Szöveg L. Pap István
És tényleg: a negyedik válogatott mérkőzésén pályára lépő center hatalmas gólt lőtt a 2010. október 8-i hazai Eb-selejtezőn San Marinónak.
„27. perc: Gera a kezdőkörből mélységi passzal a kapunak háttal álló Szalait játszotta meg, a támadó jobb külsővel felpörgette magának a labdát, majd 30 méterről, ballal, kapásból, félfordulattal a kapujából kint álló Simoncini fölött a léc alá lőtt. Parádés gól volt! 4–0.”
Szalai ekkor egy gólt érő pontos fejesen már túl volt, és a második félidőben is betalált, azaz válogatott karrierje első és eddigi egyetlen triplával járult hozzá a lelkes San Marinó-iak felett aratott 8–0-s győzelemhez.
„A mérkőzés folyamán többször is felpasszolták rám a labdát, és mert én voltam legelöl, tudtam, hogy a kapu irányába passzolni nem lehet, csak visszafelé. Ahogy fölpörgettem a labdát, éreztem, hogy lőni lehet, és megpróbáltam. Ahogy megfordultam, meglepődtem, milyen messze vagyok a kaputól, azt hittem, közelebb a tizenhatoshoz kaptam a passzt, de ez mindegy is: szerencsére bement” – emlékezett pályafutása egyik legtávolabbi góljára a meccset követően a csatár.
Mindenesetre nem baj, hogy nem volt közelebb az ellenfél kapujához, hiszen a lövés íve miatt ebben az esetben bizonyosan a lelátón landolt volna a labda…
Szalai a Real Madrid Castillából 2010 elején 22 évesen előbb kölcsönbe, majd nyáron végleg a Bundesligában szereplő Mainzhoz igazolt, és azóta is megszakítás nélkül a német első osztályban szerepel.
A válogatottban 2009-ben debütált, 2010 őszétől pedig gyorsan alapember lett Egervári Sándornál, akinek irányítása alatt a San Marino elleni hármast követően négy nappal Finnországban is szép gólt lőtt a magyar győzelemmel záruló Európa-bajnoki selejtezőn. És a több mint tíz évvel ezelőtti keretből egyedüliként még ma is tagja, mi több, csapatkapitánya a nemzeti tizenegynek.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi számában.)
