Úgy tűnik, az emberek mindent rosszul tudnak Kenedyről. A sűrűn tetovált szélső, aki 2015-ben érkezett a Chelsea-be a Fluminenséből, most a második időszakát tölti kölcsönjátékosként a Newcastle Unitedban. A sokak szerint forrófejű és veszélyes játékos mindig megtalálja a balhét.
Interjú Felipe Rocha
Mégis, amikor a FourFourTwo leült beszélgetni a 22 éves labdarúgóval, szerény srácot ismert meg, aki arra a legbüszkébb, hogy otthont tudott teremteni a szüleinek. Szintén sokan biztosak benne, hogy a Robert Kenedy Nunes Nascimento néven anyakönyvezett ifjú csillag az egykori amerikai szenátor, Robert Kennedy utána kapta a nevét, aki az Egyesült Államok 35. elnöke, John F. Kennedy öccse. De persze ez sem igaz.
„Vicces történet – mondja Kenedy. – Az egyik nevemet valójában az elnök, John F. Kennedy után kaptam, de a Robert név egy labdarúgó miatt van. Szóval semmi közöm Robert Kennedyhez.”
Robert a Santos középpályása volt, a csapat a Corinthians nagy riválisa. Kenedy családja rajongott az utóbbi klubért, és egy alkalommal megnézték a derbit. „Anyám azt meséli, hogy amikor Robert belőtte az egyik gólját, akkor hatalmas rúgást érzett a hasában. Azonnal eldöntötte, hogy Robert lesz a nevem annak ellenére, hogy a gól a kedvenc csapata ellen született. Szóval így lettem Robert Kenedy. Szép név, nem?”
A sasszemű olvasók biztosan feltették a kérdést, hogy hová lett a második „n” betű Kenedy nevéből. „Nos, ettől egy kicsit brazilosabban hangzik” – nevet. A brazilos hangzásnak nem vagyunk szakértői, de az biztos, hogy Kenedy egyre feltűnőbb Észak Angliában.
Milyen volt a gyermekkorod? Mennyire volt fontos számodra a foci akkoriban?
Szegény családból származom, nehéz körülmények között nőttem fel Santa Rita do Sapucaíban. Sok megpróbáltatás ért, így visszatekintve büszke vagyok mindenre, amit a futball által elértem. Sajnos néhány barátom nem volt ilyen szerencsés: bár ők is jól játszottak, végül nem lettek hivatásos labdarúgók. Sokaknak most nem túl szép az életük, ha érted, mire gondolok. Nálam mindent megváltoztatott a foci. Gyerekkoromban naphosszat csak rúgtam a labdát, így elfeledtem a problémákat egy időre. Kevés pénzünk volt, még buszjegyre sem futotta, így sokszor csak egy jegyet vettünk, amit felszállás közben mindig hátraadtunk egymásnak. Néhány év alatt a futballnak köszönhetően eljutottam Rio de Janeiróba, majd Londonba, most pedig a Newcastle-be. Ennek köszönhetem, hogy tudtam venni egy házat a szüleimnek, ami régen képtelen álomnak tűnt. Akkoriban az utca volt számunkra a világbajnokság. A tévében néztük Ronaldót és Ronaldinhót, aztán az ő mozdulataikat próbáltuk utánozni mezítláb az utak mellett. Mecseket szerveztünk, ahol a nyeremény egy üveg kóla volt, és én mindig a győztes csapatban voltam. Mit is mondhatnék? Ha minden maradt volna a régiben, akkor mostanra már rengeteg kólát ittam volna.
„A NEWCASTLE-SZURKOLÓK MEGŐRÜLNEK A FOCIÉRT. AZ AKCENTUS? MÉG TANULNOM KELL, HOGY MINDENT ÉRTSEK”
Feltételezzük, hogy Newcastle-ben egészen más az életed.
Várj, nézzük csak (kinéz az ablakon – a szerk.). Az időjárás nem egészen olyan, mint Rio de Janeiróban volt, ezt, gondolom, sejtitek. Egyébként nem zavar a hideg, de ez dermesztő! Ezt leszámítva szuper a hely, az emberek kedvesek, és mindenki odavan a fociért. Az akcentus? Még szükségem van egy kis időre, hogy mindent megértsek. Az angolom egyébként sem a legjobb, de az egyértelmű, hogy itt egészen másképp beszélnek, mint Londonban.
„Fájt-e? Csak egy kicsit, de ha sok tetkód van, akkor már hozzá vagy szokva”
Az igaz, hogy nagy rajongója voltál a Gól című filmnek, mielőtt Newcastle-be költöztél? A műsor miatt vált csalogató helyszínné a St. James’ Park?
Ez egy másik vicces történet. Amikor megérkeztem, adtam egy interjút, amiben meg akartam említeni mindent, amit csak Newcastle-ről tudok, ami összességében nem sok. Végül eszembe jutott ez a film, ami mellesleg nagyon tetszik. Csak egyszer láttam, valamikor régen, de úgy emlékszem, a tolmácsom azt mondta, hogy fontos szerepet játszott a döntés meghozatalában, hogy itt folytassam kölcsönben. Ez nem teljesen igaz, bár azóta mindenki a főszereplő képeivel bombáz a közösségi oldalakon. Pedig én csak annyit mondtam, hogy tetszett a film.
Hallottál Mirandinháról, a brazil csatárról, aki a nyolcvanas évek végén játszott a Newcastle-ben?
Sokan említették már, és tudom, hogy nagyon népszerű, de nem láttam egy meccsét sem. Nagyszerű, amikor a honfitársaid ennyire emlékezetessé válnak egy klubnál, és te így érkezel meg. Remélhetőleg egyszer engem is kiváló brazil játékosként emlegetnek majd.
Az előző idényben a tizenhárom bajnoki meccsed során négy Newcastle-gólhoz volt közöd. Minek köszönhető, hogy ilyen jó formában voltál?
Nehéz megmagyarázni, de nagyon meleg fogadtatásban volt részem a csapatnál. Nagy erőfeszítésükbe került, hogy leigazoljanak, és jó érzés látni, hogy ennyire várták az érkezésem. Ez valószínűleg hozzájárult a gyors beilleszkedésemhez a klubnál és a városban. Az, hogy szeretnek, jót tesz az önbizalomnak. Az első itt töltött napom óta nagyon jól bánnak velem, a portástól a klubelnökig mindenki őszintén kedves volt. Nagy megtiszteltetés a Newcastle Unitedban, a nagy múltú angol csapatok egyikében játszani. Borzasztóan hálás vagyok mindenért, és remélem, hogy a szereplésemmel és a góljaimmal viszonozhatom a törődést.
Lelkes voltál, hogy visszatérsz Észak-Angliába?
Meglehetősen. Az első, Newcastle-nél kölcsönben töltött időszakom gyümölcsöző volt a klubnak és nekem is, így boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ismét érdeklődnek utánam. A Chelsea-nél nem kaptam elég lehetőséget, így ez a választás csak jót tehet a pályafutásomnak. Különösen hálás vagyok Rafa Beníteznek, akitől a második idényben lehetőségét kaptam. Biztos vagyok benne, hogy sokat fogok fejlődni a klubnál.
Sok türelemre volt szükség, amíg elintéződött minden?
Nem igazán. Ha jól tudom, minden tárgyalás simán ment. Amint megtudtam, hogy a Newcastle érdeklődik, szabad utat adtam az ügynökömnek, ő pedig mindent elintézett, amíg én nyaraltam. Úgy érezem, minden a lehető legsikeresebben zajlott, és most itt vagyok, hogy a legjobb formámmal segítsem a csapatot, és sikeres legyen az idényünk. Biztos vagyok benne, hogy sok meglepetést fogunk okozni.
Milyen a kapcsolatod a Newcastle-szurkolókkal?
Fantasztikus! Mindig mondom, hogy valójában én rajongok értük, és nem fordítva. Az első perctől fogva sok szeretet vesz körül. Meg vannak őrülve a fociért, ezt elhiheted! Boldog vagyok, hogy értük játszhatok, és hálás vagyok a rengeteg biztatásért. A lelátók mindig tömve vannak, és mérhetetlen szenvedéllyel buzdítanak minket, amitől ütőképesebbé válunk. Emlékszem, amikor itt jártam a Chelsea színeiben, kettő kettes döntetlent játszottunk, és teljesen lenyűgözött a hangulat a St. James’ Parkban. Később, amikor felvetődött a lehetőség, hogy itt folytassam, ez az emlék egyből eszembe jutott, és nagyban segített a döntésben.
Mesélj a tetoválásaidról! Melyik a kedvenced? Van valamilyen különleges jelentésük? A tarkódon lévőt fájdalmas volt megcsináltatni?
Egy kissé fájt, de ha már sok tetoválásod van, akkor hozzá vagy szokva az érzéshez. Néhány óráig szenvedsz egy örök életre szóló alkotásért. Kisgyerekkorom óta rajongok a tetkókért. Sejtettem, hogy majd lesz néhány, de arra nem gondoltam, hogy ennyi. Nem mindegyiknek, de néhánynak van különleges jelentése. Van egy pár emlék sráckoromból, például a kedvenc rajzfilmjeim vagy családi képek. Lesznek továbbiak is, még nem fejeztem be.
„FÉLTEM, AMIKOR ELŐSZÖR TALÁLKOZTAM MOURINHÓVAL. »OKÉ, FIAM, NÉZZÜK, MIT TUDSZ« – MONDTA”
Milyen érzés volt José Mourinho felfedezettjének lenni 2015-ben?
Emlékszem, nagyon ideges voltam, amikor találkoztunk a Chelsea-nél. „Oké, fiam, nézzük, mennyire vagy jó játékos” – mondta. Ilyen volt a hozzáállása, én pedig csak jót mondhatok róla. Barátságos volt, és minden helyzetben a segítségemre sietett. Mindenért hálás vagyok, amit értem tett, és mindig tisztelni fogom. Ő volt az első vezetőedzőm Európában, és neki köszönhetem, hogy a legjobb bajnokságban játszom. A világ egyik legjobb szakemberéről beszélünk. Fantasztikus edző, akivel öröm a közös munka.
Nagy lelkesedéssel tért vissza Észak-Angliába, ahol tárt karokkal fogadták
Nehezen tetted túl magad azon, hogy kevés játéklehetőséget kaptál a londoniaknál? Még most is az az álmod, hogy visszajuss oda, vagy most már a Newcastle-lal tervezel hosszú távon?
Minden futballistát megvisel, ha nem játszhat hetente, ez alól én sem vagyok kivétel. Nem szabad elfelejteni, hogy ifiként jöttem Dél-Amerikából a Premier League-be, és időre volt szükségem, hogy beilleszkedjek. Nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, akinek több játékidőre volt szüksége. Az álmom vált valóra, amikor a Chelsea-hez kerültem, ezt nem szabad elfelejteni. Fiatal fejjel érkeztem Brazíliából, és hatalmas stadionokban találtam magam számtalan nagyszerű csapattárs és ellenfél társaságában. Az első évben sokat tanultam az angol fociról a pályán és azon kívül is. Ami a jövőt illeti, szerződésem van a Chelsea-vel, és nagyszerű lenne egy újabb lehetőséget kapni, de most inkább a jelenlegi feladataimra koncentrálok, azokat élvezem. Boldog vagyok a Newcastle-ben, és ígérem, hogy a legjobb formámat hozom. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
Milyen Rafa Benítez irányítása alatt játszani? Tudsz vele fejlődni?
Töretlenül fejlődnek a labdarúgói, és én is mindent megteszek, hogy jobb legyek. Sokat beszél velem, mindig van egy jó tanácsa számomra. Gyakran figyelmeztet, hogy tanuljak angolul, és ebben is igaza van. Kedves ember, akivel jóban vagyok, és akivel szeretek dolgozni. Győztes alkat, aki rengeteget tud a labdarúgásról. Egyike a legjobb edzőknek, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy vele dolgozhatok.
Milyen az öltözői hangulat a Newcastle-nél?
Hangos és barátságos. Pozitív légkör uralkodik körülöttünk, és amikor pihenünk, mindig üvölt a zene. Mindenki beteheti a kedvenc számait, így nekem is lehetőségem nyílik rá, hogy bemutassam a brazil zenéket a többieknek.
Kenedy szeretne emlékezetesebbé válni, mint a Chelsea-nél
Hogyan reagáltál a tavaly nyári incidensre, amikor a Chelsea kínai útján kiposztoltad a közösségi médiában, hogy „kib…ott Kína”, mire büntetésből hazaküldtek?
Annak a történetnek minden egyes részletét mélységesen megbántam. Az egész egy félreértésből adódott, és egyáltalán nem állt szándékomban megbántani a kínai embereket. Brazíliában gyakran használjuk ezt a szleng kifejezést, és egyáltalán nem olyan sértő, mint amit szó szerint jelent. Azt hiszem, a fordítás miatt félreértettek engem az olvasók. Csak viccnek szántam, semmi több. Talán rossz vicc volt, de még egyszer mondom, senkit sem akartam megsérteni. Már bocsánatot kértem, de ezt megteszem újra, ha megbántottam valakit. Elnézést kérek. Sokat tanultam a hibából. Fontos leckét adott ez az eset, és soha többé nem csinálok ilyesmit. Kemény pillanatokat éltem át, az biztos. Érdekelnek az országok, ahová játszani megyek, és boldog voltam, hogy Kínába is eljuthatok. Nem így akartam befejezni azt az utat. Remélem, mindenki meg fogja érteni, hogy nem volt bennem rossz szándék. Ahogy már mondtam: sokat tanultam belőle.
Miután hazai pályán kettő egyre kikaptatok a Spurs ellen az idény első meccsén, kihagytál egy utolsó pillanatos büntetőt a Cardiff elleni nulla nullás meccsen. Ez lehetett pályafutásod legnehezebb momentuma?
Kétségtelen, hogy a legkeservesebb mérkőzéseim egyike volt. Ennek ellenére inkább arra a szép dologra összpontosítok, ami aznap történt. A találkozó után, a gyenge teljesítményem ellenére egy Newcastle-szurkoló odajött hozzám, és megölelt. Azt mondta, hogy fel a fejjel, mert ilyesmik mindenkivel megtörténnek. Mondta, hogy nem én vagyok az első, és nem is az utolsó játékos, aki büntetőt hagy ki. Nagyon meghatott ennek az embernek a kedvessége a kudarcom után. Így kapok erőre, és így tudok fejlődni egy-egy rossz nap után.
Mi ez a vékony zokni, amit viselsz (balra – a szerk.)? Nem félsz, hogy normál méretű sípcsontvédő nélkül megsérülsz? Rafa mit gondol erről?
Imádom ezt a stílust! Olyan, mintha megfelelő sportszárat viselnék. Könnyebnek érzem magam tőle, kényelmesebb. A pályán szinte úgy érzem magam, mintha lebegnék. Sokan tartják ezt különösnek, de szerintem az ő viseletük a furcsa, nem az enyém. A csapattársaim gyakran kinevetnek, amiért így lépek pályára. A sérülések miatt izgulok persze, de nem hinném, hogy így veszélyesebb lenne a játék. Rafa sosem mondott semmit ezzel kapcsolatban, ő csak nevet a zoknimon.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)
