Szöveg Rob Stewart és Robert Summerscales Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
Sajátos testtartása és kiművelt jobb lába kultikus hőssé tette Nobby (elegáns – a szerk.) Solanót Newcastle-ben, egyben ő minden idők legnagyobb perui celebje is. És miért ne lehetne az, ha egyszer ilyen gólokat is vágott?
Húsz perc telt el Peru Spanyolország elleni barátságos mérkőzésén, az előbbiek ráadásul 71 hellyel leszakadva európai ellenfelüktől szerénykedtek a világranglistán, amikor Joseba Etxeberria ellazázott passzát elcsípték a dél-amerikaiak. Ezek után 14 másodpercre, kilenc passzra és hat játékosra volt szükség, hogy a védők vonalától a spanyol kapuba juttassák a labdát, és elhallgattassák a mintegy 24 ezres hazai közönséget, továbbá diadalittas csatakiáltást csaljanak ki az elszórtan ücsörgő boldog peruiakból.
És ki volt az akció hőse? Solano, aki 20 gólt szerzett 95 meccsen a perui válogatottban.
„Kontratámadást indítottunk – emlékszik vissza a gólszerző. – Barátom, Andrés Mendoza keresztbeívelte a labdát, én pedig mellel levettem, hagytam egyet pattanni, majd huszonöt méterről vetettem egy pillantást a kapura, és jobb külsővel rábikáztam. Így repült be Iker Casillas mellett.”
Bár a meccset 2–1-re a spanyolok – akik aztán a csoportkör után búcsúztak a 2004-es Eb-től – nyerték meg, de Solano néhány hónap elteltével elégedetten emlékezett vissza góljára.
„Attól volt különleges, hogy nem sűrűn adódik alkalmunk a spanyolokkal vagy a világ legjobbjaival játszani. Mindenképpen ez a legfontosabb gólom.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. júniusi számában.)
