Interjú Rob Stewart Illusztráció German Aczel Fordítás Bodor Balázs
2002-ben ő volt az, akit a Serie B-ből húsz év óta először vettek be az olasz válogatottba, majd Middlesbrough-beli szereplése után a Siena színeiben szerzett világraszóló gólt, és ezzel már akkor is tisztában volt.
„Mindenki azt hiszi, hogy csak a tizenhatoson belül tudok betalálni a kapuba, de az a gól megmutatta, hogy azon kívül is jól játszom. Az volt életem legjobb gólja. Az emberek szerint szép látvány volt, ennek nagyon örültem.
Döntetlenre álltunk. Emlékszem, a szélen jöttem fel, megszereztem a labdát, ahogy az edzéseken gyakoroltuk. Tudtuk, mire készülünk. Amint nálam volt a labda, tudtam, mi lesz a következő lépés, mert helyet csináltunk a támadáshoz. Elképzeltem. Úgy, ahogy Thierry Henry csinálta mindig az Arsenalnál. Ez volt a nagy különbség a Middlesbrough-nál a 2006-ban az UEFA-kupában szerzett győztes góljaim és e között. Azoknál a góloknál csak egy pillanatom volt gondolkodni.
Ennél a gólnál nagyon elszánt voltam, és könnyedén leráztam azt, aki fogott volna. Ez meglepte őket. Először be akartam adni középre, de aztán körülnéztem, és meggondoltam magam.
Volt elég helyem, és elrúgtam a labdát. Gyönyörűen szállt. Amint elhagyta a lábam, tudtam, hogy be fog menni – mint amikor a teniszező pontot érő labdát üt. Nagyszerű volt látni a labda ívét, ahogy a szurkolóink előtt megkerüli a kapust.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. szeptemberi számában.)
