Szöveg Pete Hall Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Az új szerződés megkötése után Simao Sabrosa érzékeny búcsút vett a Benficától, hogy új kalandba kezdhessen a Liverpoolban 2005 nyarán. Aztán az átigazolási költség körül kialakult viták következtében gyorsan visszatért régi klubja kötelékébe, a portugálok pedig örökre elkönyvelhették bajos üzletfélnek a Premier League-klubot.
Nem sokkal korábban a Barcelona egykori szélsője nagyot villantott az Anfielden, de nem úgy, ahogy azt Rafael Benítez eltervezte, nagyjából fél év múlva pedig ismét Simao akciója okozott csalódást az angoloknak a BL-ben. A címvédő Liverpool volt az esélyesebb Ronald Koeman Benficája ellen a legjobb 16 között, még úgy is, hogy az első mérkőzést 1–0-ra elveszítették Lisszabonban.
„Egyikünk sem gondolta, hogy lehet esélyünk az Anfielden, de tudtuk, hogy vissza kell rántanunk őket a valóságba – mondja Simao. – Peter Crouch-nak lett volna lehetősége gyorsan gólt szerezni, de kihagyta, és elkezdtünk játszani.
Nuno Gomestől kaptam labdát, és amit utána csinált, annak köszönhetjük a gólt. Ahogy mögöttem mozgott, azzal megteremtette a lehetőséget, hogy lőjek, én pedig tüzeltem. Reina, akit a Barcelonából ismertem, nem érte el a labdát. A meccs után meg is jegyezte, tudta, hová fogom lőni, de lehetetlen lett volna kivédeni.”
Simao bombája nélkülözhetetlen idegenbeli gól volt, és megsemmisítette az ellenfelet. A Liverpool a következő nyáron ismét bejelentkezett Simaoért, de ő inkább maradt.
„Úgy éreztem, hogy számtalan ügy miatt kell bocsánatot kérnem az angoloktól” – emlékezik a játékos, aki kétszer szerzett gólt 11-es párbajban az angol válogatott ellen.
„Olyan, mintha tegnap lőttem volna ezt a gólt. Ez volt a pályafutásom legnagyobb találata!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi számában.)
