Szöveg Martin Harasimowicz Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Egy egész pályafutást meghatározó mozdulat nem is jöhetne jobb pillanatban.
Az egyik percben attól félhetett Zbigniew Boniek, hogy elveszíti helyét a lengyel válogatottban, a következőben viszont örökre beírta magát a nemzeti hősök sorába. Később Pelé is megemlítette a nevét, amikor a 125 legjobb élő labdarúgót gyűjtötte össze, de a sajtó kérésére végül kimaradt a listáról, miután a lengyelek csak kemény szenvedés árán jutottak tovább az 1. csoportból az 1982-es vb-n.
„Nagy volt rajtunk a nyomás, és sok kritikát kaptunk – emlékezik Boniek az FFT-nek. – Gól nélküli döntetlent játszottunk Olaszországgal, majd Kamerunnal.”
A Peru elleni győzelem továbblökte őket, de így a belgákkal kevésbé esélyes csapatként kellett szembenézniük. Négy perc alatt minden megváltozott. Andrzej Buncol átadta a labdát Marek Dziubának, aki megtalálta Grzegorz Latót.
„Lato labdát kapott a szélen, és a gyorsaságát kihasználva lehagyta a védőket, majd gyönyörű keresztlabdát adott – idézi fel Boniek. – Gondolkodás nélkül lőttem. Tökéletesen találtam el, ha csak egy milliméterrel arrébb érek hozzá, nem a hálóban köt ki.”
Viharos támadása pazar mesterhármas első gólja lett, amelynek mindegyike szép akcióból született. A lengyelek 3–0-ra nyertek, és bronzérmesek lettek a vb-n.
„Az emberek még mindig emlegetik ezt a meccset – mondja a Juventus egykori sztárja. – Mindig a mesterhármasomról kérdeznek.” Az 59 éves Boniek jelenleg a lengyel futballszövetség elnöke. Közben a válogatottban új sztár, Robert Lewandowski tűnt fel. „Született gólszerző, igazi orvlövész. Fantasztikus játékos, de szüksége van a csapat segítségére. Minden elismerést megkaptam a belgák elleni gólom miatt, de összességében az is a csapatjáték diadala volt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)
