A Unitedben még nem, a vb-elődöntőben eljön végre Pogba ideje?

Szöveg Andy Mitten Portré Vivien Lavau

Tévék kamerái fókuszálnak a fiatal játékosra, a szoba elcsendesedik. A riporter kérdez: „Nos, Paul, kettő nulla lett, mit szólsz hozzá?”.
A fiatalember egyik lábáról a másikra áll, szeme idegesen jár körbe, látszik, hogy kerüli a szemkontaktust.

„Mit mondhatnék róla – motyogja. – Csodálatos volt… őőő.” Hosszan elnyúló szünetét árgus szemekkel lesik a csapattársak, akik a kamera fókuszán kívül figyelnek.

Zavarban van, és talán az első alkalommal néz mélyen a kérdező szemébe. Mély levegőt vesz. „Csodálatos, hogy az első találkozón kettő egyre kikaptunk, most meg kettő nullára megverhettük a Millwallt” – mondja félig önbizalom nélkül, félig önbizalommal. A szóban forgó mérkőzés az FA-ifikupa elődöntője volt, az interjúalany pedig Paul Scholes.

Sokat elárul, hogy a fentebb idézett beszélgetésre egy médiatréning alkalmával került sor, nem pedig a televízió közvetítette, és mára a YouTube-ra is felkerült. Az 1993-as találkozót követő 20 évben Paul Scholes 718 mérkőzést játszott le a Manchester Unitedban, tizenegyszer lett angol bajnok, és kétszer nyert Bajnokok Ligáját, ám egyszer sem állt ki kellő magabiztossággal a média elé.

Azzal, hogy a ’90-es évek közepi, mindent elhódító United játékosa lehetett, sohasem látott mértékű médiafigyelmet kapott. És ez jól is jött neki, akárcsak David Beckhamnek, aki nemcsak sport-, de kultikon is volt. Scholes szabadon futballozhatott, Beckham pedig építgethette globális brandjét. A pályán mindketten magabiztosak és állhatatosak voltak, és ezek a tulajdonságok feküdtek a Manchester United akkori vezéregyéniségének, Éric Cantonának, aki visszavezette a klubot a csúcsokra.

Scholes, a meccseket győztesre fordító középpályás, Beckham, a kereskedelmi sikerágazat és Cantona, a karizmatikus vezető: mindhárman más és más szerepet játszottak abban, hogy a Manchester United a világ egyik legnagyobb futballklubja legyen.

Most viszont egyvalakinek kell az összes szerepet magára vállalnia a Vörös Ördögöknél. És ez nem lesz egyszerű feladat.

Jonny Evans a mai napig jól emlékszik arra, milyen is volt, amikor Pogba 2011-ben lehetőséget kapott a United első csapatában.

„Meglepett, hogy egy ennyire fiatal srác ekkora nyugalommal állt oda olyanok mellé, mint Giggs vagy Scholes – mondja a csapat egykori védője az FFT-nek. – Erős volt, képzett, remekül kezelte a labdát. Ugyanakkor hatalmas termetének köszönhetően könnyedén tartóztatott fel másokat. Scholes minden edzésen megrúgta, miközben megpróbálta elvenni tőle a labdát.”

Lehet, hogy Pogba ekkor még csak 17 éves volt, de az idősebb játékosok már elég jól ismerték a francia csodagyereket. Az ificsapat sztárja volt, azé a gárdáé, amelyik 2011-ben a magasba emelhette az ifjúsági FA-kupát. Evans testvére, Corry ugyanebben a csapatban játszott.

„Rengetegszer lerúgtam – vallja be Corry, aki ma már a Blackburn labdarúgója. – Paul technikailag hibátlanul játszott, én pedig szerettem volna, ha még keményebbé edződik. Jól állta a sarat.”

A csapat egykori edzője, Paul McGuinness egyből látta, mi rejlik Pogbában.

„Paul rendkívül népszerű volt a csapatban – magyarázza McGuinness. – A fiatalok felnéztek rá. Mindenki tudta, hogy az utcán csiszolta a tudását, és odahaza, Franciaországban utcai kispályákon játszott. Engedtük, hogy úgy fejlődjön a Unitednál, mintha még mindig azokon gyakorolna. Megkapott minden szabadságot. Ez sokkal jobban bejött nála, mintha egy edző szigorú parancsokat kiabált volna neki, így tökéletesítette például azt a bizonyos emelést, amellyel az ellenfelet szokta megtréfálni a feje fölött.”

Minden szinten egyértelművé vált a Pogbában rejlő ígéret, de a Manchester United szakemberei már sok olyan fiatal tehetséget láttak, akik végül nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket a felnőttek közt, és hamar odébbálltak, hogy egyáltalán játéklehetőséghez jussanak. Köztük olyanokkal, mint Gerard Piqué vagy Giuseppe Rossi. Mindketten Spanyolországba mentek, és egyiknek sem örült Alex Ferguson, aki pontosan tudta, hogy járna nekik a hely a csapatban. Pogba maradt.

Ferguson minden követ megmozgatott, hogy megtartsa a srácot, aki 2009-ben érkezett a Le Havre-ból. Olyan szerződést ajánlott neki, amilyet tartalék játékosnak korábban soha: 20 ezer fontos fizetséget hetente. Amikor viszont az lejárt, már a Manchester United játékosai fűzték, hogy maradjon. A klub legendája, Paddy Crerand még az otthonában is felkereste.

„Elmondtam neki, nagy marha volna, ha távozna – idézi fel Crerand. – Kedves srác volt, de úgy vettem észre, fejben már eldőlt, hogy a Juventusban folytatja. Figyelmeztettem, hogy ez őrültség, számára a United a legjobb hely.”

Ferguson és Mino Raiola, Pogba ügynöke között megromlott a viszony. A páros úgy viszonyult egymáshoz, mint a tűz és a víz, de Raiola érezhetett némi elégtételt. Úgy gondolkodott, hogy ha játékosát ennyire nagyra értékelik, miért nem kaphat vajon játéklehetőséget a Blackburn elleni, 2011. december 31-i mérkőzésen, ha már úgyis sérülések tizedelik a csapatot. Ferguson inkább a jobbhátvéd Rafael de Silvával állt ki úgy, hogy a középpálya közepén Pak Dzsi Szung szerepelt. Mint az néhány hónappal később kiderült, ha a mérkőzés döntetlen, meglett volna a bajnoki cím.

„Borzasztóan nehéz döntés volt, szerelmes voltam a Manchester Unitedba, a szívem mélyén manchesteri voltam” – emlékezett később Pogba a távozásáról.

„Engem nem vontak be az egyeztetésekbe – emlékezett később Ed Woodward, a United vezérigazgatója. – De ahogy hallottam, a helyzet elég forró volt, és szerintem nem teríthettük volna másképp a lapjainkat, mint ahogy végül tettük.”

Pogba szerződése lejárt, és 2012-ben a Juventusba igazolt, ahol négy egészen kivételes idényt tölthetett el, ugyanis négy egymást követő évben lett bajnok a csapatával, és 2015-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszott.

Mindeközben a Manchester Unitednak nem ment ennyire jól, és mire David Moyes 2013-ban átvette a csapat irányítását, már bizonyossá vált, hogy ismét szükség lesz Pogbára. Három évbe tellett, amire sikerült visszaszerezniük.

José Mourinho gondterhelt arcot vágott, miközben a Sanghaj-stadion egyik ablaktalan szobájában a média munkatársaival találkozott, amikor a Manchester United felkészülési mérkőzést játszott a Borussia Dortmunddal 2016 júliusában. A portugál edző igyekezett jó képet vágni az eseményekhez, de valójában nyugtalanította őt a csapat felkészülési turnéja. Az árvizeknek köszönhetően a pálya nem volt alkalmas a meccsre, a nyári forróság elviselhetetlenné vált, miközben a szponzorok folyamatosan álltak elő a követeléseikkel.

Mourinho fél csapata olyan repülőgépen utazott, amely hatalmas viharba került. Mindez akkor történt, amikor rendeznie kellett a sorokat Louis van Gaal kétéves regnálását követően. Nem csoda, hogy mindez őt is nyomasztotta.

Ugyanakkor José sikeresen sajtolta ki munkaadóiból, amire szüksége volt. „Négy játékostípust kértem tőlük – mondta Mourinho a sajtó összegyűlt képviselőinek. – Átnyújtottam nekik egy listát, ennek hetvenöt százalékát teljesítették. Így került a csapathoz Zlatan Ibrahimovic, Henrih Mhitarjan és Eric Bailly. Augusztus 13-ig már csak a maradék huszonöt százalékot kell hozzátennünk.”

Ez a huszonöt százalék Pogba volt, de előbb még meg kellett állapodniuk Mr. Tíz Százalékkal, Raiolával.

Hiába árnyalta a képet a Brexit, ekkorra a tárgyalások már előrehaladott állapotban voltak, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy Pogba rekord igazolási díjért legyen a Manchester United játékosa. Azt is pontosan tudta, Woodward nagyon dolgozik a szerződés megkötésén, még a kínai túrára is később indult el a csapat után, emiatt az angol újságírókkal megszervezett találkozóját is lekéste Pekingben, és végül csak egy éjszakát töltött a kínai fővárosban. Woodward megsemmisülten ült a szálloda halljában, a játékosok a hotelben pihentek, mivel a City elleni összecsapást törölték.

A Juventusnál szinte mindenki meglepődve fogadta a híreket. A csapat labdarúgói hatalmas sikerszériát érhettek meg, sokkal nagyobbat, mint a Manchester United futballistái, és mindnyájan azt gondolták, Pogba marad még legalább egy idényt, hogy az olasz csapattal próbálja meg elhódítani a BL-serleget. Akadtak azonban olyanok is, akik sejtették, hogy Pogba esetleg máshova szerződik, mivel a Real Madrid, a Barcelona és a két manchesteri csapat is érdeklődést tanúsított iránta. A legtöbben arra tippeltek volna, a Real Madrid lesz a befutó. A Unitednál is így gondolták.

Ebben a helyzetben Pogba jónak látta felkeresni csapattársát és barátját, Patrice Evrát. „Azt mondtam neki, hogy ha már mindenképpen távozni akar, akkor a Unitedot válassza – említi a balhátvéd a FourFouTwo-nak. – A Juve kiváló csapat, és nagyon szerettem volna, ha velünk marad, ugyanakkor úgy gondoltam, a Manchester United nagy lehetőség lesz Pogba életében. Olyan, mintha a testvérem lenne, úgyhogy mindenképpen a legjobbat akartam a számára. Legszívesebben megölném azokat, akik hasznot húznak belőle, vagy rosszat akarnak neki. Paul rendkívül jószívű figura.”

A Unitednál pontosan ismerték a Real Madrid szándékait, ugyanakkor úgy vélték, náluk is vannak ütőkártyák, és itt nem csak arról van szó, hogy esetleg rálicitálnának a spanyol klubra.

A labdarúgóknak gyakran több követője van a közösségi médiában, mint a klubnak, amelyben játszanak. Pogba követőinek száma 25 százalékkal nőtt, miután egyre inkább kezdte tartani magát a pletyka: visszatér régi klubjához. Az angolok ezt ki is használták a tárgyalások során. Tudták, hogy a Real Madrid sokkal erősebb, mint az övék – a manchesteri csapat nem is indulhatott a Bajnokok Ligájában –, de ezeket a tényeket úgy használták ki, hogy az hátrányt jelentsen a Realnak.

Azt kezdték el hangsúlyozni, hogy ha Pogba a madridi klubot választja, akkor csak a harmadik-negyedik helyre kerül a fontossági sorrendben, valahol Cristiano Ronaldo és Gareth Bale után. Ha viszont visszatérne régi klubjába, ott egyrészt számos ismerős és barát várna rá, másrészt őt tennék meg a csapat vezéregyéniségének.
Az új edző mindenképpen köré építené a csapatot, nagyban felértékelődne, ahogyan azt a közösségi médiában is megtapasztalhatta.

Ráadásul a Madrid nem áhítozott annyira a játékosra, mint vetélytársai. Az éppen aktuális BL-győzelem miatt mindig követelőző szurkolói épp kielégítve érezhették magukat, még ha csak rövid időre is. A Barcelona is hátrébb lépett, amikor megtudta, mennyit követel a Juventus játékosáért.

Így már tiszta volt a pálya a Manchester United előtt, és a klub lázasan készült Pogba fogadására. Megalkották a Reunited szlogent, és adta magát a #Pogback poén is. És amíg ez a cirkusz zajlott, Pogba csilivili, piros, a szponzor Chevrolet által biztosított autóval begördült a Carrington edzőpályára.

Hol vannak már azok az idők, amikor Ferguson „álruhás” emberei a repülőtér egy eldugott zugában várták az érkező játékosokat, nehogy a közvélemény megsejtsen valamit. Egészen biztos, hogy Fergie módszere egy régi és mára már letűnt világ jellemzője.

2016 novemberében a Manchester United sportigazgatója, Richard Arnold összeszedte jegyzeteit, és ellátogatott a lisszaboni webkonferenciára, amelyen 70 ezer érdeklődő vett részt. Arnold jó barátja Woodwardnak, a klub egyik vezető döntéshozója, ám ritkán szerepel a nyilvánosság előtt.

Teltházas hallgatóság előtt tartotta meg előadását, amelynek fő témája a közösségi média rendkívül fontos szerepe volt a klub életében. Mögötte egy kivetítőn mentek a fontosabb számok: 71 millió követő a Facebookon, tizenegy millió a Twitteren. Tizenegy másik olyan platform is létezik, amelyiken Anglia legnagyobb klubja előkelő helyen szerepel.

A Manchester United kezdetben tartott a közösségi médiától, mert a Glazer család 2005-ös hatalomátvétele annyira népszerűtlen volt a szurkolók körében, hogy féltek minden véleménynyilvánítástól. Mára ezeket a komplexusaikat leküzdötték, és sikeres kampányokat folytatnak az interneten, amire jó példa az említett #Pogback is.

Az Arnold háta mögötti kivetítőn megjelent Pogba portréja is, rajta különböző statisztikákkal, miközben a sportigazgató azt fejtegette, miként lett Pogba igazolása a legtöbbször megosztott poszt a Twitteren, és a legtöbb kattintást elérő hír a klub honlapján.

Az egyik ilyen grafikán az is megjelent, miként váltott ki a #Pogback 635 ezer reakciót az Instagramon. Ez nagyobb szám, „mint amekkorával bármely rivális klub büszkélkedhet”. Ugyan Arnold nem mondta ki, de a mögötte vetített képekről az is kiderült, hogy annak idején Luis Suárez igazolása a Barcelonába 219 ezer reakciót eredményezett, Gonzalo Higuaín Juventushoz igazolása145 ezret gyűjtött be, amikor a Juventushoz szerződött, Balé 112 ezret, amikor a Real Madrid játékosa lett, Cesc Fabregasé 96 ezret, midőn a Chelsea-hez került, Kevin De Bruyne pedig 56 ezret, amikor a Manchester Citybe igazolt.

„Az, hogy jelen vagyunk, nem része a munkánknak, hanem maga a munka” – mondta prezentációján, és számokkal igazolta, hogy a közösségi médiában a Manchester United áll az első helyen, az Arsenal a második, a Liverpool a harmadik, a Chelsea a negyedik és a Golden State Warriors kosárcsapata az ötödik. A Real és a Barcelona csak a hatodik és a hetedik helyen kullog, a City pedig a kilencedik.

„Gyakran idézik John Lennon azon mondatát, amelyben azt állította, hogy a Beatles népszerűbb, mint Jézus Krisztus – folytatta előadását. – Mi nem szeretnénk ilyesféle mondatokkal senki érzékenységét megsérteni, ám a számok azt mutatják, hogy kattintásokban és kedvelésekben ott állunk, ahol a világ legnagyobb vallása.”

És ez még nem elég a klubnak. Arnold felvázolta, Pogbára építve még jelentősebb közösségimédia-kampányba kezdenek.

Ezt követően a laikusok számára kevésbé értelmezhető kommunikációelméleti szakszavak jelentek meg a kivetítőn, ezek közül az utolsók a következők voltak: „mérés, analízis, optimalizáció”.

Ez utóbbiak kulcsfontosságúak. A United sokáig képtelen volt aprópénzre váltani hallatlan népszerűségét. Nem is olyan régen az ázsiai szurkolók hamis mezek millióit vásárolták, de meccsbelépőket nem. Később azonban a klub elkezdett a világ minden táján szponzorokat keresni, mára az összes nagy egyesület ezt a modellt másolja. Rájöttek arra is, hogy akkor lesz egy csapat a legnépszerűbb a világon, ha mindenki róla beszél. Rendben, ennek egyik módja az, ha trófeákat nyer az együttes, de az sem mellékes, ha rekordösszegekért igazol játékosokat.

A hozzáértő lisszaboni közönség vastapssal hálálta meg az előadást, míg a sokkal cinikusabb brit média azt hozta főcímekben, hogy Arnold szerint a Manchester United népszerűbb, mint Jézus Krisztus. Arnold azonban egy cseppet sem bánta ezt, úgy volt vele, hogy a negatív kampány is kampány, és megnyugodva vette tudomásul, hogy Pogba személyében kiváló reklámarcra találtak.

„Paul különc – mondja Evra. – Mindennap valami újra vágyik. Nagy újító, nemcsak a futballban, de a mindennapi életben is, és ez tükröződik a közösségi médiából is.”

Azért a 35 éves védő gyorsan hozzáteszi: Pogba sokkal több annál, mint ami az okostelefonjainkon előugrik belőle. „Ha rossz napja van, akkor rögtön kritizálni kezdik azért, amit a közösségi médiában művel, vagy akár a hajviseletéért. Pedig nem fog megváltozni. Nem szeretném, ha az imázsa megelőzné a futballt, amit játszik, de nem is félek, hogy ez bekövetkezik. Mások azonban szívesen kritizálnák őt pont ugyanúgy, ahogyan egykor David Beckhamet.”

A Manchester United Anglia hatodik legjobb csapata volt a 2016–17-es idény nagyobbik részében. A Bajnokok Ligájában még csak el sem indult, a médiában róla élő kép azonban folyamatosan javult.

A Pogba brand újabb magaslatokba ért fel, amikor egy Liverpool elleni találkozó során ez év január 15-én a pályaszéli hirdetőtáblákon egy Pogba-fejes emotikon tűnt fel. Miközben azonban minden figyelem ráirányult, egyik legkiábrándítóbb teljesítményét nyújtotta visszatérése óta a nagy rivális ellen.

Nyilván annak kellene a legtöbbet a latban nyomnia, hogy mit produkál a pályán, és bár voltak ígéretes megmozdulásai, túlzottan látványos produkciója alig akadt. A jelenlegi idény második felében kezdták el jócskán kritizálni, és valóban, az őt illető statisztikák nem túl meggyőzőek. Első 25 mérkőzésén négy gólt szerzett, és három gólpasszt adott. Ezek közül egyiket sem a bajnokság első hat csapata elleni meccsen.

Mourinho előszeretettel használta őt eddigi mérkőzésein előretolt középpályásként, legtöbbször a 4–2–3–1-es felállásban, és ez a szerep nem igazán áll közel hozzá, legalábbis kritikusai szerint, akik között ott van egyebek mellett Jamie Carragher és Frank Lampard is.

„Nem annyira jó, de még csak nem is annyira fegyelmezett, hogy a középső középpályán vitézkedjen – mondta róla a Sky Sports kommentátora, Carragher márciusban. – Akár el is veszíthették volna a Southampton elleni Ligakupa-döntőt. Egy topcsapat ellen el is veszítették volna a mérkőzést. És ennek Pogba lett volna az egyik oka.
Lampard is egyetért ezzel.

„Az ő felelőssége, hogy sokkal inkább a védekezésre koncentráljon. Amikor Mourinho egy párost állít ki a középpályán, azt várja a két játékosától, hogy sokkal intenzívebben védekezzenek. Elsődlegesen biztonságot tartják szem előtt. Azért nem merném kritizálni őt, mert nem hiszem, hogy valóban ez az ő terepe. Szerintem Mourinhónak vérbeli védekező középpályást kellene hadrendbe állítania.”

A Chelsea és az angol válogatott korábbi játékosa még útjára engedett egy igen szúrós egymondatos véleményt is.

„Aki elkölt kilencvenmillió fontot, az nem akar magának egy kilencvenmilliós problémát.”

A Manchester United játékosai azonban nem pontosan így látják. „Ha háromemberes középpályássorban állok fel – vagy legyen akár csak két tagja ennek a szekciónak –, bárki is a társam, biztos, hogy egy kicsit előttem fog küzdeni, legyen szó Paul Pogbáról, Ander Herreráról vagy Marouane Fellainiről” – fejtegeti Michael Carrick.

Lampard volt kora egyik legjobb középpályása, 23 éves korára csak 39 gólt szerzett, szemben Pogba 51-ével, és kétszer volt válogatott, míg Pogba 42-szer. Trófeát nem nyert, Pogba viszont hetet is. Lampard 11 millió fontos igazolási díját a West Ham Unitedból a Chelsea-be akkoriban is drágának tartották. Az is világos, hogy Pogba úgy lesz egyre jobb, ahogy telnek az évek. Azt sem vitathatjuk azonban, hogy a Manchester United két legfontosabb hazai meccsén gyengén teljesített. A szeptemberi manchesteri rangadón fegyelmezetlenül játszott, később a Liverpool ellen pedig alig mutatott valamit.

Ennek ellenére csapattársai nincsenek kétségbeesve.

A Carrington edzőpályán Carrick szinte vég nélkül hajtogatta: „Paul az ellenőrzése alatt tudja tartani a játékot. Pontosan passzol, még hosszú távra is. Képes lassítani a tempót, hogy megőrizze uralmát a széle felett. Mindig jelentős hatást gyakorol a mérkőzések alakulására.. Ilyesmire csak a legjobbak képesek.”

A United szurkolói is kitartanak a középpályás mellett. Minden egyes találkozó előtt kifeszítik a képmását, bár arra, hogy úgy legyen szereplője egy lelátói dallamnak, ahogyan Zlatan Ibrahimovic, még várnia kell.

Az Old Trafford Megastore-ban messze Ibrahimovic meze fogy a legjobban, és ami az eladásokat illeti, a bolt rekordokat döntöget mostanában. Pogba úgy a második-harmadik helyen áll az összeladások tekintetében, de a nyolc és tizenhat közötti korosztályban ő vezet. A fiatalok rajonganak érte, cseleiért és az egész hozzáállásáért.

„Amíg a közösségi média Pogba segítségére van, addig semmi baj” – mondja Jonny Evans, aki mostanság a West Bromwich Albionban játszik, miután 2015-ben otthagyta a Unitedot. „Vannak, akik sokkal rosszabb dolgokra használják. Néha jobban megy neki, néha kevésbé, de még mindig nagyon fiatal – csatlakozik védőtársához Evra. – Úgyis mindig kritizálni fogják valamiért. Ha feltesz valamit az Instagramra, azt kérdezik majd: miért? És hozzáteszik: miért nem edz inkább? Pedig egy videót egy perc alatt lehet feltölteni. Képes kezelni ezeket a helyzeteket. A szponzorokkal is ügyesen bánik. Ügyelnie kell rá, hogy ne engedje be őket túlzottan az életébe.
Szerintem fiatalon én nem lettem volna ilyen ügyes. Ez is mutatja, hogy érett labdarúgó.”

A közösségi média az a terület, ahol Pogba is tudott tanácsot adni a nála sokkal idősebb Evrának, akit egyszerűen csak Uncle Patnek hív.

„Paul vett rá arra, hogy csatlakozzam az Instagramra – így Evra. – Láttam, mit művel Rio Ferdinand a maga Twitter-oldalával, és hallottam, miként beszélgetnek a futballisták hatalmas mennyiségű követőjükről. Teljesen ki voltam ettől, azt gondoltam, marhaság. Aztán Pogba megmutatta az Instagramot. Először egy-két fényképet töltöttem fel, majd rákattantam.”

Az erős személyiség az élet minden területén nélkülözhetetlen a sikerhez, és Michael Carrick úgy látja, Pogba nincs híján ezzel, méghozzá egy olyan klubnál, amely szeretne ismét a világ legjobbja lenni. „Ibrahimovichoz hasonlóan Pogba is hisz önmagában, és ez végül átragad a kevésbé tapasztalt játékosokra. Már egy jó ideje nem volt ilyen karakter a csapatban. Az ilyesmire nem mindenki képes, mert önmagadat kell adnod. Wayne Rooney és én másfajta személyiségek vagyunk. Lehet, hogy az emberek csak azt látják: folyamatosan változtatja a frizuráját, de én a futballistát nézem benne. És ilyenkor az a fickó van előttem, aki minden nap megjelenik az edzésen, és kőkeményen nyomja. Láttunk már olyanokat, akiknek hasonló a felfogásuk, de valami félrevitte őket, és ez a játékuk kárára ment. Pogba életében viszont a labdarúgás az első helyen szerepel. Minden más mellékes. Biztosan tudom, hogy egyre csak jobb lesz.”

Amikor a United We Stand fanzine megkérdezte a 35 éves Carricket, feltöltene-e videókat saját magáról az Instagramra, esetleg twitterezik-e, és gondolta-e már magában azt, hogy túl öreg ehhez, a játékos azt válaszolta: az idők változnak, és ezekhez ő már talán idős egy kicsit. „De talán én is csináltam huszonkét évesen olyat, amitől az idősebbek kiakadtak akkor. A Föld forog, és ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell.”

Pogba és ugyanígy Mourinho a második idényükben lesznek igazán megítélve. Roy Keane, aki nem éppen a szelfik nagy rajongója, és távol áll tőle az a kultúra, amelyet Pogba képvisel, szintén rekord igazolási összegért érkezett az Old Traffordra 1993-ban. Azonnal sikerre vitte, de az is hozzátartozik, hogy bajnokcsapathoz igazolt, és nem egy gyökeres átalakuláson áteső klubhoz.

„Nagy teher a vállán a hatalmas igazolási összeg, erről én is beszélgettem vele – mondja Evra, akit arra kértek, ne emlegesse Pogbát, amikor a Juventusnál játszott, hogy a szurkolók ne gondolják, ő terelgeti a Manchester United felé. – Az emberek csodát várnak tőle, hiszen rengeteg pénzbe került. Ha nem lő csodálatos gólokat, azonnal kritizálni kezdik, de Pogba nem gólvágó, aki harmincat is összehoz egy idényben.” Pedig folyamatosan jönnek a gólok és a gólpasszok. Amióta a Juventus első csapatának a játékosa lett, a 2013–14-es idényben kilenc gólt és 16 gólpasszt írtak fel a neve mellé, 2014–15-ben tíz gólt és tizenegy gólpasszt, 2015–16-ban pedig tízet és tizenhármat. A jelenlegi idény első háromnegyedében, e sorok írásakor hét gólnál tart, bár gólpasszainak száma alacsony a gólszegény Unitedban.

„Még mindig gyakran aggódom miatta, mert fiatal, és a ránehezedő nyomás kikezdheti a játékát – mondja Evra. – Szabadon kell hagyni, hogy élvezze a játékot, és mindig mosolyogjon. Ilyenkor a legjobb. Tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki egy csapat vezéregyénisége legyen, de Pogba érettebb a koránál. Rendszeresen beszél a fiatalabbakkal, és tiszteli az idősebbeket. Mindig tanulni akar, és ügyesen áll helyt az öltözőben, ahol egyszerre komoly és szórakoztató. Vidám embernek mondható, és mindannyian boldogok lehetünk, mert azért fizetnek bennünket, hogy mindennap futballozzunk. Paul most azon van, hogy még állhatatosabban edzzen, s mindent megnyerő géppé váljon. Egy nagy meccse mindenkinek lehet, egy nagy gólt bárki lőhet. Nagy játékosoknak sok nagy meccsük van, kiszámíthatóak, mint Andrés Iniesta vagy Frank Lampard. Azt hiszem, Paul is e nagyságok közé kerülhet, bár más, mint ők. Hogy hol lenne a legjobb helyen? Pogba képes meccseket nyerni a csapatának, mert kreatív futballista. Nem akarom nyomás alá helyezni azzal, hogy azt mondom, ő lesz a világ egyik legjobbja, de minden megvan benne ahhoz, hogy a legjobb középpályás váljék belőle.”

Evans is hasonlóan látja: „Szupersztár, és egyre csak jobb és jobb lesz. Vannak még bizonytalanságai, de csodálatosan kezeli a labdát, rendkívül gyors, kivételesen erős. Mi más hiányozhatna még, mint az, hogy a legmegfelelőbb pillanatokban használja az eszét, és begyűjtse a jó passzokat?”

Nos, az biztos, hogy egy kicsivel több gól, egy kicsit nagyobb taktikai rugalmasság nem okozna problémát. Végül is, ha egy klub rekordösszeget költ egy játékosra, joggal várja el, hogy az több poszton is bevethető legyen. Emellett a Manchester Unitednak szüksége van egy olyan labdarúgóa, aki nagy meccseken is képes uralni és befogni a középpályát. Pogba pont ezzel szenved, amióta visszatért az Old Traffordra.

S ha túl keményen hangoznék, hogy szintet kell lépnie, akkor ne feledjük: ez csak a munka egyharmada, mert ugyanígy az öltöző vezéregyéniségévé is kellene válnia, hiszen a csapattól nemsokára elköszön néhány idősebb sztárja. Végül egy globális méretű klub reklámarcaként is helyt kell állnia. Ez három nem kis falat a közeli jövőre, miközben több millióan várják, hogy lecsapjanak rá, ha hibázik. Korábban ezeken a szerepkörökön többen is osztoztak a klubnál. Most minden egy 24 éves fiatalember vállán nyugszik. Elképzelhető, hogy az övé a legnagyobb kihívás ma a futball világában. Bonne chance, Paul!

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. májusi lapszámában.)