Szöveg Alec Fenn Fotó Richard Cannon Fordítás Gerendai Márk
A Southampton edzőcentruma, a Staplewood szürke és egyhangú osztálytermei felidézik a múltat, ugyanakkor bepillantást engednek a jövő iskolájába.
Luke Shaw, Calum Chambers és James Ward-Prowse ezekben a termekben készültek fel a középiskolai tanulmányaikat lezáró vizsgáikra, miközben arról álmodoztak, hogy egyszer ők lesznek a csapat sztárjai. Mindhárman a „Southampton-módszer” szerint tanultak: az elnevezés az akadémia labdarúgás és oktatás iránti elhivatottságát tükrözi, és igazi koncepció húzódik mögötte.
Chambers kiváló eredményekkel fejezte be tanulmányait, az akadémia emblematikus alakja mégis Ward-Prowse. Tizenhat évesen debütált az első csapatban, de közben olyan sikerrel végezte az iskolát, hogy a legjobb egyetemek egyikére nyert felvételt. A cél az, hogy ilyen játékosok kerüljenek ki a Southampton akadémiájáról.
„Élénk és intelligens futballistákat szeretnénk nevelni ebben a képzési rendszerben – mondja Matt Hale, az akadémia igazgatója az FFT-nek. – A labdarúgásban szükség van a gyors problémamegoldó képességre. Ha egy fiú matematikát tanul, akkor problémákat old meg. Hiszünk abban, hogy az osztálytermi munka eredményeit a pályán is lehet kamatoztatni.”
„Pssszt… Mi a válasz a negyedik kérdésre? Tizenegyes?”
A klub filozófiáját tíz szabály testesíti meg, amiket az épületen belül az osztálytermekben, a folyosókon és az irodákban is olvashatunk. Ezek lépten-nyomon emlékeztetik a játékosokat a klub által elvárt életmódra és viselkedésre, amelyeket az egyik legelitebb akadémia növendékeként követniük kell. Az FFT máris megszegte az első szabályt: az inget betűrve, a zoknit rendesen felhúzva kell viselni minden alkalommal.
„Nevelőként az volt a célunk, hogy a módszereink leírt szabályként is megtestesüljenek – magyarázza Hale. – Mit várunk a növendékektől? Mi az edzői és a tanítási módszerünk? Amikor valakit felveszünk az iskolába, leülünk vele és a szüleivel, és átbeszéljük a tíz szabályt, ezáltal mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy mit várunk a diákjainktól a pályán és a pályán kívül.
Az egyik új szabályuk szerint senki sem viselhet színes futballcipőt addig, amíg profiként szerződést nem ír alá. Ez része a csapat kultúrájának.
Már a felvételinél fontos szerepet játszik az iskolai viselkedés, ezért a jelentkezők korábbi iskolájából jellemzést kérünk az adott tanulókról. Ha beengedünk egy fiatal srácot magunk közé, akkor látnunk kell, hogy a személyisége alkalmas-e arra, hogy egyensúlyt teremtsen a tanulás és a sok edzés között. Ha valaki rossz referenciát hoz, azzal még nem zárja ki magát, hanem látjuk az illető gyengeségeit, amin dolgoznunk kell” – fejti ki Hale.
A legtöbb játékos az alapozószakaszban, azaz kilenc és tizenkét éves kora között csatlakozik, és egy héten egyszer jár edzésre iskola után. Az edzéssel kiesik egy délután, amikor tanulhatnának, de cserébe az akadémia tanárai két órát foglalkoznak a diákkal annak érdekében, hogy ne maradjanak le a tananyaggal.
„Minden, amit tanítunk, kapcsolatban áll a futballal – mondja Kevin Batchelor, a klub első számú koordinátora. – Minden tantárgy valamilyen módon kapcsolódik a labdarúgáshoz, hogy már egészen fiatal koruktól lássák az iskola és a játék között a kapcsolatot. Az U9-eseknek játékosprofilt készítenek, amiben személyes és hivatalos információk szerepelnek. Ezeket továbbadjuk az edzőknek, hogy még többet tudjanak meg a növendékeikről.”
Első kategóriás Premier League-akadémiaként kötelességük, hogy ellenőrizzék a diákok iskolai teljesítményének alakulását a beiratkozástól kezdve.
„Nagyon szigorú kritériumoknak kell megfelelnünk – mondja Hale. – Fel kell töltenünk a diákok jegyeit a Premier League által üzemeltetett rendszerbe, hogy bármikor ellenőrizhessék őket. Ha felveszünk egy diákot, és a teljesítménye romlani kezd, bizonyítanunk kell, hogy észleltük a problémát, és dolgozunk a megoldáson, hogy megelőzzük a nagyobb bajt.”
Ha egy diák nem dolgozik elég keményen, a Southamptonnak megvannak a módszerei a szankcionálásra. „Sokan azt hiszik, hogy az oktatás szabadon választható – mondja Mark Gardner akadémiai tanár. – Mi erre azt mondjuk, hogy aki nem dolgozik, az ne is játsszon, az edzők pedig betartatják a szabályt. Működik.”
Az oktatási igazgató, Toby Redwood hozzáteszi: „Probléma csak azokkal szokott lenni, akik idősebbként kerülnek hozzánk más kluboktól. Ők nem az általunk elvártak szerint nevelkedtek.”
Nem minden fiú tehetséges. Shaw, akit az osztálytársai, Ward-Prowse és Chambers csak „Kábának” neveztek, igazi kísérleti nyúl volt. Joe Say nevetve emlékszik vissza arra az időszakra, amikor tanította a balhátvédet: „Luke aranyos fiú volt, de a tanulásban nem járt az élen. Csak a focit és a testnevelést szerette. Keményen küzdöttünk, hogy megértessük vele, az iskolának fontos szerepe van, és a követelményeket teljesítenie kell.”
Ez a hozzáállás szintén az akadémia filozófiáját igazolja. A diákokat gyakran emlékeztetik arra, hogy csak néhányukból válhat profi labdarúgó. „Ez egy kemény világ – összegzi Hale. – Keményen dolgozunk, hogy azok előtt is álljanak lehetőségek, akik nem tudnak befutni focistaként. Tudjuk, hogy ez a mi felelősségünk. Jó kapcsolatban állunk amerikai egyetemekkel, évente jönnek prezentációkat tartani a diákoknak. Később sokan náluk folytatják a tanulást.”
A Southampton tantervében van egy speciális csavar: a pszichológiai részleg az idegtudomány kutatásait felhasználva próbál jobb szellemi teljesítményt kihozni a diákokból. „Az agyi fejlődés következményei a futballpályán is láthatóvá válnak – magyarázza az akadémia pszichológusa, Amy Spence. − Az egyik ilyen agyi terület a döntéshozatallal áll kapcsolatban, és fejleszthető, akárcsak az izomzat a konditeremben.”
A Szentek előírtak tíz szabályt, amelyeket a fiataloknak mindig be kell tartaniuk. Az FFT máris megszegte az elsőt
A játékosok kilencéves koruktól használnak egy speciális eszközt, amin négy kiválasztott labda mozgását kell követniük sok másik között tíz másodpercig. Ezen kívül a diákok azt is megtanulják, hogyan kontrollálják a lélegzetvételüket, és hogyan kezeljék a stresszhelyzeteket egy monitor segítségével, ami a szívverések közti időt mutatja.
Egy másik eszköz, amelyben véletlenszerűen felvillanó köröket kell megérinteni, a reakcióidőt méri és fejleszti. Ezt legszívesebben az első csapat játékosai használják, például Fraser Forster is dolgozott ezekkel a felszerelésekkel a térdsérüléséből való felépülése során.
A speciális szerkentyűk bevonása nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül hasznos is. A belső pszichológiai tesztek során is alkalmazzák őket, ahol felmérik a növendékek szellemi képességeit. Kilencéves kor felett vizsgálják a viselkedést, a vezetői készségeket és a magabiztosságot is. Ezeknél a vizsgálatoknál a szülők is jelen lehetnek. A folyamatos felmérések arra ösztönzik a diákokat, hogy a fizikai mellett a szellemi fejlődést is fontosnak tartsák az akadémiai képzésük alatt.
Volt egy játékos, aki a folyamatos idegeskedés miatt keresett fel minket – meséli tovább Spence. – Nagyon nehezen birkózott meg a stresszel, ami a pályán is látható volt. Heteken keresztül naponta több alkalommal megvizsgáltuk a lelkiállapotát, hogy megfigyeljünk valamilyen törvényszerűséget. Hat héten át heti kétszer leültünk vele és az edzőjével, hogy lássuk, van-e fejlődés. Az első héten láthatóan elvesztette a játék ritmusát, miután hibázott. A hatodik hétre megtanulta, hogy a hibát gyorsan el kell felejtenie, és a játékra kell koncentrálnia.”
A Southampton egyedi oktatási programját azért fejlesztették ki, hogy lelkileg is kiegyensúlyozott játékosokat képezzenek, akik meg tudnak küzdeni az élet adta különböző kihívásokkal. Hale az önfegyelem fontosságáról így gondolkodik: „Ha egy tizenegy vagy tizenkét éves srác elkésik az edzésről, akkor fel kell hívnia az edzőt. A szülei nem tehetik meg helyette, mert ők nem lesznek mindig ott, hogy elintézzék a dolgait.” Ezt fontos megszokni a tizenéves kor kezdetén.
Azok, akik messziről járnak be az iskolába, heti egy alkalommal vendéglátó családnál szállhatnak meg. A képzés utolsó évére ez heti három éjszakára bővül.
Habár a legtöbben a környékből jelentkeznek, öt tanuló Londonból érkezett, és tartósan családoknál van elszállásolva. „Első kategóriás akadémiaként megtehetjük, hogy tizenkét éves kor felett az ország bármely részéből felvegyünk tanulókat – magyarázza Hale. – Viszont cserébe meg kell oldanunk az elszállásolást és a teljes oktatásukat valamilyen partneriskolában.
Negyvenhat család ad szállást a diákjainknak, őket hathetente látogatja meg a klub tisztviselője, hogy ellenőrizze a körülményeket a diák étkezésétől kezdve egészen addig, hogy megfelelően beilleszkedett-e a családba.”
A Szentek oktatásért felelős csapata igyekszik megtanítani a fiataloknak mindent, amire szükségük lehet, ha a családjuktól távol, egyedül kell boldogulniuk. A főzőleckék lehetővé teszik, hogy gondoskodjanak magukról, ha egyedül laknak. Emellett megtanulnak vasalni is, vagy éppen azt, hogy hol találhatják meg egy lakásban a biztosítéktáblát. A csapatot időnként meglátogató autószerelők megtanítják nekik a járművek karbantartásához szükséges alapvető ismereteket, gyakorolják a tájékozódást a környéken.
Say egyetért a koncepcióval, amely szerint a serdülő fiúkat különböző kihívások elé kell állítani. „Kimerültebbek, mint a hasonló korú társaik – magyarázza. – Meg kell küzdeniük az iskolai feladatokkal, az edzésekkel, azzal a nyomással, hogy sikeresek akarnak lenni, különösen végzős korukban, a vizsgák évében.
Néhányan közülük, akik Londonból vagy máshonnan jöttek, nem is látják a szüleiket, barátaikat, barátnőjüket túl gyakran, ezért magányossá válhatnak. Nekik sokkal több kihívással kell szembenézniük, mint egy velük egykorú átlagos fiatalnak.”
Akárcsak az ország többi intézményében, nem minden akadémiai növendék végez kimagasló eredményekkel és profi szerződéssel a zsebében. Ennek ellenére a klub biztos a dolgában, és tudják, hogy a nevelési filozófiájuk hatékony.
„Sok átlag feletti srácunk van – dicsekszik Say. – Ők is látják, hogy milyen sikereket ért el Ward-Prowse, Chambers és Shaw. Ők a példaképeik a mostani tanulóknak.”
Ezek az urak és hölgyek képzik az okos játékosokat a Szenteknél
Alex Coles kapus tizenhat évesen kimagasló iskolai eredményeket mutathatott fel, miközben az U16-os angol válogatottban szerepelt. Ebben az évben ismét kemény vizsgákat fog letenni. Oliver Cook, aki a klub U21-es csapatában középhátvéd, szintén emelt szintű angol vizsgákra készül, amelyekkel később bejuthat az egyetemre, miközben részt vesz az összes edzésen.
A kemény munka a tanárok számára is folytatódik. Terveik szerint hamarosan bevezethetnek egy mentorprogramot, ahol az első csapatban szereplő játékosok segédkeznek a növendékeknek úgy, hogy megnézik a mérkőzéseiket, és útmutatást, tanácsokat adnak nekik.
Szintén terítéken van a fiatal irányítókat képző program. Az edzők és a tanárok azon dolgoznak, hogy az irányításra alkalmas tanulókat már egészen fiatal koruktól fogva felkészítsék a kapitányi szerepre.
Most azonban még Ward-Prowse marad a Southampton legnagyobb sztárja. A 22 éves játékos nemrég az akadémia növendékeivel beszélgetett arról, hogy milyen utat járt be, és arról, hogy a tanulás milyen fontos szerepet töltött be az életében. Az ő története is hozzájárul az akadémia filozófiájának megerősítéséhez. Ahogyan Say fogalmaz:
„Van egy sztereotípia, hogy a focisták nem okosak és képzettek, de nekünk ezt sikerült megcáfolnunk. Lehetsz egyszerre sikeres az osztályteremben és a pályán is.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi lapszámában.)
