Szöveg Richard Edwards Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Az Ajax nagy eséllyel kezdte az UEFA-kupa döntőjét, de a legoptimistább szurkolójuk sem álmodhatott a gólról, amelyik így berobbantotta a csapatot az első meccsen, a torinói Stadio delle Alpiban. Wim Jonk, a gólszerző mindenre jól emlékszik.
„Alaposan kiképeztek minket, és sokat gyakoroltuk a védelem áttörését a középpályások támadó pozícióba helyezésével. Ez egyike volt azoknak a klasszikus pillanatoknak, amikor a befektetett munka megtérült. Életem egyik legfontosabb gólja ez, mert idegenben lőttem, és megszereztük vele a vezetést. Az elődöntőben megvertünk egy olasz csapatot (a Genoát – a szerk.), de a Torino a Real Madridot ütötte ki, így tudtuk, hogy kemény ügy lesz bármit is kihozni az első meccsből. Jól jött ez a gól a tizennegyedik percben, mert megnyugodtunk tőle. Biztosan mondhatom, hogy ez egyike volt a legemlékezetesebb góljaimnak. A pálya közepén kapcsolódtam be a támadásba, és pont jókor értem oda a labdáért. Meglehetősen messze voltam, de nem gondolkodtam túl sokat azon, hogy kapura lőjem-e. Előrébb sodródtam, majd elrúgtam a labdát olyan erősen, ahogy csak tudtam. Különös, hogy amint ellőttem a labdát, biztos voltam benne, hogy gól lesz, annak ellenére, hogy eléggé meszsze voltam. Jobb lábbal lőttem, a kapus pedig hiába vetődött a kapu teljes hosszában balra, nem tehetett semmit, ezt a lövést senki sem védte volna. Habár végül a meccs kettő kettes döntetlennel ért véget, ez hozzásegített minket, hogy a visszavágón Amszterdamban megnyerjük a kupát. (0–0-s döntetlennel, az idegenben szerzett góloknak köszönhetően – a szerk.) Ez olyan pillanat volt, amelyikre mindig büszke leszek.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. májusi lapszámában.)
