Alisson az Anfielden: nagy ember, ügyes lábbal

Szöveg Felipe Rocha Fotó Will Cornelius

Kevés kínosabb dolog van annál, mint amikor néma csendben liftezel egy idegennel. Ha csak néhány pillanatra is összezárva találod magad egy szűk helyen, egyik lábadról a másikra állva szigorúan a telefonodra szegezed a tekinteted. Ez a néhány másodperc egy örökkévalóságnak tűnhet. Az FFT ezúttal nem szokványos idegennel osztozott a felvonón.

Percekkel korábban találkoztunk a Liverpool kapusával az egyik elegáns szálloda előcsarnokában, London belvárosában. Amint a kötelező udvariaskodást kipipáltuk, az ötödik emeleten található szoba felé vettük az irányt, amit az interjú és a fotózás kedvéért béreltünk. Szóval itt állunk a liftben a 26 éves brazil válogatottal, akiért júliusban 67 millió fontot fizetett a Liverpool a Romának. És nincs kínos csönd, ideges topogás, indokolatlan telefonnézegetés. A beszélgetés könnyen indul.

Alisson rögtön elmondja, hogy az utóbbi két napban fájdalmak gyötrik, mert elfeküdte a nyakát. Nem lehet olyan rossz, próbálunk viccelni, mivel előző este kulcsszereplője volt a brazil válogatott Uruguay felett aratott 1–0-s győzelmének az Emirates Stadionban.

Az FFT először is gratulál a kapus teljesítményéhez, külön kiemelve Luis Suárez szabadrúgásának hárítását: a nyaki fájdalmak tudatában még inkább bravúrosnak számít a mozdulat. Alisson félénk mosollyal az arcán éppen csak megköszöni a dicséretet, amikor egy hang jelzi, hogy a lift a kívánt emeletre érkezett. A kezdeti csevegésen túl vagyunk. Alisson és csapata tengernyi érdekességet tartogat számukra.

Novo Hamburgóban, Porto Alegre külvárosában született, teljes neve Alisson Ramses Becker. Felmenői között több kapus is volt, így Alisson nem ment keresztül az önismeret rögös útján, amin az ifjú szambasztárok többsége átesik, amire megtalálja a helyét a pályán.

A családi hagyományt dédapja indította, aki a helyi klub, a Novo Hamburgo hálóját védte az 1940-es években. A Liverpool új sztárja úgy nőtt fel, hogy mindennap volt alkalma látni apját, José Agostinhót és testvérét, Murielt a kapufák között. A 31 éves fivér jelenleg a portugál Belenenses játékosa. Meg sem lepődünk, amikor megtudjuk, hogy édesanyja, Magali is kapus volt, amikor még aktívan kézilabdázott. Mint a Becker család szinte összes tagja, ő sem utasította vissza a nagy felelősséggel járó feladatot, és boldogan vállalta, hogy a védelem utolsó bástyája legyen.

„Tagadhatatlan, hogy a véremben van ez a poszt” – mondja Alisson az FFT-nek. – Emlékszem, hogy minden hétvégén apámat néztem, ahogy az amatőr bajnokságban védi a lövéseket. Aztán szemtanúja voltam, ahogy a bátyámból hivatásos labdarúgó vált. Majdnem az összes edzésére elkísértem. Érdeklődve néztem, hogy mit kell gyakorolniuk a kapusoknak. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek az élményeknek is köszönhetem a technikai fejlődésemet, mivel rengeteget tanultam a megfigyeléseim közben.”

Sok olyan brazil játékossal ellentétben, akik később befutottak Európában, Alisson nem szegénységben nőtt fel, ennek ellenére őt is érték megpróbáltatások.

Novo Hamburgo a brazil cipőgyártás központja. Apja cipőformák készítésével szerzett bevételt, de Alisson és Paulo is dolgozott az iparban. Ugyan szegények nem voltak, de felesleges pénzük sem volt. Miért költöttek volna focicipőre, ha mindenki, beleértve az unokatestvéreket is, lábbelivel foglalkozott? Gyerekként Muriel és Alisson olyan saját gyártású stoplist hordtak, amit nem kaphattak meg bármelyik boltban.

„Nyugodtan mondhatjuk, hogy csúcsminőségű csukák voltak – nevet Alisson. – Ezeket viseltem egész gyerekkoromban, és az Internacional futballakadémiáján is. Az álmom az, hogy az unokatestvérem által gyártott cipőket viselhessem végig a profi pályafutásom során. Ezzel kifejezhetném az iránta érzett tiszteletemet, és nekem is különleges élmény volna – magyarázza, miközben leveszi a kabátját. – Nem csak magadnak köszönheted minden eredményedet. Lehetetlen kiteljesedni a szeretteid támogatása nélkül. Hálás vagyok Istennek a családomért, mert minden pillanatban mellettem állt. Amikor kimegyek a pályára, mindig rájuk gondolok.”

A profivá válás útján feltehetőleg bátyja, Muriel – aki maga is sikeres karriert épített kapusként – gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A jelenlegi idény első 12 meccsét kapott gól nélkül úszta meg a portugál élvonalban a Belenenses színeiben, és a csapat 2–0-ra megverte a Benficát is. Mindkét testvér a kétszeres Libertadores-kupagyőztes Internacionalnál kezdett.

Az Alissonnál öt évvel idősebb Muriel mindig is példakép volt testvére szemében, különösen akkor, amikor a Nike-kupa legjobb kapusának választották az U15-ös bajnokságban. Alisson sosem fogja elfelejteni bátyja diadalmas hazatérését a trófeával a kezében. Még ugyanazon a napon elhatározta, hogy ő is megnyeri majd ugyanazt a címet.

A kemény küzdelmek ellenére az Internacional ifjúsági csapatában még messze volt attól, hogy ő legyen az első számú kapus. Sőt, valójában a második és a harmadik számúnak sem őt választották, így el sem tudott indulni a Nike-kupán, és ez borzalmas csapás volt számára.

„Emlékszem, mennyire szomorú volt, amikor kiderült, hogy nem vehet részt a tornán, de azt nem tudtam, hogy azt a trófeát akarta megszerezni, amelyet korábban én is – magyarázza Muriel az FFT-nek. – Mondtam neki, hogy továbbra is dolgozzon keményen, és akkor hamarosan eléri, amit szeretne. Idősebb testvérként azt tanácsoltam, hogy csak amiatt aggódjon, amin képes változtatni. Lelkileg is készen kellett állnia a kihívásokra.”

A küzdelem megerősíti a személyiséget, Alissonnak pedig eszébe sem jutott, hogy feladja, csupán át kellett gondolnia, hogyan juthatna több játékidőhöz a pályán. Apja tanácsára találkozót kért az Internacional akadémiájának igazgatójától. Tudni akarta, mit gondolnak a fejlődéséről, és mi lehetne a következő lépés.

Meggyőzték, hogy maradjon a csapatnál, ami később igen jó döntésnek bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy nem a technikája vagy az erőnléte miatt kap kevés játéklehetőséget, hanem azért, mert 15 évesen ő volt a legalacsonyabb kapus a korcsoportjában, fizikailag későn érő típusnak számított.

„Emlékszem, az apja többször is felhívott, hogy megkérdezze, történt-e valami az edzésen, emiatt úgy döntöttem, hogy nem játszhat. Elmondta, hogy Alisson milyen csalódottan ment haza, miután nem válogattuk be a keretbe – idézi fel Durgue Vidal, az Internacional kapusedzője, aki hat idényen keresztül dolgozott Alissonnal az akadémián, és további egy évet az első csapatban. – Az egyetlen problémát a termete jelentette. Igaz, hogy alacsonyabb volt a többieknél, de rendkívüli tehetsége már akkor is látszott.”

Viszont nemcsak a magasságával volt gond: serdülőként nem tudott nemet mondani a gyorséttermek csábítására, így túlsúlya könnyen kirajzolódott alacsony termete mellett.

„Tizennégy éves kora körül sokat segítettem neki a zsírégetőgyakorlatokkal – mondja Vidal. – Emlékszem, hogy egy idegenbeli meccs előtt, amikor a gyerekek kaptak egy kis szabadidőt, véletlenül összeakadtam vele a város főterén. Egy hatalmas zacskó csokoládé és keksz volt nála, alig hittem a szememnek. Amikor felismert, egy szót sem szólt. Odajött hozzám, és átadta az édességet.”

ALISSONNAK NEMCSAK A TESTVÉRÉVEL, HANEM A BRAZIL VILÁGBAJNOK DIDÁVAL IS MEG KELLETT KÜZDENIE, HOGY KEZDŐ LEHESSEN

A testfelépítésével kapcsolatos problémák hamarosan megszűntek: a következő évben tizenhét centimétert nőtt. Tizenhat évesen aláírta első profi szerződését az Internacionalnál, majd hamarosan meghívták az U17-es brazil válogatottba.

Így történhetett, hogy a Becker fivérek azon kapták magukat, hogy ugyanazért a posztért versengenek az Internacionalban. Miután 2011-ben Alisson bekerült a felnőttcsapatba, Muriel a háttérbe szorult. A testvérpáros négy éven át ugyanazt az öltözőt használta.

Alisson 2013 februárjában, Dunga vezetése alatt mutatkozhatott be a felnőttcsapatban, bár egy egész idényt várnia kellett, amíg valóban ő lett a kezdő. Ekkoriban nemcsak bátyjával, hanem a 40 éves Didával is versengenie kellett a posztért. A Milan és a brazil válogatott egykori kapusa az idény elején igazolt a csapathoz a Gremiótól. 2014 októberében fontos lehetőség adódott: Dida nem játszhatott, mert a Chapecoense elleni 5–0-s vereség alkalmával kiállították, Muriel pedig sérült volt. Alissonnak nem kellett elmagyarázni, milyen fontos, hogy bizonyítson, ha szívesen lenne az első számú kapus. Szerencsére a testvérek között még ebben a helyzetben sem tört ki viszály vagy féltékenység.

„Nagyon hálás vagyok Murielnek, hogy oda juthattam, ahol most vagyok – így Alisson. – Emberileg és szakmailag is ő a példaképem. Rengeteget segített nekem azzal, hogy mindig előttem járt. Mivel mindig őt követtem, a sikereimet is az ő példamutatásának köszönhetem. Nemcsak a testvérem, hanem a legjobb barátom is.”

Miután állandó kezdőjátékos lett, gyorsan fejlődött, és nem kellett sokat várnia az első felkérésre a felnőtt válogatottban. Ismét Dunga látta meg a fiatal hálóőrben rejlő lehetőséget.

A 2018-as világbajnokság első két selejtezőjére, a Chile és a Venezuela elleni meccsekre hívták meg, így Alison 2015 októberében debütálhatott a brazil válogatottban. A Chelsea csatára, Willian 40 másodperccel a lefújás előtt lőtt gólt, és a házigazdák 3–1-re nyertek. Addigra már a legjobb európai klubok figyelték minden mozdulatát, és két nagy olasz csapat a kapus aláírásáért harcolt.

A Juventus és a Roma mindent megtett, hogy szerződtesse az Internacional hálóőrét. Eleinte úgy tűnt, az előbbi jár sikerrel, így pedig a 23 éves kapus együtt edzhetett volna gyerekkori példaképével, Gianluigi Buffonnal, de végül Alisson rájött, hogy a közös munkának árnyoldalai is lehetnek.

„Az én döntésem volt, hogy nem a Juventusnál, hanem a Románál folytatom – mondja. – Tudom, hogy a Juventusnál nem kaptam volna sok lehetőséget. Ki merne Buffonnal versengeni a posztért?”

„Persze álomszerű lett volna, ha megküzdhetek vele. Gyerekként sokszor utánoztam a mozdulatait, és azt hiszem, hogy rá hasonlítok leginkább. Ennek ellenére egyeztettem a családommal és az ügynökömmel, és ezt követően úgy gondoltam, hogy a Roma jobb lehetőség lenne a pályafutásom szempontjából. Ott hamarabb lehettem kezdő, és több lehetőségre számíthattam.”

A Románál tudták, hogy ha játéklehetőséget adnak az első csapatban, azzal versenybe szállhatnak a Juventussal. Végül a 2015–16-os idény közepén 6.7 millió fontért igazolták le Alissont. Elődje, Wojciech Szczesny kölcsönszerződése csak a következő nyárig tartott.

Úgy tűnt, szerencsésen alakul a brazil játékos sorsa, de persze a labdarúgás kiszámíthatatlan világában mégsem megy minden annyira simán. Néhány héttel az után, hogy Alisson aláírta az előszerződést a Romával, a klub kirúgta Rudi Garcia edzőt, miután tíz mérkőzésen csak egy győzelmet sikerült elérnie, viszont 6–1-re kikapott a Barcelonától, és egy másodosztályú klub ellen kiesett az Olasz Kupából. Mielőtt a kapus egyáltalán megérkezett volna Rómába, a csapatnál minden megváltozott.

„A ROMA AZ ÉN DÖNTÉSEM VOLT, MIVEL A JUVENTUSNÁL NEM KAPTAM VOLNA ELÉG LEHETŐSÉGET. KI AKAR A NAGY BUFFONNAL VERSENGENI?!”

Az új edző Luciano Spalletti lett, akinek az első intézkedései között szerepelt, hogy megpróbálta elintézni Wojciech Szczesny szerződésének meghosszabbítását. Az ígéretek, amelyeket Alisson kapott a tárgyalások során, semmivé lettek. Végül a Buffonnal folytatott közös munka és versengés helyett a tehetséges, de számára teljesen közömbös Szczesny munkásságát kellett testközelből figyelnie.

A hivatásodtól függetlenül nehéz élethelyzetbe kerülsz, ha meg kell szoknod az életet egy másik városban. Ha mezőnyjátékos vagy, akkor legalább rövidke szerephez juthatsz olykor, még ha az állandó helyed a kispad is. De mi van, ha történetesen kapus vagy? Alisson a Roma mind a 38 bajnoki mérkőzését a kispadról nézte végig, szereplési lehetőséget csak kupameccseken kapott.

„Spalletti azt mondta, hogy igazságos küzdelem során derül majd ki, ki legyen a kezdőkapus – emlékezik a brazil. – Azt ígérte, hogy amelyikünk jobb formát mutat az edzésen, az szerepel a találkozókon. Végül nem egészen így történt. Amikor egy brazil megérkezik Európába, azt gondolják róla, még nem bevethető, még meg kell szoknia az új helyet. Én viszont tudtam, hogy készen állok. Arra használtam az időmet, hogy még többet gyakoroljak és fejlődjek.”

Megrendíthetetlen magabiztossága végül átsegítette a kezdeti gondokon, de a játéklehetőség hiánya nagy krízist okozott, és még a válogatott pályafutása is kétségessé vált. A 2018-as világbajnokság pedig már egyáltalán nem volt messze.

A Dungát váltó brazil szövetségi kapitány, Tite adta meg azt a morális támogatást, amire Alissonnak olyannyira szüksége volt ebben a nehéz időszakban. A brazil sajtóban időnként teret nyerő heves kritikák ellenére Alisson megtarthatta a helyét. Ráadásul volt még egy támogatója: az 1994-es brazil vb-győztes Cláudio Taffarel, aki akkoriban a brazil válogatott kapusedzője volt, és minden megtett azért, hogy az Oroszországba készülő keretben Alisson maradhasson a kezdőkapus. Taffarel, aki maga is az Internacional akadémiájának növendéke volt egykor, szintén példakép, sőt majdhogynem mitikus figura Alisson életében, akit nagysága miatt szinte megközelíthetetlennek tartott. És most ez a sztár nemcsak kiállt mellette, hanem testközelből tanulhat tőle, együtt kezdhetik meg a felkészülést a világbajnokságra.

„Alissonnak rendkívüli a technikája – magyarázta a Parma és a Galatasaray egykori kapusa az FFT-nek. – Látszatra nagyon könnyedek a mozdulatai, ugyanakkor mindig biztosra megy. Sikere nem meglepő, és biztos vagyok benne, hogy még nem érte el teljesítménye maximumát. Természetesen sok tényező határozza meg egy játékos pályafutását, de meg vagyok róla győződve, hogy Alisson a csúcsra törhet, és a világ legjobbja válhat belőle.”

Taffarel és mások olyan jelentős támogatást adtak a fiatal brazil kapusnak, hogy sikerült átvészelnie a 2016–17-es idényt, amelynek a végén Szczesny távozott a Romából a menedzserrel együtt, aki olyannyira ragaszkodott a lengyelhez. Spallettit a Roma és az olasz válogatott egykori középpályása, Eusebio Di Francesco váltotta. És akkor Alisson hirtelen megkapta azt a lehetőséget, amiért harcolt. Nem vesztegette az időt, hogy bebizonyítsa, megérdemli a helyét. Mire a 2017–18-as évad utolsó meccse után is kialudtak a Stadio Olimpico reflektorai, a brazil kapus a Roma sikerének kulcsszereplőjévé vált.

A csapat a bajnokságban a harmadik lett, és 1984 óta először a Bajnokok Ligája elődöntőjébe is bejutott. Néhány emlékezetes védés után Alisson érdeme tagadhatatlanná vált. Csak kollégája a Manchester Unitednél és az Atlético Madridnál, azaz David de Gea és Jan Oblak (róla az 56-61. oldalon található cikk) tudták felülmúlni 79.3 százalékos védési arányát Európa legjobb öt bajnokságában.

Egy olyan kérkedő csapat, mint a Roma, nemcsak azt várja el a kapusától, hogy ne kapjon gólokat, hanem azt is, hogy segítsen azok megszerzésében az ellenfél térfelén. Az elmúlt öt évben felgyorsult a poszt fejlődése, és a Barcelona, a Bayern, a Real Madrid és a Manchester City labdabirtoklásra épülő sikere nyomán megjelentek és divatba jöttek a söprögető kapusok. Gyors támadások indításakor a földről lövik a labdát, de ha szükséges, akkor a tizenhatoson kívülre merészkedve védik területüket. A változásoknak köszönhetően a modern kapusoknak lényegesen több kockázatot kell vállalniuk, mint húsz évvel ezelőtti társaiknak.

„Gyakorlatilag tizenegyedik mezőnyjátékos vált belőlünk – nevet Alisson. – Nemcsak ácsorgunk a kapuban, hanem bármikor be kell tudnunk szállni a játékba. Nekem bejön ez a stílus.” Honfitársa, Ederson tavaly adott interjút az FFT-nek, és azt mondta, alkalmas lenne mezőnyjátékosnak is. Vajon Alisson is ennyire magabiztos a technikáját illetően?

„A labdakezelésem elég jó, de nyilvánvalóan nem tudnék olyan kitartóan futni – nevet ismét. – Nem hinném tehát, hogy alkalmas lennék mezőnyjátékosnak. Ha egész meccsen kint kellene lennem, igencsak fáradt középpályás lennék.”

Mindent egybevetve valójában a védelem teljesítményének köszönhető, hogy az előző idényben a Roma eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjéig. Az olaszok első öt hazai meccsükön egyetlen gólt sem kaptak, így sem a Chelsea, sem az Atlético Madrid, sem a Barcelona nem talált be Alisson kapujába. Aztán jött a Liverpool.

De Francesco csak azt kérte, amit az egész idényben is: az ellenfél torka legyen a célpont. A terv a visszájára sült el, mivel Jürgen Klopp masszív csapata szinte lebontotta a taktikailag naiv Romát. Alisson képtelen volt megfékezni az egykori Roma-játékost, MohamedSzalahot, akinek közreműködésével 5–0-s hátrányba került az olasz klub. A vendégek végül két góllal szépítettek, de a kár így is nagy volt. Alisson első anfieldi kalandja rémálomhoz hasonlított. A Roma végül összesítésben 7–6-ra veszített.

„A szurkolók miatt olyan volt, mintha a Liverpoolnak lett volna egy extra játékosa – idézi fel a brazil, aki azóta csapatot váltott. – A hangulat elsöprő volt. Ott és akkor elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy napon a Liverpoolnál folytatom. Borzasztó eredménnyel távoztunk.”

Az idény végére Alisson már tudta, hogy a Vörösök szeretnék szerződtetni, de voltak más jelentkezők is. Miközben a világbajnokságra készült, az átigazolásával kapcsolatos pletykák megállás nélkül keringtek. A kapus abban az időszakban – profikhoz illő módon – csak az előtte álló feladatra, a világbajnokságra koncentrált, hogy helyrehozzák a 2014-es kisiklást. Persze nehéz lehetett kizárni a találgatásokat, amikor hírbe hozták őt a Real Madriddal, a Liverpoollal és a Chelsea-vel is. Végül a BL-győztes nem, de a két Premier League-óriás megküzdött a brazil kapusért. Hasonlóan ahhoz, amikor a Roma és a Juventus között kellett döntenie, Alisson aláírásáért ezúttal is két nagy klub harcolt. És ezúttal is nagyon bölcsnek kellett lennie, mielőtt meghozta az egész életét meghatározó döntését.

„Hasonló okból választottam a Liverpoolt, mint annak idején a Romát – ismeri el. – Úgy gondoltam, ezzel tehetek a legtöbbet a pályafutásomért. A Chelsea-nél éppen edzőváltás történt, és nem volt ott a Bajnokok Ligája mezőnyében. A Liverpool történetét csak tisztelni tudom, ötször szerezte meg a BL-trófeát. Nagyon szerettem volna újabb sikerének a részese lenni.”

„A Romával nagyon közel kerültem ahhoz, hogy megnyerjem a BL-t. Most keményen küzdök, hogy a Liverpoollal sikerüljön. Mi más az élet, mint küzdelem az álmainkért? Az az álmom, hogy mi legyünk a legjobbak!”

„SZOMORÚ VOLT, AMI KARIUSSZAL TÖRTÉNT A BAJNOKOK LIGÁJA DÖNTŐJÉBEN. BÁRKIVEL ELŐFORDULHATOTT VOLNA”

A Vörösök fájdalmasan közel kerültek a hatodik BL-trófea megszerzéséhez tavaly májusban, végül azonban a legsebezhetőbb pontjukon találták el őket. Loris Karius kapus a három kapott gólból kettő esetében hibáztatható, és talán ezen a meccsen vált egyértelművé Klopp számára, hogy találnia kell valaki mást. Bár Alisson is nézte a kijevi összecsapást, csak részvéttel gondolhatott kapustársára. „Még ha a saját csapatom is szerez gólt az ellenfél kapushibáját kihasználva, furcsán érzem magam – mondja. – Nem tudok úgy ünnepelni, mint más gólok esetében. Tudom, hogy ilyenkor min megy keresztül a kapus. Nagyon elszomorított, ami Kariusszal történt a Bajnokok Ligája döntőjében. Bárkivel megtörténhetett volna.”

Klopp feltehetőleg másképp gondolta, és a pénzt nem sajnálva azonnal keresett valakit, akiben bízhat. Alisson és a Liverpool megállapodását kevesebb mint két héttel az után hirdették ki, hogy a brazilok kiestek a világbajnokságról, ahol a kapus öt mérkőzésből hármat kapott gól nélkül fejezett be. A Vörösöknek köszönhetően ő lett a világ legdrágább kapusa: 67 millió fontot fizetett érte a Liverpool. A csalódott Chelsea hamarosan felül is múlta ezt, mert 71.6 millió fontért vásárolta meg Kepa Arrizabalagát, ha már Alissont nem sikerült megszereznie.

„A pénzeken nem sokat gondolkodom – ismeri el Alisson. – Az persze kétségtelenül kellemes érzés, ha nagyra becsülnek. Úgy gondolom, ez a magas ár azt jelzi, hogy valamit jól csinálok.”

Nem lennénk egészen pontosak, ha úgy fogalmaznánk, hogy a 26 éves játékos jól kezdett a Liverpoolban. Amióta ugyanis betette a lábát az Anfieldre, egyszer sem adott okot az angoloknak, hogy megbánják a döntésüket. Éppen ellenkezőleg: egyre inkább úgy tűnik, jó üzletet kötöttek. Első tizenöt Premier League-meccsén a Liverpool csak hat gólt kapott, holott az előző idénynek ugyanezen a pontján már húszat volt kénytelen elkönyvelni. Alisson nagyszerű megmozdulásainak köszönhetően megizzasztotta a bajnok Manchester Cityt, és a Napoli ellen bemutatott bravúros védésének köszönhetően továbbjutott a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. A remek eredményeknek köszönhetően is gyorsan megszokta új környezetét, és néhány nyelvi akadályt leszámítva jól beilleszkedett.

„Nehezen értem a britek akcentusát. Brazíliában az amerikai angolt szoktuk meg. Most könnyebben szót értek a nem angol anyanyelvű csapattársaimmal. Szerencsére gyorsan fejleszthetem a szövegértésemet és szókincsemet is. A nyelvet leszámítva minden rendben van, és nagyon jól érzem magam. A Brazíliából Olaszországba költözést nehezebben éltem meg, mint a letelepedést Angliában, talán azért, mert mostanra érettebb és tapasztaltabb lettem. Az, hogy a Liverpoolba igazoltam, jelentős mérföldkő a pályafutásomban. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy itt lehetek és bizonyíthatok.

A nyelv minden bizonnyal nem lehet akadály, ha Klopp megértéséről van szó. Ha a kapus egy árva szót sem értene abból, amit a mester magyaráz, a német edző testbeszéde minden szándékát világosan elárulja. Nem is találnánk jobb példát erre, mint a legutóbbi rangadót, amelyen Trent Alexander-Arnold 96. percben szerzett gólja után a pályára rohant átölelni a kapust. Alisson ugyanis villámgyorsan, a felezővonal magasságában a szabadrúgásával nagyban hozzájárult a helyzet megteremtéséhez.

Voltak persze hullámvölgyek is. Klopp láthatóan dühös lett, miután szemtanúja volt Alisson eddigi legnagyobb, Liverpool-mezben elkövetett bakijának. Szeptemberben, a Leicester elleni 2–1-es győzelem során a brazil góllal ajándékozta meg az ellenfelet. Miközben hátulról igyekezett indítani, Kelechi Iheanacho leszerelte Alissont, és Rasid Gezzalt megjátszva szépíteni tudott az ellenfél. A bénázás fájdalmas emlékeket ébresztett sok Liverpool-szurkolóban, de a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Klopp tiszta beszéde elsimította az indulatokat. „Tisztában voltam vele, hogy ez megtörténik majd egy napon” – mondta. Alisson szerint a menedzser zárt ajtók mögött sem beszélt indulatosabban, mint a sajtótájékoztatón.

„Mindössze annyit mondott, hogy továbbra is bízik a képességeimben, és abban, hogy mindig megtalálom a legjobb megoldást – emlékezik a kapus. – Továbbra is szabad kezet ad abban, hogy felszabadítok vagy passzolok valakinek. Nincsenek szabályok, amelyeket be kellene tartanom. Szabadon dönthetjük el, hogyan hozzuk ki a legtöbbet az egyes helyzetekből.”

Ami a jelenlegi idényt illeti, a Vörösök szurkolói aligha lennének elégedettek mással, mint a bajnoki trófeával. A ráfordítások és az igények nem egymástól független tényezők. A Liverpool a világ legjobb csapatai közé készül visszatérni, és ettől nem független, hogy tavaly nyáron mintegy 175 millió fontot költött, többet, mint bármely másik klub a Premier League-ben.

Alissonon kívül Naby Keita, Fabinho és Xherdan Shaqiri is új szerzeménynek számít, de nem szabad elfelejtenünk Virgil van Dijkot sem, aki védőként szintén rekordáron, 75 millió fontért került a csapathoz 2017 decemberében.

„A Liverpool teljes joggal tarthat igényt a legnagyobb trófeákra, efelől nincs kétségem – mondja Alisson. – Még hosszú út áll előttünk, de nem fogjuk elfelejteni, hogy miért indultunk.”

A Vörösök bármelyik bajnokságban esélyesek lennének. A brazil kapus azonban úgy látja, hogy a 2018–19-es idényben Angliában nem ők az egyértelmű befutók. Végül is ki merné figyelmen kívül hagyni Pep Guardiolát és azt, amit a Manchester City művelt az előző idényben?

„A City bebizonyította, mennyire erős azzal, hogy magabiztosan megnyerte a bajnokságot. A csapat erősítését még mindig nem fejezték be, így mostanra még ütőképesebbé váltak – elemzi a helyzetet Alisson. – Iszonyú kemény ellenfél, akit bajnokesélyesként tartanak számon. Persze nekünk is az a célunk, hogy elsők legyünk, és biztos vagyok benne, hogy a képességeinken nem fog múlni. Lépésről lépésre, reális célokkal kell megterveznünk, hogy lehetnénk mi a legjobbak.”

Ezek bölcs mondatok, de nem valószínű, hogy mérséklik az Anfielden uralkodó töretlen optimizmust. Bár a védelem szempontjából a csapat összeszedettebb, mint korábban bármikor Klopp irányítása alatt, és ebben nagy szerepe van Alissonnak, a támadójáték még nem ért el a 2017–18-as szintig. Ha ez sikerül, akkor nemcsak az angol élvonal, hanem Európa bármelyik klubja retteghet tőlük.

Ezzel a gondolattal intünk búcsút Alissonnak, majd a lift felé vesszük az irányt, ahol először válthattunk szót a termetes kapussal. Bár a felvonó lefelé megy, mégis mindannyiunk számára egyértelmű, hogy Alisson és a Liverpool a csúcsra tör.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. februári számában.)