Aki képes lehet Xavit is pótolni: Frenkie de Jong

Szöveg Arthur Renard

Alex Ferguson és David Moyes példáján okulva tudjuk, hogy egy mestert nem mindig a tanítvány követ, de azért nem rossz, ha az embert a saját elődje is támogatja.

„Frenkie de Jong jó játékos, jó vásár volna a Barcelonának – jelentette ki Xavi, aki a Barcelonánál töltött 17 éve alatt annyi trófeát zsebelt be, hogy az el sem férne a kandallópárkányon. – Nem veszíti el a labdát, és már a vérében van a Barcelona, hiszen az Ajaxból jön. Rengeteg játékosunk érkezett onnan.”

A négyszeres Bajnokok Ligája-győztes középpályást decemberben kérdezték az Ajax ifjú titánjáról. De Jongról rég tudni lehetett, hogy Katalóniában köt majd ki, pedig az igazoláskor még csak 40-szer lépett pályára az első osztályban. Egyesek (például az Ajax edzője, Henk ten Cate, aki egy ideig a Barcelona segédedzője, korábban pedig az MTK vezetőedzője volt) még azt is megkockáztatták, hogy a huszonegy éves holland középpályás képes lesz Xavit is pótolni.

„Persze, hallottam – mondja De Jong, amikor felidézzük neki Xavi szavait. – Bárkinek jólesne, ha egy olyan játékos dicsérné meg, mint ő. Sok középpályásra néztem fel kiskoromban: ő is köztük volt.”

A Barcelona nyilván nem a veterán középpályás kijelentésére alapozva hozta meg a döntést, de az biztos, hogy ez sem ártott. Egy hónappal később a holland tehetség aláírta a szerződést, amely értelmében nyáron már az új csapatával edz majd.

Két hónappal később De Jong olyat tett, ami megalapozta a népszerűségét a Barcánál. Az Ajax idegenben ejtette ki a Real Madridot a Bajnokok Ligájából. Történelmi mérkőzés volt.

Lehet, hogy egy volt ajaxossal a Barcelona ismét a csúcsok csúcsára tör? Nem lenne előzmények nélküli.

Frenkie-t csak nyáron mutatják be hivatalosan. A barcelonai út felidéz benne néhány gyermekkori emléket. Annak idején családjával együtt több nyarat is töltött L’Escala városa mellett, nyolcvan kilométerre Katalóniától. A kemping lakói nem tudták, minek lehetnek szemtanúi: a Barca jövőbeli hőse ekkor játszott először spanyol földön.

„Imádtam azokat a nyaralásokat – idézi fel De Jong, miközben leülünk mellé a De Toekomst edzőpályán, nem messze a Johan Cruyff Arénától. – Három focipálya is volt a kemping területén, és minden évben bajnokságot rendeztünk.”

A nyaralás csúcspontja minden évben a Camp Nou-látogatás volt. De Jong a mai napig emlékszik azokra a kirándulásokra.

„Elképesztő élmény volt bejárni a stadiont – meséli gyermeki boldogsággal az arcán. – Amikor kimész a pályára, és föléd magasodik az egész stadion… Hű! Egyszer még egy barátságos Barca-meccsre is kimentünk. Hihetetlenül izgalmas volt élőben látni Ronaldinhót a pályán.”

Egy pillanatra elhallgat, mielőtt azzal a rajongással ismétli meg a nevet, amit azon a régi nyári estén érzett: „Ronaldinho!”.

Ahogy múltak az évek, kibontakozott Frenkie tehetsége: előbb a Willem II-nél, majd az Ajaxnál csiszolgatták az ifjú középpályás tudását. Ahogy fejlődött, egyre inkább rajongott a katalán óriásokért. Néhány hónappal az után, hogy 2015 decemberében tizennyolc évesen az Ajaxba igazolt, elvitte a barátnőjét Barcelonába. Ha már ott voltak, kimentek a Barca–Real Betis meccsre, ahol Lionel Messi és Luis Suárez is gólt szerzett. „Mindig is kötődtem a Barcához – mondja. – Úgy éreztem, az lenne az igazi, ha végül ott kötnék ki.”

A katalán szerződés nem az első jelentősebb igazolás De Jong életében.

Amikor Frenkie még a Willem II-nél volt, nemcsak az Ajax vetett rá szemet: a PSV is beszállt a versenybe. Az egyik újság már meg is írta, hogy Eindhovenbe megy, de végül mégis Amszterdamban kötött ki.

„Az Ajax szívesen dolgozik fiatalabb játékosokkal – magyarázza. – Tudtam, hogy keményen meg kell majd dolgoznom, ha nevet akarok szerezni magamnak, de a korom ellenére úgy éreztem, megbíznak bennem, ezért elvállaltam.”

A négyszeres BEK-győztes amszterdamiak semmit sem bíztak a véletlenre. Amikor De Jong először érkezett megbeszélésre Marc Overmarshoz, a klub sportigazgatójához, „véletlenül” éppen akkor volt benn az irodában az Ajax összes nagy neve.

„Egyszer csak besétált Dennis Bergkamp, aztán Frank de Boer és Jaap Stam is beugrott egy szóra – emlékezik De Jong. – Eljöttek megnézni a srácot, aki csak egyszer játszott a Willem II csapatában. El sem hittem. Frank de Boer elmondta, hogy látott az U19-es válogatottban, és úgy érzi, az Ajaxban a helyem.”

Az Ajax egykori edzője nem állított valótlant. De Jong képességei rengeteget fejlődtek a Willem II-nél, és előtte az ASV Arkel amatőr klubban.

De Jong csak tizenhat éves korában kezdett igazán nőni, addig valahogy kompenzálnia kellett alacsony termetét. „Erőből vagy gyorsaságból nem tudtam felülkerekedni – magyarázza. – Úgyhogy a labdavezetésre kellett összpontosítanom, ha nem akartam folyton alulmaradni. Először a technikámat erősítettem, utána foglalkoztam csak az erőnlétemmel.”

Az ifjú középpályás tehát remekül őrizte labdát, és precíz hosszú passzai méltóvá tették az Ajax, majd később a Barcelona figyelmére.

Ahogy kiváló képességeire terelődik a szó, De Jong szerényen kitérő választ ad. Szívesebben beszél azon tulajdonságairól, amelyeket még fejleszteni akar.

„Sokat kell még dolgoznom – mondja a holland középpályás. – Sokkal biztosabb védekezést kell kialakítanom. A hosszú átadásaimat, sőt a keresztpasszokat is gyakorolnom kell. Gyorsabb döntéseket kell hoznom, amikor a tizenhatoson belül vagyok, például több gólpasszt kellene adnom.

Fontos, hogy mindig fejlődjünk. Amikor az ember épp nem fejlődik, olyankor mindig gyengül.”

De Jong pályafutása tehát meredeken emelkedett, mégsem volt zökkenőmentes. Bár az Ajax 18 évesen már leigazolta, azonnal vissza is adta kölcsönbe a Willem II-nek, ez a csapat viszont a 2015–16-os idényben éppen azért küzdött, hogy ki ne essen az Eredivisiéből, így szívesebben alkalmazott egy testesebb, erősebb középpályást, vagyis De Jongnak nem sok esélye volt pályára lépni. Miután az első négy hónapban kevesebb mint egy órát töltött a pályán, Frenkie visszatért Amszterdamba, hogy az idény hátralévő részét a másodosztályban töltse az Ajax ificsapatával.

„Nem mintha kétségeim támadtak volna – idézi fel azt az idényt Frenkie. – Egyszerűen nem a Willem II-ben volt a helyem. Ilyenkor az ember megpróbál a lehető legtöbbet fejlődni.”

Még akkor sem volt sok esélye, hogy szerephez jusson, amikor a 2016–17-es idényre bevették a felnőttcsapatba.

„Én voltam nagyjából a kilencedik középpályás a listán – mondja. – Nem ringattam magam abba a hitbe, hogy a többiek előtt bekerülök a kezdő tizenegybe. Türelmesnek kellett lennem.”

Ebben nagyon is igaza volt, hiszen az Ajax épp az Európa-liga döntőjére készült. A meccsen végül a jól bevált hármas állt be a középpályára: Davy Klaassen, a kapitány, Hakim Zijeh, az irányító és a tapasztalt Lasse Schöne. Maga De Jong is beugrott az utolsó nyolc percre, erősítve a kivételesen fiatal csapatot: a tizennégy pályára lépő játékos átlagéletkora ugyanis 21.7 év volt. A mérkőzést végül a Manchester United nyerte 2–0-ra.

Nem tagadja, hogy olykor erőt vett rajta a türelmetlenség.

„Próbáltam reálisan nézni a dolgot, de fiatalként az ember mindent azonnal akar. Előfordult, hogy nem voltam elégedett a helyzetemmel, de egy rossz szavam nem lehet az Ajaxra.”

A fordulópont a tavalyi idényben következett be, amikor az ificsapat trénerét, Marcel Keizert tették meg a felnőttegyüttes vezetőedzőjévé. De Jong pillanatok alatt bebetonozta magát a kezdőcsapatba, és azóta hátra sem nézett. Rálátása és labdakezelési készsége otthon és világszerte is elismerést váltott ki. Látszott rajta, hogy a legmagasabb szinten is megállná a helyét, főleg miután Keizer hátrébb hozta őt a pálya közepéről. Így már védekező középpályásként, sőt akár söprögetőként is bizonyíthatta rátermettségét.

Ebből a helyzetből Frenkie megtörheti a támadók első rohamát, majd megbontja az ellenfél felállását, összekötve ezzel védői és középpályási feladatait.

Ám ekkor, a nemzetközi hírnév küszöbén lesújtott a második csapás: 2018 februárjában De Jong súlyos bokasérülést szenvedett az Ajax edzőpályáján. Fokozta a fájdalmat, hogy az edzésen ott volt Ronald Koeman, a holland válogatott vezetőedzője, aki éppen akkor akarta meghívni Frenkie-t a felnőtt válogatottba.

A felépülés lassabban ment a vártnál, így De Jong az idény végéig nem térhetett vissza, ami aggodalommal töltötte el.

„Voltak pillanatok, amikor azt hittem, fel sem gyógyulok – mondja. – Attól is féltem, hogy meg kell műteni, mert azzal veszítettem volna a fürgeségemből. Semmit sem szeretek jobban, mint a labdarúgást. Ez volt a pályafutásom legnehezebb időszaka.”

Bár az idény végén nem is játszott, így is versengtek érte Európa jelentősebb klubjai. Volt, amelyik egészen jelentős ajánlatokkal ostromolta a holland ifjoncot, aki így majdnem a Tottenhamben kötött ki.

„Sokáig őrlődtem az ajánlatukon. A Tottenham igazán stabil klub, és folyamatosan fejlődik. Szívesen ad lehetőséget a fiatalabbaknak, Mauricio Pochettino pedig remekül bánik velük. Tetszik a csapat játéka is. Szerintem be tudtam volna illeszkedni.”

A csábító lehetőség ellenére De Jong Amszterdamban maradt, mivel úgy érezte, korán van még a külföldre igazoláshoz.

„Nem jött még el az ideje – mondja. – Még nem végeztem az Ajaxnál: egy teljes idényt sem játszhattam végig a saját pozíciómban. Ráadásul még sérült voltam, úgyhogy azt mondtam, még nem. Még legalább egy évet maradni akartam az Ajaxnál.”

De Jong 2018 nyarán már harcra kész állapotban volt, és ott folytatta, ahol abbahagyta.

Már az első hónapokban nagyot ütött: szeptemberben a válogatottal lépett pályára, és bejutott az Ajaxszal a Bajnokok Ligája kieséses szakaszába (ami 2006-ban sikerült utoljára).

Minél látványosabb sikereket ért el, annál többet beszéltek róla. Szinte minden nap spekuláltak róla valamit, ami neki is feltűnt.

„Akkor kezdtek el írni rólam, amikor a tavalyi idényben bekerültem az Ajax kezdőcsapatába – mondja Frenkie. – A nemzetközi sajtó csak a Peru elleni első válogatott meccsem után figyelt fel, amit csak fokozott a Franciaország elleni kettő nullás győzelem. És minél többet jelentem meg az Ajaxszal a Bajnokok Ligájában, annál nagyobb volt a visszhang. Már akkor is pletykáltak, de meccsről meccsre durvább lett a helyzet.”

Nem tartott soká, és valóban megérkeztek az első ajánlatok a nehézsúlyú kluboktól. De Jong ismét fontolóra vette a nemzetközi vizekre evezést.

„Egy idő után egyszerűen túl nagy volt az érdeklődés – mondja. – Amikor meghallottam, mennyit hajlandóak értem fizetni, rájöttem, hogy valóban komolyan gondolják, és talán nem kellene elszalasztanom a lehetőséget. Az egyik klub azt mondta: ide gyere, mire a másik: ne, inkább ide! Persze jólesett, de elég nagy volt a nyomás, mert rengetegen hívtak fel elmagyarázni, hogy milyen fantasztikus ez vagy az a klub.”

De Jong végül leszűkítette a kört a Manchester Cityre, a Paris Saint-Germainre és a Barcelonára. Mindhárom klub képviselőjével találkozni akart, akik el is jöttek hozzá Amszterdamba.

„Mindig túlgondolom a dolgokat – vallja be. – Most is túl sokat kombináltam, hiszen annyi jó lehetőség közül kellett kiválasztanom a legjobbat. Aggódtam, hogy milyen hatással lesz ez a döntés a pályafutásomra: elképzeltem, milyen lenne, ha egyik vagy másik klubhoz mennék. Volt, hogy egész nap az járt a fejemben, hogy: mit tegyek? Mit tegyek?”

Frenkie végül nem bírta tovább, és rábízta a döntést az ügynökére. Egészen decemberig a Barcelona tűnt a biztos befutónak, ám ekkor felröppent a hír, hogy a PSG lecsapott a holland zsenire. Amikor megjelent a párizsi klub küldöttsége Amszterdamban, az újságírók rögtön tudták, honnan fúj a szél. Még De Jong barátnője is elhitte, hogy Párizsba megy.

„Egyik reggel elterjedt a sajtóban, hogy a PSG megvett hetvenötmillió euróért – magyarázza De Jong. – Aznap későn keltem, mert csak délután volt edzés. Amikor a barátnőm hazaért, rákérdezett, hogy igaz-e, amit a kocsiban hallott: hogy a Paris Saint-Germainhez igazolok.”

Egy pillanatra maga Frenkie is elbizonytalanodott. „A lelkem mélyén tudtam, hogy nem igaz – mondja. – De egy kicsit tényleg elhittem, hogy a két klub megegyezett. Annyifélét beszéltek, még én is összezavarodtam.

A PSG is jó döntés lett volna – folytatja. – Jó eséllyel azonnal bekerültem volna a kezdő­csapatba. A világ egyik legjobb együttese, olyan játékosokkal, mint Neymar vagy Kylian Mbappé, és egy olyan edzővel, mint Thomas Tuchel. És Párizs nincs is olyan messze.”

Kicsit odébb (de nem olyan messze, mint Katalónia), Manchesterben is nagy reményeket fűztek De Jonghoz, főleg maga Pep Guardiola.

Végső soron azonban egyértelmű volt, mi lesz a döntés. De Jong szíve mindig is a Barcelonához húzott. Nemcsak a kedves gyermekkori emlékek miatt, de így csatlakozhat azon Ajax-játékosok hosszú sorához, akik végül a Camp Nou-ban futottak be.

„Miután beszéltem a klub igazgatójával és még másokkal is, nem igazán maradtak kétségeim – mondja De Jong. – Mindig is a Barcelonában akartam futballozni, és nagyon tetszetős ajánlatot tett a klub. Elképesztő árat mondott be (a kezdő 75 millióból végül 86 millió euró lett – a szerk.), amiből látszott, hogy komolyan gondolja. Úgy éreztem, meg kell ragadnom az alkalmat, amíg nem késő.”

Persze nem olyan egyszerű bekerülni a világ egyik legjobb csapatába: újra be kell bizonyítania rátermettségét.

„Nyilván nem kerülök be rögtön a kezdőbe – szögezi le. – Barcelonában azonban minden jobb lesz. A családom is úgy véli, hogy jó döntés. Mindent megteszek, hogy sikeres legyek a Barcelonában.”

Lionel Messi, Ousmane Dembélé és a szintén egykori ajaxos Luis Suárez is hasznot hajthat De Jong középpályási tehetségéből, úgyhogy jók az esélyei.

Nyilván Messi az egyik kedvenc játékosa: már az iskolában is róla vitatkozott a többiekkel.

„Emlékszem, hogyan vitatkoztam a barátaimmal arról, hogy miért is ő a legjobb” – vigyorog. Láthatóan boldog, hogy nemsokára együtt játszhat gyermekkori példaképével.

„Persze nem akarom, hogy megszállott rajongónak tűnjek a szemében – teszi hozzá nevetve. – De azért kétlem, hogy a közeljövőben bárki is elérné az ő szintjét.”

Amit De Jong és társai a múlt hónapban műveltek a Real Madriddal, az még egy Messinek is lenyűgöző lehet. Miután otthon 2–1-re kikapott, az Ajax hátránnyal érkezett Madridba. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának 64 évében összesen hat csapatnak sikerült továbbjutnia, miután az odavágón otthon kikapott: a madridiak pedig tavaly nyerték meg egyhuzamban harmadszor magát a serleget.

Az Ajax mégis felmosta velük a pályát. De Jong diktálta a tempót.

„Először játszottam a Bernabéuban, de nem izgultam – mondja a 21 éves középpályás. – Bíztunk magunkban. Az odavágón is jól játszottunk, csak szerencsétlenül jártunk a videobíróval.”

A magabiztosság kifizetődött. De Jong megkapta az aranylabdás Luka Modricot, az egykori southamptonos Dusan Tadics pedig élete legjobbját játszotta. Az Ajax végre kezd hasonlítani ahhoz a csapathoz, amelyikben még Frank Rijkaard, Edgar Davids és Patrick Kluivert játszott: sőt, felrémlik Johann Cruyff BEK-győztes csapata is. A 4–1-es győzelmet Zijeh, David Neres, Tadic és Schöne góljai garantálták. A Real legcsúnyább hazai veresége volt az európai színtéren.

„A meccs alatt nem is gondoltam bele, milyen nagy siker lesz ez nekünk – idézi fel kuncogva a középpályás. – A játékra koncentráltam. De amikor a végén már 4–1-re álltunk, váltottam néhány szót Matthijs de Ligttel. Azt mondta: „Hát megcsináltuk!”. És összenevettünk. Elképesztő pillanat volt. Úgy érzem, ez az élmény segít belerázódni a spanyol futballba. Jó volt, hogy a szurkolók látták, hogyan játszom ebben a közegben.”

A Barca-drukkereket lenyűgözte De Jong játéka: hát még az eredmény! Még maga a nagyfőnök is boldog volt. Hamar jelezte is az új csapattagnak, milyen hálás a Madrid bukásáért.

„Josep Maria Bartomeu, a Barcelona elnöke felkeresett a meccs után, ami nagyon jólesett – emlékezik De Jong. – Gratulált, azt mondta, jó meccset játszottam. Nagyon boldog volt, majdnem olyan boldog, mint én!”

Lehet, hogy Bartomeu nem lesz ilyen boldog, ha az Ajax a Barcát is hasonló kezelésben részesíti. Ha a hollandok megverik a Juventust a negyeddöntőben, és legyőzik a Manchester Cityt vagy a Tottenhamet (De Jong korábbi udvarlóit) az elődöntőben, úgy jó eséllyel De Jongnak a jövőbeli csapata ellen kell kiállnia a döntőben. Kínos, nem igaz? De Jong szerint nem az.

„Igen, belegondoltam már – vigyorog feszélyezetten Frenkie. – Különleges alkalom lenne, de igazából nekem mindegy, ki ellen futballozom. Amíg az Ajax játékosa vagyok, addig azt akarom, hogy az Ajax győzzön. Nem zavarna, ha a Barcával is úgy elbánnánk, mint a Reallal.”

Lehet, hogy valóban így lesz. Ebben az esetben azonban ne számítson olyan lelkes gratulációra a Barcelona elnökétől.

Arthur Renard
Holland futballújságíró, az FFT, a Voetbal International, a Gazzetta dello Sport és a The Independent is közli írásait.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. májusi lapszámában.)