Nem elég sikeresnek lenni; másoknak is kudarcot kell vallani. Nyilván minden futballszurkoló érti, hogy az amerikai író, Gore Vidal mire gondolhatott ezzel a megjegyzéssel. Ösztönösen belénk van programozva, hogy bizonyos csapatokat legalább annyira utáljunk, mint amennyire a sajátunkat szeretjük. Aztán ott vannak azok a csapatok, amelyek szinte keresik a gyűlöletünket azzal, hogy túl gazdagok, korruptak, önelégültek, unalmas a játékuk, vagy egyszerűen túl jók. Íme, 25 közülük – plusz egy különleges eset, a Milwall.
Szöveg Paul Simpson Fordítás Márványi Péter
Jelmagyarázat
Estudiantes, 1968–1969
Miután nem sikerült feltörni a Milan taktikáját (az olaszok 3:0-ra nyerték az Interkontinentális Kupa első meccsét), az Estudiantes különös fogadtatásban részesítette őket Buenos Airesben. A kezdőrúgás előtt labdával rugdosták meg a rossoneriket, forró kávéval locsolták le őket, miközben a pályára mentek, de meccs közben sem fogták vissza magukat. Pierino Prati, a Milan csatára akkora ütést kapott, hogy elvesztette az eszméletét, Gianni Riverát szintén megütötték, az argentin születésű csatárt, Nestor Combint pedig arcon rúgták; eltört az orra és az arccsontja is. Miközben a hordágyon vitték, Combint letartóztatták, majd mint disszidenst, el is zárták. . Az argentin diktátor, Juan Carlos Onganía annyira felháborodott, hogy három játékost bebörtönöztetett. Ez a kegyetlenség azonban nem pillanatnyi elmezavar volt, hanem csak egy újabb bizonyíték, hogy a szakértők szerint miért volt Osvaldo Zubeldíának, az Estudiantes edzőjének a taktikája maga az antifutball.
Főkolompos Osvaldo Zubeldia. A menedzser minden lehetséges trükköt bevetett, még egykori játékvezetőket is alkalmazott, hogy minden kiskaput megtaláljanak.
Uruguay, 1986
Az 1986-os mexikói vb-n Omar Borrás szövetségi kapitány egy árnyalattal komolyabban vette a halálcsoport kifejezést, mint kellett volna. Úgy tűnt, hogy csapata legfőbb célja megcsonkítani az ellenfelet. Négy meccs alatt az uruguayiak két pirosat kaptak, illetve eltiltották Borrást is, aki az egyik játékvezetőt gyilkosnak nevezte. Az ország egyik leghíresebb futballszakírója, Eduardo Galeano sem tudott mást feljegyezni: „Elértük azt a pontot, amikor az uruguayi stílus azt jelenti, hogy a piros lap határán mozgunk”.
Főkolompos Jose Batista. A Skócia elleni csoportmeccs első percében kiállították, olyan súlyosan szabálytalankodott Gordon Strachannel szemben.
Görögország, 2004
A görög válogatott 2004-es Eb-győzelme teljesen váratlan és példátlan volt – mellesleg nézni is alig lehetett. Taktikailag az övék volt a legokosabb csapat, de a statisztika sok mindent elárul. A görögök lőttek a legkevesebbet kapura – leszámítva Lettországot –, mindenkinél többet szabálytalankodtak – kivéve Portugáliát –, és a legtöbb sárga lapot gyűjtötték be. Mindössze hét gólt szereztek hat meccsen.
Főkolompos Otto Rehhagel. Igazi hős lett Görögországban, de más nemzetből nem sok rajongót szerzett. Három 1–0-s győzelem kellett a trófeáig, amit a Chelsea is megirigyelt.
A gólok nem, a lapok sűrűn potyogtak
Man. United, 2009–2010
Egy friss online-felmérés szerint, amelynek keretein belül 1000 britet kérdeztek meg, a Manchester United még a Ryanairnél is népszerűtlenebb. Az okok: a United tehetőssége, Gary Neville, a hosszabbítások rugalmas időtartama, a tizenegyesek igen ritka megítélése az Old Traffordon, Sir Alex Ferguson hatalma, a monoton sikerek – és a klub meggyőződése, hogy az FA folyamatosan ellenük van… soroljuk még? Aztán jött a Glazer család – amelynek feje, Malcolm sokkal jobban hasonlít egy maszkra, mint egy élő személyre –, és 2009–10-ben a United saját szurkolói is a klub ellen fordultak. A szurkolók többsége zöld-aranyba öltözött (mint a klub elődje, a Newton Heath), az Old Trafford pedig úgy nézett ki, mint egy ír vajreklám.
Főkolompos Gary Neville. A játékos, akit az ellenfelek imádtak gyűlölni (de titokban mindenki csodálta).
Leeds United, 1973–74
A Don Revie irányításával megnyert második bajnoki cím után sokan visszasírták a meg nem becsült „Super Leedset”. Ahogy George Best fogalmazott, az a csapat igazi sípcsontrugdosó „véres rémálom” volt. A klub híres családi szelleme inkább volt maffiaszerű, mint meghitt – Brian Clough részvételével. Aztán ott volt az állítólagos vesztegetési ügy: a Leeds kapusa, Gary Sprake, a Wolves-védő Frank Munro és Bob Stokoe Sunderland-menedzser részvételével. Revie-t az utókor igazi taktikai úttörőként tartja számon, de innovatív volt a csapat rotációjának tekintetében is, és magasztos erkölcsi előadásokat tartott. „Figyelembe kell venni, hogy milyen módon érhető el siker” – mondta Revie, de az sem volt ellenére, amikor egy ifijátékos „gyönyörű” szereléssel terítette le ellenfelét, akit hordágyon kellett levinni. A szabadalmaztatott védekezési stílusukat még a gengszterek és diktátorok is megirigyelhették volna. Igaz vagy nem, de a „piszkos
Leeds” név azóta is a csapatra ragadt.
Főkolompos Billy Bremner. Sokaknál a brutalitás keveredett a remek technikával, mint a pici skót esetében akit a Sunday Times „65 kiló szögesdrótnak” nevezett.
Ezúttal talán a játékvezető is látta
Norman Huntert
NSZK, 1982
Ahogy a francia válogatott Patrick Battiston fekszik a földön, csapattársai az életéért aggódnak. A német kapus, Harald Schumacher – aki néhány pillanattal korábban csípőcsontjával tarolta le az ellenfelet – bosszankodva áll a labda mögött, hogy miért nem végezheti már el a kirúgást. Az eset (ami után Schumacher semmilyen büntetést sem kapott) ékes bizonyítéka volt annak, hogy számukra a győzelem mindennél fontosabb. A nyugatnémetek megegyeztek az osztrákokkal az 1–0-s győzelmükről, így mindkét csapat továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba. Ezen cinizmus után a francia Libération a következőket írta a németekről: „ez a brutális állat megérdemelné, hogy a saját vizeletébe fulladjon”. Németek milliói fordultak el ekkor a nemzeti csapattól.
Főkolompos „Toni” Schumacher. Franciaországban egyszer a legnépszerűtlenebb személyiségnek választották, Hitlert megelőzve.
Juventus, 1997–98
A Zebrák megnyerték a scudettót, miután a bajnoki címről döntő, Internazionale elleni meccsen Ronaldo szándékos fellökése után a játékvezető nem ítélt büntetőt. A döntés nem volt véletlen: a Juve követte el a legtöbb szabálytalanságot az idényben (814), de ők kapták a legkevesebb sárgát (65) és pirosat (3). Még a La Stampa is – amely a legnagyobb Juve-támogató, Gianni Agnelli tulajdonában volt – írt „bizonyos egybeesésekről, amelyek egyedülállók voltak”. A riválisok szerint ilyen kivételezések miatt lehet ennyire sikeres a Juventus.
Főkolompos Paolo Montero. A Juve verőlegénye kilenc torinói éve alatt csak egy gólt szerzett, de „megölte volna a saját nagyanyját egy gól nélküli döntetlenért” – írták róla.
„Nyugi, csak mezt akarok cserélni”
Franciaország, 2010
Henry keze, Raymond Domenech őrületei, perlekedő csapat, amelynek legjobbjai a vb alatt hirdettek sztrájkot, Sidney Govou és Franck Ribéry szexbotránya, Nicolas Anelkát hazazavarták, miután azt mondta a kapitánynak, hogy „ba…d meg, a k…va anyád”, ráadásul két szponzor is kihátrált a csapat mögül… A franciák 2010-es vb-szereplésén minden volt, csak foci nem. Még Zinédine Zidane-nak is védekeznie kellett, hogy nem ő volt a felbujtó Raymond Domenech ellen.
Főkolompos Raymond Domenech. Volt néhány záptojás is a kosárban, de az események javát a mester bizarr húzásai okozták.
MK Dons, 2004–05
Az MK Dons a Wimbledon teljes történelmét és bajnoki helyezését sajátította ki. A sors furcsasága, hogy a klub pont Milton Keynesbe költözött, ahol egy tehén – a kabalaállat – próbálja fokozni a hangulatot. Az első évad a harmadosztályban igen dadogósra sikerült. A bennmaradás is csak úgy jött össze, hogy a Wrexhamtől anyagi okok miatt tíz pontot levontak. Az MK Dons szerzett néhány szimpatizánst, miután 2006-ban kiesett, és visszaadta a trófeákat 2007-ben az AFC Wimbledonnak, de még mindig nem ők a kedvencek.
Főkolompos Pete Winkelman. Az elnök agyszüleménye volt az egész, valamint a korábbi társtulajdonosé, Charles Koppelé.
A Wimbledon visszajutásával szép lassan talán kikerül a Milton Keynes a szurkolók látóköréből
Dynamo Berlin, 1985–86
A mindenki által gyűlölt kelet-európai titkosrendőrség csapata. Mesterséges alakulat (a Dynamo Dresden első csapatának játékosai 1954-ben utasításra költöztek Berlinbe), aminek a Stasi főnöke, Erich Mielke is szurkolt, így olyan arcpirító döntéseket hoztak a játékvezetők, hogy 1986-ban, a csapat zsinórban nyolcadik bajnoki címe után országszerte tüntetések zajlottak Európa egyik legelnyomóbb rendőrállamában.
Főkolompos Erich Mielke. Annyira nagy hatása volt a csapatra, hogy az ellenfél szurkolói csak úgy nevezték az együttest: Elf Schweine (11 disznó).
Mielke általában megkapta, amit akart
O. Marseille, 1992–93
A Bernard Tapie vezette Marseille két francia bajnoki címet szerzett meccsek manipulálásával. A botrány akkor tört ki, amikor a Valenciennes csapatának kenőpénzt ajánlottak, hogy ne nehezítsék meg a dolgukat az 1993-as BL döntője előtt. A leleplezést követően a Valenciennes edzőjének, Boro Primoracnak 75 ezer eurót ajánlottak, hogy vigye el a balhét. Tapie-t bűnrészesként elítélték korrupció miatt, a Marseille-t visszasorolták, és eltiltották az európai küzdelmektől.
Főkolompos Jean-Jacques Eydelie. A középpályás központi figura volt a Valenciennes játékosainak instruálásában. Tizenhét napra be is börtönözték.
Internazionale, 1963–64
Helenio Herrera csapata az európai futball Darth Vadere volt. A sajtó utálta őket és a tökélyre fejlesztett catenacciót, ami az 1965-ös, Liverpool elleni BEK-elődöntőn még tovább fokozódott. A második meccsen Herreráék 3:0-ra nyertek. Az első gól egy közvetett szabadrúgás után született – közvetlenül, a második pedig miután a labdát kirúgták az angolok kapusa, Tommy Lawrence kezéből. A magyar játékvezető, Vadas György később azt mondta, hogy 1966-ban több Mercedesre is elég pénzt utasított vissza az Intertől, hogy segítse őket a Real Madrid elleni BEK-elődöntőn. Herrera Grande Interje tudott focizni, de a sokak által utánozni próbált catenaccio miatt az olasz foci évtizedekre nézhetetlenné vált.
Főkolompos Armando Picchi. A söprögető, a csapat kapitánya, Herrera gyűlölt rendszerének motorja.
Armando Picchi varázsol a Milan ellen
Herrera két BEK-et nyert az Interrel
Nacional, 1970–71
Az Estudiantes gaztettei az Interkontinentális Kupában majdnem felértek azzal, amit az uruguayi Nacional művelt. A csatár Julio Moralest kiállították a ’71-es döntőben, amiért két csontot is eltört Jianisz Tomarasz, a Puskás Ferenc vezette Panathinaikosz játékosának lábában. A Nacional a pályán kívül is hasonlóan alattomos volt – az Estudiantes középpályását, Carlos Pachamét „öt nehézsúlyú világbajnoknak tetsző gengszter támadta meg a játékoskijáróban”. Szerencsére ő és a csapattársai fel voltak szerelkezve, és acélcsövekkel támadtak vissza.
Főkolompos Julio Montero Castillo. A kemény védő büszkén dicsekedett: „Ha az anyám játszott volna a másik csapatban, őt is lerúgom.”
Cardiff City, 2000–01
A fővárosi arroganciával szembeni érzés miatt mindig könnyen ment a walesi szurkolóknak, hogy utálják a Cardiff Cityt. Sam Hammam érkezése a klub elnöki székébe nem is egy fokkal emelte a gyűlöletet, inkább hattal. Ha Sam nem ígérte volna meg, hogy a teljes walesi nemzet a Bluebirdsnek fog szurkolni, talán nem is lett volna elhamarkodott a kijelentése, hogy a klub „Wales Barcelonája”. Sok Cardiff-szurkolónak szerzett örömet, amikor beállt közéjük ünnepelni. Bár a klubot eladta Peter Ridsdale-nek, sokaknak igazi hős maradt.
Főkolompos Sam Hamman. Sok mindenben elszámolta magát.
Bayern München, 1995–96
Nem kis önteltségének köszönhetően a klub kiérdemelte az FC Hollywood nevet. A folyamatosan civakodó csapattársak, Lothar Matthäus és Jürgen Klinsmann szinte minden szennyest kiteregettek egy nyilvános vitában. A „Hangosbeszélő” néven is futó Matthäus egyszer állítólag egy holland turistát „kapott el”: „Hitlernek bizonyára elkerülted a figyelmét”, és annyira fúrta Klinsmannt – egyszer fogadott is a csatár ellen –, hogy Berti Vogts el se vitte a söprögetőt a ’96-os Eb-re. A keménykezű edző, Otto Rehhagel (megint ő) annyit vitatkozott Franz Beckenbauerrel, aki amúgy sem viselte túl jól Rehhagel stílusát, hogy három nappal a Bayern UEFA-kupa-döntője előtt kirúgták. 1999-ben, amikor a Bayern a Manchester United ellen szerepelt a Bajnokok Ligája döntőjében, sok német az angoloknak szurkolt.
Főkolompos Lothar Matthäus. A csapattársaival és az ellenfelekkel ápolt kapcsolata miatt az egész csapat arrogánsnak tűnt.
Matthäus folyamatos vitája Klinsmann-nal a ’96-os Eb-címébe került
Schalke, 1970–71
Korábban a nácik kedvenc csapatának gúnyolták, később újabb csapást szenvedett a Schalke arculata, amikor a rivális szurkolók „Hamis Tanúzás FC”-nek csúfolták őket, miután szándékosan kikaptak az Arminia Bielefeldtől 1–0-ra, 1971 májusában. A Királykékek játékosai eskü alatt vallották, hogy nem tettek semmi rosszat, de 1976-ban a bíróság megállapította, hogy nyolcan hazudtak. A német válogatott Klaus Fischer, Stan Libuda és Klaus Fichtel is az örök életükre eltiltottak között voltak, bár büntetésüket később csökkentették.
Főkolompos Klaus Fichtel. A klub legendáját kiáltották ki a botrány egyik főszereplőjévé.
Arsenal, 1994–95
Megszűnt az „unalmas Arsenal” elnevezés, ami George Graham legnagyobb tette volt azóta, hogy Kenny Dalglishéktól az Anfielden vették el a bajnoki címet 1989-ben. Paul Merson hónapokig a függőségével küzdött, Grahamet kirúgták, mert gyanús ügyekbe keveredett, David Seamant pedig átemelték – hátborzongatóan hasonlóan, mint 2002-ben Ronaldinho – a félpályáról a KEK döntőjében. A nemzet igen nagy örömmel fogadta a Real Zaragoza diadalát, miután a fellegekben járó Graham kitalálta, hogy a csapat eredményei majd egy bináris számítógép programjához fognak hasonlítani. Az Ágyúsok még mindig reszketve gondolnak vissza arra az 1994–95-ös keretre, amelyben olyan sztárok szerepeltek, mint Carter, Flatts, Hillier, Lydersen, Marshall, Morrow, Selley és Shaw.
Főkolompos Tony Adams. Senki sem az eszéért szerette, de sok örömet szerzett a szurkolóknak a pályán kívül is.
Adams újra magára talált Arséne Wenger keze alatt
Chelsea, 2004–05
A világ legnagyobb edzője (hatalmas, azonnal felhasználható tőkével), egy kétes hírű orosz milliárdos, egy csapatnyi kiváló zsoldos a világ minden részéről… rengeteg ok volt, amiért utálhattuk a Chelsea-t a Special One első szezonjában. A játékvezetőkkel veszekedő José egy önbizalomhiányos, alulteljesítő klubból szinte azonnal hátborzongatóan hatékony csapatot kovácsolt. A Kékek rekordot jelentő 95 ponttal nyerték meg a bajnokságot (tizenkettőt verve a második Arsenalra) mindössze 15 – tizenöt! – kapott góllal. Csak a közelmúltban – hála a szupergazdag Manchester Citynek – sikerült
valamelyest megszabadulni a „Cselszkij” stigmától.
Főkolompos Peter Kenyon (alul).A főzsoldos, aki még játékos sem volt. Miközben Mourinhót imádták, több Chelsea-szurkolót a hideg rázott az „örök Manchester United-szurkoló” igazgatótól.
Argentína, 1990
A legrosszabb csapat, amely vb-döntőben szerepelt? A világbajnok együttes hanyatlását maga a kerekedő Maradona szimbolizálta. A legfigyelemreméltóbb eredményük: 22 sárga és három piros, ebből kettő a döntőben. Az argentin válogatott legjobb harmadikként élte túl a csoportkört, a negyeddöntőt és az elődöntőt is csak tizenegyesekkel nyerték meg, a fináléban is csak a büntetőkre játszottak, amely sokak szerint a „történelem legunalmasabb vb-döntője” volt. Végül egy tizenegyes okozta a vesztüket. Carlos Bilardo hozta magával az Estudiantes antifutballját, végül pedig azzal foglalkozott, hogy futballisái ne essenek neki a bírónak.
Főkolompos Pedro Monzon. A történelem első játékosa, akit világbajnoki döntőben állítottak ki.
Crawley Town, 2010-11
A korábban az amatőr liga Manchester Cityjének nevezett Vörös Ördögök felkerültek a „profik” közé, a klubot az adósságból részben egy ismeretlen hongkongi rángatta ki, így játszva nyerték meg a bajnoki címet. Steve Evans menedzser sem az a típus, akitől távol állnak a viták. Megbüntették adó be nem fizetéséért, a 2008–09-es idényben pedig annyiszor küldték el a kispadtól, hogy végül tízmeccses eltiltást kapott. Tipikus szerénységgel ünnepelte a Crawley sikerét, mondván csapata első próbálkozásra fog feljutni a negyedosztályból.
Főkolompos ismeretlen. A Vörös Ördögök tulajdonosát addig nem szidhatja senki, míg nem fedi fel kilétét.
Evans magabiztos: a Crawley egyre feljebb jut
Anglia, 2010
A válogatott dél-afrikai vb-szerepléséről igazi katasztrófafilmet lehetne forgatni. A csapat taktikája a teljes széthúzáson alapult, az állítólag világklasszis játékosok elfelejtették, hogy annak kell passzolniuk, akik ugyanolyan mezben vannak, mint ők. A szokatlanul dühös Alan Shearer szerint ez az együttes csak nevében volt Anglia válogatottja. A tény, hogy Anglia németek általi megalázásáról PhD-tanulmány is született, csak rontott a helyzeten. Az ókori görögök úgy gondolták, hogy az önhittséget minden esetben a nemezis követi, azaz az erkölcsi megtorlás. A Háromoroszlánosok bukása igazi tragikomédiának bizonyult.
Főkolompos Robert Green. Az általa bekotort, amerikai egyenlítő gól megadta a torna alaphangját.
KSK Beveren, 2003–04
A csapat hősies kupamenetelése mellett kicsit azt is megtudtuk, hogy miért nem az igazi a mai futball. A kezdőcsapatból tíz játékos elefántcsontparti volt (a tizenegyedik az Arsenal egykori lett védője, Igors Stepanovs). A klubigazgató, Jean-Marc Guillou virágzó akadémiát tartott fenn Abidjanban, és 2004-ben már 14 elefántcsontparti volt a keretben. A BBC, miközben a FIFA vesztegetési ügyei után nyomozott, talált egy arsenalos szálat is: az Ágyúsok egymillió fontot adtak a klubnak. Annak ellenére, hogy olyan sztárokat fedeztek fel, mint Emmanuel Eboué vagy Yaya Touré, a Beveren ma már nem tagja a belga élvonalnak.
Főkolompos Jean-Marc Guillou. Az elefántcsontparti buli nem jött össze, 2010-ben távozott a klubtól.
„Igen, szeretnék még két Elefántot…”
Club América, 1987–88
Már a klub neve úgy hangzik, mint valami utazási irodáé. A klubtulajdonosoké a legnagyobb médiabirodalom a világ spanyol ajkú részén, és még az ’50-es években megfogadták: a pénz nem lesz akadálya annak, hogy a legjobbak szerepeljenek a csapatban, ugyanis a futball is része a szórakoztatóiparnak. Nem meglepő, hogy egy felmérés alapján a mexikói szurkolók 41 százaléka utálja az Américát. A Mexikói Kupa 1988-as döntőjében a csapat a hathatós játékvezetői segítség ellenére is kikapott a Pumastól, majd a szurkolók költöttek egy rigmust: „Utálj még egy kicsit jobban!”. A mexikóiak nagy része pedig hallgat is rájuk.
Főkolompos Emilio Azcárraga Jean. A Televisa médiabirodalom tulajdonosa, mindent megtesz a győzelemért és a szórakozásért.
Azcárraga Jean: az América szurkolói imádják, mindenki más utálja
Real Madrid, 1969–70
Franco tábornok uralma alatt a blancók gyakran élvezték az előzékeny játékvezetők hallgatólagos támogatását. De az a bizonyos összecsapás, amely még mindig nyomja a Barcelona begyét, a Király-kupa 1969–70-es negyeddöntője. A Real 2–0-ra nyerte meg az összecsapást, de még néhány madridi is elismerte, hogy az első gól kétséges volt, majd a visszavágón egy kamu tizenegyest ítélt meg nekik Emilio Guruceta, aki később húszezer fontos „kölcsönt” kapott az Anderlechttől, az UEFA-kupa 1984-es, Nottingham Forest elleni elődöntője előtt. Franco segítői és Amancio góljai ellenére a csapat csak ötödik lett a bajnokságban, a BEK-ben pedig a Standard Liége jelentette a végállomást a második körben.
Főkolompos Franco tábornok. Biztosította csapatának a kedvező bánásmódot.
A madridiak is
elismerték, szerencséjük
volt a Nou Campban
Ajax, 1995
A BL-címvédő amszterdami csapatot utálat övezte Magyarországon 1995 őszén (amikor a Ferencvárossal szerepelt egy csoportban). A hollandok okkal nehezményezték a Fradi-tábor huhogását, amikor színesbőrű játékosaiknál volt a labda, de hogy egyenesen Európa vezető jogvédő szervezeteihez rohangáljanak?! Még korábbi játékosuk, a nagy Frank Rijkaard is a Fradi kizárást követelte. Tegyük hozzá: a budapesti reggelinél Van Gaal fiai a hotelban szigorúan bőrszín alapján ültek egy asztalnál.
Főkolompos Louis van Gaal. A pökhendi hollandot sehol sem bírják, a Barcának és a Bayernnek is elege lett belőle.
„Senki sem szeret minket, de nem is érdekel”
A Milwall híres indulója nem magyarázza meg a mögöttes rejtélyt: miért utálják őket?
A nyilvánvaló magyarázat, hogy a Milwall szurkolóinak bűnlajstroma legalább olyan hosszú, mint Al Caponéé. A bűncselekmények között találunk bőven hazai (2002-ben a Birmingham City, 1978-ban az Ipswich ellen) és idegenbeli (a Luton ellen 1985-ben, a QPR ellen 1966-ban és a West Ham ellen 1906-ban és 2009-ben) zavargásokat is. A szurkolók verekedtek már rendőrökkel a stadionon kívül, törték már el vendégkapus állkapcsát, és dobtak műkézigránátot a pályára. A fájó sebeket sem tisztelik, kigúnyolták a Liverpool-szurkolókat Hillsborough miatt és a leedsieket is, miután két szurkolójukat megölték Isztambulban.
A hosszú listának köszönhető csak a drukkerek kitaszítottsága? A történelem azt mutatja, hogy nem. 1910-ben az Oroszlánok átkeltek a Temzén és Kelet-Londonból délkeletre költöztek – bár csak néhány kilométerrel arrébb. A találóan elnevezett Cold Blow Lane-en (hideg fuvallat) telepedtek le, amely továbbra is a főváros egyik legelmaradottabb kerülete.
Ez a bizonyos költözés táplálja a Milwall és a West Ham közötti feszültséget. A kölcsönös félelmet és gyűlöletet tovább súlyosbította az 1926-os dokkmunkássztrájk, amelyet az East End-iek – akik a West Hamnek szurkolnak – támogattak, és végül a Milwall hajógyárban „vertek le”. Egy olyan korszakban, amikor a futball valóban a nép játéka volt, nem volt sok esély javítani a klub megítélésén. A rivalizálás 1976-ban érte el tragikus csúcspontját, amikor a Milwall egyik szurkolóját, Ian Prattet halálra késelték. Hamarosan szórólapok jelentek meg a Denen (a Milwall pályája), „a héten egy West Ham-szurkolónak meg kell halnia”.
A Kalapácsosok végül kimaradtak a riválishoz hasonló történetekből valószínűleg azért, mert – az Oroszlánokkal ellentétben – odafigyeltek a jó focira, létrehozták híres akadémiájukat, és többek között kineveltek három legendát – Geoff Hurst, Bobby Moore és Martin Peters –, akik Anglia világbajnok csapatának gerincét alkották. Ezzel szemben a Milwall leghíresebb játékosai a verőlegény Harry Cripps, Teddy Sheringham és a rinyagép Dennis Wise.
A Milwall tehát sokkal többet tett azért, hogy a riválisok gyűlöljék őket, és igencsak keveset azért, hogy a semlegesek megkedveljék őket. A különböző vezetők, már a ’30-as évektől kezdve próbáltak javítani a klub hírnevén.
Igazából azonban semmi sem használt: amikor az egykori játékost, Gavin Grantet 2010-ben elítélték gyilkosság miatt, a BBC-n ez volt a főcím: „A korábbi Milwall-csatár, Grant bűnös gyilkosság vádjában”. Annak ellenére, hogy pályafutása során hét klubban is szerepelt, és a Bradford City kötelékéhez tartozott, amikor elítélték.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. augusztusi számában.)
