Szöveg Andrew Murray
„Hülye ötlet volt”
A testvérek rivalizálása ritkán tart ki a felnőttkorig, ezért belegondolni is szörnyű, hány babaházat kellett elpusztítania a paraguayi Líder Mármolnak ahhoz, hogy ennyire felbosszantsa nővérét. A szóban forgó leányzó, Perla eljátszotta saját elrablását, hogy 40 ezer dollárt próbáljon meg kicsikarni a kisöcsiből. Miután 2010 októberében kifizette a váltságdíjat, hősünk a mexikói Cancúnból, otthonába, Délkelet-Paraguayba sietett, hogy megnyugtassa Perlát, aki szemmel láthatóan sértetlenül szabadult ki háromnapos fogságából.
De hamarosan repedések keletkeztek az ötgyerekes anya érvrendszerében. A rendőrség felfigyelt az emberrablás amatőr körülményeire és arra, hogy Perla nem képes visszaemlékezni, hol és hogyan tartották őt fogva. Végül bevallotta, hogy csupán öccse vagyonának egy szeletére vágyott. „Örülök, hogy biztonságban van, de elég hülye ötlet volt, amit a fejébe vett” – sóhajtozott a néhai Chicago Fire-játékos.
A Cruyff-fordulat
Ez volt a futball egyik legkitartóbb rejtélye: miért hagyta ki Johan Cruyff az 1978-as világbajnokságot? Akkoriban úgy szólt a találgatás, hogy a holland zseni az argentin katonai diktatúra elleni tiltakozásul nincs ott a világbajnokságon. De 2008-ban maga Cruyff vetett véget a találgatásoknak. „Barcelonai lakásunkban valaki pisztolyt nyomott a fejemhez, megkötözött feleségem és gyermekeim szeme láttára” – beszélt az 1977-es eseményekről a spanyol rádióban. Ezt követően négy hónapon keresztül felfegyverzett rendőr lakott Cruyffék házában. „Ezek után nem tudtam a vébén játszani.” Elhisszük.
Szülinapi dáridó
Hogyan is lehetne jobban megünnepelni a 24. születésnapot, mint úgy, hogy kirugdosnak a barátnőd lakásából? Santiago Ladino, a Vélez Sársfield jobbhátvédje arra kényszerült, hogy különböző bankautomatákat látogasson végig két elrablójával Buenos Airesben 2004 októberében úgy, hogy azok kényük-kedvük szerint vásárolgathassanak. A különös terápiától elégedett tolvajok néhány órányi tobzódás után öt mérföldre otthonától hajították ki a hátvédet. „Nem nagy dolog, bármikor előfordulhat Argentínában” – mondta teljes nyugalommal Ladino apja, Carlos.
„Gyerünk, No Yo!”
Norum Yobo, az Everton és Nigéria sztárja, Joseph testvére nyilván átrágta már magát azon a kérdésen, jó-e híres ember testvérének lenni, miután ő volt azon három ember egyike, akiket 2008 júliusában raboltak el Nigéria olajban gazdag részén, Port Harcourtben az Illusion szórakozóhely elől. Két barátja gyorsan kiszabadult, de Norumnak tizenkét napot kellett várnia erre, mivel elrablói – sikertelenül – váltságdíjat próbáltak kizsarolni a Premier League-ben játszó védőtől.
Igazi Keresztapa-pillanat
Dimitar Berbatovnak, aki a Keresztapa-trilógiából tanult meg angolul, igazán rossz gondolatok járhattak a fejében, amikor Georgi Iliev, a bolgár Keresztapa 18 éves korában elraboltatta őt egy CSZKA Szófia-edzés után 1999-ben, azt követelve, hogy a későbbi Spurs- és Manchester United-csillag az ő csapatában, a Kjusztendilben játsszon. Berbatov már útban volt Ilievhez, amikor is őrjöngve felhívta az apját, Ivant, akinek sikerült megegyeznie a szabadon bocsátásáról.
Romário viszonozta a tüzet
1994-ben Romário felkészülése a La Liga és a vb diadalmenetére sajátos recept szerint zajlott: „szellemileg retardáltnak” nevezte Pelét, végignézte apja elrablását, majd a Rio de Janeiró-i alvilággal egyezkedett. Miután apját, Edevairt elrabolták a város Penha negyedének egyik bárjából május 5-én, és hétmillió dollárt követeltek érte, minden brazil és Barcelona-szurkoló lélegzet-visszafojtva figyelt. Johan Cruyff, a Barcelona edzője arra kötelezte, hogy maradjon Spanyolországban (két nap múlva a Real Madrid volt soron), Romário viszont azzal fenyegetőzött, hogy nem játszik a világbajnokságon hazája színeiben. A focirajongó riói gengszterek, akik attól féltek, hogy csapatuk leszerepel a sztár nélkül, elárasztották információkkal a rendőrséget. A 62 éves férfit végül egy rejtekhelyen találták meg, matracokon ült, és egy tv-re hegyeződött a tekintete, amit azért kapott, hogy láthassa, amint fia megszerzi az egyetlen gólt az El Clásicón. Elrablóit letartóztatták, annak ellenére, hogy steaket, sört és cigarettát is biztosítottak számára.
„Apa, várunk rád!”
A River Plate 2003-as bajnoki győzelme után Leonardo Astrada bejelentette visszavonulását. A 33 éves játékos rekordmennyiségű, tizenkét trófeát tudhatott magáénak már a szezon utolsó előtti meccse idején is, mielőtt a golfpálya felé vette volna az irányt. Ehelyett inkább apjáról, Rubénról várta a híreket. A 61 éves férfit kocsijával felfegyverzett banditák tolták le az útról, egy házba vitték, és 300 ezer dollárt követeltek érte. A záró mérkőzésen „Apa, várunk rád!” feliratú mezben lépett pályára. Mindössze tizenkét percnyi játék után könnyek közt hagyta el a pályát. Rubén 27 nap után szabadult.
„Vissza akarom kapni Quinit!”
Egy elbukott puccskísérlet és egy hat nappal korábbi, a baszk terrorista csoport, az ETA által szervezett robbantás légkörétől övezve, Spanyolországot a 25 éves Quini elrablása tartotta frászban. Azután, hogy két gólt vállalt a Hércules 1981. márciusi 6–0-s megsemmisítéséből, a Barcelona kilences mezét viselő játékost két munkanélküli és egy adóságoktól sújtott villanyszerelő tuszkolta be egy kisbuszba, majd 1.8 millió dollárt követeltek érte. Csapattársa, Bernd Schuster azonnal bejelentette, hogy nem játszik, amíg társa ki nem szabadul. „A lábamon kívül szívem is van – mondta. – Vissza akarom kapni Quinit!” Minden idők hatodik legtermékenyebb La Liga-góllövője fogva tartása legnagyobb részét egy zaragozai mélygarázsban töltötte, egészen váltságdíj nélküli szabadulásáig. Eközben lenyűgöző szakállt növesztett. Gyakorlatlan elrablói egyenként tíz év börtönt kaptak. A legfőbb gólvágó nélkül a Barcelona bajnoki reményei szertefoszlottak, a katalánok négy meccsen mindössze egy pontot szereztek nélküle, de így is ő lett a liga gólkirálya.
Campos elrablása csodás véget ért
Mexikó sokoldalú kapusa, Jorge Campos apja kiszabadítására kellett, hogy induljon 1999 februárjában. Ifjabb Campos azok után száguldott haza Hongkongból, hogy 66 éves apját hat, AK47-essel felfegyverzett baloldali lázadó kényszerítette ki autójából, és ültette át egy kisbuszba. Hat nap múlva az idősebb Campos egy rendőrségi ellenőrzőpontnál bukkant fel, 11 mérföldre Acapulcótól, jó egészségben. Jorge nem árulta el, hogy nagyobb összegű pénzt fizetett-e érte, vagy csak átadott egy dedikált mezt a fogvatartóinak.
De la Pena és az autós üldözés
Ahogy edzés után elhagyta Iván de la Pena a Nou Campot, arra lett figyelmes, hogy követik. Egy gyors mélygarázsbeli autós üldözést követően Porschéjéból felhívta a rendőrséget az őt elrabolni szándékozók rendszámával. Amikor a hatóságok azonosították őket, egy lopott Ford Escorttal próbáltak elmenekülni, egyikük rálőtt egy rendőrre, és túszul ejtette saját lányát, mielőtt végül letartóztatták. Társát, a másik „üzletembert”, aki egy elbukott Barca-emberrablással próbálta gazdagítani életrajzát, 2003-ban kapták el, és ítélték két év börtönre.
Igazi forradalmár
Nem sok emberrablóból válik híres szobrász és kubista festő, ezért le a kalappal Paul del Rio előtt, aki Alfredo di Stéfanót rabolta el egy szállodából a Real Madrid 1963-as dél-amerikai turnéja során. A venezuelai Nemzeti Felszabadítási Frontnak dolgozó Del Rio azt kérte Di Stéfanótól, hogy ne pánikoljon: „Forradalmárok vagyunk, akik nem értenek egyet hazájuk politikájával, hamarosan visszaadjuk önt.” A kétszeres Aranylabdás két nap múlva jelentkezett a spanyol követségen. Bizarr módon a párost újra összehozták egy 2005-ös, Realról szóló film forgatásán. „Sajnos az emberrablás egybeesett a fia születésnapjával, így azt nálunk ünnepelte” – emlékezett vissza Del Rio.
Di Stéfano elrablásáról ITT ÍRTUNK bővebben!
Kalózrádió
A fürge lábú Eduardo Bianchi, a Boca Juniors edzőjének, Carlosnak az öccse, feleségének köszönheti megmenekülését. 2003. augusztus 4-én hajnalban arra készült, hogy kinyissa családi újságüzletüket Buenos Aires San Martín negyedében, amikor egy felfegyverzett csapat ugrott ki egy autóból. Tizennégyszeres válogatott bátyjához hasonló módon nyakába szedte a lábát, és bemenekült az egyik szomszédos házba. Hisztériára hajlamos felesége betelefonált az egyik helyi rádióba, és így siránkozott: „Épp most próbálták meg elrabolni a férjemet.” A háttérben hallható volt a menekülő csőcselék. Később Carlos azt nyilatkozta, hogy testvére nagyon ideges, és 24 órája nem aludt semmit. Nincs ebben semmi meglepő.
Anyai sors Brazíliában
„Minden olyan nap nagyon rossz, amikor az anyukád épp el van rabolva” – állapította meg filozofikusan Robinho négy évvel azután, hogy 2004 novemberében Marina de Silva Souzát elrabolták egy rokonuk házából, Sao Paulótól 60 kilométerre. A Santos kiváló játékosa épp a Real Madridhoz igazolt. Egy felfegyverzett banda átugrotta a kerítést abban a kertben, ahol Marina éppen grillezett. A 43 éves nőt egy csomagtartóban hurcolták el, míg a többieket bezárták az emeleti WC-be. Fogsága akkor ért véget, amikor Robinho, aki akkor 20 éves sem volt, kifizette a 83 ezer dolláros váltságdíjat. Az eset édesanyák elrablásának hullámát indította be, Luís Fabiano mamája hasonló sorsra jutott 2005 márciusában, kilenc hónappal az után, hogy Fabiano 13 millió euróért a Portóhoz igazolt. Sandra Helena Clemente, akit útban egyik barátnőjéhez tuszkoltak be egy autóba, a Robinho-eset utáni öt hónapon belül az ötödik elrabolt focistarokon volt. Amikor a helyiek sikítást halottak az egyik közeli házból, 35 tagú rendőri egység viharzott a helyszínre, és a 45 éves hölgy 62 napig tartó pokoljárása véget ért. Váltságdíjat nem fizettek érte.
Marinho édesanyja volt a következő. A Corinthians védője 20 ezer dollárt fizetett azért, hogy Alice Nazaré, két hónap után, 2005 júliusában kiszabaduljon. A 62 esztendős asszonyt néhány virágárusnak álcázott férfi ragadta el santosi otthonából. „Elkezdték másolni a Robinho-féle emberrablást – állítja Célio Marcelo da Silva, ismertebb becenevén „Bin Laden”, 2005. augusztusi letartóztatása után, utalva büszkén arra bűncselekmény-sorozatra, amit ő indított el. – Mindegy, kinek az anyja, úgyis elrabolják.”
Somalia edzőmeséje
Ahogy kezdtük, szintén egy szélhámossággal fejezzük be, csak ezúttal a játékos a saját elrablását szervezte meg. A Botafogo középpályása, Somalia (nem a ferencvárosi Somaliáról van szó!) késésben volt csapata edzéséről, és tudta, hogy ez 40 százalékos fizetésmegvonással jár, ezért azt állította, hogy reggel hét körül elrabolták autójából; körbe-körbe utaztatták Rio de Janeiro körül, végül pénzért és ékszerekért cserébe engedték szabadon. Amikor azonban a rendőrség átvizsgálta a biztonsági kamerák felvételeit, a zsaruk azt látták, hogy a 26 éves játékos két órával az állítólagos incidens után elhagyja apartmanját, emiatt pedig vizsgálódni kezdtek. A börtön lehetőségétől Somalia megtört: „Épp egy durva buliból lábadoztam – ismerte be. – A klub és a szurkolók elnézését kérem. Micsoda hibát követtem el!”
„Minden éjjel felébredek, és az öcsémre gondolok”
Bár a legtöbb focista elrablása jó véget ér, sajnos néhány tragédiába torkollik
Kaladze drámája
Négy hónappal azután, hogy 2001-ben Kaha Kaladze Grúziában rekordösszegnek számító 16 millió euróért a Milanba igazolt, öccsét, a 20 éves Levant elrabolták, miközben egy tbiliszi kórházból sétált hazafelé, ahol gyakorlaton volt. Hiába segített az akkori elnök Eduard Sevardnadze, és fizették ki a 600 ezer dolláros váltságdíjat, és hiába fenyegetőzött az apja, Karlo azzal, hogy felgyújtja magát az elnöki palota előtt, nyomasztóan nem akart rendeződni az ügy. 2006 februárjában az FBI is bekapcsolódott, de már csak Levan 2005 májusában megtalált holttestét tudták azonosítani. Két embert ítéltek 25, illetve öt év börtönre. „Minden éjjel felébredek, és az öcsémre gondolok” – mondta a báty Levanról, akiről első gyermekét is elnevezte.
„A félelem légköre lengi körbe őket”
Az iraki olimpiai válogatott 22 éves ígéretes csatára, Ganim Gudajer 2006 szeptemberében egy évre Szíriába szerződött. Amikor az Air Force Club gólkirálya arra készült, hogy bagdadi otthonából utolsó edzésére siessen, maszkos, fegyveres férfiak elrabolták, és azóta sem látták őt. „A félelem légköre lengi körbe a játékosokat, amióta terroristák zaklatják őket” – mondta a klub elnöke, Szamír Kadim.
„Meg kell találnom a fiamat”
Az öt hondurasi válogatott testvér legfiatalabbikát, a 14 éves Edwin Palaciost szülei La Ceiba-i otthonából ragadták el 2007 októberében. A Tottenham középpályása, Wilson, aki akkor két hónapja kölcsönben játszott a Birminghamben, hazarepült, hogy kifizesse a 125 ezer fontos váltságdíjat, de testvére mégsem szabadult ki. „Az elnöknek segítenie kellene, de vonakodik – siránkozott a kétségbeesett anya, Orfilia. – Szükség volna egy nagyhatalmú emberre, mint például Gordon Brown (az akkori brit miniszterelnök – a szerk.).” Tizennyolc hónappal az emberrablás után két bandatag értesítette a hatóságokat, hol találják meg Edwin maradványait. A párost életfogytiglanra ítélték, de megszöktek, és egy bandaháború áldozatai lettek.
A Los Maniceros vérfürdője
A kolumbiai amatőr futballcsapat, a Los Maniceros tagjai egy barátságos találkozóra igyekeztek 2009 októberében Venezuelába, de balszerencséjükre a határ után a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg forradalmi szervezetének területére tévedtek. A csapatot két héten át tartották fogva a szabadban, különösebb célok nélkül. Fákhoz láncolták, a nyakuknál fogva összekötözték, és rizs-, víz- és tonhaldiétán tartották őket. Tizenkét nap elteltével máshová vitték őket. „Le kellett térdelnünk, majd hat vagy hét sorozatot adtak le ránk. Engem csak egy golyó ért” – emlékszik vissza a 12 játékos közül az egyetlen túlélő, a 18 éves Manuel Cortez. – Amikor néhány perc múlva kinyitottam a szemem, egyszerűen nem hittem el, hogy élek.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)
