Interjú Chris Flanagan Illusztráció German Aczel
Pierre van Hooijdonk a Fenerbahce mezében vált hőssé, majd isztambuli távozása után két évvel ismét felhívta magára a figyelmet.
A Nottingham Forest egykori gólgyárosa segített megszerezni a bajnoki címet a török klubnak 2004-ben és 2005-ben, majd hazája, Hollandia felé vette az irányt. Néhány évvel később, pályafutásának utolsó időszakában visszatért Törökországba a Feyenoorddal, és a Fener nagy riválisával, a Galatasarayjal csapott össze Antalyában.
Faryd Mondragón, a Galata kapusának kirúgása után Van Hooijdonk tudott labdát szerezni a kezdőkörben. Mivel háttal állt a kapunak, megpördült, majd mintegy ötven méterről Mondragón felett a kapu felső sarkába lőtte a labdát.
„Idősebb fejjel, több tapasztalattal a hátad mögött már kevésbé félsz – ismeri el a 48 éves játékos az FFT-nek. – Észreveszel olyan dolgokat a pályán, amelyeket korábban már láttál, de túl merésznek gondoltál. Ha idősebb vagy, könnyebben elhiszed, hogy meg tudod csinálni. Egyszerűen csak jól kell ellőni. Ennyire egyszerű a történet: láttam, hogy kint áll a kapus, és jól eltaláltam a labdát.”
A Feyenoord 2–1-re megnyerte a meccset, és bejutott az Efes Pilsen-kupa döntőjébe. A versenyt a téli szünetben rendezik azzal a céllal, hogy a csapatok felkészülhessenek tavaszi szezonra. Pierre van Hooijdonk csapata végül kikapott Werder Brementől. A csodagóljáról azt állítja, hogy mások értékesebbnek látják, mint ő maga.
„Kár, hogy nem egy rangosabb versenysorozatban lőttem – sóhajt. – Ha a legnagyobb góljaimról kérdeznek, akkor ez még a top tízben sem lenne benne, mivel nem eléggé értékes. Persze a Fenerbahce és a Galatasaray közti rivalizálás miatt mégiscsak fontos: a szurkolóknak jobban tetszett, mint nekem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi számában.)
