Szöveg Mauricio Savarese Fordítás Gerendai Márk Illusztráció German Aczel
„Sérülést is okozhattam volna Jairzinhónak ezzel a lövéssel!” Ez az első, ami eszébe jut a vb-győztes Rivelinónak, amikor felidézi a keletnémetek ellen lőtt 1974-es szabadrúgását.
„Tudtam, hogy hová kell célozni, és ellőttem a labdát olyan erősen, ahogy csak bírtam. De Jairzinho talán meglepődött, mert általában a kapust veszem célba, ezúttal azonban kivételt tettem. Csak egyetlen egyszer szereztem ilyen gólt.”
Ezek szerint véletlen volt? „Nem! – csattan fel Rivelino. – Ezt gyakoroltuk az 1970-es vébére. Jairzinho és Tostao a sorfal előtt helyezkednek, majd elugranak. Mivel mindig nagy erővel lövök, ezért elcsavarhattam a kapus mellett, hiszen nem tudta volna megfogni.
1974-ben Jairzinho valószínűleg csak akkor kapcsolt, amikor már nekifutottam a szabadrúgásnak. Észrevettem, hogy nem áll mögötte keletnémet játékos, így gondoltam, sejti, hogy mit akarok. És mivel a labda a hálóba érkezett, a kapus pedig szinte meg sem mozdult, feltételezem, hogy csak színlelte a meglepettségét.”
Így hát az egyik szabadrúgás-figura csak váratlanul jött, de nem volt véletlen. „Ha lett volna valaki Jairzinho mögött, nem próbáltam volna meg – mondja Rivelino. – Ez a gól váratlan volt. Számítottam rá, hogy lövök egy hasonlót, mint 1970-ben (akkor Jairzinho nem elvetődött, hanem a csehszlovák sorfallal szembe rohant), de nem gondoltam, hogy ez ’74-ben lesz.”
A címvédő brazilok nyertek, hogy aztán a tulajdonképpeni elődöntőben a hollandok kiejtsék őket („Egészen messzire jutottunk egy olyan csapattal, amit újra kellett építeni a sérülések miatt” – mondja a 68 éves játékos), de ez a gól emlékezetes marad. „Az a szabadrúgás talán a legjobb pillanat volt – elmélkedik. – És megoldottam, hogy ne sérüljön meg senki!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júliusi számában.)
