Szöveg James Andrew, Joe Brewin, Chris Flanagan, Ed McCambridge, Andrew Murray, Mark White
„Még ha a jó úton is haladsz, nem torpanhatsz meg, mert átgázolnak rajtad.”
Jill Ellis nem volt elégedett, amikor 2014-ben átvette az Egyesült Államok női válogatottjának irányítását. Olimpiai bajnokként és a világranglista vezetőjeként a nyári kanadai világbajnokság esélyesei voltak, a szövetségi kapitány mégis többre vágyott.
Ellis jól látta, hogy bár a három legutolsó világbajnokságnak is ők voltak az esélyesei, mégis 1999 óta sorra kudarcot vallottak. Mit ér a szövetségi kapitányi poszt, ha nem tudsz változást előidézni? Ez volt edzői hitvallása, ami mindenki számára egyértelművé vált a felkészülés hónapjai alatt.
Ellis az első napon közölte tehetséges játékosokból álló csapatával, hogy nem fogják megnyerni a soron következő világbajnokságot. Legalábbis akkor biztos nem, ha nem tanúsítanak nagyobb alázatot. A kemény munka csak a kezdet. Az ellenszegülőknek belengette, hogy könnyen kimaradhatnak a keretből.
Hamar kiderült, hogy tartja a szavát. Irányítása alatt az Egyesült Államok egymás után nyerte a vb-trófeákat. A legnehezebben talán a 2019-es franciaországi győzelem született meg. A női labdarúgás színvonala növekszik, és a csapatok közti verseny egyre szorosabb lesz. Így tudta legyőzni válogatottja az angolokat az elődöntőben egy kifejezetten kiélezett mérkőzésen: ha az ellenfél nem hagy ki egy büntetőt, akkor kiharcolhatta volna a hosszabbítást.
Ellis örül a női futball fejlődésének, még ha ez a saját dolgát meg is nehezítette. „Minél jobb a többi csapat, annál nagyobb fejlődésre kényszerít minket is. Olyan környezetben akarok dolgozni, ahol a szorgalom elengedhetetlen a sikerhez. Ez így kifizetődő.”
Az 1966-ban, Portsmouth-ban született Ellis 15 éves korában költözött az Egyesült Államokba a családjával. Édesapja katona és okleveles edző volt, Ellis pedig a partvonalról figyelte, ahogy a különleges egység edzéseit irányítja naponta. A későbbi szövetségi kapitány sokat merített abból, ahogy apja kommunikált embereivel, és abból, ahogy apró lépésekkel próbált fejlődést elérni.
Játékos-pályafutása után asszisztensként dolgozott egyetemi csapatoknál, majd az ifjúsági válogatotthoz csatlakozott, és a fél világot beutazva elképesztő gyűjteményt készített játékosmegfigyeléseiből.
Erőfeszítései megtérültek, amikor 2014-ben megkapta a szövetségi kapitányi állást. Készen állt, hogy történelmet írjon. És a csúcson véget is ért pályafutása: két vb-cím után tavaly októberben visszavonult, helyét pedig a Reign korábbi edzője, Vlatko Andonovski vette át. Ellist nehéz lesz felülmúlnia.
Néhány hónappal a 2006-os világbajnokság előtt tervek születtek arról, hogy a torna után távozó Sven-Göran Eriksson helyére Scolari kerüljön. Ő ejtette ki az angolokat a 2002-es vb-ről és a 2004-es Eb-ről is, a brazil, illetve a portugál válogatottat irányítva. Végül 2006 nyarán is ő gondoskodott a háromoroszlánosok kieséséről, de a futballszövetség végül nem kérte fel Big Philt, aki 2018-as nagy visszatérése alkalmával megszerezte a Palmeirasszal a brazil bajnoki címet.
Lattek az első vezetőedző, aki meg tudta nyerni a három nagy európai címet: a BEK-et, az UEFA-kupát és a sajnálatosan megszüntetett KEK-et. Feltűnően sikeres volt majdnem minden klubjánál. A Bayernnel hat bajnoki címet és egy BEK-diadalt söpört be. Később két bajnoki diadallal és egy UEFA-kupa-győzelemmel is büszkélkedhetett a Mönchengladbach vezetőedzőjeként, majd a Barcelonával KEK-győztesként fejezte be művét.
Hiddink a Johan Cruyff vezette Ajax 1–0-s legyőzésével debütált edzőként a PSV kispadján 1987 márciusában. Bár a négyből már a második bajnoki győzelmen voltak túl, amikor 1988-ban a csúcsra értek a mindenkit meglepő BEK-diadallal. Hiddink később Hollandiát és Dél-Koreát juttatta a világbajnoki elődöntőbe, Ausztráliával 32 év után, 2006-ban kvalifikált a vb-re, majd az orosz válogatottal verekedte el magát a 2008-as Eb elődöntőjéig.
Zidane olyan könnyedén veszi az edzői feladatokat, mintha csak egy bombagólt kellene szereznie a BL-döntőben. A Real kispadján 2016 januárjában foglalta el a helyét, áprilisig rekordnak számító 39 veretlen bajnoki mérkőzést könyvelhetett el, majd sorozatban háromszor vitte haza a BL-trófeát, a sorozat első címvédése is az ő nevéhez főződik. Öntudatos játékosokkal csak nagy kaliberű edzők tudnak bánni: „Zidane-nak köszönhetően különlegesnek érzem magam” – állítja Cristiano Ronaldo.
Ismerősei szerint Bill Nick nem lírai nyelvhasználatáról volt híres. Kis sorházi lakásban lakott a White Hart Lane közelében, és mind játékosi, mind edzői pályafutását egy klub kötelékében töltötte. Egyetlen válogatott mérkőzése során első labdaérintésével gólt szerzett. Nicholson udvarias modora és átlagos megjelenése nem árulkodott különleges pályafutásáról.
A scarborough-i születésű középpályás a második világháborúban őrmesterként szolgálva fejlesztette bajtársai erőnlétét, ami megalapozta későbbi menedzseri munkásságát is.
Nicholson 1936-ban mutatkozott be a Tottenhamnél, és 1958-ban vette át az irányítást a White Hart Lane-en. Ekkor a csapat a tabella 16. helyén állt. Tizenhat évvel később távozott, addig két európai címmel, egy ugyanabban az idényben elért bajnoki és kupagyőzelemmel, két FA-kupa- és két Ligakupa-győzelemmel gazdagodtak.
„Kemény kézzel irányított minket – mondta róla a Tottenham legendája, Steve Perryman az FFT-nek. – Manapság sok új módszerrel kísérleteznek, de semmi olyat nem tanultam, amit Billtől ne hallottam volna korábban.”
Nicholson filozófiájának központi gondolata volt, hogy a Spurs egyszerű és ösztönös futballt játsszon. Edzője, Arthur Rowe alatt tiszta, kényszerítős játékot űztek 1950–51-ben, így népszerűsítve a labdatartásra épülő stratégiát.
Csapattársa, Vic Buckingham külföldön fejlesztette tovább módszerét, amivel az Ajax felemelkedését segítette, miközben Nicholson a Spursnél szilárdította meg a taktikát, határozottan ragaszkodva ahhoz, hogy csapata látványos és szórakoztató futballt játsszon.
A Tottenham 10:4-re legyőzte az Evertont az edző bemutatkozásának napján, majd 42 mérkőzés alatt 115 gólt szerzett útban az 1960–61-es idény bajnoki címe felé. Az 1963-as KEK-döntőben 5:1-es vereséget mért az Atlético Madridra.
A Tottenhammel elért siker dacára Nicholson nem engedte, hogy játékosai elrugaszkodjanak a valóságtól. Jimmy Greaves megszerzéséért 99 999 fontot fizetett, mert nem engedte, hogy ő legyen az első játékos, aki hat számjegyű vételárral dicsekedhet.
Eligazításai olykor nem nagy bizalomról árulkodtak: az Atlético elleni összecsapás előtt az ellenfél játékának olyan szintű elemzésébe bocsátkozott, hogy saját emberei alig várták, hogy bizonyíthassák rátermettségüket.
„Könyörögve kérem – mondta Danny Blanchflower a menedzsernek –, ne állítsa be őket a világ legjobbjainak!”
Nicholson többször is átalakította csapatát a hatvanas és hetvenes években, mielőtt 1974-ben leköszönt volna. Inkább a radikális változtatásokban, mint az organikus fejlődésben hitt. Azokat a fogásokat erőltette, amelyekkel maga is sikeres volt játékosként.
Blanchflowernek köszönhetően ismerhettük meg az edző egyik híres mondását: „Jobb nemes célok mellett elbukni, mint kisszerű célokat sikerre váltani – mondta. – És mi a Spursnél nagyon magasra tettük a lécet. Olyan magasra, hogy még a kudarcainkat is dicsőséges visszhang övezi majd.”
Maszlov a labdarúgás legkevésbé ismert úttörője. Ki találta ki a szöktetést? Na, ugye. Az ötvenes évek végén minden nagyobb klub a 4–2–4-es felállást erőltette, de az orosz látott egy másik lehetőséget. Ő használta elsőként a 4–4–2-t, amivel számos lehetőség adódott az általa vezetett Dinamo Kijev számára. Maszlov végül három klub élén négy szovjet bajnoki címmel és hat kupával gazdagodott. A világfutball pedig újításai gyümölcsével.
A Celtic és a Liverpool játékosaként Dalglish 15-ből 10 bajnoki győzelmet szerzett 1972 és 1986 között, aminek vége felé már edzői feladatokat is ellátott. Kettős szerepében sem szakadt meg győzelmi sorozata: újabb két bajnoki címet nyert az Anfielden, mielőtt 1991 februárjában távozott a csapattól, majd a másodosztályban is középszerű Blackburnnél folytatta. Négy évvel később a Kenny vezette Rovers nyolc évtized után az élvonal bajnoka lett.
Bármilyen sikert is ér el a Bayern München, előbbutóbb valaki megemlíti Heynckes varázserejét is. 2017 októberében újból munkába állt, hogy a felemás idénykezdés után segítségével Bundesliga-győzelmet szerezzen csapata. A bajor klubnál 2013-ban a bajnoki és kupagyőzelemmel, valamint BL-diadallal tette halhatatlanná nevét, de a Real Madridnál sem fogják őt elfelejteni, miután 1998-ban, 32 év után BL-győzelemhez segítette csapatát.
A német válogatott kiegyensúlyozott sikere Schön munkásságára vezethető vissza. Az egykori csatár 1964 és 1978 között irányította az NSZK-t, és ebben az izgalmas időszakban hat nagyobb tornán szerepeltek, amiből Schön csapata kettőt, az 1972-es Eb-t és az 1974-es vb-t meg is nyert, másik kettőn pedig ezüstérmet szerzett. „Csak a jót látta játékosaiban és minden emberben” – dicsérte 1974-es győztes csapatának jobbhátvédje, Berti Vogts, aki szövetségi kapitányként 1996- ban Eb-győzelmet szerzett Németországgal.
„Ha valaha is szeretnétek BEK-et nyerni, most itt az alkalom. De mi nem egyszerűen csak a serleget akarjuk, hanem szeretnénk szép futballt is játszani.”
Jock Stein 1967-es, BEK-döntő előtti kijelentése ma már a Celtic folklórjának része. A glasgow-i csapat lett az első brit alakulat, amelyik elhódította az Európa királyának járó címet, és nagyon emlékezetessé tette azt az idényt.
Stein eredendően bányász volt, és játékospályafutásának utolsó hat évét a Celticben töltötte. Ezt követően a klub tartalékcsapatának edzője lett, az elnök, Robert Kelly pedig közölte vele, ennél feljebb sohasem léphet, mivel protestáns.
A Dunfermline élére távozott, és megmentette a kieséstől azt a csapatot, amelyik előtte négy hónapon át nem volt képes megnyerni egy meccset sem. A következő évben már a Skót Kupát hódították el, az 1961-es döntőben épp a Celticet verték meg. Az utána következő két idényben a BEK negyeddöntőjéig jutottak, és kiverték az Evertont az UEFA-kupából.
A Hibernian élére került, a tabella élére navigálta a csapatot, továbbá megverték a Real Madridot egy barátságos találkozó alkalmával, majd 1965-ben bejelentkezett érte a Wolverhampton. Stein mégis Kellyt hívta fel, megkérdezte, nem ülhetne-e a Celtic székébe. Kelly ismét a segédedző szerepét ajánlotta, de végül Steiné lett a legfontosabb állás a klubnál.
A Celtic 78 évvel korábban alakult, ám Jock Stein csak a negyedik vezetőedző volt a klub élén. A csapat a tabella közepén állt, és tizenegy éve nem nyert már bajnokságot, Steinnek viszont mindössze néhány hónapra volt szüksége, hogy 1965-ben elnyerje vele a kupát, ami 1954 óta volt álom, majd első teljes idényében a KEK elődöntőjébe vezette csapatát.
AMIKOR A CELTIC 2:1-RE DIADALMASKODOTT AZ INTER FELETT, BILLY SHANKLY AZT MONDTA STEINNEK, HOGY IMMÁR HALHATATLANNÁ VÁLT
Mackónadrágos edző volt, ami akkoriban még ritkaságnak számított. Az 1966–67-es idény előtt azt mondta játékosainak, hogy bármit megnyerhetnek. Igaza lett. Kezdték a Skót Kupával, folytatták a Ligakupával és a Glasgow-kupával, majd az idény utolsó napján megszerezték a bajnoki címet a Rangers elől.
Eljutottak a BEK döntőjébe is 1967-ben, ahol Helenio Herrera Interje várt rájuk. Stein szeretett volna felülkerekedni az olasz védekezőjátékon, ezért arról beszélt a sajtónak, hogy játékosai úgy támadnak majd, ahogyan még soha. Így is lett, és amikor a Celtic 2:1-re diadalmaskodott, Billy Shankly azt mondta Steinnek, hogy immár halhatatlanná vált. A csapat Lisszaboni Oroszlánokként került a futballtörténelembe.
Ismét döntőt játszottak 1970-ben, de ekkor a Feyenoord legyőzte a skótokat. Stein vezetésével kilenc egymást követő alkalommal lett bajnok a Celtic, és ez már európai rekordot ért. Kenny Dalglish is a keze közül került ki.
A szakember hozta a tizedik címet is, majd 1978-ban a Leedshez távozott. Itt mindössze 44 napot töltött, majd a skót válogatott szövetségi kapitánya lett. Hazája csapata már a csoportkörben búcsúzott az 1982-es vb-n, de Stein a következő világversenyre való felkészülés során megtette segédjének Alex Fergusont.
„Másfél éven át dolgoztunk együtt – idézte fel később Ferguson. – Egyszer megkérdeztem, miért nem kritizálja soha a játékosait, amire életem egyik legjobb tanácsát kaptam. Megkérdezte, miért bántsa meg egy labdarúgó egész családját azzal, hogy nyilvánosan pellengérre állítja. Ezzel csak azt érné el, hogy ellenséggé tenné a nagybátyjukat, a nagynénjüket, a szüleiket, a tanáraikat és a tejesembert.”
Munkakapcsolatuk az 1985. szeptember 10-i borzalmas események miatt nem folytatódott. Mivel a skót válogatott otthonában kikapott Walestől, döntetlenre volt szüksége Cardiffban, hogy legalább pótselejtezőt játszhasson Ausztrália ellen a vb-ért. Stein tudta, hogy amennyiben kikapnak, az az állásába kerül. Elhalasztotta szívműtétjét, hogy minden erejével a mérkőzésre koncentrálhasson. Egy nullás hátrányból Skócia a 81. percben kiegyenlített, de Stein a meccs végén összeesett.
A stadion orvosi szobájában halt meg aznap. Hatvankét éves volt.
Kinézete megnyerő, nem is tükröződik rajta rögtön a taktikai tudás, amely a fejében lapul. Többször bizonyította, hogy mestere a szervezésnek, és képes felülkerekedni a káoszon. A Dortmund és a Liverpool minden képzeletet felülmúlóan megtapasztalhatta ezt. Egymás után szerezte a bajnoki címeket a német csapattal, míg a vörösökkel kétszer járta meg a BL-döntőt, a másodikat tavaly megnyerte, és minden jel szerint ebben az idényben 30 év után a Liverpool lesz az angol bajnok.
Keveseknek sikerült megjárnia Madrid mindkét nagycsapatát, és mindkettővel eredményt elérni. Villalongának összejött. A Reallal kétszer lett bajnok, kétszer nyert BEK-et. Később az Atlético élén emelhette a magasba a Király-kupát és nyert KEK-et. Mindezt azzal koronázta meg, hogy Európa-bajnoki címhez segítette a spanyol válogatottat. Nem rossz ez valakitől, aki sohasem volt aktív futballista, és mindössze tizenegy éven át edzősködött.
Kétszeres világbajnok játékosként, és minden idők legjobb válogatottjának is ő volt a szövetségi kapitánya, amikor az megnyerte az 1970-es vb-t. Pedig nem volt könnyű dolga: a brazil csapat leszerepelt az 1966-os vb-n. Ahogyan Pelé fogalmazott, a sebek sokáig megmaradtak. Zagallo azonban ügyesen építette be együttesébe Jairzinhót, Rivelinót, Tostaót és Gérsont, és a világkupáig menetelt Perut, Uruguayt és Olaszországot legyőzve, összesen 19 gólt szerezve. „Az egész Zagallónak volt köszönhető” – mondta Carlos Alberto.
Bármilyen furcsa, nem az 1966-os vb-siker volt Alf Ramsey legnagyobb sikere edzőként.
A dagenhami születésű labdarúgó 35 évesen vonult vissza a Tottenhamből, és rögtön a harmadik osztályú Ipswich Town vezetőedzője lett. A csapatot korábban Scott Duncan irányította 18 esztendőn át.
Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Egy nyilvános edzésen az eső áztatta pályán egymásnak eresztette a csapat csatárait és hátvédeit, és a fejleményeket látva felesége, Victoria annyira megdöbbent, hogy utasította férjét, még a félidőben dobja be a törülközőt. Ő azonban szerette a kihívásokat, és ezért nagyon hálásak neki az Ipswich Town szurkolói.
Hat idény leforgása alatt 1956 és 1962 között névtelen senkikből a First Division bajnokát faragta, miközben a csapatnak lényegében alig volt költségvetése. Így előzték meg négy ponttal a Bill Nicholson irányította legendás Tottenhamet, amely 1961-ben még duplázni tudott, és ezzel első élvonalbeli idényükben megnyerték a bajnokságot.
„Messze megelőzte korának más edzőit” – mondta róla Ray Wilson, aki akkoriban az ellenfele volt, de 1966-ban már az irányításával nyert világbajnokságot. Ramseyt tábornoknak becézték, és sikerei valóban kőkemény védelmére épültek, ezzel együtt mindenki szelíd szakemberként emlékszik rá.
„Tiszta ember volt, csendesen és kedvesen beszélt” – idézte fel 2012-ben Ray Crawford, az Ipswich Town játékosa. „Sosem akarta, hogy bárki is kisebbnek látszódjék mások előtt – tette hozzá klubtársa, Jimmy Leadbetter. – Ha bármit is mondani akart, azt halkan mondta, és emiatt nagyon tiszteltük őt.”
Nem is csoda, hogy az ő vezetésével érte el története legnagyobb sikerét az angol futballválogatott, miután 1962-ben elvállalta azt a posztot, amelyet a Times nagyon kényesnek nevezett négy hónappal azt követően, hogy Anglia 3:1-re kikapott Brazíliától a Chilében rendezett világbajnokságon. Hivatalosan azonban csak 1963 májusában lett szövetségi kapitány, miután az Ipswich Townnal még megküzdött a bennmaradásért a bajnoki címet jelentő idény után. Ramsey nem igazán ijedt meg a kihívástól. „Győzni fogunk” – mondta magabiztosan, és ez valóban így is lett.
Egy év leforgása alatt az angol válogatott mindössze két mérkőzést veszített el, bár ezek közül a második a megalázó, Brazília elleni 5:1-es vereség volt a válogatott dél-amerikai túráján, amely során az angolok Argentína ellen is megszenvedtek. Ramsey ekkor ébredt rá, mekkora különbség feszül csapata és a riválisok között, és nekilátott pótolni a lemaradást, aminek eredménye 1966-ban vált nyilvánvalóvá. Jack Charlton, Nobby Stiles, Alan Ball és Geoff Hurst mind ott voltak. A futball hazaérkezett.
Ő volt az első igazi menedzser, aki maga állította össze a felállást, döntött az igazolásokról. Elsőként alkalmazott harmadik védőt is hátul, ezzel válaszolt a lesszabály 1925-ös átszabására. Eltiltották, mert illegális kifizetésekben volt része 1919-ben a Leeds City első embereként, de feloldották a tiltást, így egymás után nyerhette a bajnoki címeket a Huddersfielddel. Az Arsenallal is később, és még biztos szép sikereket ért volna el, ha nem hal meg 1934-ben.
Jóllehet, nem sok sikerrel járt Anglia és Oroszország élén, de klubstatisztikája a legjobbak közt szerepel. Hét alkalommal nyert bajnokságot, a Milannal, a Real Madriddal és a Romával. A Bajnokok Ligájában is diadalmaskodott a Milannal, amikor az olasz csapat 1994-ben 4–0-ra verte meg a Barcelonát a döntőben. Amikor visszatért a Real élére, ismét bajnok lett a csapattal, ennek ellenére újra kirúgták. „Az én életemben nagyon fontos szerepet játszott” – mondta róla Raúl.
A történelem örökre őrizni fogja az Arsenal élén töltött 22 évét, amely során a csapat kétszer duplázott, háromszor nyert bajnokságot, hétszer FA-kupát, egy idényen át legyőzhetetlen volt, 49 mérkőzésen át nem talált kihívóra. Arra is emlékszik még mindenki, hogyan inspirált másokat maga körül. Az egyik utolsó nagy idealista, aki úgy motiválta játékosait, hogy nem fogta őket keményen, meghagyta nekik a szabadságot. Újratervezte az angol labdarúgást, és megtöltötte képzelőerővel.
A Liverpool legtöbb érmet nyert edzője még csak el sem akarta fogadni az állást. Mégis, hogyan léphetne Bill Shankly nyomdokaiba, gondolta magában. Aztán kiderült, hogy méltóképpen. Paisley kiváló csapatot örökölt 1974-ben, első idényében a második helyen végzett vele, majd következett hat egymást követő bajnoki cím. Öt éven belül három BEK-győzelem is összejött.
Guttmann Béla komolyan vette, hogy az egy csapat élén eltöltött harmadik idény végzetes lehet, és nomád életet élve 40 évnyi pályafutása alatt egyetlen klubnál sem töltött két évnél többet. Kétszer nyert Bajnokcsapatok Európa-kupáját, és igazán kiszámíthatatlan ember volt, ám ezzel együtt sem nevezhető az „eredeti Mourinhónak”.
Szülei táncoktatók voltak, ehhez méltóan csapatai dinamikusak, játékukat elbűvölő volt nézni. Az ellenfelet rendszerint a mérkőzés utolsó harmadában darálták fel. Az egészet egy mogorva fickó koreografálta meg, akinek a csapatai is szórakoztatóak voltak, de valójában ő vitte a műsort.
A zsidó szülőktől származó Guttmannt a második világháború idején munkatáborba küldték. Édesapja és lánytestvére Auschwitzban halt meg, ő viszont túlélte a pusztítást, és a háború végeztével a román Ciocanul edzője lett. A csapatnál zöldségekben kérte a fizetését, de odébbállt, amikor az elnökség egyik tagja elkezdett beleszólni az összeállításba.
A következő évtizedben egyetnemértés és viták jellemezték az egyébként nem hétköznapi edzői munkáját. A Kispestet egy mérkőzés félidejében, a Patyi lecserélését követően Puskással kialakult vita miatt hagyta ott, a második félidőt már a nézőtérről kísérte figyelemmel. A Milannál is állandóan vitába keveredett a klubvezetőkkel, hiába állt csapatával a bajnokság élén. Erre az esetre külön záradék vonatkozott a szerződéseiben: ha a csapat vezeti a tabellát, nem lehet kirúgni.
Sikeresen állta meg a helyét Sao Paulóban, ahol azt a 4–2–4-et játszatta, amelyet később a brazil válogatott is átvett. Ezt követően Portugáliában telepedett le. A Portót 1959-ben hagyta ott a Benfica kedvéért, gyorsan kirúgott húsz futballistát, de felfedezte Eusébiót. A 19 éves labdarugó lett az irányfény a csapat számára, igazodási pont a BEK-győzelmeket hozó esztendőkben.
Amikor nem kapta meg 1962-ben a vágyott fizetésemelést, elátkozta a klubot, azt olvasva rá, hogy ne érjen el sikereket az európai hadszíntéren száz esztendőn át. Már hét döntőben fogott a mágia, és még negyvenkét év van hátra belőle. Úgy tűnik, Eusébio, hogy ez előbb véget érjen, hiába imádkozott az edző bécsi sírjánál.
Különös, hogy Guttmann ennyire gyökértelenül hagyott ilyen mély nyomot a futballban. Fél tucat klubbal azonosítják a nevét, de jobban emlékeznek arra, amit mondott, mint arra, amit elért. Pedig Guttmann Béla több jó sztorik gyűjteményénél. Ő volt az első rocksztár az edzők világában, aki megjárta a poklot is, rendszert vágott a káoszba, és generációja egyik legjobb stratégájának bizonyult.
A futball csak jobb lett tőle.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
