo utódja.

„Kissé meglepett, amit mondott, nem gondoltam, hogy ilyen nagyra tart, és hogy ilyesmit nyilvánosan közöl – vallja be Jota. – De közben rájöttem, hogy ha ő így gondolkodik rólam, akkor én miért ne tehetném? Jó érzés volt, hogy egy mondatban emlegettek Cristiano Ronaldóval. Önbizalmat adott.”

NEM MINDEN HŐS VISEL KESZTYŰT

Jota egyik legkorábbi emléke, ahogy azt látja a tévében, hogy a 2004-es Európa-bajnokság döntőjében az ötszörös aranylabdás Ronaldo és tapasztaltabb csapattársai hazai pályán kapnak ki a görögöktől.

„Az Anglia elleni negyeddöntőre is emlékszem. A nappaliban voltam az apámmal és a bátyámmal, és együtt ünnepeltünk. Le voltam nyűgözve, hogy Ricardo puszta kézzel védte ki azt a tizenegyest. Elképesztő volt.”

Az idén nyáron, tizenhét évvel később esélyt kap, hogy egy csapatban játsszon Ronaldóval.

„Ő volt a példaképem. Figyeltem, ahogy a Manchester Unitednál a csúcsra jut, és sorra nyeri az Aranylabdákat és más díjakat – így Jota. – Portugálként mindig is felnéztem rá. Amikor 2019 novemberében, a litvánok ellen először léphettem pályára a válogatott színeiben, őt váltottam, ami még különlegesebbé tette az élményt. Hálás lehetek, hogy egy csapatban játszhatok vele.”

Sokan mondják, hogy a jelenlegi csapat a valaha volt legjobb portugál válogatott. Az olyan nevek mellett, mint Bruno Fernandes, Joao Félix, Rúben Dias és Bernardo Silva, valóban könnyű ezt állítani, de Jota szerint még rengeteg dolguk van: meg kell védeniük első Európa-bajnoki címüket.

„CRISTIANO RONALDO VOLT A PÉLDAKÉPEM. AZ ELSŐ VÁLOGATOTT MECCSEMEN ŐT VÁLTOTTAM. KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY VOLT”

Nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy egy csoportba kerültek a németekkel és a világbajnok franciákkal.

„Nem győzöm ilyenkor hangsúlyozni, hogy Magyarország is benne van a csoportban – mondja Jota. – Márpedig 2016-ban nem tudtuk megverni őket a tornán. Nagyon kemény csoportot kaptunk, de hát az Eb sem azért van, hogy könnyű legyen. Ennek ellenére tudjuk, miből dolgozhatunk, vagyis ha sikerül összehozni egy jó csapatot a szó valódi értelmében, akkor nem hiszem, hogy ne jutnánk el a döntőig.”

Arra azonban nincs válasza, miért olyan sok a világklasszis portugál játékos.

„Én sem tudom. Annyit tudok, hogy Portugáliában nagyon magas színvonalú az ifjúsági futball, és ennek valószínűleg ez az eredménye. A semmiből nem fog egy egész korosztálynyi tehetséges játékos előtűnni, vagyis tizenöt éve valamit nagyon jól csinálhattunk.”

Az, hogy Jota ilyen messzire jutott, nemcsak a tehetségének és a kemény munkának köszönhető, hanem a merészségének is; 2017-ben senki sem értette, még a családja sem, miért igazolt az Atléticóból a Wolverhamptonba, pedig addigra már rég a Portónál játszott kölcsönben. Megtehette volna, hogy a Portóhoz szerződik, a klubhoz, amely nemrég a Bajnokok Ligájában is szerepelt, és amellyel 5–0-ra megverte a Leicestert, ő mégis egy olyan angol klubba igazolt, amelyik épp tizenötödik volt a Championshipben. Három évvel később, miután csapatával eljutott a Premier League-be és az Európa-liga negyeddöntőjébe, 45 millió fontért megvette a Liverpool. A Vörösök nem bánták meg a döntést.

„Nemrég láttam a Transfermarkt kutatását, ami alapján a Championship Európa hatodik legfontosabb ligája – mondja Jota. – A portugál bajnokság volt az ötödik, vagyis ebből a szempontból visszalépésnek számít, hogy a Wolverhamptonba igazoltam, de valódi kihívásnak bizonyult a Championship. Maga a projekt is érdekelt. A Wolverhamptont nagyon hozzáértő emberek vezetik. És olykor hátra kell lépni egyet, hogy az ember kettőt léphessen előre. Végül minden jól alakult, és bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, pedig nagy kockázatot vállaltam. Az egyik nagybátyám akkor nagyon csodálkozott, hogy miért határoztam így. Most persze már szerinte is jó ötlet volt! Be kell vallanom, eleinte én is vonakodtam belevágni, az ügynököm, Jorge Mendes ötlete volt az egész. Végül persze meggyőzött, és most joggal mondja, hogy végig igaza volt.”

KLOPP RAJONGÓJA

Jota repülőrajttal indult az Anfielden. Az első tíz meccsén hét gólt szerzett, ebbe beletartozik az Atalanta elleni mesterhármas is a Bajnokok Ligája csoportkörében.

Robbie Fowler 1993-as színrelépése óta nem volt olyan Liverpool-játékos, aki az első tíz meccsén ennyiszer kapuba talált. Míg más, újonnan igazolt labdarúgóknak általában szükségük van egy kis időre, míg hozzászoknak Jürgen Klopp módszereihez, Jota azonnal hadra fogható volt.

„Pontosan olyan tréner, amilyennek látszik. Közvetlen, barátságos, és szívesen van a játékosokkal – értékel Jota. – A nap közepén is képes rám írni. Nem volt még ilyen edzőm, és pozitív csalódást jelentett. Ez az egyik legjobb tulajdonsága. Mielőtt aláírtam a szerződést, volt vele egy videobeszélgetésem. Nem hiszem, hogy meg akart volna győzni, addigra már meg voltam győzve. Régóta rajongok a munkásságáért, ezért semmi pénzért sem szalasztottam volna el ezt a lehetőséget. Nemhogy nem kellett kétszer mondani, egyszer sem kellett. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Csodálatos volt a fogadtatásom a klubnál, ami sokat segített. A közös anyanyelv miatt jóban vagyok a brazilokkal, főleg Fabinhóval, de jó barátom Jordan Henderson, James Milner, Trent Alexander-Arnold és Andy Robertson is. A Liverpool támadófutballt játszik, vagyis rengeteg helyzetem van. Az én dolgom az, hogy ezekből gólok legyenek.”

Decemberi térdsérülése feltartóztatta Jota lendületes indulását. Tizennyolc meccset volt kénytelen kihagyni, ami egybeesett a Liverpool teljesítményének zuhanásával: nélküle csak hét meccsen győztek.

„Majdnem három hónapot ki kellett hagynom. Sohasem voltam még ilyen sokáig sérült. Ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna, hiszen épp olyan jól alakult minden. Folytatni akartam, amit elkezdtem, de nem tudtam a csapattal maradni. És amikor az eredmények is kezdtek rosszabbak lenni, csak még idegesebb lettem. Amikor visszatértem, minden erőmmel azon voltam, hogy segítsek helyrehozni a hibákat.”

Néhány fontos sikerhez már valóban hozzájárult: egy gólt rúgott korábbi csapatának, a Wolverhamptonnak, kettőt pedig az Arsenalnak. Közben a válogatott két mérkőzésén szerzett még hármat.

Három évvel az után, hogy feltűnt a Championshipben, Jota klubszinten és a válogatottban is megvetette a lábát. Lehet, hogy a kanyargósabb utat választotta, de a Gondomar egykori neveltje felért a csúcsra. És nem tervez egyhamar lejönni onnan.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júniusi lapszámában.)