A 2000-es évek: amikor az el Clásico őrületté fajult

 

 

Szöveg Andrew Murray

 

„HA A BARCELONA NEM LÉTEZNE, KI KELLENE TALÁLNI”
Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke

 

A késő-viktoriánus irodalom legfontosabb műveiben a szereplőábrázolás egyik alapelve a kettősség volt.
Hasonlóság és különbözőség feszültsége vibrál, miközben az egyik szereplő rajzának ellentéte szükségszerűen felidézi a másikat. Gyanakvás, gyűlölet és bűvölet vonzotta és taszította Holmes és Moriarty, Jekyll és Hyde, Drakula és Van Helsing párosait. Minél inkább megismerték ellenségüket, annál többet tudtak meg saját személyiségük mindaddig saját maguk előtt is rejtett oldaláról.

A Real Madrid és a Barcelona ellenségeknek teremtettek. Néhány évvel az említett művek megjelenése után alapították őket, és már a kezdeteknél egyértelmű volt, hogy a királyi és a militáns szeparatista hátterű klub csakis ellenség lehet. Baráti viszony kialakulása már csak a spanyol polgárháború és az 1936-tól 1975-ig tartó szélsőjobboldali diktatúra filozófiai, politikai és földrajzi feszültségei miatt is elképzelhetetlen lett volna.
A 2000-es évekre az el Clásico a legnagyobb spanyol futballviadalnak számított fél évszázada. Az évtized végére, amelyben a két klub hét La Liga- és négy BL-győzelmen osztozkodott, az egész világ legnagyobb rangadójává vált. A spanyol futball óriásai hazai bajnokságukat a világ egyik legizgalmasabb versenyévé, magukat pedig a tehetséges labdarúgók egyik legvonzóbb célpontjává varázsolták. És mi az apropója ennek a hirtelen változásnak? Egyszerű: 2000. július 24-én Luís Figo a Barcelonát hátrahagyva a Real Madridhoz igazolt. Onnantól semmi sem volt a régi.
Kérdezzék csak meg azt a disznót.

„A VILÁG TÍZ LEGJOBB LABDARÚGÓJÁBÓL ÖT NÁLUNK JÁTSZIK”
A Real Madrid 1998-ban ébredezni kezdett a hosszú szendergésből, de valami még nem volt rendben. A klub, amely az 1950-es években, a verseny kezdetétől fogva ötször egymás után nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, megtorpant, és 1966 után csak 32 év elteltével tudott ismét Európa legjobbja lenni. A Barcelona egyszerűen szexibb volt.
Az 1999–2000-es idényben a Los Blancos megnyerte a Bajnokok Ligáját, de az előző bajnoki idényben a Barcelona mögött 11 ponttal lemaradva végzett, és az új évezredet a tabella középmezőnyéből köszöntötte. Ez méltatlan volt a Madridismóhoz.
Florentino Pérez elindult a Real Madrid elnöki székéért. Az alacsony, pufók arcú mérnök, aki civilben az ACS Group, a harmadik legnagyobb, négymilliárd euró forgalmú spanyol építőipari vállalat elnöke, alkalmasnak tűnt, hogy üzleti és politikai kapcsolataival lendületbe hozza a klub szekerét. Pérez barátjának és munkatársának tudhatta José María Aznar akkori miniszterelnököt is.
Mire beadta a jelentkezését június 30-án, már csak ő és az előző három idényben két BL-diadalt szerző Lorenzo Sanz volt versenyben. Nem sokan szorítottak a mérnöknek.

Közben viszont Pérez már igyekezett ráhangolódni a klub szurkolóinak igényeire, és felmérést végeztetett a rajongók körében, hogy melyik játékost vásárolnák meg a legszívesebben.
Kiderült, hogy Luís Figo szerződtetése a szurkolók túlnyomó többségének az álma. A szélső még abban az évben aranylabdás lett, de a Barcelona által felkínált új megállapodás körül a szurkolói közvélemény-kutatás miatt is zavar támadt. A klub végül 38 millió fontos kivásárlási árat szabott meg, ami világrekord volt, de teljesíthető.
Pérez 1.6 millió font vissza nem térítendő összeget ajánlott Figo ügynökének, José Veigának, cserébe a beleegyezésért, hogy ha Pérez lesz az elnök a klubnál, akkor Figo a Real Madridnál folytatja. Bőkezű ajánlat, főleg annak tükrében, hogy Péreznek semmi esélye sem volt nyerni.
Pérez július 6-án tette közzé a hírt, amikor riválisa bejelentette, hogy Míchel Salgado hátvédhez adja a lányát. „Legközelebb azzal áll elő, hogy Claudia Schiffert is leigazolta” – gúnyolódott Sanz az esküvőn.
Figo nyíltan és közeli ismerősei, köztük Pep Guardiola és Luis Enrique előtt is mindent tagadott. Tíz nappal később Pérez elnyerte az elnöki széket. A Barcelona elnöke, Joan Gaspart Figo eladásából kihátrálva 19 millió fontos büntetést kényszerült volna fizetni, gyakorlatilag azért, hogy megtarthassa játékosát. A dühös Gaspart erre nem volt hajlandó, Figo pedig úgy érezhette, saját klubja hagyta cserben. „Azt hitték, hogy csak blöffölök – mondta később a FourFourTwo-nak. – Talán nem volt teljesen tiszta a dolog, mivel az események nem csak rajtam múltak.”
Július 24-én bemutatták a nem túl mosolygós Figót a Bernabéuban. Egy belső forrás szerint „Gaspart szinte sokkot kapott, gondolkodni sem tudott. A Real összeroppantotta őt.”

A figyelem az idény első, októberben esedékes, barcelonai el Clásicójára irányult. A katalán sajtónak köszönhetően a Camp Nout zsigeri gyűlölet fűtötte. „Júdás”, „Zsoldos”, „Söpredék” – hirdették a molinók. Több ezer, Figo arcképével díszített, hamis bankjegy záporozott a gyepre. Láthatóan megrendült állapotban volt, a szögletrúgás gyötrelem volt számára, de még látványos szenvedése sem állíthatta meg a pályára záporozó pénzérmék, öngyújtók, viszkisüvegek és golflabdák áradatát. Nem meglepő, hogy a játékos szörnyű teljesítményt nyújtott. Az árnyékában folyton ott settenkedő Carles Puyollal a Barcelona 2–0-ra nyert.
„Fizikailag és szellemileg is lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni hetvenötezer ember szidalmait – említette Figo az FFT-nek. – Attól féltem, hogy néhányan teljesen elvesztik a fejüket.”
Két évvel később egy disznó valóban elvesztette. Egy cochinillo, azaz egészben sült kismalac feje landolt a Camp Nou gyepén, és vált az el Clásico jelképévé. A 0–0-s döntetlennel végződő mérkőzést 16 percre megszakították. A Barcelona megúszta a büntetést, a klub vezetősége a Madrid fotósait vádolta: „Mi nem is eszünk ilyet itt, Katalóniában”. A kép az egész világot bejárta.

Péreznek ott volt az új szupersztár, Figo, és a megszerzésével kapott hírnév, amivel nem tudott betelni. Volt viszont egy kis galiba: a 185 millió eurós tartozást felhalmozó klub gyakorlatilag csődbe jutott. „A Real Madrid – mondta Pérez három hónappal a megválasztása után – nagy bajban van.”
A gyógyír pedig lényegében maga Pérez volt. Eladta a belváros északi szélén fekvő edzőpályát az önkormányzatnak 298 millió fontnyi összegért, amit főként a város szurkolói – beleértve az Atlético és a Rayo Vallecano drukkereit is – adtak össze. Az ügylet lebonyolítása nagyjából két évig tartott volna a spanyol bürokráciában. Pérez 24 óra alatt lezongorázta.
Az új edzőkomplexumhoz Pérez területet vásárolt a befolyt összeg töredékéből a Barajas repülőtér közelében. Döbbenetes ütemben tüntette el a klub adósságát, sőt valójában még haszna is maradt az ügyleten. Ismét világrekord szintű összeget költött 2001 nyarán: 46 millió fontért leigazolta Zidane-t. A következő évben megvette a brazil Ronaldót, de akkorra a Real Madrid soraiban már ott volt Figo, Raúl és Roberto Carlos is. „A világ tíz legjobb labdarúgójából – mondta Fernando Hierro csapatkapitány – öt nálunk játszik.” És ezzel nem túlzott.
David Beckham 2003-ban érkezett. „Semmi sem hoz nagyobb hasznot, mint egy szupersztár leigazolása” – idézte Pérez Ronaldo szavait, aki 25 gólt szerzett egy idény alatt.
Az 1990–2000 közti időszakban egyetlen mérkőzés sem volt telt ház a Bernabéuban. A 2000–01-es időszakban 19-ből 18. A következő idényben az összes. Lehetetlen lenne felbecsülni, mekkora hatással volt a Los Galácticos, az ebben az időszakban szerzett méregdrága futballisták a spanyol labdarúgásra. Pérez arra biztatta szupersztárjait, hogy reklámtevékenységükhöz használják fel a klubot is. „Ha az egyik játékosunk vaníliapudingot reklámoz, kaphat érte százhúszezer eurót – fejtegette a klubelnök. – Ha ugyanazt a pudingot Real Madrid mezben népszerűsíti, tízszer annyit kereshet.”

 

A ravasz üzleti fogások jó anyagi helyzetet teremtettek a királyi gárdának. A csapat honlapjának létrehozásakor, a 2001–02-es idényben Pérez kijelentette, hogy „hacsak nem ajánlanak botrányosan magas összeget, nem szívesen rondítaná el a Real Madrid gyönyörű fehér mezét”. A nagyvállalatok értették a felhívást. A Siemens 12 millió eurót ajánlott idényenként, hogy főszponzorként szerepeljen a logója a mezeken.
Azokban az időkben Vicente del Bosque labdarúgói a pályán is legalább annyira eredményesek voltak, mint a klub az üzletben. „Ha az ellenfél két gólt lő, mi hármat fogunk” – mondta Zidane 2013-ban az FFT-nek.
Minden idényben a galaktikusok valamelyik tagjára osztották a főszerepet: A 2000–01-es időszakban Figo kellett a bajnoki cím megszerzéséhez. A 2002–03-asban Ronaldo, aki egyetlen bajnoki címének megnyerése során a La Liga gólkirálya lett, és az Old Traffordon megszerezte minden idők egyik legnagyszerűbb mesterhármasát. Ennek ellenére a madridisták legemlékezetesebb évada a Zidane nevével fémjelzett 2001–02-es. A kezdeti bizonytalankodás után tündökölni kezdett a francia, aki a Bayer Leverkusen elleni BL-döntőben belőtte az európai döntők legszebb gólját (bocs, Bale!).
„Ezt a trófeát akartam megszerezni a klubbal, mivel hiányzott a gyűjteményemből – mondta később Zidane az FFT-nek. – A gólom tökéletes volt. Vannak, akik szerint sokat fizetett értem a klub, de cserébe megnyertem a Bajnokok Ligáját.”

BECKHAM ÉS A VÉG KEZDETE
A galaktikusok kezdeti, intenzív sikeréről mindenki tudta, hogy hosszú távon nehezen fenntartható. „Itt még a gyilkosságot is megúszhatod – mondta Steve McManaman az FFT-nek 2003-ban. – Ha nem éreznéd jól magad, elmész egy masszázsra.”
Egy reggel Pérez belebotlott Ronaldóba az edzőpálya mellett. „Ronnie, lennél szíves egy kicsit többet futni?” – így az elnök a klasszishoz. „Főni – válaszolt a brazil –, a gólokért fizetsz, nem a futásért.”
És a gólok kifizetése csak a probléma egyik fele. A klub költségvetésének 80 százalékát a bérköltségek tették ki 2003-ban. Pérez ezt az arányt 50 százalékra kívánta csökkenteni, aminek az egyetlen módja az volt, hogy lefarag a nem sztárjátékosok juttatásaiból.

McManaman, Fernando Morientes, Claude Makélélé és a csapatkapitány Fernando Hierro 2003 nyarán szabadon távozhatott, utóbbi 14 évnyi szolgálat után, bármiféle hivatalos búcsú nélkül, mivel nem rejtette véka alá ellenérzéseit Pérez galaktikuspolitikája kapcsán. Egyiküket sem pótolták érdemben. Ahogy Del Bosquét sem, akit a 2002–03-as bajnoki cím megszerzése után rúgtak ki. Öt vezetőedző követte őt a következő két és fél évben.
A Zidane és Francisco Pavón nevével fémjelzett stratégia, amely szerint együtt kell szerepeltetni a szupersztárokat és a fiatal játékosokat, legalább annyira gazdasági érdek, mint filozófia volt. Bevezetése következtében a sztenderdek egyre alacsonyabbra kerültek, a minőség látványosan csökkent.
Beckham érkezése volt a hanyatlás legékesebb szimbóluma. Az angol kapitány az egyik legjobb európai játékos volt, de Pérez szemében a futballista népszerűsége és a piaci körülmények számítottak. A keresztlabdák királya középen, az egyetlen védekező középpályást, Makélélét pótolva szerepelhetett. „Mi szükség lenne egy újabb réteg aranyfényezésre a Bentleyn, ha közben eladod belőle a motort?” – kérdezte Zidane akkoriban.
És ebben nem volt semmi személyeskedés. Beckham nagyságát hamar elismerték csapattársai. „Nem az ő hibája, hogy ilyen vagy olyan céllal igazolták le – mondta Figo évekkel később az FFT-nek. – A negyedik évben kezdtünk szétszéledni. Los Angelestől Kínáig sok helyen kötöttünk ki. Meggyengült a minket csapattá formáló erő.”
Figo elbeszélését jól illusztrálja a Gól 2-nek az a jelenete, amikor Kuno Becker mexikói színész-rendező a Real kispadján ül.

A 2003–04-es idény a vég kezdetének bizonyult. A Real Madrid jól kezdett Carlos Queiroz irányítása alatt, de márciusra a lekarcsúsított csapat elérte teljesítőképességének határait. Amikor a kölcsönben lévő Morientes a Monaco színeiben az oda- és visszavágón is gólt szerezett saját klubja ellen, és kiejtette azt a Bajnokok Ligájából, a helyzet tarthatatlansága nyilvánvalóvá vált. A klub az elsőről a negyedik helyig csúszott a La Liga tabelláján a hajrá heteiben, és innentől kezdve hét évnek kellett eltelnie, amire újra győzni tudott a BL kieséses szakaszában.
„A Galáctico csak egy név – mondta Figo az FFT-nek. – Azért találták ki, mert eladható. Ennyi.”

 

FESZÜLT HELYZET BARCELONÁBAN
Figo meglepetésszerű távozása után az összeomló Barcelona kétszer a negyedik, majd a hatodik helyen fejezte be az idényt. „Nagyon rossz volt a dinamikánk – magyarázta később Carles Puyol az FFT-nek. – Nem jelentettünk igazi veszélyt az ellenfelekre. Pedig ha valami, akkor ez fontos a szurkolóknak.”
Gaspartot Joan Laporta váltotta a Barcelona elnöki székében 2003 júniusában. A jóképű, elszánt, negyvenes éveit taposó ügyvéd minden tekintetben Florentino Pérez ellentéte volt. Laporta számára az imázs felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt, és mindent megtett, hogy a katalán labdarúgás újra a Barcelona névvel legyen azonos. Tanácsadók, sajtóügynökök és még egy dokumentarista csapat is követte őt elnöki kampánya során, amely az első professzionálisan irányított lobbi volt a spanyol futball történetében. Mindezeknél is jelentősebb, hogy voltak tervei is.
Miközben az alelnök, Ferran Soriano és Marc Ingla a számokért felelt, Sandro Rosell, a Nike dél-amerikai részlegének egykori vezetője kapcsolatot teremtett az öltöző világa és Txiki Begiristain futballigazgató, majd a leendő vezetőedző, Frank Rijkaard között. Nem számít, hogy megválasztásuk esetén beígérték Beckham leigazolását, vigaszul Rosell kapcsolatait kihasználva megszerezték Ronaldinhót.
„A Real Madridnak ő egyszerűen túlságosan ronda” – mondta a Real egyik vezetője a 23 éves kapafogú brazilról, az anti-Beckhamről egy évvel korábban. A játékos mindenesetre tökéletesen beilleszkedett a Barcelonába. A Sevilla elleni hazai bemutatkozó mérkőzése szeptember 3-án, éjfél után öt perccel kezdődött, mivel a La Liga nem engedte a találkozó időpontjának módosítását a közelgő nemzetközi szereplések ellenére sem. Hajnali egy óra 24 perckor Ronaldinho kolosszális bombagólt lőtt 30 méterről.

Már csak egy gond volt: a Barcelona sokszor veszített. A Malága elleni 5–1-es kudarc és az első el Clásico-vereség emléke már távolodóban volt 2004 beköszöntével, de a klub 18 ponttal lemaradt legnagyobb riválisa mögött. Laporta napjai meg voltak számlálva – nem csak képletesen. A Boixos Nois ultracsoport bosszúból, amiért kizárták egy barátságos meccsről a Camp Nouból, halálos fenyegetést graffitizett Laporta otthonának falára: „Megtalálunk”.
Edgar Davids kétmillió eurós kölcsönbevétele a Juventustól szintén nem bizonyult népszerű lépésnek, ugyanakkor felszabadította Xavit a kényszerűségből vállalt védekező szerepéből. A Barcelona 2004. január 11. és május 1. között 17 bajnoki mérkőzéséből 14 győzelmet és három döntetlent könyvelhetett el. Xavi közreműködésével 2–1-re nyert a Bernabéuban, és a tabella második helyéig küzdötte fel magát.

 

Rosell alelnök kapcsolatai stílusos és BL-győztes játékosokat hoztak a csapathoz Ludovic Giuly és Deco személyében. A legfontosabb mégis Samuel Eto’o, aki bár az 1999–2000-es idényben a Mallorcában szerepelt, gyakorlatilag a Real Madrid tulajdonát képezte. Egy személyben megtestesített mindent, amire a Barcelonának szüksége volt: bejáratott góllövő volt, aki szívesen borsot tört a Madrid orra alá. Huszonöt gólt szerzett a 2004–05-ös, első idényében, miközben klubja bezsebelte a bajnoki címet.
Minden a helyére került: különösen a La Masia-­nevelésű Xavi, Puyol, Víctor Váldes és Andrés Iniesta alkotta mag volt nagyszerű összehangban a szurkolókkal, amit a Real Madrid-féle galaktikusok nem mondhattak el magukról. „Úgy éreztük, mintha Johan Cruyff és a Dream Team tért volna vissza – mondta később Xavi az FFT-nek. – A négy három hármas felállással a labdabirtoklásra helyeztük a hangsúlyt, és egyre esélyesebbnek tűnt, hogy valóra tudjuk váltani az álmainkat.”
És a jobb része még váratott magára. Rijkaard sokak meglepetésére 2005 novemberében egy olyan argentin fiatalt léptetett pályára a Bernabéuban, aki másodszorra volt kezdőjátékos, és ez volt az első mérkőzése a Real Madrid ellen. Lionel Messi 14 perc elteltével gólpasszt adott Eto’o-nak az el Clásicón. És akkor ne feledkezzünk meg arról a csodás gólról sem, amelyet Messi mentora, Ronaldinho könyvelhetett el. A brazil Sergio Ramosszal vívta meg párharcát, majd Iker Casillas mellett talált a kapuba. Teljesítményét az ellenfél szurkolói is kénytelenek voltak elismerni. „A fantasztikus Ronaldinho nyudíjazza a galaktikusokat” – harsogta egy madridi sportlap.
Májusban a Barcelona az Arsenal legyőzésével megnyerte a Bajnokok Ligáját, Laporta elmerült a dicsőségben. Pérez már hónapokkal korábban a kardjába dőlve szajkózta, hogy új irányt kell venniük.
Meghalt a király, éljen a király!

 

„MESSI VALÓJÁBAN MARADONA, CRUYFF ÉS BEST EGY SZEMÉLYBEN”
A Barcelona viszont önmaga megsebzésére volt kárhoztatva. A bajra általában nem kell sokat várni.
Rosell alelnök 2005 nyarán nyolc másik kollégájával együtt lemondott, azzal vádolva Laportát, hogy emberileg vállalhatatlan irányt vett. Négy héttel az Arsenal elleni BL-döntő előtt megjelent Rosell könyve, a Benvingut al món real (Üdv a való világban), amiben kiteregette a Laporta-adminisztráció szennyes titkait. Soriano alelnök is lemondott 2008-ban.
A pályán sem volt sokkal jobb a helyzet annak ellenére, hogy Messi megállíthatatlanul haladt a szupersztárrá válás útján. A motiváció és erőnlét hiányával küzdő Ronaldinho leginkább saját plüssfiguramására emlékeztetett, amelynek legjelentősebb tette az, hogy mosolyogva üvölti, hogy „fiesta”.

Ramón Calderón elnök irányítása alatt a Real Madrid felülkerekedett riválisán.
Fabio Capello érkezésével határozottabb tartása lett a galaktikusokat nélkülözni kényszerülő csapatnak. Figo az Internél folytatta, Zidane visszavonult, Ronaldo a Milanba igazolt januárban. Beckham maradt, de Capello nyilvánvalóvá tette, hogy nem ragaszkodik hozzá, aztán egy alkalommal mégis lenyűgözte őt a középpályás szorgalma.
Az üres helyekre olyan játékosok érkeztek, akikre tényleg szükség volt: Fabio Cannavaro és Ruud van Nistelrooy 2006-ban, majd Arjen Robben és Wesley Sneijder egy évre rá. Van Nistelrooy 96 szereplése során 64 gólt szerzett.
Miközben a Barcelona bukdácsolt, a Los Blancos sorozatban nyerte a bajnoki címeket. Bármennyire is bizarr, Capellót az első bajnoki győzelem után rúgták ki, mert nem találták eléggé elegánsnak a játékot. A helyére a Barcelona és a Madrid egykori irányító középpályása, Bernd Schuster érkezett, hogy felügyelje a következő bajnoki címig tartó, gólban gazdag menetelést. A galaktikusok szétszéledtek, de a győzelmek ismét záporoztak. És ez éppen elég volt.
Jött a májusi el Clásico, és bár a bajnokság már eldőlt, a Realnak meg kellett forgatnia a kést ellenfelében. A 18 pontos hátrányban lévő Barcelona legfeljebb a becsületét próbálhatta megvédeni. A madridi lapok gúnyos írásokkal készültek a találkozóra, amire az eltiltás alatt lévő Eto’o el sem utazott. A Barcelona 4–1-re kikapott. Másnap Laporta bejelentette Rijkaard utódját: ő a klub egykori labdaszedője, későbbi hőse, majd a második csapat edzője, Josep Guardiola.
Akárcsak mentora, Johan Cruyff két évtizeddel korábban, Guardiola is hitt magában és klubja lehetőségeiben. Szinte első dolga volt utasítani Ronaldinhót, hogy keressen magának új csapatot. Új erők szabadultak fel, főleg, miután a 2008-as Eb-győztes tagok szállingózni kezdtek a klub skóciai edzőtáborába az idény előtti felkészülésre. Sergio Busquets, a B-együttes középpályása azonnal helyet kapott az első csapatban.

 

A legfontosabb Messi sorsa volt. Kezdetben bizalmatlan viszony uralkodott a Rijkaardhoz hűséges, 21 éves játékos és az új vezetőedző között, később azonban kölcsönös rokonszenv alakult ki köztük, miután Guardiola a klub szabályainak ellentmondva engedélyezte Messi részvételét a pekingi olimpián. Döntését hitelesítette, hogy az 1992-es világversenyen maga is aranyérmet nyert Spanyolországnak.
A Barcelona 12 pontos előnyt szerzett a bajnokságban, de a Juande Ramos vezette Real Madrid a májusi el Clásicóra négypontosra csökkentette a lemaradását.
Guardiola nem ijedt meg. Kezdetben Messit hamis kilencesként szerepeltette, kétoldalt Eto’o és Thierry Henry közreműködésével. Az új korszak kezdetét jelölő 6–2-es győzelem során a Bolha egy gólpasszt, majd két gólt szerzett, miközben Xavi négy gólpasszal segítette csapatát.
„A labdarúgásnak saját istene van – írta egy sportlap. – Messi valójában Maradona, Cruyff és Best egy személyben.”
Egy hónappal később jött a Király-kupa-, majd a Bajnokok Ligája-győzelem, így Guardiola triplával zárhatta első idényét. „Ez volt a Barcelonánál töltött időszakom fénypontja – mondta később Xavi az FFT-nek. – Semmi sem hasonlítható ahhoz az évadhoz, és nem hinném, hogy valaha megismétlődhet hasonló. Ez volt a Baracelona történelmének legjobb időszaka és a legszebb klubfutball, amit valaha láttam.”

 

NICSAK, KI VAN ITT ÚJRA?
Azon a nyáron Florentino Pérez visszatért a Bernabéuba. Második elnökségének első hetében rekordmagas, 67 millió eurós áron leigazolta Kakát, majd a rekordot megdöntve 94 millió eurót fizetett Cristiano Ronaldóért. Karim Benzema, Raúl Albiol, Álvaro Arbeloa és Xabi Alonso is frissen érkezett, az utóbbi három abban a reményben, hogy a csapat spanyol magját fogják képezni. Pérez tanult a korábbiakból.
„Egy év alatt kell véghezvinni azt, amihez három esztendőre lenne szükség” – mondta Pérez. Szavaiból könnyen kivehető: azt akarta, hogy a 250 millió eurós szerzeménye, CR7 és társai már az első idényben felülkerekedjenek a Barcán, ahol addigra Laporta már megállapodott Zlatan Ibrahimoviccsal.
Ha kétséges lett volna, hogy az el Clásico Spanyolország legnagyobb szappanoperája, ez 2010-re egészen biztossá vált. Pérez, a főgonosz ismét a háttérben mozgatta a szálakat, így lett José Mourinho a Real vezetőedzője. A nyáron Rosell elfoglalta a Barcelona elnöki székét, négy évvel később viszont a celláját, ahová pénzmosás miatt került. Bartomeu lett az utódja 2019-es felmentéséig.
A fordulópont 2000-ben köszöntett be, amikor Figo a Realba igazolt. Most a Barcelonának áll módjában szórni a pénzt nem feltétlenül szükséges szerzeményekre, amit Philippe Coutinho, Ousmane Dembélé és Antoine Griezmann megszerzése is bizonyít.
Madridban éppen az ellenkezője történt. „Ha megnézed a Barca politikáját – mondta 2009-ben egy nyolc éve a klubnál dolgozó Real-alkalmazott – ugyanazt látod az U12-es és az U14-es szinten is. A tizenhat év alattiak az első csapatéval egyező stratégiát követnek. A Realnál másképpen mennek a dolgok.”
Ez a munkatárs sokat dolgozott a madridi La Fábrica átalakításán, ahonnan később Dani Carvajal, Nacho és Marcos Llorente is érkezett, hogy a magasba emelhesse a BL-trófeát. Ő az egyetlen vezetőedző, aki sorozatban háromszor nyert. A neve: Zinédine Zidane.

 

AZ ÉVTIZEDES VIADAL KRÓNIKÁJA

2000. július
A tíz évig tartó őrület startpisztolya eldördül: Luís Figo világrekord összeg fejében a Real Madridba igazol, miközben megválasztják Florentino Pérezt elnöknek.

2001. június
A Real Madrid bajnoki címet, Rivaldo az utolsó napon mesterhármast szerez. A brazil sokak szerint minden idők legnagyobb tripláját lőtte, ami negyedik helyet és BL-szereplést ért a Barcelonának.

2002. Március
A Real Madrid-mezes Figo szereplése a Camp Nouban mérföldkő az el Clásicók történetében. Golflabdák, viszkisüvegek, pénzérmék és egy sült disznófej repült a gyepre az 1–1-re végződő meccs során.

2002. április
Kövekkel, öngyújtókkal, és hát… a Katalóniában tradicionális ajándéknak számító virágokkal dobálták meg a Real Madrid csapatbuszát a Camp Nounál, ahol a vendégek 2–0-s győzelmével zárult a BL-elődöntő.

2002. május
Roberto Carlos „minden idők legszebb gólpasszát adja” – legalábbis Roberto Carlos szerint. Beadását Zidane káprázatosan vágta be a Bayer Leverkusen kapujába, megszerezve a madridiak kilencedik BEK/BL-győzelmét.

2002. szeptember
A galaktikusok legújabb tagja, az egykori Barca-játékos Ronaldo 28 millió euróért érkezik az Interből, amivel Pérez elnök ismét bizonyíthatta, hogy ha nívós futballistákról van szó, akkor számára semmi sem drága.

2003. június
Abban a hitben, hogy csapata képes magát menedzselni, Pérez kirúgja Vicente del Bosquét egy nappal a második bajnoki címének megszerzése után. Fernando Hierrót 14 év után köszönet nélkül küldik el.

2003. július
Találgatások sora után kiderült, a Manchester Unitedból 37 millió euróért megvett David Beckham lesz a galaktikusok utolsó tagja. Debütálása során gólt szerez a Real Mallorca elleni, 3–0-s Szuperkupa-meccsén.

2003. július
A Beckham által cserbenhagyott Barcelona Sandro Rosell brazíliai kapcsolatait kihasználva 30 millió euróért leigazolja Ronaldinhót a PSG-ből. Xavi szerint „Ronaldinho megváltoztatta a klub sorsát”.

2004. április
A Monacónál kölcsönben lévő Fernando Morientes a BL negyeddöntőjének mindkét mérkőzésén gólt szerez saját klubja ellen, és kiejti azt a sorozatból. A Real Madrid 2011-ig nem tud nyerni a BL kieséses szakaszában.

2004. április
A Real Madrid hazai pályán hét év után először kap ki a Barcelonától, amit az idény végéig négy további vereség követ. A tabellán a bajnok Valencia, a Barcelona és a Deportivo is megelőzte.

2005. május
Hat év után bajnoki címet szerez a Barcelona, köszönhetően a Real Madrid által elutasított, gólkirály Samuel Eto’ónak, a huncutul briliáns Ronaldinhónak és a csapatban a harci tüzet felszító Carles Puyol kapitánynak.

2005. szeptember
A Real Madrid nem sajnál 27 millió eurót költeni a Sevilla védőjére, Sergio Ramosra, aki a következő másfél évtizedben a csapat alapemberévé válik, ugyanakkor rekordszámú kiállítást könyvelhet el.

2005. november
Lionel Messi első el Clásicóján felállva ünneplik Ronaldinhót, a Barca 3–0-s győzelme alkalmával. „A Bernabéuban voltunk, nem a Camp Nouban, így disznófejeket sem dobáltunk” – mondta egy hazai szurkoló.

2005. december
A tartalékcsapat irányítóját, Juan Ramón López Carót nevezik ki a Real Madrid vezetőedzőjének. A Del Bosque távozása utáni két és fél éven belül ő az ötödik edző. Vanderlei Luxemburgo helyét vette át.

2006. február
A Real Zaragozától elszenvedett 6–1-es kupavereség után Pérez, a galaktikus projekt bukását elismerve lemond. „Mindenki láthatta, hogy valami rosszul sült el” – mondta. Ramón Calderón veszi át a helyét.

2006. május
A La Ligában címvédő Barcelona a tíz emberrel küzdő Arsenalt legyőzve megszerzi második európai címét. A kispadról beálló 34 éves Henrik Larsson két gólpasszával születik meg a 2–1-es végeredmény.

2008. május
A Real 4–1-es győzelemmel alázza meg a májusi el Clásicón a Barcelonát, mielőtt célba veszi és elnyeri a bajnoki címet. Ezzel szemben a katalánok nagy riválisuk mögött 18 ponttal lemaradva fejezik be az idényt.

2008. július
A Barcelona elnöke, Joan Laporta túléli a bizalmi szavazást, mivel a szükséges kétharmad helyett csak 60 százalék szeretné a távozását. Laporta nem hajlandó távozni, így Ferran Soriano vezérigazgató tiltakozásul lemond.

2008. december
„A Camp Nouban lehetetlen nyerni. Pusztítóak” – mondja Bernd Schuster, a Real Madrid vezetőedzője, miközben Pep Guardiola felívelő pályán lévő csapata ellen készültek. Schustert azonnal kirúgják.

2009. május
Messi először lép pályára hamis kilencesként, a Barcelona pedig 6–2-re elpusztítja a Real Madridot a Bernabéuban. Négy nappal később Andrés Iniesta gólt lő a Stamford Bridge-en, csapata így BL-döntőbe jut.

2009. május
A Guardiola vezette Barca 2–0-ra legyőzi a Man. Unitedot a BL döntőjében. „Behúznak az örvénybe, aztán hagyják, hogy elszédülj” – jellemezte Alex Ferguson Xavi és Iniesta középpályás teljesítményét.

2009. június
A Realba visszatérő Florentino Pérez egy hét alatt Kaká és C. Ronaldo megszerzéséért fizet rekordárat, berobbantva a galaktikusok 2.0 motorját. „Ők veszik, mi képezzük az aranylabdásokat” – mondja Laporta.

2009. november
Zlatan Ibrahimovic évtizedes mókázásnak vet véget az általa szerzett egyetlen góllal a Camp Nouban. Ez a fénypontja a boldogtalan időszaknak, amely során a „gyáva” Guardiolával is összeveszett.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júliusi számában.)