Szöveg Dom Phillips Illusztráció German Aczel
Esős, szomorkás vasárnap délután csapott össze 2009-ben a Corinthians és az Internacional az Estádio do Pacaembuban a brazil nemzeti bajnokság első fordulójában. Nem sokkal korábban nyerte meg a paulista bajnokságot a Corinthians, ráadásul mind a 26 meccsén veretlen maradt, így Mano Menezes mester – aki most a szövetségi kapitány – pihentette néhány kulcsjátékosát, köztük Ronaldót, és lehetőséget adott a tartalékoknak.
Az Internacional csatárcsillaga, Nilmar azonban kilenc perc alatt szétszedte Menezes kölyökcsapatát. „Csináltam egy cselt, kettőt, aztán néztem, kinek passzolhatnék – emlékszik vissza a főszereplő, aki most már a Villarrealban játszik, Spanyolországban. – Még nagyon messze voltam a kaputól, és nagyon nehéz volt lövőhelyzetet találni, mert egymás után támadtak meg a védők. De mindig volt egy üres terület, ahová bevihettem a labdát, így vittem végig a fél pályán. Aztán az ötös táján sikerült találnom lövőhelyzetet is, amiből gól lett.”
A lelátón elhallgattak a dobok, mély csend lett. Ezzel a góllal győzött 1–0-ra az Internacional, és senki sem örült jobban, mint a csapat edzője, Tite. „Nilmar hihetetlen gólt lőtt – vigyorgott a meccs után. – Szerintem ő a legjobb csatár az országban.” A mérkőzés televíziós kommentátora azt mondta a győztes találatról: „Ez több volt, mint gól! Ez festmény”. Nem véletlen, hogy Nilmar találatát a legelső FIFA Puskás-díjra esélyes gólok közé választották a szakértők, amit végül a szavazatok alapján Cristiano Ronaldo kapott meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)
