Szöveg Conor Pope Fotó Fabio De Paola
Ki volt az egyetlen angol labdarúgó, aki gólt szerzett aznap este, amikor Anglia a 2020-as Európa-bajnokságon megmérkőzött Skóciával? A beugratós kérdésre a következő években bármelyik kocsmai kvízen számíthatunk.
A lapos Wembley-találkozó gól nélküli döntetlennel végződött, John Stones kapufát érő fejese volt a mérkőzés legizgalmasabb eseménye. Néhány órával a lefújás után, 8577 kilométerrel távolabb, a brazíliai Cuiabában a Blackburn Rovers 22 éves csatára a nemzeti hőssé válás küszöbén állt. A Stoke-on-Trent-i születésű játékos a tizedik percben mámoros örömmel csókolta meg mezén a chilei címert, miután az alsó sarokba vágta a labdát. Ben Brereton Díaz első nemzetközi góljának köszönhetően a chilei válogatott, a La Roja 1–0-ra legyőzte Bolíviát a 2021-es Copa América-találkozón. Kitört a Brereton-mánia.
A SRÁC EGY KICSIT ŐRÜLT
A FourFourTwo a Blackburn bázisán, az Ewood Parkban találkozott Brereton Díazzal egy szép őszi napon. A fiatal játékosról az első benyomások alapján a legkevésbé sem jut eszünkbe a „latin-amerikai szupersztár” kifejezés. Ha a sötét utcán jönne szembe, rövid szakálla és hátrafésült haja miatt azt is hihetnénk, hogy Sergio vagy Felipe közelít, de csak amíg meg nem halljuk hangját és szülővárosa környékére jellemző dialektusát.
Bár nem visel hosszú láncon lógó feszületet a nyakában, az ESPN Global chilei tudósítóinak készülődése a közelben mégis azt sugallja, hogy nem egy átlagos Championshipjátékossal beszélgetünk.
Egy nappal a találkozó előtt Brereton Díazt ismét behívták a válogatottba, így érthető, hogy nem csak az FFT kíváncsi a játékosra, aki egyik napról a másikra lett fogadott hazájának szupersztárja. Utcát neveztek el róla, kissrácok születésnapi tortáján köszön vissza arcképe, és a tiszteletére készített táncos TikTok-videók terjednek a neten.
„Ez mind hihetetlen – mondja a csatár enyhe zavarában az FFT-nek. – Senki sem ismert, amikor először kiutaztam, de olyan támogatást kaptam, mint a legnagyobbak. Mindenki mellettem állt, amiért végtelenül hálás vagyok.”
Régóta pedzegették, hogy Brereton Díaz ígéretes. A Blackburnhöz 2019 januárjában, egy rövidebb, kölcsönben töltött időszak után szerződött hétmillió fontért, amely az ötödik legmagasabb összeg, amit a League One-ból frissen feljutott klub játékosért valaha kifizetett.
A vételár nagy várakozásokat gerjesztett a Rovers szurkolói körében, de első idényében szerzett két szerény találata miatt sokan csalódtak benne, és pályafutásának végét vízionálták az Ewoodon.
De mi a helyzet manapság? A hazai idényt káprázatos tempóban kezdte, ráadásképpen berobbant Chilében is. Valójában minden három évvel ezelőtt kezdődött egy meccsnapi csevegésen. Arra kérték, mondjon el valamit, amit eddig nem tudtak róla, mire a fiatal játékos elárulta, hogy édesanyja chilei származású, és így gyakorlatilag a válogatottban is képviselhetné a nemzetet. Nem mintha ezt lett volna a terve: Ben Brereton az U19-es Európa-bajnokságon a győztes angol válogatottban szerepelt 2017-ben, és Mason Mounttal, Ryan Sessegnonnal, Reece Jamesszel és Aaron Ramsdale-lel holtversenyben a torna gólkirálya lett. Az U20-as csapatba egy alkalommal még behívták 2018-ban, de a válogatott szereplések sora itt megszakadt. Ezen nem sokat segített a gyenge első idény a Roversnél, ahol egyre kevesebb játéklehetőséghez jutott az első csapatban.
„Ekkoriban fiatal srác voltam, aki éppen csak elvégezte a Nottingham Forest akadémiáját – mondja. – Egy-két évig nem is voltam sokat a pályán, és csak kevés gólt szereztem. Pedig labdarúgóként a legfőbb célod a játék. Az első néhány év próbára tett, de már tudom, hogy ez is hozzátartozik a futball világához. Mindenkivel megtörténik.”
„Ez csak foci” – halljuk gyakran Brereton Díaz szájából, amikor a labdarúgás árnyoldaláról, a szerencsétlen véletlenekről, az akadályokról és a kudarcokról beszél. Arról, hogy elküldték a Manchester Unitedtól, hogy nem kapott elég játékidőt, és az öltözői kakaskodásról, ami szinte elkerülhetetlen azután, hogy egy stoke-i srácból egyik pillanatról a másikra dél-amerikai szupersztár lesz. „Ez csak foci” – mondja vállat vonva. Pedig Brereton Díaz története nem csak foci, és egészen biztosan nem esik meg mindenkivel.
Bár tudtán kívül, de az a bizonyos beszélgetés a meccsnapon felkeltette valakinek a figyelmét. Nem a chilei futballszövetség, hanem egy Blackburn-szurkoló, Mark Hitchen, az egyik helyi iskola igazgatóhelyettese vette észre, aki a Football Manager játékosfigyelője. Hitchen csak egy rövid megjegyzést küldött a menedzsmentnek a következő frissítéshez azzal kapcsolatban, hogy Brereton jogosult lenne a chilei válogatottban szerepelni. A 2021-es verzió megjelenésekor a chilei szurkolók azonnal felfigyeltek rá. Eljátszottak a gondolattal, hogy mit adhatna a csatár a nemzeti együttesnek, majd kampányolni kezdtek a közösségi médiában, hogy a játékvilágban felfedezett labdarúgó a való életben is a chilei csapat közelébe kerüljön. A gamerek népszerű platformján, a Twitch-en egy péntek este nevet is kapott a kezdeményezésük. Megjelent a #BreretonALaRoja.
„Miután egyre többet játszottam és több gólt is szereztem, a Twitteren is elterjedt a chileiek ötlete” – idézi fel a csatár, aki a Preston elleni 2020-as novemberi gólja és gólpassza előtt még észrevétlen volt.
Egy nappal korábban a Blackburn hivatalos Instagram-oldala 2700 kedvelést kapott és csak néhány tucat hozzászólás érkezett. Két héttel később a chileiek megduplázták a kedveléseket, és több száz hozzászólást írtak, igaz, ezek között gyakori az egyetlen zászlóból álló emoji. A kampány és vele egy igazán őrült történet vette kezdetét.
OH, JEREMY CORBYN
Egy évvel később a korábbi Instagram-lájkok száma nevetségesen kevésnek tűnik: 2021 novemberére Brereton Díaznak 1.3 millió követője lett, ami egymillióval több, mint a Rovers követőinek a száma, és nagyjából Chile lakosságának hat százalékát jelenti.
„Őrült egy történet – mosolyog a csatár. – Az előző idény vége felé kezdődött, és mire megkaptam a behívót, már rengetegen voltak, ráadásul azóta is folyamatosan nő a követőim száma, ami jól mutatja, milyen sokan támogatnak.”
A „behívás” egyébként májusban történt, amikor az újonnan kinevezett chilei szövetségi kapitány, Martín Lasarte két világbajnoki selejtezőre jelölte a 22 éves csatárt, akinek nem volt érvényes útlevele ehhez az utazáshoz. A világjárvány közepén, az egyre szigorúbb karanténszabályok közepette egyáltalán nem volt könnyű megfelelő okmányt szerezni, de végül nem várt helyről, a Munkáspárt egyik hajdani vezetőjének fiától érkezett segítség.
„Jeremy Corbyn volt felesége chilei származású, az ő fia, Ben már intézkedett – magyarázza Brereton Díaz. – Ő ott él, és többek között játékosokkal is foglalkozik, így üzent az érdekünkben. Az útlevélért a chilei nagykövetségre mentünk Londonba. Kellett hoz-zá néhány hónap, de végül sikerült. Ben nagyszerű fickó, akivel most is tartom a kapcsolatot.”
Közben Brereton Díaz egészen megtáltosodott az idény végére. A Rovers utolsó három találkozóján két gólt szerzett, így a 2020–21- es idényt hét találattal zárta.
Chilei színekben első alkalommal egy Argentínában rendezett találkozón szerepelt, a kispadon. Spanyolul megszólalni sem tudott, táskájában csak az ideiglenes útlevél lapult, és senki sem ismerte fel őt. Csecsemőkora óta a Bolívia elleni selejtező jelentette az első alkalmat, amikor Chilébe utazott.
„Először hat hónapos koromban, másodjára hat hónappal ezelőtt, a selejtezőkön szerepelve voltam ott” – nevet Brereton.
„NAGYAPÁM FAZEKAS VOLT, EZÉRT VÁLASZ- TOTTA STOKE-OT. CHILÉBEN IS ÉLNEK ROKO- NAIM, ŐK A COLO-COLÓNAK SZURKOLNAK”
Anyja, Andrea a 220 ezres Concepciónban született, 450 kilométerre a fővárostól, Santi agótól. A család az 1980-as években költözött Staffordshire-be.
„Édesanyám tizenhárom vagy tizennégy évesen érkezett a szüleivel és a testvéreivel – emlékezik Brereton Díaz. – Itt találkozott apámmal. Eleinte nem beszélt angolul sem, itt kezdte elsajátítani a nyelvet. Többek között azért nem beszélek spanyolul, mert akkoriban anyám az angolra összpontosított, és nem akarta felváltva használni a nyelveket. Ha beszélsz vele, nem tűnne fel, hogy nem az angol az anyanyelve.”
Bár Andrea olykor hazalátogatott, fia nem tartott vele, mert nem akarta megszakítani az idényt. Minden tiszteletünk Stoke-é, de vajon miért éppen arra a vidékre költöztek?
„Nagyapám fazekas volt, így olyan helyet keresett, ahol ennek a szakmának nagy hagyománya van – mondja a Rovers csatára, akinek még mindig élnek rokonai Dél-Amerikában – Az unokatestvérek, nagynénik és nagybácsik Chilében laknak és a Colo-Colónak szurkolnak. Ez anyukám csapata, így én is nekik drukkolok.”
A június elején rendezett vb-selejtezőket Brereton Díaz csak a kispadról nézte, de megőrizte a helyét a válogatottban a Copa Américára. Vajon hogyan tudott beilleszkedni?
„Az első napon nagyon feszült voltam az öltözőben, mivel nem beszéltem spanyolul – ismeri el. – Viszont a srácok nagyszerűek voltak. A Díaz testvérekkel, Paulóval és Nicolaszszal kötöttem barátságot elsőként. Hihetetlenül jó arcok. Tomás Alarcón is a barátom, ő a La Ligában, a Cádizban futballozik. Az első perctől fogva jól érzem magam. Bár a nyelvet továbbra sem beszélem, mindenkivel jól kijövök. Együtt szórakozunk és videojátékozunk, közel állunk egymáshoz.”
Annak ellenére, hogy a csapat egy része beszél angolul (Claudio Bravo és Alexis Sánchez a Premier League-ben is szerepelt), Brereton Díaz csak „tört angolsággal” tudott néhány szót váltani a többiekkel, bár a fiatal csatár szerint ez nem akkora akadály, mint elsőre hinnénk.
„Így is szót értünk egymással, nincs semmi gond ezzel” – hangsúlyozza.
Ennek ellenére elszántságát az intenzív nyelvtanulással is bizonyítani akarja. „Valamennyire meg kell tanulnom spanyolul, ezért is veszek nyelvórákat minden héten. Szerencsére könnyen megy.”
„MINDEN RENDBEN, LEO?”
Mire eljött a Copa América, nem számított, hogy a Forest egykori csatára nem is lépett pályára a chilei válogatott előző két mecscsén. Már csak azért sem, mert a chileiek ismét Argentínával és Bolíviával mérkőztek. A fiatal csatár ekkorra már felvette édesanyja leánykori nevét, így a mezén a Brereton Díaz név szerepelt, és a kispadon kezdte a találkozót Lionel Messi csapata ellen. De ezúttal 13 perccel a vége előtt zöld jelzést kapott.
„Rettentően ideges voltam, de Messi eszembe sem jutott. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha felmegyek, valamit csinálnom kell.”
Chile végül 1–1-es döntetlennel zárta a találkozót, de ennek a jelentőségét nem feltétlenül látta mindenki azonnal. „A meccs után leülsz, átgondolod a történteket, és elámulsz rajta, milyen volt nagyszerű játékosokkal és azok ellen futballozni – mondja Brereton Díaz. – Hatalmas élmény.”
Második válogatott szereplése még többet tartogatott. A Bolívia elleni találkozót már a pályán kezdte, és a többi – ahogy mondani szokás – már történelem.
„Az első gólom végtelen örömöt szerzett nekem és az egész családomnak – mondja. – Itt mindennek kicsivel nagyobb a jelentősége. A rokonaim már akkor sírtak örömükben, amikor először meghívtak a válogatottba. El lehet képzelni, mi történt, amikor a mérkőzés egyetlen találata a chilei győzelmet jelentette.”
Találkozása az ottani játékstílussal elsőre megrázó élmény volt.
„Sokkal erőszakosabb, mint az angol foci – magyarázza Brereton Díaz. – És nagyobb szerepe van a technikának is. Persze sokat számít, hogy ki ellen játszol.”
Az FFT nem tudja türtőztetni magát, és felteszi a kérdést: erőszakosabb, mint a Championship?
„Ne értsetek félre, az angol másodosztály is ütős. Dél-Amerikában viszont mindenki a végletekig szenvedélyes és nyerni akar. Az egy másik világ.”
Néhány pillantást vetve ellenfeleire, már értjük, mire gondol. A harmadik, 1–1-es döntetlennel végződő találkozón Chile Uruguay ellen játszott. Brereton gólt ugyan nem lőtt, de háttal a kapunak szép gólpasszt adott Eduardo Vargasnak, a QPR korábbi játékosának, amit a Brereton Díazt fogó Diego Godín csak szájtátva nézett. Más meccseken Nicolás Otamendi, Marquinhos és Thiago Silva igyekezett hatástalanítani a fiatal chileit, aki így viszonylag hamar kipróbálhatta magát a világ legjobb középhátvédei ellen.
„A Copa Américán néhány alkalommal én bizonyultam jobb fejelőnek – mondja nevetve. – Ők nem olyan magasak.”
Lehetséges, hogy Brereton Díaz félig viccel, de a levegőben valóban nagyon veszélyes a chilei csatár. Párjával, a 172 centiméter magas Vargasszal együtt a helyi média csak BreVaként emlegeti őket, amivel egyúttal megidézik SaZa, azaz Marcelo Salas és Iván Zamorano legendás párosát a kilencvenes évekből. Vargasszal ellentétben Brereton Díaz magas és erős testalkatú. Bár állítása szerint nem tudja, pontosan milyen magas, az internet szerint 185 centiméter, a beszélgetés közben viszont azt sugallja, hogy 190 centiméter. Ahogy tetszik.
Nem ez az első alkalom, hogy Brereton Díaz magassága galibát okoz. A Blackburnnél töltött, mérsékelten sikeres időszaka alatt többször zúgolódtak a nézőtéren, ha Tony Mowbray vezetőedző az ugyancsak 22 éves és hasonlóan magas Sam Gallaghert és Breretont is a szélre tette, miközben az alacsonyabb Adam Armstrong játszott középen.
Pedig ezen a poszton érzi magát otthonosan. Rengeteg a lehetőség, Bolívia ellen is innen szerzett gólt.
„A Roversben játszottam már a bal és a jobb szélen, továbbá középen is – mondja. – Szeretek szabadon mozogni elöl, nem vagyok háklis a pozíciók miatt. Talán a bal szél a kedvencem, ahonnan betörve jobbal lőhetek. De ennek nincs nagy jelentősége, nekem bármi jó. A chilei válogatottban ugyanez a helyzet. A szövetségi kapitány felajánlotta mindkét szélső és a középcsatári posztot. A legutóbbi néhány alkalommal balszélsőként kezdtem, és az utolsó húsz percben középső csatár voltam. A pályán csak egy valami érdekel: a játék.”
Brereton Díaz álmai gyorsabban váltak valóra, mint gondolta volna. Chile Copa América-szereplése a negyeddöntőben, a brazil válogatottól elszenvedett 1–0-s vereséggel ért véget, de a csatár kalandjainak ez csak a kezdete volt. A teljesítményére egy egész ország felfigyelt. Egy chilei csatorna nevet is adott az új jelenségnek: „Brereton-mánia”. A közösségi média felpezsdülése csak a történet egyik fele. Az utcákon megjelentek a házi készítésű „BRERETON DÍAZ 22” mezek, mások pedig addig bűvészkedtek a Photoshoppal, amíg a csatárból chilei elnököt csináltak. A könnyed tréfák közt azonban adódott egy pillanat, ami hitelesen jelöli a helyzet komolyságát.
„Váratlanul szóltak, hogy a Pepsi reklámot szeretne forgatni velem – mondja vigyorogva. – Hatalmas őrültség, nem? Egy egész napot töltöttem a stábbal, aminek egyetlen tagja sem beszélt angolul, de nagy nehezen mindent megértettem. Csodálatos élmény volt.”
A VILÁG A LÁBAD ELŐTT HEVER
Könnyen elképzelhető, hogy Brereton Díaz még nem fogta fel teljesen a frissen kibontakozó pályafutásának sikerét. A Copa América-találkozókon csak a befogadóképesség tíz százalékáig lehetett megtölteni a stadionokat, Chilében pedig még az utcára sem mehetett ki.
„A meccseket és edzéseket leszámítva valójában sosem léptem ki a szállodából, ahol hermetikusan el vagyunk zárva – mondja. – Csak a buszból láttam valamit is.”
Ez azt is jelenti, hogy rajongói nem a megszokott módon buzdítják őt. De akkor vajon hogyan?
„A családi chat az elsődleges forrásom – magyarázza. – Ott mindenki mellettem áll. Amióta Chilébe járok, a nénikém, a nagyapám, anyukám, apukám és a testvéreim is regisztráltak az Instagramra, a Twitterre és a többi oldalra. Így érzem a támogatóim szeretetét akkor is, ha még nem beszélem az ország hivatalos nyelvét. Hálás vagyok mindenkinek, aki erőt ad.”
Amikor visszatért az októberi világbajnoki selejtezőkre, végre közönség előtt is játszhatott, ráadásul remek formában volt.
„Csak húszezren voltak a stadionban, de kilencvenezernek tűnt – idézi fel a Paraguay elleni góljának történetét. – Az egész találkozót szenvedély fűtötte, az emberek sikoltoztak, ordítottak. Mérhetetlenül várom, hogy a korlátozásokat feloldják, a régen megszokott tömegek előtt szerepelhessünk, és érezhessük, hogy egy egész ország mögöttünk áll.”
A csatár húsz tiszteletjegyet oszthatott szét ismerősei között.
„Minden chilei rokonom, beleértve a nagynéniket, nagybácsikat és unokatestvéreket, eljött a meccsre” – dicsekszik mosolyogva. Az eseményt megkoronázta, hogy a rokonok láthatták a fiatal csatárt gólt szerezni a 68. percben a 2–0-s chilei győzelemmel végződő találkozón, sőt négy nappal később ismét betalált a 3–0-s, Venezuela elleni meccsen.
A Blackburn-szurkolók nagy örömére Brereton nem csak a nemzetközi mérkőzéseken tündökölt. Sok Rovers-drukker maradt fent késő éjszaka júniusban a Copa América-találkozók miatt, mezcseréket szerveztek, és egy online gyűjtésből 300 fontot kalapoztak össze, majd egy kapunyi méretű chilei Díaz-zászlót készítettek az Ewood Parkba.
Sok adakozó gyorsan visszaszerezte a pénzét a fogadásokon. Az idény előtt az egyik iroda ezerszeres nyereményt kínált, ha Brereton Díaz húsz bajnoki gólt szerez. Az ajánlat futótűzként terjedt a szurkolók WhatsApp-csoportjaiban és az online csevegőkben.
Az optimista szurkolók olyan tempóban kezdtek fogadni, hogy a várható nyeremény hamarosan csökkenni kezdett. Október elejére, tizenegy bajnoki mérkőzés után Brereton már tíz találatnál tartott, ami több mint az elmúlt három év során szerzett öszszes gólja a Roversnél. A szerencsevadászok még akkor is talicskával tolták a pénzt a fogadóirodákba, amikor az odds már „csak” 500/1 volt.
Az elmúlt 12 hónap során Brereton Díazból teljesen új játékos és a Blackburn csatársorának kulcsembere lett, aki szinte vonzza a labdákat.
„Határozottan érzem, hogy sokat fejlődtem az elmúlt egy évben – mondja. – Chilében nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodok, különböző válogatottak ellen tehetem próbára magam, új játékstílust sajátítok el. Sokkal magabiztosabb lettem.”
A csatár fejlődése napról napra tapasztalható, és biztosra vehető, hogy az élvonalban lesz a helye vagy a Blackburnben, vagy más klubban. A La Ligából már felfigyeltek rá, és a 2022-es téli világbajnokság csak újabb ugródeszkát jelenthet neki. A történtek fényében azonban ez már nem bátor jóslat, hanem logikus következtetés.
Hat őrült hónap után a sikeren kívül mi más várhatna Benjamin Anthony Brereton Díazra?
„BIZTOSAK LEHETÜNK EBBEN?!”
Brereton sorsa zavarba ejtette a Football Manager munkatársait is, akik a váratlan siker nyomán a játékos kudarcától tartottak. Mostanra kiderült, hogy Brereton Díaz berobbanása a közösségi oldalakon indult, majd a Football Manager által teljesedett ki.
Az, hogy a legendás videojáték-sorozatnak ekkora szerep jutott, elsősorban Mark Hitchen iskolaigazgató-helyettesnek köszönhető, aki történetesen Blackburn-szurkoló, és 2010 óta gyűjt adatokat a játék fejlesztőinek.
„A meccsnapi programban bemutatott interjú 2018 októberében készült – mondja az FFT-nek. – De nem az évnek ebben a szakában frissítik a Football Managert, hanem az idény előtt. Akkor csak egy feljegyzést tudtam küldeni, ami a 2020-as verzióban érvényesült.”
A sikersztorit persze nem egyedül annak a felfedezése robbantotta be, hogy Brereton Díaz elméletben szerepelhetne a chilei válogatottban, hanem a játékos hihetetlen tempójú fejlődése is.
„A chilei ügy nem nagy dolog, hiszen könynyen lehetett igazolni – mondja Hitchen. – A Football Manager csak megerősítést kért, hogy biztosan igaz-e. Ennél sokkal jelentősebb Brereton statisztikája.”
Bár a legelső felméréseken „nagyon ígéretes tehetségnek” minősítették, a Nottingham Forestnél már úgy ítélték meg, hogy a serdülő játékos „korához képest nagyobb fejlődést is tanúsíthatna”.
Ugyan a 2020–21-es idényben nem egyik pillanatról a másikra vált termékeny csatárrá Brereton, Hitchen felfedezte egy addig rejtve maradt tulajdonságát abban az időszakban, amikor a közönség nélküli találkozók nem a megszokott terhet tették a futballisták vállára. Szerette volna, ha megfigyelése a játék új verziójába is bekerül.
„A karantén után láthatóan erősebb és gyorsabb labdarúgóként tért vissza, a szurkolók okozta stressz elmaradása jót tett neki magyarázza. – A mostani idényt pedig már őrült tempóban kezdte. A Rovers csodálatos kontrákkal támad, amelyek során Brereton Díaz kulcsszereplő, sokszor teljesen lebénítják az ellenfeleiket.”
A csatár fejlődő teljesítménye és a chilei vonal integrálása ugyanakkor némi fejtörést okozott a Football Manager fejlesztőinek. Az újonnan felvitt paraméterekkel először mindig a tesztelők játszanak, akik feljegyzik a tapasztalatokat.
„Brereton behívása a chilei válogatottba újra és újra megismétlődött – mondja Hitchen –, így az egyik fejlesztő megkérdezte, hogy biztos vagyok-e az általam szolgáltatott adat hitelességében. A szimulációkban többnyire Alexis Sánchez helyére állt be Brereton. Egy modellezésben hat válogatottság során hat gólt szerzett.”
Gondoljunk csak bele. A Football Manager tesztel, Ben Brereton pedig gólt lő chilei színekben. A fejlesztők akár nevetségessé is tehették volna magukat. Az sem segített, hogy a játék megjelenésekor Brereton Díaz kettős állampolgárságért folytatott küzdelme éppen folyamatban volt, és a nyilvánosság minden fejleményről értesült. Néhány chilei fel is kereste Hitchent, hogy tisztázza, mi a szerepe a történetben.
„Egy chilei fickó írt nekem, hogy megossza, hogyan indult a kampányuk a Twitchen – emlékezik a Dél-Amerikában is egyre népszerűbb tanár. – Később kiderült, hogy mennyire hálásak nekem. Jó néhányan engem is elkezdtek követni a közösségi oldalakon.”
Bár Brereton tündérmeséjének fontos szereplője, Hitchen nem a saját érdemének tulajdonítja a sikert.
„Egészen biztosan nem rajtam múlt – mondja nevetve. – Ha valakinek hálát adhatunk, akkor az kétségtelenül az anyukája.”
Ezzel nehéz vitába szállni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. márciusi számában.)
