Argentínában a Maradona már nem egyszerűen csak vezetéknév. Több annál, fogalom. A maradonear igeként szolgál, és a pályán azt jelenti, hogy átcselezni az ellenfél vonalán, tágabb értelemben pedig kikerülni mindent, ami akadályként eléd kerül, vagy megpróbál hátráltatni.
DIEGO MARADONA ÜGYESEN FORDÍTOTTA A RENGETEG KRITIKÁT A SAJÁT JAVÁRA, HITTÉ TRANSZFORMÁLVA AZOKAT
1986-ot megelőzően ezek a kifejezések még nem léteztek a nyelvben, és a mexikói világbajnokság előtt, ahová egymaga juttatta ki hazáját, az utca emberének ezek a szavak még nem mondtak semmit.
Való igaz, Maradona már 1976-ban bemutatkozott az élvonalban, de amikor az ikonra, a népmesei hősre gondolunk, be kell látnunk, hogy a mexikói vb hozta el az ősrobbanást. Híre csodagyerekként már messze megelőzte, de profi pályafutása első évtizedében mindössze egyszer lett bajnok: a Boca Juniorsszal 1981-ben, és ekkor még nem ő volt csapata legjobbja.
Spanyolországban a Barcelonával mindössze egy kupagyőzelemre futotta, ami nem túl sok egy ilyen kvalitású játékos esetében. 1979-ben U20-as vb-t nyert Argentínával, de az 1978-as világbajnokságon nem kellett, és az 1982-es spanyolországi világeseményen sem lett hős. Brazília ellen piros lappal fejezte be, és addig sem tündökölt, leszámítva a Magyarország elleni két gólját.
Amikor Carlos Bilardo lett az argentin válogatott szövetségi kapitánya, egyik első döntése volt, hogy csapatkapitánnyá nevezte ki Maradonát. Ezzel sok kritikát vont magára, voltak, akik azt állították, nem lesz képes kezelni a rá nehezedő nyomást, nem úgy, mint a „nagy kapitány”, Daniel Passarella.
Talán meglepő, de nem Maradona nevéhez fűződik a selejtező kulcsmozzanata sem, hanem Ricardo Garecáéhoz. A csatár, aki nagy felháborodást váltott ki saját hazájában, amikor a Boca Juniorsból a River Plate-be igazolt, életbevágóan fontos egyenlítő gólt szerzett Peru ellen, és ezzel tette biztossá Argentína helyét a világbajnokságon ellenfelük kárára. Bizarr, de ma Gareca éppen Peru szövetségi kapitánya, és hosszú idő után először lesznek ott vezetésével a világbajnokságon.
Abban a selejtezősorozatban Maradona egyedül Venezuela ellen talált be. A peruiak nagyon erősen fogták, hogy ne tudja kifejteni azt, amiről Bilardo tudta, hogy benne lapul. Egy hónappal a mexikói világbajnokság előtt Maradonát nem emlegették azok közt, akik majd lángra lobbantják a tornát. „Jobb lehet, mint Platini, Rummenigge vagy Zico” – állította viszont Bilardo, és egyfolytában védte tanítványát, akit a teljes nemzetközi média kóstolgatott.
Amikor kezdetét vette a harc, Maradona ügyesen fordította a rengeteg kritikát a saját javára, hitté transzformálva azt. Düh és pozitív energia egyaránt jellemezte játékát. A csoportkörben Dél-Korea ellen, majd a legjobb 16 közt Uruguayjal szemben olyan erősen fogták őt, mint korábban a peruiak, de ezúttal nem lehetett megállítani.
Még mindig felhozták vele szemben testsúlyát, de Bilardo 1986 nyarán határozottan megkérte őt és társait, hogy fogyasszanak csokoládét és édességeket. „Azt akartam, hogy legyen rajtuk két-három kiló plusz – magyarázta. – Bizonyított tény volt, hogy a Mexikóban délben játszott mérkőzések során ugyanennyit vesztettek a futballisták.”
Később, a ma már hírhedt, Anglia elleni negyeddöntő előtt arra kérték Argentína szertárosát, hogy szerezzen be új Le Coq Sportif mezeket, mert a régiek, amelyben Uruguayt is legyőzték, túl sok izzadságot tartottak magukban. „A mérkőzés végén a mezek úgy egy kilót nyomtak – mondta később Bilardo. – Valamit tennünk kellett. Könnyebb, V-nyakú mezekre volt szükség.”
Az új dresszeket egy mexikóvárosi sportboltban találták, és a helyi Club América önkéntesei segítettek felvarrni rájuk a szükséges címereket. Csak a számok maradtak le…
A mezeket amerikai futballhoz készítették, és mint ilyenek hatalmasak voltak, hozzá pedig ezüstös színűek. „Nagyon tetszik, így már megverjük Angliát” – mondta előző este Maradona Bilardónak. Másnap lejátszották azt a mérkőzést, amely leginkább jellemzi pályafutását. A meccs ma már történelem, és isteni beavatkozást is sejtünk mögötte. Mert ugyebár, mint tudjuk, hatalmas tudása mellett a keze sem kicsi. Egészen pontosan ekkora:
GERD MÜLLER, 1970
„És mégis, mit kellene tennem ezzel a súlyemelővel?” – érdeklődött a Bayern vezetőedzője, Csik Csajkovszki, amikor bemutatta a csapat új szerzeményét 1964-ben. Tény és való, hogy a 19 éves Gerd Müllernek nem volt szokványos a testfelépítése. Ahogyan a készségei sem illettek bele abba a képbe. Az egyetlen, amihez értett a pályán, hogy ontotta a gólokat.
A Bayern mezében 564-et szerzett, a nyugatnémet válogatottban pedig hihetetlen, de 68-at 62 mérkőzésen. Ebből tízet az 1970-es világbajnokságon. Ezért Aranycipő járt. Egyedül a dán Paul Nielsen büszkélkedhet a világon ennél jobb válogatott gólaránnyal, ő 52-t szerzett 38 találkozón 1910 és 1925 között. Emelése az angolok ellen az 1970-es vb-n tipikus Müller-ösztönről tanúskodott. Ott és akkor is jókor volt jó helyen, mint mindig.
„Az a torna fontosabb volt az életemben, mint az 1974-es” – mondta később. „Der Bomber” révbe ért.
GRZEGORZ LATO, 1974
Nem gyakran utasítják vissza Pelét, de amikor a brazil fenomén 1982-ben megkérte Grzegorz Latót, hogy igazoljon a New York Cosmosba, a lengyel inkább a mexikói Atlantét választotta. Már csak így megy ez. A sebes szélső és gólgyáros hét gólt hozott össze az 1974-es világbajnokságon, és ezzel gólkirály lett, megelőzve a holland Johan Neeskenst és honfitársát, Andrzej Szarmachot. Tündöklése egy kis vérfrissítést hozott a vb-k történetébe.
Egyedül a házigazda nyugatnémetek elleni elődöntőben a szinte használhatatlan pálya tudta hatástalanítani a 24 éves csatár félelmetes sebességét. A bronzmeccsen győztes gólt szerzett Brazília ellen. A mód, ahogyan az a gól született, ékes példája határtalan tehetségének. Saját térfelén szedte össze a labdát, áttört Alfredón, majd higgadtan elgurított a kapus, Leao mellett. Mindezt ugyanabban a stadionban, ahol be nem küldött csere volt az 1972-es olimpián a magyarok elleni győztes döntőben.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi számában.)
